-Én... én csak, izé... -dadogom.
-Jaj, tényleg. Te vagy Jimin. Nos, én Yoongi vagyok, és mostantól együtt fogunk lakni, te töröttseggū.
_______________________________________

-Hogy mi? -kérdezem, szememet az elõttem állóra szegezve.
Mentazöld, szemébe fésült haja van, melynek frufruján keresztül átszúr acélszürke szeme. Fehér Rolling Stones-os pólót visel kitūzõkkel teli, fekete bõrkabáttal.

Ahogy leguggol elém, anglia-mintás bakancsával arrébb rúgja táskámat. Közel hajol arcomhoz, nekem. Pedig hevesen kezd verni a szívem. Frufruja olyan közel sikilik arcomhoz, hogy érzem, ahogy csiklandozza homlokomat.

-Jól figyelj töröttseggū. Én vagyok Yoo-Eun és Seo Hyung fia, Yoongi. Velem fogsz suliba járni, akár tetszik, akár nem.
-Nekem... nekem semmi bajom nincs vele. -rebegem, miközben majdnem kijön a számon a szívem.
-Rendben. Gyere, körbevezetlek. -feláll, látom, ahogy lábain sötétkék farmerján kereszül megfeszülnek az izmok.
-Jössz, töröttseggū?
-Per-persze!

Hosszú lábával máris a lépcsõ alján van. Gyorsan utána sietek, de megbotolva a cipõfūzõmben, legurulok a lépcsõn, össze-vissza verve saját magamat.
-Jól vagy, töröttseggū? -kérdezi idesietve.
-Persze, csak leestem a lépcsõn. -nevetek idegesen.
-Azt lehetett hallani, te kis hülye.

Bemutatja a szobákat, csak az alsószinten három (!!!) fürdõszoba van, a fenti szinten pedig kettõ, de az egyikben jakuzzi is van. A nappali melletti teremben a csilláron gyertyák állnak, a terem ajtajának kopogóján pedig drágakövek csillognak. Azt is simán elhinném, hogy igaziak.

Yoongi a hütõhöz sétál, kivéve egy doboz sört, majd visszasétálva a szobámba, ledobja magát az egyik székbe.
-Mesélj magadról, töröttseggū.

Zavartan leülök az ágyra, nagy, sötétkék, vastag pulcsim ujját gyūrögetve.
-Hát, nincs olyan sok mesélni valóm... Pusan-ban születtem, aztán most itt vagyok.
-Miért vagy árva?
-Nem tudom. De szerintem... nem kellettem senkinek. -letörlöm az egyik kicsorduló könnycseppemet.
-Pszt, Jimin. Sajnálom, hogy feszegetem a témát. -mondja, mellém ülve. Ügyetlenül megtapogatja hátamat, érzem, ahogy végigsimít gerincemen.
Próbálom visszatartani könnyeimet, ezért csak görcsös csuklásokat hallatok.
-Jimin, ez nem jó. Engedd ki. -karjai lassan a testem köré fonódnak, fejemet kissé maga felé nyomja. Egy ideig ellenkezek, de végül zokogva fúrom fejemet kabátjába.

♡Yoongi szemszöge♡

Átkarolom Jimin pici testét. Így, itt sírva, árván és ilyen kis vékonyan olyan, mint egy nagy rakás szerencsétlenség. De ahogy a karjaimban tartom, elönt valamiféle meghatódottság. Ahogy szuszog, ahogy hozzámsimul, én pedig érzem hajának simogatnivalóan selymességét...

Még sosem ölelt meg így senki.

Olyan, mintha egy évezredig ülnénk volna így, amíg Jimin hátát simogatom, de félek abba hagyni. Érzem, ahogy nagyot kordul a gyomra.
-Gyere, Jimin, együnk valamit.
-Nem, köszi. Nem vagyok éhes. -néz rám nagy, édes barna szemeivel.
-De igen, most kordult meg a pocakod.
Látszik rajta, hogy eléggé zavarban van.
-De nem muszáj lejönnöd, ki is pakolhatsz.
-Akkor inkább itt maradok. -mondja, felhajtva vastag, kötött pulcsija garbóját.
Mint egy kis angyal.

Hogy mi?

Yoongi, állj le. Lehet, hogy meleg vagy, de ne engedd meg magadnak, hogy tetsszen neked a fogadott testvéred.
Bekapcsolom telefonomat, tárcsázva Hoseok számát.

-Mizu van Yoongi?
-Átmegyek hozzátok, ok?
-Naa, nem. Ma épp romi estét terveztünk Taehyung-gal, hagyjál!
-Hoseok, ha nem rakod át másik napra a dugós estéteket ma, akkor én is megbaszlak!
-Jó-jó, mondjad gondodat-bajodat.
-Csak átmegyek, jó?
-Rendben, nem kell idegbetegeskedni...
-Köszöntem, heló!
-Szia!

Eldõlök a kanapén, majd üzenetet küldök anyáéknak.

Yoongi
Hazajöttök?

Yoo-Eun
Nem, csak holnap tudunk. Üzleti vacsorán vagyunk

Yoongi
Aham
Oki

Yoo-Eun
Van vacsora a hūtõben, ha akartok, egyetek abból

Yoongi
Rendben cs

A hideg kiráz, ha a pénz-és hatalomhajhász anyámra és apámra gondolok. Legszívesebben egy olyan aprócska lakásba költöznék, mint amilyen Hoseok haveromnak van.
De ha anyáék ma nem jönnek haza, akkor Jimin egyedül marad, ami szerintem elég bunkóság.
Még ez is. Anyámék inkább dolgoznak, mint hogy Jimint vendégelnék meg. Jimin nem egy játékbaba, amit csak úgy ott lehet hagyni a helyén napokig.

Felkaptatok a lépcsõn.
-Készülj, töröttseggū, megyünk-mondom benyitva a szobájába, ahol Jimin egy szál alsóban próbál felnyúlni az ablak kilincséért.

Arcom vörös lesz.
-Jimin-ah, mit csinálsz? ...

_______________________________________

ayoo^^

rajzoltam yoonmint ♡

•♡♡♡•

•♡♡♡•