Reggel éppen a suliba készülök, mikor hallom, hogy sugdolóznak mögöttem.
-Jimin, idejönnél kérlek? -kérdezi a házvezetõ.
-Persze, csak tudja, nekem készülnöm kell az iskolába...
-Ma nem kell iskolába menned.
-Miért? -tettetek meglepõdést. Behív a szobába, becsukva az ajtót.
-Jimin, téged... -ezaz, mondd csak ki! -... örökbefogadott egy család. Ezért arra kérlek, hogy pakolj össze, és utazz vissza az Árvaház Központjába. -adja az utasításokat.
-Rendben... Úgy lesz. -mondom, úszva a boldogságban.
-Nekem mennem kell, ezért csinálj mindent úgy, ahogy kell, oké?
-Rendben.
Visszafordulok, elõvéve bõröndömet.

*timeskip*

A központba érve benyitok a nagy, szárnyas faajtón. Pár széken és egy asztalon kívül csak a recepciós pult van benyomva a kicsike helyiségbe.

-Jó napot... -kezdem félénken a pultra téve a kezeimet. A recepciós kemény öt perc múlva méltóztatik rám figyelni.
-Mi járatban errefelé? -hallottatok már valaha olyan idegesítõ hangot, hogy legszívesebben ott helyben leszúrtátok volna magatokat? Na, mert én pont ezt érzem.
-Park Jimin vagyok, és-
-Persze, tudom, tudom. Menj be abba a szobába, hamarosan itt lesznek a szüleid is. -a "szüleid"-szót gúnyosan kiejtve gondoskodik arról, hogy még szarabbul érezzem magam az amúgy is nyomasztó helyen.
-Köszöntem... -morgom, kinyitva a szép, fehérre festett ajtót. Lerakom a bõröndömet, majd láblógatva felülök az asztalra. Telefonommal kezdek el játszani.

Jackson
Mizu van? Miért nem jöttél suliba?

Jimin
Áttereltek egy másik családhoz

Jackson
Részvétem

Jimin
Na nee 😂 azt azért ne
Te bent vagy?

Jackson
Ja
Vagyis voltam
Hehe :3

Jimin
Aztán nehogy észrevegyék 🙄❤

Jackson
Nem fogják, egy igazi kis ninja vagyok 😌

Jimin
😂😂😂
Ahogy mondod

Jackson
Holnap jössz?

Jimin
Fogalmam sincs sajna
Lehet, hogy befognak Hófehérkének

Jackson
Te hülye, az Hamupipõke 😂

Jimin
Akkor az xd

Jackson
Megyek, mert közeledik valami formás ringyó 😏😌

Jimin
Aztán csak finoman, ha lehet 😂

Jackson
Okk 😂

*timeskip*

Az asztalon fekve -kb. 30 pózt kipróbáltam, hogy melyik lenne az ideális, vagy legalább minimálisan kényelmes- hallom, hogy kopognak az ajtón.

Egy nõ nyit be. Hosszú, éjfekete haja karcsú derekát verdesi. Hosszú, vékony lábain magassarkút hord, gyönyörū, fekete ruhával. Egybõl felülök, majd a leugrok a földre, megállva egy helyben.
Mögötte egy férfi sétál be, elegánsan felöltözve. Nagyon elegánsan, lakkcipõvel meg mindennel.
Ha nekem egyszer lakkcipõm lenne... De csak olyan cuki, amit a lányok szoktak hordani.
-Jó-jó napot... -tenyerem izzadni kezd.
-Szia, Jimin. Mi vagyunk a nevelõszüleid mostantól. -a nõ bársonyos hangja simogatja a fülemet. -A nevem Cha Yoo-Eun. Õ pedig a férjem, Min Seo Hyung.
-Jó napot... -suttogom a férfinak. Remélem, nem fog verni, vagy ilyenek...
-Most hazaviszünk téged, mivel nekünk dolgoznunk kell. -mondja Yoo-Eun, a kinti szuperkocsi felé terelgetve engem.

*timeskip*

Egy hatalmas, csodaszép ház elõtt parkol le Seo Hyung. Olyan, mint egy kastély, fehér falakkal, hatalmas kerttel.
Hova érkeztem?

Bentrõl még szebb a lakás, már ha ezt el lehet képzelni. Az asztalokon virágok vannak, a falakon festmények, amik több millió wonba kerülhettek.
-Jimin, a szobádat megtalálod, az az egyetlen, amelyiknek nincsen becsukva az ajtaja. -tájékoztat Yoo-Eun, majd magamra hagy a hatalmas fehér kastélyban.

Felsétálva a hosszú lépcsõkön, magam után húzva cuccmókomat, az egyetlen, nyitott ajtajú szobába vonszolom bõröndömet.

A szoba csodaszép, ahogy a ház többi része is, a különlegessége, hogy egyáltalán nem hasonlít a kastély külsejére, mintha egy tinédzser, grunge stílusú srác rendezte volna be.

(nézzétek el, hogy más színū a takaró 😅- a szerk.)

Az ágyon egy tablet fekszik. Bekapcsolom. Sailor Moon-os a háttér. Felkuncogok.
Mennyire szeretem a Sailor Moon-t.

-Te mit csinálsz itt? -kérdezi az ajtóból egy srác. Ijedtemben lecsapom a tabletet az ágyra.
-Én... én csak, izé... -dadogom.
-Jaj, tényleg. Te vagy Jimin. Nos, én Yoongi vagyok, és mostantól együtt fogunk lakni, te töröttseggū.