2018. 09. 01

Ma volt az elsõ napom a suliban.
Nos, elõször hadd meséljem el, hogy a világ legpuccosabb sulijába járok. A neve Pyongchang Kéttannyelvū Gimnázium, a háta mögött Barbibörtönnek hívják. Na, vajon miért?
A csajok kurvák. De tényleg, minden mértékben azok. A szemüket lehúzza a mūszempilla, torokra nyelik a rúzst meg a szájfényt, amit elvileg a szájukra kentek, a kezüket pedig letörik a két tonnás táskák, amikbe a hajvasalóikat pakolgatják.
A pasik meg... Mi tagadás, díszbuzik. Ha fejreállítod õket, se áll égnek a hajuk, a szókincsük pedig addig jut, hogy "szex", "kurvák", "drog", "cigi", "pia".
Éppen mentem be békésen, mikor már sugdolóztak rólam a lányok a kapunál.
-Jaj, nézd, ott tipeg a Barbie-baba! -Sana és a csatlósai mindig engem szívatnak, már alsó-közép második óta. Most felsõ-közép másodikosak vagyunk, és mindig nem szálltak le rólam. De, ez van. Lehet, hogy csak irigyek.
-Hozzánk szólni luxus, Park? Vagy ezt nem tanították meg neked az önhánytatáson? -egyre közelebb jönnek. Egymagasak, de van, aki magasabb nálam. A magassarkú cipõikkel hangosan kopognak felém. Kedvem lett volna hazáig szaladni, pedig még be sem jutottam a suliba.
-Nem, csak...
-Csak? Na mondjad, ha már úgy elkezdted!
-Le lehet kattanni Jiminrõl, divatmajmok. -mondja Jackson, mellém érve. Jackson-nak persze nem Jackson az eredeti neve, de minden lánynak ezt mondja, mikor csajozik.
-Jackson...
-Na mi van? Már a látványomtól is beáztál, te kurva, nehogy már az elsõ nap nekem csöpögjél!
-Ne barátkozz azzal a buzival, és talán összejövök veled!
-Inkább járnék Jiminnel, mint veled, te kis ribanc. Különben meg az apád buzi, aki azért kúrt anyáddal, hogy az szánalomból megszüljön téged, sajna abortuszra meg már nem futotta. Szóval szerintem kussolj, kisanyám, mielõtt akármit mondasz Jiminnek vagy nekem, oké? Köszöntem a figyelmet, hölgyeim. -azzal a karomnál fogva behúz a suli épületébe, elzavarva a rossz, vizslató szemeket.
-Jackson, te hogy tudsz ilyet?
-Nem vagyok olyan barlanglakó, mint te.
-Hát, kösz. -kínosan nevetve órára megyünk, beülve kedvenc helyünkre, ami leghátul van.

Órák után a parkba megyünk, ahol Jackson vett magának egy fagyit.
-Te nem kérsz, Jimin? -kérdezi, nagyot nyalintva a fagyiból. Összefutott a nyál a számban, amiért már vagy két éve nem ettem ilyen finomságokat.
Minek kell az neked, Jimin? Csak még jobban elhíznál tõle.
-Nem, köszi, inkább passzolnám most. -húzogatom hosszúujjú pulcsim. Körülöttünk -Jackson-t is beleértve - rövidujjúban szaladgál, én egy fekete, nagy pulcsiban is majd' szétfagyok.
-Te tudod. -vonja meg a vállát. -Jut eszembe: ettél már ma?
Na, ez az anorexiások tipikus legrosszabb kérdése. Rosszabb, mint a legrosszabb rémálom.
Lehajolok bekötni a cipõmet, addig is keresek pár válasz-lehetõséget.
Mit válasszak?
Japchae?
Nem, az túlságosan is soknak tūnik.
Csoki?
Jimin, ne nézd már hülyének a legjobb haverodat!
Szendvics?
Na, talán ez jó... lesz.
-Szendvicset ettem, egy almával. -semleges arckifejezéssel imádkozom azért, hogy elhiggye.
Kérlek, kérlek, kérlek!
-Biztos?
Nem mondanám, ha nem ettem volna!
-Persze, neked miért hazudnék?
-Csak tudod, elég bizalmatlan vagy ezen a téren.
Jeges szél süvít át a parkon, befúj a pulcsim alá, megrázva csontjaimat. Megdörzsölöm a kezeimet, örömmel nyugtázva, hogy csuklóm kiálló csontjai még mindig nem tūntek el.
Nekem ez a boldogság.

Hazafele sétálgatva egy kavicsot bökdösök. Az egyik, túl nagy rugásnál elõre esek, majdnem lehorzsolva tenyereimet.
Csak 49 óra, Jimin. Két napnál azért csak többet bírsz, ne legyél már hang.
Hátradõlök, neki az egyik kerítésnek. Remegõ kezekkel beletúrok hajamba, átmegy rajtam egy remegéshullám. Megmarkolom a kerítést, felhúzva magam rajta. Lassan folytatom utamat hazafelé.

Befordulva az egyik mellékutcába, ahol egy aprócskát szakadtas ház állt. De tényleg, semmi gáz nincsen benne, mindössze a téglák kicsit koszosak, az ajtón meg le van kopva kicsit a festék. Elõveszem a kulcsomat, körülnézek. Egy cica szalad el az utcán, felém igyekezve. Belenyúlok a postaládába, kivéve a leveleket.
Kattintom a zárat, benyitok. Felmegyek a szobámba, ahol hat ágy van.
Hát, igen.
A nevelõotthonok. Meg a sajátos komor semmiségük.