Sosem voltam még annyira hálás a friss levegőért, mint akkor. Amikor végre észhez tértem az első dolog az volt, hogy a nagy fenyőnek támaszkodva az egyik bokorba hánytam. A testem sajgott és meg kellett fognom az oldalamat, hogy ki tudjak egyenesedni. Sóhajtva döntöttem a hátamat a fa törzsének.

Amikor kitisztult a látásom megpillantottam a folyó partján ücsörgő alakot. Nem tudom, hogy pontosan mit is éreztem vele kapcsolatban abban a minutumban.

━ Megzsarolt, hogy kiposztolja azt a videót az internetre, amit rólam készített, ha nem teszem meg ezt neki. – szólalt meg rekedten. Egy kis ideig nem mozdultam meg csak a fának dőlve figyeltem. – De minden, amit mondtam igaz volt. – tette hozzá és a teste előre görnyedt, ahogy a kezeibe temette az arcát.

Vettem egy mély levegőt és lehunytam a szemeimet. És ilyenkor nem volt nálam több füves cigi!

Elrugaszkodva a fától elindultam az úton, ami elvezetett a folyótól ki a főútra. Haza kellett mennem és örökre magam mögött hagyni a völgyet.

Megszervezem anyám temetését és eladom a házat, majd vissza sem nézve elmegyek.
Azt még magam sem tudtam hová, de ott, abban az átkozott városban én tovább már nem akartam maradni. Anya volt az egyetlen, aki oda kötött. Ám nélküle már semmi sem tartott vissza, hogy elmenjek.
Végre kiszabadulhattam onnan.

Természetesen legnagyobb balszerencsémre a Tomlinson fiú nem adta fel a dolgot.

━ Most hová mész? – szegezte nekem a kérdést, de nem feleltem. Vissza sem nézve rá vonszoltam magamat ki az erdős részről. – Ha az a videó kikerül az apám megöl! – rimánkodott miközben egyre erősödött mögöttem a hangja, bennem pedig a fékezhetetlen haragom. - Styles! – ragadta meg a kezemet mire elkapva a nyakát nyomtam az egyik fának. Azonnal befogta a száját.

Előfordulhat, hogy a tekintetemben ugyanaz ült, mint amit a legszívesebben tettem volna vele abban a pillanatban.
De én nem bántottam a nálam gyengébbeket. A szorításom gyengült, közel sem akartam megfojtani csak kicsit ráijeszteni.

━ Nem érdekel a nyomorod! – szűrtem ki végül a fogaim közül. – Ha nem játszottad volna már a legelejétől a kúrható hímringyót valószínűleg most nem lennél ilyen helyzetben! – engedtem el őt.

A szája megremegett, a szemei könnybe lábadtak. Megforgatva a szemeimet léptem el tőle és folytattam az utamat.

━ Én... Nem akartam ezt. – szólalt meg végül. – Kérlek, Harry! Bármit megteszek neked! – könyörgött tovább. – Szeretnéd, hogy...

Felhorkantottam.

━ Azt szeretném, hogy végre befogd a szádat és hagyj békén! – fordultam újra felé. – Ha szarba léptél pucold le magad! Ne várd el, hogy valaki örökké fogja a kezedet! – ráztam meg a fejemet, majd fújtatva léptem volna ki a főútra, azonban... Az út nem volt sehol sem.

A szemeim egy pillanatig fel sem fogták, amit láttak. Ahol aszfaltnak és korlátoknak kellett volna lennie ott csak egy döngölt földút volt. Először jobbra, aztán balra néztem, ám sehol nem volt nyoma annak, hogy ott valaha is építettek volna utat. Megráztam a fejemet. Megszédültem. Az a kis taknyos lépett oda hozzám, hogy megtámaszkodhassak rajta.

━ Te is látod? – kérdezte rekedten.

━  Nehéz nem látni. – jegyeztem meg mogorván, majd lesöpörve magamról a kezeit indultam el végül a földúton...

Jobbra vagy balra?
A bal irány a völgybe vitt vissza, a jobb a következő város felé. Fújtatva és az oldalamat fogva fordultam balra.
Egyszer és mindenkorra lezárom ezt az egészet és magam mögött hagyom a múltamat.

━ Harry! – Így lényegesen sokáig fog tartani a visszavezető út. – Várj meg! – kocogott mellém.

Az égen kezdett felkelni a nap. Tegnap körülbelül négy körül értem a folyóhoz, ami annyit jelent, hogy konkrétan reggelig feküdtünk ott a fánál...

Jobb útitársam nem is lehetett volna a Tomlinson fiúnál. Ott vacogott mellettem, miközben én is majd' megfagytam. Kifejezetten hidegebb volt. A földút göcsörtös volt a lábunk alatt.

Hova a faszba tűnt az aszfalt?
Ennyire bevertem volna a fejemet?
De akkor Tomlinson is, mert egyszerre hogyan hallucinálhattuk volna ugyanazt?

Magam mellé pillantva láttam, hogy a teste köré fonta a kezeit. A kabátja kiszakadt néhány helyen a tegnapi küzdelem után. Megrázva a fejemet fordítottam vissza magam elé a tekintetemet.

Miért hittem egy percig is, hogy talán őszinte volt velem? Hogy lehetsz még ennyi idő után is ennyire naiv, Styles?

━ Annyira sajnálom... – mondta csendesen, de csak megszaporáztam a lépteimet.

✧        ✧       ✧

Bármennyire is ignorálni próbáltam, ő töretlenül a nyomomban loholt. Ahogy egyre jobban közelítettünk a völgy felé egy elmondhatatlan, rossz érzés kerített hatalmába. Tomlinson is elég rémes színben volt és minden alkalommal, amikor közelebb húzódott hozzám megéreztem a teste melegségét. A hideg futkosott a hátamon emiatt.

A messzeségben már láttam a táblát. A jellegzetes „Köszöntjük Shrewsbury-ben!" ellátott felirattal ékeskedett az út szélén.
De... nagyon más stílusban állt ott. Mintha valaki kicserélte volna. Kicsit kopottabb volt, a betűk kék és fehér színűek voltak, nem csak szimplán kékek. Tomlinson éppen megszólalt volna, amikor egy autó robogott el mellettünk. Egy kisebb zöld színű Volkswagen busz volt. Egy szőke hajú lány hajolt ki az ablakon egy papírtáblát tartva, rajta a „Szeretkezz ne háborúzz!" felirattal.

━ Még léteznek hippik? – kérdezte a fiú mellettem, de annyira lehetetlen volt ez a jelenet, hogy hirtelen én sem tudtam mit mondani.

━ Hippik mindig is lesznek. – tettem végül hozzá.

A zsebembe nyúlva előhúztam a walkmanemet és felakartam mérni a károkat, de szerencsére az nem sérült meg. A fejhallgatómat persze tönkretették, viszont legalább az eszköz megúszta. Na meg Elton kazettája!

━ Ez micsoda? – lépett mellém és érdeklődve figyelte az eszközt.

━ Egy Walkman. – feleltem, de láttam rajta, hogy nem igazán értette. – Ez most komoly? – néztem rá hitetlenkedve. – Szerinted az iPod és a net előtt az emberek hogyan hallgattak zenét? – kérdeztem felvont szemöldökkel, mire csak elvörösödve lesütötte a szemeit.

Komolyan? Ennyitől szégyenlőssé vált? Felsóhajtva végül muszáj volt elengednem egy mosolyt.

━ Itt hozzá kell csatlakoztatni a fül vagy fejhallgatót. – mutattam a csatlakoztató lyukra, aztán megnyomtam a gombot, amivel kinyílt. – Itt pedig bele kell tenni a kazettát. – vettem ki Eltont. – Aztán elindítod. – csuktam be az oldalát és elindult a kazetta. – Aztán ha vége a dalnak visszapörgeted. – nyomtam meg a visszapörgetés gombot. Furcsa, de mintha tényleg érdeklődve figyelte volna.
A kezébe nyomtam az eszközt. Először bátortalanul vette el, de aztán elkezdte nyomogatni rajta a gombokat.
Esküszöm, mint egy igazi gyerek!

━ Ki az az Elton John? – kérdezte elolvasva a kazetta oldalán lévő címkét.

━ Most úgy teszek, mintha ezt meg sem hallottam volna! – ráztam meg színpadiasan a fejemet, miközben újra elindultunk már kicsit oldottabb hangulatban.

━ Tudod, félreismertelek. – vallotta be egy idő után, de nem nézett fel rám. Csak most vettem jobban szemügyre, hogy mennyivel is alacsonyabb volt nálam.

━ Valószínűleg azért, mert nem viselek szoknyát és focista dzsekit. – jegyeztem meg heccelve őt, mire csak óvatosan oldalba könyökölt.

Valamiért mindketten nevetni kezdtünk. Egészen addig jó volt a hangulat, amíg meg nem pillantottam a városunkat. A várost, amely teljesen máshogy nézett ki, mint ahogy otthagytuk. Mintha... belecsöppentünk volna egy filmbe.

Régi autók járták az utakat. Az épületek színe és állapota más volt. Az utakon mászkáló emberek stílusa közelről sem tűnt olyannak, mint ahogyan mi néztünk ki. Tomlinson megremegett mellettem, amikor egy csapat fiú haladt el mellettünk táskarádióval a kezükben és egy régi The Clash számot bömböltettek belőle.

━ Mi a fene történt itt? – kérdezte csendesen, amikor megállva az egyik utca sarkán csak figyeltük a kisebb teret, amit a város nyugati részén volt. Gyerekek játszottak és a felnőttek beszélgettek. Teljesen átlagos jelenet lett volna... Egy 80-as évekbeli filmben.

━ Bassza meg... - csúszott ki a számon az első szó, ami az eszembe jutott.

━ Harry... - nézett felém Louis, de én csak az egyik kukához léptem, ahova éppen egy idősebb férfi dobott ki egy újságpapírt. Kivettem és a szemeim azonnal a rajta lévő dátumra szegeződtek: 1986. december 22.

Ó, hogy az a...