KEGYELEM
────────── ✦ ──────────
【 TÍZ ÉVVEL KÉSŐBB 】
HELYSZÍN: CINTRA

Kellemes idő volt, még jól emlékezett arra, mikor a reggeli napfény megcirógatta az arcát. Ott Cintrában biztonságban érezte magát. Erszényes sokat foglalkozott vele, s látta cseperedni a kislányt, aki olyan gyönyörű volt, akár csak az anyja.

Bár Eira nem igazán érintkezett a királyi családdal, s azt is tudta, hogy már nem lehet ott sokáig, de végre volt egy hely, ahol kevésbé akarták holtan látni. Tudta, hogy Geralt hamarosan visszatér hozzá.

Volt még egy elintézetlen ügyük. - emlékeztette mindig magát, mikor már kezdett megfeledkezni a dolgok súlyosságáról.

A sorsa bármily fájó is volt, de elrendeltetett. Meg kellett állítania a közelgő veszélyt. Erszényes segített neki uralkodni a benne rejlő mágián, de ezzel együtt nagyon vigyáznia is kellett vele.

Aretúzában nem nézték jó szemmel a lány egyedüli ámokfutását, de Calanthének valahogy ezt is sikerült elsimítania. Annak ellenére is, hogy nem örült teljességgel a lány jelenlétének, s annak sem, hogy a druidájuk több időt töltött vele egy bizonyos időben, mint a hercegkisasszonnyal.

Eira aznap reggel máshogy ébredt. Érezte a csontjaiban, a csupasz bőrén a reggeli fürdője során, hogy eljött az idő.

Ríviai Geralt ismét visszatért Cintrába, hogy elvigye őt onnan. S ameddig az idő és a sors úgy kívánja a Kontinenset járva, keressék azt, ami előbb vagy utóbb magától is rájuk talált volna. De mindez az emberektől távol.
Nem kellett több ártatlan halála, és olyan kiontott vér, amelynek sosem volt értelme.

─ Ríviai Geralt. - pukedlizett a férfi előtt a lány. A férfiről nem volt túl megszokott, de egy halvány félmosolyt elengedett.

─ Téged is jó viszont látni, Eira! - bólintott a vaják. - Látom jót tett neked a kastélyban töltött idő.

─ Az már egyszer biztos. - felelte Erszényes, aki éppen Eira lovát simogatta. - Ígérd meg barátom, hogy vigyázni fogsz rá! - pillantott Geraltra. A férfi nem felelt, csak biccentett egyet a fejével, ezzel is megerősítve a válaszát. Erszényes ezek után felsegítette a lányt a lóra, majd mielőtt átnyújtotta volna neki a kantár szíját, Eira szemeibe nézett. - Ha rátalálnátok... tudod mi a teendőd!

─ Van egy olyan érzésem Erszényes, hogy ő előbb fog ránk találni, mint mi rá. De igen. - bólintott a lány. - Tudom mit kell tennem.

─ A szerencse kövessen titeket az úton! - búcsúzott végül el tőlük a druida, s már csak a lovon ringó testüket figyelte, miközben eltűntek a dombokon túl.

✧ ✧ ✧

─ Hogy van Kökörcsin? - kérdezte egy kisebb hallgatás után Eira.

─ Egy jó ideje nem hallottam felőle, de biztos minden rendben van vele.

─ Még mindig semmit nem aggódsz túl, mi Geralt? - húzta fel kérdőn egyik szemöldökét a lány, miközben ismét egy erdős rész felé értek.

─ Nem szokásom aggódni. Eddig sem ölette meg magát az a szoknyapecér, valószínűleg ezután sem fogja egy könnyen adni a bőrét. - vont vállat a vaják.

Eira úgy érezte, mintha teljesen másmilyen lenne a férfi. Mármint, valahogy még emlékezett nyers és unott jellemére, de valami megváltozott vele kapcsolatban.

─ A gyerek miatt nem is aggódsz? - kérdezett ismét a lány.

─ Kéne? - pillantott felé Geralt.

─ Szépen cseperedik. Bár Calanthe eléggé visszafogja, de úgy tűnik, hogy örökölte az anyja képességeit.

─ Akkor a férjét majd az Isten nyugasztalja! - horkantott fel a férfi.

─ Ez nem ilyen mókás, Geralt! - rivallt rá a lány, de a férfi már nem figyelt rá. A fülét hegyezve a fákon túlra pillantott. Nem habozva leszállt Keszegről, és előrántotta az ezüstpengét. - Mi az? - kérdezte a lány kapkodva a fejét. - Mit hallasz?

─ Maradj csendben! - felelte a vaják. Furcsa illat lengte körbe őket. Nagyon furcsa és ritka volt. Vér illata, de nem sima emberé... Nem ez más volt. Sokkal tisztább. Tündevér.

A férfi nem mozdult. Hallotta, hogy a háta mögül egy íj roppanó hangja töri meg a csendet. A nyíl minden bizonnyal élesebb lehetett, mint az ő pengéje.

─ Nem is rossz egy vajáktól. - jegyezte meg a mögötte álló fél, akit akkorra már Eira is észrevett. A lány le akart szállni a lováról, de a férfi előbb kapcsolt. - Azt nem tenném, kedvesem! - mondta, miközben rá sem kellett pillantania. - Ilyen közelségből a nyílvessző halálos lehet a drága vajákod számára, szóval megfontolnám a lehetőségeimet.

─ Ki vagy és mit akarsz? - Geralt hangja mély volt, egyszerű s lényegre törő.

─ Valda nem felejt! - felelte a mögötte álló fél, s mindent megértettek annak az egy névnek hallatán.

─ Ha mindenáron meg akarsz valakit ölni, engem ölj meg! - mondta higgadtan Eira. - Neki ehhez semmi köze...

─ Dehogy is nincs neki ehhez köze! Ő szöktetett meg, kedvesem. Valda az ő fejét kérte, te csak a ráadás leszel!

─ Nem is tudtam, hogy újonnan a sárkányvadászok tünde zsoldosokat is felbérelnek. - jegyezte meg érzelemmentesen Geralt.

─ Fordulj meg, te fattyú, és úgy mondd a szemembe, amit akarsz! De előtte tarkóra a kezeket, és dobd el a kardod!

A vaják lassan fordult meg, tarkóra tett kézzel a kard nélkül, ami már lent pihent a mohában.
Az előtte álló tünde nem volt túlságosan különböző a többitől. Fehéres hosszú haja, ég kék szemei, s hegyes fülei voltak. Kezei között az íjat tartotta, és a nyilának hegye Geralt arcával nézett farkasszemet.

─ Nos, mi az igazság? Megtagadtad a királyodat, majd beálltál pénzért gyilkolni egy sárkányvadászhoz? - kérdezte Geralt minden félelem nélkül. Eira csak hallgatott.

─ Elrabolták a lányomat. Ha nem viszlek el nekik, megölik! - szűrte ki fogai közül a tünde. Geralt Eira felé pillantott.

─ Segíthetünk neked, jó uram, csak hagyj minket életben! - mondta végül a lány, s igyekezett meggyőző lenni.

─ Ugyan, miért hinnék nektek? - kérdezte már kevesebb haraggal a hangjában.

─ Valda meg akarta ölni a sárkányokat, akik felneveltek engem. - nézett a szemeibe a lány. - Nem mi vagyunk az ellenség, hanem ő! S ezt magad is jól tudod. Kérlek, ne tégy megfontolatlan dolgot!

─ Jól beszél a lány. - mondta Geralt. - Mi vagyunk az egyetlen esélyed. Mennyi biztosítékot adott arra neked Valda, ha elvégzed helyette a piszkos munkát, utána szabad úton távozhatsz majd a lányoddal? - tette fel a költői kérdést a férfi. - A sárkányvadászok mindenben csak a pénzt látják. Ha megölsz minket, utána téged ölnek meg, és beszedik érted a jussot.

A tünde egy kis ideig nem felelt, de nem is kellett, helyette beszéltek a tettei. Leeresztette a nyilat, majd Eira felé pillantott, aki kissé megnyugodott.

─ Hogy hívnak? - kérdezte végül a lány.

─ Alastair vagyok, hercegnő. Alastair a túlélő.