HARAG
────────── ✦ ──────────
HELYSZÍN: NILFGAARD

Vér borította be a mezőt. Amerre tekintett méregzöld szemeivel ördögi fény csillant bennük. Ajkaira egy elégedett mosoly szökött, miközben oldalra billentve a fejét még észrevette az életben maradt vadászok egyikét. Hörögve, s cafatokban próbált arrébb kúszni, minél messzebb ettől a szörnyűségtől, amely hatalmas tűéles fogaival ismét a nyakába vájt, és úgy szippantotta ki belőle az életet egyszer s mindenkorra. A nő ajkain rozsdavöröses vér csordogált. Lehunyva szemeit felsóhajtott, majd mélyen szívta be a levegőt, melyben már a bomladozó testek bűze is lézengett. Nyelvével lenyalta a száján pihenő vért, majd még egyszer körültekintett, hátha akadhat olyan élő ember, aki képes volt túlélni az ő haragját.

Ha bárki is a nőre nézett, először nem tudta megmondani pontosan, hogy milyen lény is lehet ő. Egy mutáns, egy démon, egy torzszülött. Talán az is volt, bár még ő sem volt tisztában vele, viszont azt jól tudta, hogy ha rajta múlt volna, nem oda került volna ahova.

Freya története nem a legvidámabb volt, de nem mintha túlságosan tudta volna sajnálni a régi énjének rothadó darabjait. Hibát vétett, s ezért száműzetésre kényszerült. Azóta a nap óta bánja, hogy a hibája miatt ekkora árat kellett fizetnie. Visszakerült arra a helyre, ahonnan szabadulni akart.

─ Nos meg kell, hogy mondjam, nem voltak túl hosszú életűek ők sem! – egy fiú bukkant fel Freya mögül. Még elég fiatal volt, sőt szinte alig pedzegette a húszas éveit, de máris szolgált valakit. Haja ébenfekete volt, akár csak a nőé. Ruhája kissé cafatokban lógott le soványkás testalkatán, az arca pedig beesett volt.

─ Nem tudom, hogy az uralkodó mire is számít pontosan. – mondta a nő, miközben szép lassan még egyszer végigtekintett a hullák sokaságán.

─ Az a féleszű úgy sem lesz képes helyreállítani a békét ebben az országban! – felelte a fiú undorodva.

─ Ugyan kérlek, Estar... A legelső leendő alkalommal le fogják taszítani a trónról, főleg ha még egy utódot is képtelen nemzeni! – mosolyodott el gonoszul Freya.

─ Mihez akarsz kezdeni most? Elmegyünk és magunk vesszük át az irányítást Nilfgaard felett? – kérdezte a fiú érdeklődve.

─ Nos, megtehetnénk, de most fontosabb dolgunk van... - A nő a fiú felé pillantott. – Mondd csak Estar, meséltem neked valaha arról, hogy mi is történt velem odafent?

─ Mármint a gwendeithi időkre gondolsz?

─ Azokra, pontosan. – bólintott a nő. – Egyik nap furcsa álmom volt, és azt hiszem, hogy nem is volt annyira álom... Inkább egy jelenkép.

─ Mit láttál úrnőm? – a fiú arcvonásai kíváncsiságot tükröztek. Amióta Freya kimentette őt a poklok poklából, csak egy valamit akart: Szolgálni és tanulni.
Epekedve akarta uralni a Káoszt.

─ A királykisasszony, akit bezárattam a lehető legbiztonságosabb toronyba, most már valahol a síkság felé tart, s nem is egyedül. – a nő egy pillanatra elhallgatott.

─ Mégis hogyan volt képes ilyesmire? Hisz a mágiádhoz nem ér fel egyetlen mágus sem! – mondta Estar.

─ Csak sajnos, aki kiszabadította, nem egy egyszerű mágus volt. – Freya a fiú mogyoróbarna szemeibe nézett. – Mondd, mennyit tudsz a vajákokról?

─ A vajákokról? Azt hittem, hogy ők már csak legendák. – ráncolta szemöldökét a fiú.

─ Sajnos nem, drága Estarom. Valami nagy dolog van készülőben, amit nekünk minél előbb meg kell akadályoznunk. – a nő szinte azonnal el is indult, hogy minél előbb visszatérhessenek a lovaikhoz.

─ Át tudod lépni a határt?

─ Azt mondják, hogy aki elfoglalja Soddent, azé lesz egész Észak. – felelte a nő. – Át se kéne lépnem a határt, hogy romba döntsem egész Északot. Egy próbát megérne... de még várnunk kell.

─ Mégis mire? Addigra ki tudja, hogy mit fog tenni az a lány! Lehet eljön érted, és megpróbál megölni! Azzal a torzszülött korccsal együtt! – dühében szinte köpte a szavakat.

─ Értékelem, hogy ennyire odaadóan képes lennél harcba szállni értem, de hidd el, még nincs itt ennek az ideje. Meg kell várnunk, míg egy olyan uralkodó kerül a trónra, akivel közös céljainkra törhetünk!

─ Miből gondolod, hogy ez így lesz? – kérdezte a fiú.

─ Rég volt a kontinens hatalmán Nilfgaard. Elég csak annyi, hogy megszülessen a király utódja. - Freya felpattant a lóra. – A többi már a mi dolgunk lesz!

Freya és Estar elindultak, hogy minél előbb az egyik közelebbi faluba érjenek, s ott húzzák meg magukat. A nő azon a napon eszelte ki következő tervét, melybe a későbbiekben rengetegen bele is pusztultak, s a harag, melyet Freya szított Nilfgaardra - de főleg a világra -, mindennél elsöprőbb veszélyt jelentett drága hőseink számára.

Ők eközben ugyancsak, baljós dolgokat éltek át, míg be nem következett a következő végzetes baljóslat...