Szoboszlai lassan és megfontoltan sétált be a hálószobába, ahol barátnője már az ágyban feküdt. Ő még utoljára kiment inni és benézett Laretthez, hogy minden rendben van-e és alszik-e. Kezdi úgy érezni magát, mint egy aggódó apuka. Ezen a gondolaton megrázza fejét, majd behajtja a háló ajtaját és ő is bebújik az ágyba Fanni mellé.

-Hiányoztál - bújik oda barátnőjéhez, aki elenged egy kelletlen nyögést ezen. Még mindig haragudott rá.

Dominik próbált kedves lenni vele, ezért nem tett megjegyzést erre, inkább óvatosan átkarolta és maga felé fordította a lányt, majd nyakát és arcát finom csókokkal hintette be. Fanni idegesen tolta el magától a megilletődött fiút.

-Te komolyan azt hiszed, hogy ezek után most le fogok veled feküdni?! - sziszegi neki, nehogy Larett felébredjen.

-Francba már Fanni! - nyögi Dominik arcát dörgölve, miközben visszafekszik hátára. - Most mi bajod van?

-Talán az a bajom, hogy arra kell visszajönnöm, hogy te felelőtlen vagy és nem vigyázol eléggé Larettre! - ül fel indulatosan, majd Dominik is így tesz. Semmi kedve nem volt veszekedni, de ez már úgyis mindegy.

-Jajj már! Csak elvágta a kezét. Nem nagy ügy. - forgatja szemét Dominik.

-Rosszabb is történhetett volna! - vágja rá barátnője mérgesen.

-Baszdki, hogy te még mindig ezen a témán lovagolsz, ahelyett, hogy rajtam tennéd! - mondja neki a focista idegesen, Fanni pedig annyira mérges lesz emiatt, hogy kioszt barátjának egy csattanós pofont.

-Hogy te mekkora seggfej vagy! - mondja neki sértődötten és igazán megbántva érzi most magát.

Kikel az ágyból, majd párnáját és a takarót magához véve vágtat ki a szobából, hogy a nappaliban aludjon.

-Most meg hova mész? - kérdezi gondterhelt sóhajjal a focista, de választ nem kap.

Még nagyobb sóhajjal dől vissza az ágyba és rántja magára a takarót. Nincs kedve barátnője után menni és úgy érzi, most tényleg felesleges lenne. Jelenleg egy kibírhatatlan hárpiaként viselkedik, pedig ő nem volt ilyen. Nem érti mi történt a lánnyal, akit úgy szeret.

Csak szeretett volna kettesben lenni vele. Úgy, hogy senki nem zavarja meg őket. Legalább csókolózni szeretett volna. Három napja nem láthatta és már vágyott erre.

Fanni a nappaliban elhelyezkedve csukta le szemeit, de érezte, hogy annyira feszült, hogy nehezen fog tudni elaludni. Bántotta, amit Dominik mondott neki. Nem akarta, hogy igaz legyen, amit Larett feltételezett a fiúról, hogy szexmániás.

Larett álmosan csoszogott ki a fürdőszobába, hogy hideg vízzel arcot mosson és ezáltal felfrissüljön. Tudta, hogy tegnap este Dominik későn jött haza, ezért halkan csukta be maga mögött a fürdő ajtaját, miután fogat is mosott, nehogy felébredjen a focista.

A nappaliba lépve azonban legnagyobb döbbenetére Fanni nyomkodta telefonját a kanapén betakarózva és nagyon úgy tűnt neki, hogy éjszaka itt aludt.

-Fanni - suttogja halkan Larett és odasétál, majd lekuporodik a szőke lányhoz, akinek szemei kialvatlanok voltak. - Te miért aludtál itt?

-Jajj Larett - sóhajtja szomorúan. - Dominik most engem bántott meg kicsit. Kijöttem este, mert nem akartam vele aludni. Ennyi az egész.

-De... ugye kibékültök? - kérdezi Larett ártatlanul és nagyon reméli, hogy most nem miatta kaptak össze. Fanni csak elfintorodik a kérdés hallatán, majd az éppen betoppanó barátjára néznek mindketten.

Ő csak motyog egy sziasztok-ot, majd nézi ahogy Fanni ledobja magáról a takarót és a konyhába megy. Larett megsemmisülve ül a szőnyegen és tanácstalanul néz a focistára, aki egyáltalán nem foglalkozik most vele. Inkább barátnője után megy a konyhába, aki éppen kávét rakott fel főni.

-Egész nap ilyen hisztérika leszel? - kérdezi Dominik fáradt sóhajjal támaszkodva a pultnak, miközben barátnője indulatosan pakolászik a konyhában.

-Ha nem tetszik valami, nyugodtan átmehetsz Willihez. - szúrja oda neki.

-Ezt ugye te sem gondoltad komolyan?! - rázza fejét mérgesen. - Kurvára nem fogok elmenni sehova a saját lakásomból csak mert te mindenen pattogsz, mióta visszajöttél! - emeli fel a hangját, majd a választ meg sem várva trappol ki és megy a fürdőszobába.

Larett is a konyhába ment, hogy segíthessen Fanninak a reggelit elkészíteni, aki látszólag még mindig az előbbi vita miatt duzzogott.

Dominik már utcai ruhában, beállított hajjal ült le az asztalhoz, hogy reggelizzen a két lánnyal. Örült, amiért nem kellett egész nap itthon lennie ebben az egészségtelen hangulatban.

-Reggeli után be kell mennem az RB központba egy megbeszélésre, majd csak ebédre jövök haza. - töri meg a kínos csendet Dominik, miután befejezte a reggelijét. Larett hálás volt, hogy végre megszólalt és amiért nem volt semmi indulat a hangjában.

-És ezt csak most akarod mondani? - vágja le evőeszközét Fanni a tányérra, ami miatt Larett összerezzen. - Miért nem lehetett előbb mondani? És ha én valami programot akartam csinálni?

-Hagyjál már, milyen programot akarnál csinálni? - nevet fel kínosan a focista. - Hozzám se akarsz szólni!

-Figyeljetek! - szólal meg élesen Larett, ami mindenkit meglep. Hirtelen csend lesz, ő pedig nem számított arra, hogy mindkét szempár őt fogja figyelni. Nagy levegőt véve néz rájuk. - Tudom, hogy nagyon kevés ideje ismerlek titeket, de szeretném, ha tudnátok, hogy hozzám még soha senki nem volt olyan jó, mint ti ketten. Nagyon szeretlek benneteket, és nem akarom, hogy veszekedjetek, mert... olyanok vagytok, mintha a családom lennétek, ami nekem eddig sosem volt. - fejezei be mondandóját elhalkulva, amit hosszú csend követ.

Dominik és Fanni elszorult torokkal néznek egymásra és érzik, hogy valóban nem nyírhatják egymást állandóan, mert ezzel nem csak maguknak, hanem Larettnek is ártanak. Ezt pedig egyikőjük sem szerette volna.

Larett lassan felállt az asztaltól, hogy magára hagyja a párt és a szobájába menjen. Fanni azonban szintén felállt és odalépett hozzá, hogy szorosan megölelhesse.

-Amikor valaki összeveszett valakivel az árvaházban - húzódik el Larett és kezd bele egy újabb kis monológba, ami számára meghatározó momentum volt kiskorából. - Mindig oda kellett menni egymáshoz és elmondani, hogy "Tudom, hogy megbántottalak, amikor ezt meg ezt mondtam neked, azóta nagyon megbántam és szeretnék bocsánatot kérni tőled." Utána pedig meg kellett ölelni a másikat.

Dominik legszívesebben hangosan elnevette volna magát, amiért most Larett azt várja tőlük, hogy bocsánatot kérjenek egymástól ilyen gyerekes módon és ölelkezzenek. Aztán kicsit belegondolt, hogy ha egy kisgyerek ezt meg tudja tenni, akkor neki miért okozna ez nehézséget. Ezért lassan ő is felállt az asztalhoz, majd odalépett Fannihoz, aki kíváncsi tekintettel vizslatta őt.

-Tudom, hogy megbántottalak, amikor azt mondtam neked, hogy egy hisztérika vagy. - próbálja visszaidézni a megfelelő szavakat, ahogy a szöveg szólt. - Azóta nagyon megbántam és szeretnék bocsánatot kérni tőled. - nyúl Fanni kezéért végül, aki engedi, hogy barátja hozzáérjen.

-Tudom, hogy megbántottalak, amikor azt mondtam neked, hogy egy seggfej vagy. Azóta ezt nagyon megbántam és szeretnék bocsánatot kérni tőled. - mondja el ő is a szöveget, majd végül halványan viszonozza a focista mosolyát és engedi, hogy megölelje őt.

Dominik hálásan pillantott Fanni válla felett Larettre, aki csak mosolygott rá. Tudta nagyon jól, hogy nem őszinte a bocsánatkérése és ezt csak Larett miatt teszi, mégis jól esett, hogy barátnője nem veszekszik vele.

Napokkal később Dominik a nappaliban videochatel édesapjával, akivel halogatta ezt a beszélgetést, ameddig csak lehetett, mert tisztában volt vele, miről szeretne vele beszélni. Fanni éppen a fürdőben volt és haját mosta, míg Larett a szobájában tartott csendes pihenőt. Ugyanakkor álmos nem volt, ezért inkább fülelt a beszélgetésre, ami Dominik és Zsolt között zajlott.

-Szóval, mesélnél nekem arról, hogy mire költöttél az elmúlt két hétben csak úgy ezer eurót? - hallatszott a kérdés indulatosan, hiszen Zsolt mindig nyomon követte fia tranzakcióit és általában tudta is, hogy miket vesz a fia, most azonban ez az összeg kiugróan magas volt ahhoz, hogy egy egyszerű ruhavásárlás legyen.

-Figyi apa, mondani szeretnék neked valamit, aminek nem biztos, hogy örülni fogsz, de remélem megérted. - sóhajtja Dominik, Larett pedig azonnal felpattan az ágyról és a behajtott ajtón kislisszol a folyosóra, hogy jobban hallja. - Van egy lány, akit befogadtunk Fannival.

-Tessék?! - vág közbe Zsolt hangosan, amitől Larett összerezzen.

-Várj már egy kicsit, hagy meséljem el. - cicceg Dominik idegesen. - Amikor visszajöttünk Lipcsébe az egyik pihenőhelyen találtuk eszméletlenül. Hívtunk neki metőt meg minden és bementünk hozzá a kórházba, mert nem beszél németül és kiderült, hogy elrabolták és meg is erőszakolták aztán pedig csak kitették. Csak minket ismer és be akarták dugni valami intézetbe, szóval magunkhoz fogadtuk. Viszont nincs semmije és senkije, ezért vettem neki pár holmit és hordjuk pszichológushoz heti háromszor. - mondja végig végre a kis történetet röviden, amit pár pillanat hallgatás követ.

-Dominik, elment az eszed? Te befogadtál a lakásodba egy idegen lányt és pénzeled. Nem ismerek rád! - hüledezik Zsolt szeme a kamerán keresztül.

-Apa, szüksége van a segítségünkre, nem lakhat az utcán! Baszki, ez a lány árvaházban nőtt fel! - értetlenkedik Dominik, mert nem gondolta, hogy édesapja ennyire kiakad ezen.

-Akkor sem a te dolgod megoldani a problémáit. Elfogadom, hogy segíteni szeretnél neki, de nem a te feladatod alátenni mindent.

-Csak segítek neki, hogy később el tudjon indulni egy úton. - forgatja szemeit a középpályás. - Mellesleg örülhetnél, hogy végre valami önzetlen dolgot is teszek.

-Örülök is, de ilyet akkor sem egy 21 éves fiúnak kell csinálnia. Neked most a karriered az első, ezt ne feledd. Javítanod kell a teljesítményeden, szóval keress valami megoldást, de ez így nem lesz jó. Ez a lány sok bajt hozhat rád. Nem is értem, hogy gondoltad ezt az egészet! - méltatlankodik továbbra is Zsolt a kamerán keresztül, Larett pedig érzi, ahogy a sós könnyek végigszáguldanak arcán. Egyedül akar lenni. Távol most mindenkitől.

Hirtelen ötlettől vezérelve slisszol az előtérbe és húzza fel az egyik sportcipőt, amit Fannitól kapott, majd észrevétlenül megy ki a bejárati ajtón, amíg a focista továbbra is édesapjával vitatkozik. Szegény fiú azt hitte, Larett alszik és nem hall az egészből semmit.

Larett olyan sebesen hagyta el a lépcsőházat, ahogy csak tudta. Lábai sietősen vitték előre és annak a parknak az irányába tartott, ahová Fannival jártak. Könnyei megállás nélkül potyogtak és úgy érezte megfullad ettől az egész helyzettől. Valóban csak teher lenne mindenkinek... Nem érdemli meg, hogy ennyi mindent adjanak neki.

Szerencsére a parkban már nem sokan tartózkodtak, lassan kezdett besötétedni is. A lány egy padra ülve húzta fel lábait és hajtotta fejét lábaira és adta ki magából a fájdalmat sírás formájában.

Fanni érdeklődve nyitott be Larett szobájába, ám legnagyobb döbbenetére nem találta ott az ágyában a lányt, ezért azonnal a nappaliba csörtetett, ahol Dominik a kanapén elnyúlva feküdt, miután elköszönt apjától.

-Hol van Larett? - szólalt meg a lány élesen, mire a focista felemelte fejét.

-Nincs a szobájában? - kérdezi értetlenül.

-Nincs. - hunyja le szemeit Fanni idegesen, de próbál higgadt maradni. - Basszus Domi, ugye nem vesztél vele össze és szökött el?

-Dehogy! - ül fel a focista sietősen. - Apával chateltem és... jaj ne. - leheli maga elé megvilágosodva. - A kurva életbe! - pattan fel és siet az előtérbe felhúzni cipőjét.

-Most meg hova mész? - megy utána barátnője értetlenkedve.

-Larett biztos meghallotta, amit apa mondott róla. Megkeresem őt. - sóhajtja kabátját magára véve.

-Larett nem ismeri a környéket, egyedül a parkot, ahová sétálni járunk. - dörzsöli arcát a szőke lány és ad tippet barátjának, hol lehet Larett.

-Oké - bólintja a focista, majd feltépve a bejárati ajtót robog le a lépcsőkön.

Aggódott, nehogy valami baja essen Larettnek, hiszen kezdett teljesen besötétedni és jól tudta, hogy milyen emberek járkálnak ilyenkor az utcákon. A parkba érve bizakodni kezdett benne, hogy megtalálja a lányt, ez azonban negyed órájába telt, mire megpillantotta fehér melegítő szettben ücsörögni a lányt a park másik végében lévő padok egyikén, a tóval szemben.

-Larett! - szólalt meg hangosan, hogy felhívja magára a lány figyelmét, és kocogni kezdett felé. - Jézusom Larett! - fújja ki levegőjét odaérve a lányhoz, aki vörösre sírt szemekkel néz fel a fiúra. - Hogy gondoltad, hogy csak úgy elszöksz?! - kérdezi értetlenül, miközben leül mellé a padra és ösztönösen fonja teste köré karjait és öleli magához szorosan, amit Larett kérdés nélkül viszonoz. Jól esett neki, hogy Dominik utána jött és biztos volt benne, hogy komoly idegességet okozott neki, de szüksége volt egy kis friss levegőre és magányra.

-Ne haragudj rám. - sírja el magát újra és arcát Dominik mellkasába temeti. - Tudom, hogy teher vagyok nektek, de szükségem volt egyedüllétre.

-Ne beszélj butaságokat! Nem vagy teher! - ráncolja szemöldökét Dominik, hiszen ezt csak azért mondta, hogy megnyugodjon a lány. Igenis teher volt, de nem olyan, amit ne tudna elbírni.

-Nem akarom, hogy apukáddal miattam legyél rosszban. - szipogja a lány, úgy kapaszkodva Dominikba, mintha ezen múlna az élete.

-Larett - enged el egy gondterhelt sóhajt. - Apa csak nagyon szeretné, ha rendben lenne a futballommal minden. Ezzel te ne törődj. Gyere inkább menjünk haza. - húzódik el óvatosan, majd ujjaival letörli Larett arcáról a sós könnyeket, aki ezen úgy meglepődik, hogy sírni is elfelejt. - Ígérd meg, hogy soha többet nem csinálsz ilyet. Nagyon megijesztettél. - áll a lánnyal szemben, akinek gombóc szökik torkába, milyen közel is állnak egymáshoz.

-Megígérem. - motyogja halkan, majd veszi a bátorságot és tekintetével megkeresi a focistáét. - Dominik, nem fogok ám örökké a nyakadon maradni, és nagyon hálás vagyok, amiért nem engedtétek, hogy bezárjanak egy intézetbe, mert láttam ilyenről filmeket... Megígéred, hogy nem küldesz ilyen helyre? - kérdezi bizonytalanul a lány, Szoboszlai pedig el tudná sírni magát.

-Persze, hogy nem küldelek. - mondja határozottan, majd finoman újra magához húzza egy újabb hosszú ölelésre, amitől Larett némiképp megnyugszik. - Tényleg menjünk haza mielőtt megfázol. - motyogja Dominik és óvatos puszit nyom a barna hajtincsek közé, amin ő maga is meglepődik, ám mégis olyan természetesnek érezte ezt a tettét. Larett alig érezhetően bólogat és továbbra is csak a focista biztonságot nyújtó ölelésébe kapaszkodik.

Fanni kétségbeesetten pattant fel a kanapéról, amikor hallotta nyílni a bejárati ajtót. Dominik után szeretett volna menni, de rájött, hogy vizes hajjal ezt nem szabad, szóval addig legalább megszárította.

-Larett, minden rendben? Jól vagy? - kérdezi a kisírt szemű lányt, aki csak hümmögve bólogat.

-Szerintem jót tenne neki egy meleg fürdő. Addig főzök teát. - mondja barátnőjének a focista, majd átadva neki Larettet megy a konyhába.

-Gyere, menjünk. - kíséri a fürdőbe Fanni a reszkető lányt. Bizonyára átfagyott, pedig nincs olyan hideg még, de tekintve öltözékét, simán benne volt a pakliban, hogy megfázott ennyi idő alatt.

Larett szótlanul engedelmeskedett Fanninak, aki vitt be neki tiszta fehérneműket és pizsamát neki.

-Fanni - szólította meg halkan a lányt, aki letette neki a székre a tiszta ruhákat. Kíváncsian és kedves mosollyal fordult Laretthez. - Ne haragudj kérlek.

-Larett, nem haragszom rád. - lép közelebb hozzá és gyengéden simít végig karjain. - De nagyon megijesztettél minket. Ilyet nem szabad csinálnod. Legközelebb, ha sétálni van kedved vagy bármi, akkor szólj mindenképp. Elég rossz emberek is járkálnak ilyenkor a városban és, ha nem vagyunk veled, nem tudunk rád vigyázni, érted? - világosítja fel a lányt finoman és egyáltalán nem akarja vele azt éreztetni, hogy neheztel rá.

-Igen. - bólintja Larett bizonytalanul viszonozva a szőke lány mosolyát, aki ezek után magára hagyja a fürdőben.

Szoboszlai a konyhapultnak dőlve várta, hogy a víz felforrjon és közben próbált kicsit megnyugodni a történtek után. Nagyon megijesztette Larett, hogy miatta valami rossz történik vele és ezért magát okolta.

-Hol találtad meg? - kérdezi Fanni halkan annak ellenére, hogy hallja csobogni a fürdőben a vizet.

-A parkban ücsörgött egy padon. - sóhajtja Dominik, amint szembefordul barátnőjével. - Nem értem, hogy szökött ki. Észre sem vettem, miközben apával beszéltem.

-Ezentúl zárni kell az ajtót mindig. Ez nem történhet meg még egyszer! - jelenti ki Fanni határozottan, Dominik viszont szemöldökét ráncolja ezen.

-Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?! - pislog párat értetlenül. - Nem fogom bezárni a lakásomba, mint valami elmebeteget. A végén klausztrofóbiája lesz!

-Te is tudod, hogy Larett nem gondolkodik tisztán. Erős gyógyszereket kell szednie és minden téren labilis még. - mondja tudálékosan a szőke lány.

-Na nehogy te mondd már meg, hogy mi lenne a jó neki! - neveti el magát a focista tehetetlenül. - Ne kezeld már úgy, mint valami dilinyóst!

-Nem kezelem úgy! - védekezik a lány kicsit mérgesen. - Én csak jót akarok neki!

-Akkor mi lenne, ha nem lennél mindig a plafonon?! - vágja oda Dominik indulatosan, hiszen elege volt már a hisztiből, túl sok volt neki Larett húzása is és szeretett volna nyugodtan ledőlni végre a tévé elé.

-Tessék? - rökönyödik meg Fanni és elkerekedett szemekkel vizslatja barátját, aki nem úgy néz ki, mint aki éppen poénkodik vele. - Muszáj kézbe vennem a dolgokat, mert te erre képtelen vagy. Még Larettre sem tudsz vigyázni! Arra jövök haza, hogy elvágja a kezét, elviszed edzésre egy csapat férfi közé, most meg itt ülsz a nappaliban és az orrod előtt szökik ki a lakásból! - sorolja a fiú hibáit, aki visszatartva minden indulatát vesz egy nagy levegőt és zárja el a forrásban lévő vizet.

-Érdekes módon, amíg nem voltál itt minden rendben volt Larettel. Tök vidám volt, még a pszichológus is behívott, hogy mi történt vele. És csak, hogy tudd, az én főztömet is jobban szereti. - szúrja oda gúnyos mosollyal és azt inkább kihagyja, hogy elfelejtette egyszer odaadni neki a gyógyszerét. Fanni elnyílt ajkakkal csodálkozik el mindezen és nézi, ahogy barátja bögrékbe tölti a teát, miután filtereket rakott mindegyikbe.

-Hogy mondhatsz ilyet? - tér magához a lány. - Én sokkal több mindent tettem Larettért, mint te! Most meg csak learatod a babérokat, mintha a te érdemed lenne bármi is Larettetl kapcsolatban! Hát képzeld csak, rohadtul nincs így!

-Fanni állj már le! - sóhajtja Dominik fáradtan és próbálja leinteni a lányt, hogy hagyja abba a vitázást.

-Larett csak egy szexmániás undorító alaknak tart téged ezt ne feledd. - ezen Dominik csak megforgatja szemeit. - És az a helyzet, hogy lassan már én is. - teszi hozzá sértődötten, amin a focista csak nagyokat pislog és esélye sincs bármit is visszaszólni, mert hallja, hogy Larett kijön a fürdőből.

Két nappal később Fanni ismét útra készen állt az előtérben és vette magára szövetkabátját, hiszen vissza kell mennie ismét Budapestre és majd csak a hétvégén tud visszajönni Lipcsébe ismét. Ebben a két napban nem sokat kommunikáltak Dominikkal, még akkor sem igazán, amikor Larett arra kérte, hogy mindketten kísérjék el a pszichológushoz. Larett nem akarta megbántani Fannit azzal, hogy elmondja szeretné, ha a focista vezetne és nem pedig ő. Ezért találta ki ezt a megoldást, amit egyébként elmondott Dominiknak.

-Szóval, délután négyre kell mennetek, ugye nem felejted el? - fordul a szőke lány barátjához, aki csak bólint.

-Mindent felírtam, nyugodt lehetsz. - teszi hozzá kis mosollyal.

-Oké, ja és mindenképpen menjetek el vásárolni, ahogy mondtam. - mondja még Fanni és azon gondolkozik, mit felejt még el.

-Meg lesz. - bólogat Dominik, majd inkább kinyitja a bejárati ajtót. - Ne idegeskedj, meg leszünk. Menj nyugodtan, le ne késd a gépedet.

-Igaz is. - kap fejéhez a lány, majd Laretthez lép és magához öleli. - Jó legyél, bármi baj van, hívj!

-Oké - mosolyog rá Larett, majd engedi, hogy a lány végre barátjától is elköszönjön, aki meglepő módon hosszú csókban részesíti.

-Hívj, ha megérkeztél. - motyogja Fanninak, majd elveszi kezeit vékony derekáról és engedi, hogy végre kisétáljon a lakásból.

Hihetetlen megkönnyebbülést érzett a focista és elég rosszul is érezte magát emiatt. Viszont elég sok ideget megevett az elmúlt napokban, ezért jó volt végre, hogy négy napig csak egyedül lesz. Vagyis Larettel, de ő nem sok vizet zavar neki. Csendes és engedelmes. Azóta nem próbált szökni, Fanni telinyomta nyugtatókkal, pedig szerinte már nem kellene ennyit beszedetni vele. El is határozta, hogy ma beszél a pszichológussal ez ügyben. Larett sokkal energikusabb és élet vidámabb volt, amikor elfelejtette bevenni a gyógyszert.

-Mit szeretnél reggelizni? - kérdezi a lánytól kedvesen, hiszen lassan fél 9 és még nem reggeliztek. Larett elgondolkodva ment a focista után a konyhába.

-Nem tudom. Tükörtojás? - kérdezi bizonytalanul, hiszen elég pacsmagolós ételt választott.

-Oké - bólint Dominik és nem látszik rajta, hogy gondot jelentene az elkészítése. - Hány tojást kérsz?

-Kettőt. - válaszolja bátortalanul, Dominik pedig elcsodálkozó tekintettel néz rá a hűtőtől visszafordulva.

-Wow. - hirtelen csak ennyit képes kinyögni, hiszen egy tojásnál eddig sosem evett többet a lány. - Na  és bacon vagy párizsi legyen mellé?

-Párizsi. - válaszolja sokkal határozottabban Larett, majd odasétál ő is a focistához. - Segíthetek valamit? - kérdezi reménykedve.

-Nem kell, megcsinálom. - mondja Dominik finoman, mert nem akar semmit a kezébe adni, de ugyanakkor megbántani sem szeretné szegényt. - Ülj csak le addig nyugodtan Pajtival. - néz a lány kezében lévő kutyára, amit hetekkel ezelőtt kapott tőle. Azóta is vele alszik.

-Oké. - motyogja kissé csalódottan, de nem ellenkezik.

Reggeli után a focista elégedett mosollyal megy vissza Laretthez, aki mindent megevett. Elé teszi a gyógyszereket, amiket a lány készségesen be is vesz.

-Figyelj. - ül vissza az asztalhoz Dominik és nem igazán tudja, hogyan vezesse be mondandóját. - Délután el kellene mennünk egy másik orvoshoz is kontrollvizsgálatra.

-Milyen orvoshoz? - kérdezi kíváncsian pislogva.

-Hát... nőgyógyászhoz. - közli óvatosan, de ekkor Larett tekintete teljesen megváltozik és kétségbeesetten kapkod levegő után, amitől a focista eléggé megijed.

-Nem! - pattan fel az asztaltól azonnal. - Biztos lehetsz benne, hogy nem megyek veled semmilyen nődokihoz! - közli határozottan.

-Larett kérlek, muszáj elmenni. Időpontod van négy órára.

-Nem megyek sehova! - közli indulatosan, majd a szobájába trappol, aminek ajtaját becsukja Dominik orra előtt, aki tanácstalanul nézi a fa szerkezetet és hálát ad, amiért nem vágta orrba.

***

Sziasztooook!
Tudom hivatalosan már hétfő van, de eskü amikor nekikezdtem átolvasni a részt még vasàrnap volt 😅
Azért remélem valamennyire mindenkinek tetszeni fog!
Igyekszem válaszolni az előző kommentekre, ahogy időm engedi a szakdolgozat mellett....
Legyen szép hetetek!
Millió puszi & ölelés! ❤️