Reggel a focista már korán a konyhában teszvesz, amikor Larett felöltözve ül oda az asztalhoz kutyájával a kezében. Tényleg mindenhova magával viszi és ettől láthatóan nyugodtabb.

-Jó reggelt! - köszönti Szoboszlait, aki mosolyogva fordul felé.

-Szia! Hogy aludtál? - kérdezi kedvesen a lánytól, miközben padlizsánkrémmel megkent pirítóst tesz elé sonkával és főtt tojással. Egy külön kis tányéron pedig pritaminpaprika van felszeletelve.

-Jól. Huu ez jól néz ki. - méri végig a reggelit Larett és biztos benne, hogy ekkora adagot nem bír megenni. - Ez micsoda?

-Padlizsánkrém. - válaszol Dominik helyet foglalva a lánnyal szemben. - Most csináltam. Szereted?

-Nem ettem még. - rázza fejét, de ugyanakkor egyáltalán nem tartja magát finnyásnak és szeretné is megkóstolni a focista által készített krémet.

Reggeli közben Dominik egyfolytában azon agyal, hová passzolja le Larettet, amíg ő megint edzésre megy, mert nem akarja, hogy Fanni megint kiakadjon.

-Figyi Larett, délután megint edzésem lesz. Két felállás van. Itthon maradsz egyedül, vagy átjön Willi anyukája vigyázni rád. - kezd bele a focista, miután Larett megitta a teáját.

-Miért nem mehetek megint veled? - kérdezi szomorúan. - Nem csinálok bajt, ígérem!

-Fanninak nem igazán tetszett, hogy eljöttél velem. Nem akarok emiatt vitatkozni vele. - sóhajtja Dominik és hirtelen nem jut eszébe semmilyen jó megoldás.

-És ha nem mondjuk meg neki? - veti fel Larett az ötletet, amiért Dominik hatalmas szemekkel pislog rá és próbálja felfogni, hogy valóban jól hallotta-e az imént a szavakat.

-Na és mit mondunk helyette? - kérdezi a focista érdeklődve könyökölve az asztalra.

-Hogy fájt a fejem és adtál valami gyógyszert, amitől szinte végig aludtam és beleegyeztem, hogy elmenj edzésre. - mondja sunyi mosollyal a lány, amitől Szoboszlai hitetlenül elmosolyodik. Nem számított rá, hogy Larett ilyen eszes, de határozottan tetszett neki az ötlet. - Na mit szólsz?

-Rendben. - bólint Dominik határozottan. - De meg kell ígérned, hogy nem császkálsz el semerre a központban. - emeli fel mutatóujját, amin Larett csak mosolyog.

-Jó, megígérem. - bólogat és közben majd kiugrik a bőréből, hogy újra az RB Leipzig központjába látogathat.

-Na most pedig nyomás öltözni, mert elkésünk. Szabó-Richter doktornő biztosan már vár téged. - veszi el a lány elől a tányért Szoboszlai és viszi a mosogatógéphez bepakolni.

Larett jókedvűen sétál vissza a szobájába és vesz fel sokkal utcaibb ruhát, mint a melegítő. Határozottan szépnek érezte magát a fekete farmer hatású nadrágban és egy fekete csipkés felsővel, majd egy krémszínű blézerrel egészítette ki. Igazából ekkor döbbent rá, hogy Fanni mennyi mindent rendelt neki és ezért mérhetetlenül hálás volt a lánynak. Alig várta, hogy végre megölelhesse. De addig ki kell bírni a focistával. Vele kicsit jobb a viszony és már nem annyira neheztel rá a tegnapi miatt.

-Kész vagy? - néz fel a telefonjából Dominik, amint megpillantja a lányt a nappaliban.

-Igen. - mosolyog Larett, majd megpillantja Dominik kezében az edzős táskáját. - Az minek? - kérdezi értetlenül, hiszen ő azt hitte csak a pszichológushoz mennek.

-Ha végeztél már nem jövünk haza, megyünk edzésre, szóval hozom magammal. - zárja le röviden a focista, majd kitessékeli a lakásból Larettet és gondosan bezárja az ajtót.

Tudta, hogy a lány fél a lifttől, ezért meg sem kísérelte megnyomni a gombot, egyből a lépcső felé indult. Sokat gondolkodott Laretten, de fogalma sincs, hogyan segíthetne neki érzelmileg. Látja rajta a zavartságot és, hogy nem mindig kiegyensúlyozott, ám ma mintha kicsit jobb hangulata lenne a lánynak, ennek pedig ő is nagyon örült.

Fanninak küldött egy üzenetet, hogy sikeresen elindultak a pszichológushoz, amire pozitív hangvételű választ kapott és reménykedett benne, hogy ha barátnője visszajön, nem fog vele balhézni.

-Meddig kell még ide járnom? - töri meg a csendet Larett.

-Nem tudom - válaszol meglepődöttségében a focista, de tudja jól, hogy Larett többet érdemel. - Nem vagyok orvos Larett - néz a lányra óvatosan a piros lámpánál megállva. Ő csak elenged egy csalódott sóhajt és inkább az előttük lévő kereszteződést figyeli. - Még csak pár alkalommal voltál a doktornőnél, de biztosan jól haladtok. - próbál valami biztatót is mondani Dominik, de nem igazán ér el vele semmit. A lámpa zöldre vált, ő pedig finoman gázt ad. - Maximum egy hónap az egész szerintem. - mondja végül, amivel elnyeri a lány reményteljes pillantását.

-Komolyan mondod? - kérdezi elengedve egy halvány mosolyt.

-Persze - ráncolja szemöldökét Dominik, mert ugyanakkor egyáltalán nem biztos ebben, de szerette volna megnyugtatni Larettet. - Nem tartanak az örökkévalóságig az ilyen kezelések, nyugi.

Dr. Szabó-Richter Hanna rendelőjébe Larett most határozottabban lépett be, az elmúlt alkalmakhoz képest. Szoboszlai megígérte neki, hogy az előtérben fogja várni. Valóban leült egy fotelbe és telefonját előhúzva nézte, ahogy a barna hajú lány bemegy az ajtón.

-Milyen jól áll neked a mosoly Larett. - jegyzi meg a doktornő, miután a lány megkapta szokásos zöld teáját, ő pedig elővette jegyzeteit. - Hogy aludtál ma?

-Jól, nem ébredtem fel egyszer sem éjjel - feleli büszkén, teáját fújva. Jól esett a meleg, kint elég hideg lett a tegnap esti eső miatt.

-Ez nagyon jó - bólogat mosolyogva az idősebb nő. - Mesélsz nekem kicsit, milyen volt az elmúlt két napod?

-Hát... Fanni visszament Magyarországra valami munka miatt - biggyeszti le a száját a lány, de nem időzik ezen a témán túl sokat. - Akkor Dominik leszidott, ami miatt sírtam, de este bocsánatot kért és tegnap elvitt az edzésére - csillannak fel szemei, ahogy az emlékre gondol.

-Jól érezted ott magadat? - kérdezi kedvesen a pszichológus.

-Igen! - vágja rá izgatottan a lány - Hatalmas pályán focizott Dominik, és nagyon ügyes szerintem. Maga is látta már őt focizni? Vagy ismeri személyesen? - kérdezi kíváncsian a lány és szinte el is felejtett mindent most, hogy valójában miért van itt. A doktornő meglepetten mosolygott Larettre és kicsit csodálkozott ezen a megnyilvánulásán, de csak felírta magának a hallottakat.

-Igen, ismerem. Valóban kiváló focista. - bólint egyetértően. - Na és mit csináltatok edzés után?

-Hát, Dominik csinált nekem töltött zsömlét. Sokkal jobban főz, mint Fanni - vallja be szégyenlős mosollyal, majd a kutyát kezdi piszkálni a kezében, mert zavarba jött. - Este bocsánatot kért és azt mondta, hogy szép vagyok.

Larett arca halvány pírba szökött még, ha ezt ő sem akarta. Nagyon jól esett neki, hogy valaki ilyen pozitívan illette a külsejét és az még jobban tetszett, hogy ezt egy más nembeli tette.

-Jobban szeretsz Dominikkal lenni, mint Fannival? - kérdezi óvatosan a doktornő, Larett pedig elgondolkodik ezen egy kicsit.

-Igen. - bólint végül. - De Fannit is szeretem és hiányzik... Viszont csak holnap jön haza. Dominik ma is elvisz az edzésre, már nagyon várom.

Szabó-Richter doktornő a kezelés végén kikísérte Larettet az előtérbe, ahol szemben is találta magát a focistával.

-Válthatnék Önnel néhány szót? - kérdezi jelentőségteljes pillantások közepette, Szoboszlai pedig zavartan fordul Laretthez.

-Várj meg itt, mindjárt jövök. - ülteti le a lányt a fotelbe, ahol eddig ő ült.

-Csak pár perc az egész. - mosolyog Larettre a középkorú nő, majd beengedi az ajtón a focistát.

-Valami gond van Larettel? - kérdezi Dominik egyből, amint a nő becsukta maguk mögött az ajtót.

-Nem - rázza fejét, amitől a focista kicsit megnyugszik. - Viszont Larett ma elég sokat beszélt Önről. Úgy érzem fontos a számára. Szeretném megkérdezni, hogy mik a szándékai Larettel? Nagyon jó volna egy biztos pont az életében a kezelések után.

-Ne haragudjon, de nem gondolkodtam még ilyesmin. - rázza fejét értetlenül Dominik, miután kicsit sikerült magához térnie a kapott információktól. Nem gondolná, hogy ő fontos lenne Larettnek. - Larett különben is Fannit szereti, engem nem.

-Én nem így vettem ki a szavaiból. - a doktornő válasza eléggé meglepi a focistát és hirtelen tényleg nem tud semmit sem mondani. - Nézze, Larett most még kicsit labilis érzelmileg, azt látom rajta. De jót tesz neki, ha magával tölt időt. Ma szinte csak mosolygott egész kezelésen.

-Ez a beszélgetés ugye köztünk marad? - kérdezi Dominik szemöldökét ráncolva.

-Természetesen. - bólint határozottan a nő, majd kikíséri Laretthez, hiszen nem akarták egyedül hagyni a lányt.

-Gyere Larett, megyünk - lép az ajtóhoz Dominik és kinyitja a lánynak, miután elköszöntek a pszichológustól.

Vegyes érzésekkel ült be a vezetőülésbe és hirtelen az is felmerült benne, hogy megkérdezi Larettet, aki éppen a biztonsági övet csatolta be, hogy valóban igaz-e, amit a doktornő mondott neki. Aztán persze rájött, hogy a nőnek valószínűleg nem áll érdekében hazudni neki és talán nem kellene kellemetlen helyzetbe hoznia Larettet, ezért csendben maradt.

-Jó volt? - Dominik nem bírta ki, hogy ne kérdezzen valamit a lánytól, aki mosolyogva fordult felé.

-Igen. - válaszolt jókedvűen. - Mit beszéltél a doktornővel?

-Ehm... - erre a kérdésre egyáltalán nem számított a focista, pedig várható volt. Larett is ember és kíváncsi. - Csak elmondta, hogy milyen jól halad a kezelés. - nyel nagyot, hiszen nem szokása hazudni, de csak nem mondhatta el, mi történt valójában.

-Azt nem mondta, hányszor kell még jönnöm? - kérdezte reménykedve Larett.

-Sajnos nem. - néz rá szomorú mosollyal Dominik, majd meglátva a meki logóját, elhatározta, hogy most bizony meg fog enni egy hamburgert edzés előtt.

Larett csak egy fél szendvicset és egy sültkrumplit volt hajlandó enni, Dominik pedig a lelkére kötötte, hogy az edzőközpontban senkinek nem mondhatja el, mit evett. Ezért tuti agyonlőnék és elásnák a pálya kellős közepén.

-Na, akkor én elmegyek öltözni, itt leszel addig, jó? - ülteti le a kispad mellé Dominik Larettet, aki engedelmesen bólogat. - Telefon?

-Nálam van. - húzza elő zsebéből a készüléket mosolyogva, amit a focista is viszonoz.

-Remek, jó legyél. - sétál el megkönnyebbülve a focista.

Larett az edzés kezdetéig telefonjával játszott, hiszen Dominik letöltötte neki is a kártyajátékot, amivel az ő készülékén szórakozott.

-Mi a helyzet Larettel? - lép a labdával dekázó Szoboszlaihoz Orbán.

-Minden rendben van vele, azt hiszem - biccent a fiatal játékos. - Csak... a pszichológus ma kezelés után behívott és azt mondta, Larettnek én vagyok a biztos pont az életében és, hogy mik a szándékaim vele - fintorodik el a végére, hiszen egészen pontosan semmilyen szándéka nincs a lánnyal kapcsolatban.

-Na és, mik a szándékaid? - vigyorog Willi, hiszen imádja piszkálni barátját.

-Semmi - forgatja szemeit Dominik. - Fannival vagyok és egyáltalán semmi közöm Laretthez. Csak vigyázok rá, amíg Fanni nem jön vissza. Ennyi. - tárja szét kezeit tanácstalanil. - Egyáltalán nem értem, miért én vagyok a biztos pont, hiszen te is tudod, hogy bunkó voltam vele.

-Szóval beismered. - húzza fel szemöldökét Orbán.

-Nem ez a lényeg, Willi. - néz rá Dominik szigorúan, mire csapattársa csak megrázza fejét.

-Itt a lényeg az, hogy hiába voltál a lánnyal bunkó, mégis veled érzi biztonságban magát. Ez pedig érthető, mert te segítettél rajta az első perctől fogva, te mentél be a kórházba, ha gondja volt téged hívott fel az éjszaka közepén, nem mást. Most pedig rád van utalva és próbálja kihozni szerintem ebből a legjobbat és nem ellenségként tekinteni rád. - Willi szavai után Dominiknak kellett pár másodperc, amíg reagálni tud erre, mert tényleg nagyon logikusan érvelt a védő.

-Nem értem, miért nem te vagy Larett pszichológusa. - jegyzi meg viccesen végül, Willi pedig csak szórakozottan mosolyog ezen.

Edzés után Dominik nem maradt beszélgetni csapattársaival, minél előbb haza akarta vinni Larettet, aki egész úton a telefonján nézte a képeket, amiket ő készített az edzésről. A legtöbben Dominik szerepelt, miért is fotózott volna másokat, hiszen ő áll hozzá a legközelebb. Még otthon a kanapén ücsörögve is a fotókat bújta, mikor Dominik levágódott mellé. Hirtelen kapta fel fejét, hiszen kicsit megijedt a közelségétől. A barna szemekbe nézve viszont nyugalom öntötte el egész testét.

-Nem vagy éhes? - kérdezte kedvesen Dominik.

-Nem. - rázza fejét mosolyogva. - Csináltam képeket ma. Megnézed? - nyújtja a lány a focistának a telefont megnyitva a galériát. Ő meglepetten veszi el a készüléket, majd elkezdni lapozni a képeket.

Szoboszlai úgy érezte, mintha leöntötték volna egy vödör jeges vízzel, ahogy szembe találta magát a róla készült képekkel. Most kicsit értelmet nyert neki, amit a pszichológus mondott és meg is ijedt, hogy Larett ezek szerint ennyire kötődik hozzá. Nem szerette volna, hogy ez történjen. Túlságosan felszabadult és mosolygós volt a lány, ez pedig furcsa volt számára. Aztán megakad egy képen a szeme, ami még neki is tetszett és azonnal kitette volna Instagramon a napjába.

-Ezt át tudod küldeni? - nyújtja vissza Larettnek a telefont.

-Tetszik? - csillannak fel a lány szemei.

-Aha. - bólint Dominik, majd inkább feláll mellőle, mert úgy érzi megfullad.

A konyhába sétál, hogy megnézze, miből tud majd este vacsorát készíteni maguknak.

-Mit szeretnél vacsizni? - kérdezi kíváncsian Larettet, ahogy kinyitja a hűtőt.

-Nem tudom. Sajtos omlett? - néz rá a kanapéról, a focista pedig bólint és tudomásul veszi, hogy akkor el kell mennie boltba. Sebaj.

A hűtőt becsukva megfordul és szeme megakad a pulton pihenő gyógyszeres dobozon, amit el kellett volna tennie, miután Larett bevette a nyugtatóját. Amit... nem adott oda neki. Elfelejtette.

-Larett... - leheli maga elé megsemmisülve.

-Igen? - megy oda kíváncsian, hiszen nem tudja mi játszódik le a focista fejében.

-Nem vetted be reggel a gyógyszeredet. - fordul a lányhoz nagyon lassan és kicsit kétségbe is esik, nehogy valami baj legyen emiatt.

-Ez nagyon nagy baj? - kérdezi Larett is megijedve. Azt sem tudta, miket kellett szednie.

-Remélem, hogy nem. - sóhajtja a focista gondterhelten. Nem tud ennyi mindenre figyelni. Olyan, mintha a húgára kellene vigyáznia, ő pedig teljes koncentrációt igényel. - Mindenesetre most vegyél be belőle. Szerintem nem lesz baj, jó kedved van, nem?

-Eh, igen. Nem érzem rosszul magam. - bólint Larett, majd elveszi Dominiktól a gyógyszert és a pohár vizet is.

Dominik remélte, hogy Larett a gyógyszer miatt viselkedett ma ilyen felszabadultan és ugyanakkor el is szomorította a tény, hogy ezektől az erős gyógyszerektől ennyire le volt eddig szedálva. Viszont nem vonhatja kétségbe az orvosokat és muszáj volt beszedetni a lánnyal minden pirulát, amit előírtak.

-Lepihensz kicsit? Addig elugrok a boltba, hozok pár dolgot a vacsihoz. - néz a lányra, aki eddig őt fürkészte.

-Oké - bólintott tétován.

Dominik bekísérte Larettet a szobájába, majd miután a lány lefeküdt az ágyára, betakarta egy meleg pokróccal, ami az ágy végében volt összehajtva. Larett még sosem maradt egyedül ebben a lakásban, ezért kicsit félt, de nem annyira, hogy pánikba essen. Kutyáját magához vonva pislogott a felette álló focistára.

-Sietek vissza. - mosolyodik el a fiú, Larett pedig csak aprót biccent. Érzi, ahogy szemhéjai elnehezednek, bizonyára a nyugtatója kezdi kifejteni hatását.

Dominik sietősen zárja be a lakás ajtaját és robog le a lépcsőházban a kocsijához, hogy elmenjen a boltba. Barátnőjét is felhívta, hogy megkérdezze, minden rendben van-e vele. Nem sokat beszéltek, mert Fanni éppen a barátnőivel ment edzőterembe. Mostanában elég sokat jár edzeni, ezt mondjuk a focista nem bánta, szerette, ha egy nő ad magára és csinos alakját képes hosszú távon megőrizni.

Larett negyed óra múlva teljes kipihentséggel nyitotta ki szemeit, végül pár perc tanakodást követően kikelt az ágyból és haját átfésülve ujjaival ment ki a szobából. Tudta, hogy Dominik valószínűleg még nem jött vissza, de nem esett pánikba amiatt, hogy egyedül van a lakásban. Szerette volna hasznosnak érezni magát, ezért úgy döntött, hogy előkészíti a dolgokat a sajtos omletthez, ami alapanyag van itthon. A hűtőszekrényben talált paradicsomot, szóval megmosta őket, majd a szekrényeket kinyitogatva talált egy vágódeszkát, amin felvághatta őket. Egy kést elővéve látott neki a dolognak, ám annyira járt a szeme a következő lépésen, hogy egy óhatatlan pillanatban a paradicsom helyett kezébe vágott az éles késsel.

Fájdalmasan felszisszenve ejtette le a kést a konyhapultra és nézte, ahogy a sötét vér sietősen tör felszínre és kezdi beborítani kézfejét. Sietve ment a fürdőszobába, hogy hideg víz alá tegye kezét és hátha talál ott valami fertőtlenítőt. Azonban hiába mindez, fertőtlenítőt nem talált szóval visszament a konyhába, hogy valami kendővel addig körbetekerje kezét, amíg valami kötszert nem talál.

Dominik teljes nyugodtsággal lépett be az ajtón és lépett ki cipőiből. Halkan akasztotta fel kabátját, hiszen ha Larett még alszik nem akarta felébreszteni. Bentebb lépve meglátta a folyosón a vércseppeket éktelenkedni a padlón, amitől teljesen elfehéredett. Nem lett volna szabad egyedül hagynia Larettet! Mi van, ha valami butaságot csinált?!

-Larett! - szólalt meg élesen és ment a konyhába, ahonnan zajt hallott. Kétségbeesetten vágta le a bevásárolt dolgokat a pultra, majd vizslatta a még nála is jobban megijedt lány arcát. A focista megnyugodott, amint látta, hogy Larett nem lett öngyilkos vagy ilyesmi. - Mi történt? - lép oda a lányhoz sietősen és veszi kezei közé véres kezét. Kikerekedett szemekkel néz a továbbra is megszeppent lányra.

-Össze akartam vágni a paradicsomot, hogy ne neked kelljen mindent. - feleli szomorúan, de Dominikban olyan ideg van, hogy nem tudja értékelni a segítő szándékot.

-És ezt mi a francért a legélesebb késsel kellett tenned?! - dörren rá a focista, miközben kinyitja az egyik konyhaszekrény ajtaját és kivesz belőle egy gyógyszeres dobozt, amiben megannyi gyógyszer és kötszer van. Larett annyira megijedt, hogy megint rosszat csinált, hogy inkább meg sem mert szólalni. - Mutasd a kezed. - kéri Dominik, de rá sem néz Larettre, csak a sebre koncentrál. Larett érzi, hogy most nagyon mérges lehet rá a fiú, de ő tényleg nem akart bajt okozni. - Baszdki, nem igaz, hogy téged nem lehet egyedül hagyni tíz percre se. - morogja orra alatt, miközben lecsavarja a fertőtlenítő kupakját és egy kendőre öntve belőle nyomja rá a lány kezére, aki fájdalmasan nyög fel a csípő érzéstől.

-Húsz perce mentél el. - javítja ki Larett hamiskás mosollyal, mire Dominik csak egy jelentőségteljes pillantást mér rá, amitől inkább behúzza nyakát.

Dominik gondosan fertőtleníti le a sebet, majd köti be Larett kezét, végül elpakol mindent. A lány esetlenül áll a pult mellett és nem tudja, hogy most mit kellene tennie vagy mondania.

-Köszönöm. - motyogja végül, Szoboszlai pedig csak biccent, majd az előtér felé megy, hogy feltörölje a követ, ami véres lett.

-Most pedig ülj le az asztalhoz és ne nyúlj semmihez. - sóhajtja kicsit lehiggadva a fiú és egy tányérra pakolja az eddig összevágott paradicsomokat.

A vacsorát végül egyedül készíti el, Larett pedig valóban az asztalnál ülve várja őt. Kiváló sajtos sonkás omlettet rakott össze a focista, Larett pedig az egész adagot megette, amit elé tett a fiú.

-Ez majdnem olyan finom volt, mint amit Saci néni csinált mindig az árvaházban. - mondja mosolyogva Dominiknak, aki ezen fájdalmasan ráncolja szemöldökét.

Rossz volt ezt az árvaházas témát hallania. El sem tudja képzelni, milyen élete lehetett Larettnek. Azonban kíváncsi is volt nagyon.

-Legalább jó kaja volt ott? - kérdezi teáját lötykölve kezében.

-Aránylag igen. Igazából ott senki sem volt finnyás. Örültél, ha enni kaptál. Nem volt ott olyan luxus, hogy válogassunk - von vállat Larett és inkább beveszi a gyógyszerét a teával, amit Dominik főzött, mert nem szándékozott megosztani több információt egyelőre. Szoboszlai érezte, hogy most ez a legtöbb minden, amit megtudott és nem is szeretett volna faggatózni. - Ne haragudj a maiért, nem akartam, hogy mérges legyél csak... én is akartam valamit csinálni. - néz bűnbánóan bekötött kezére, majd a focistára.

-Nem haragszom. - rázza fejét. - Csak megijesztettél. Te ne haragudj, hogy leszidtalak.

Másnap reggel Larett a telefonja mögül nézte a sporttáskájába pakolászó focistát, aki már kora reggel ideges volt az esti meccs miatt. Kezdő lesz, és muszáj valamit villantania.

-Hahó! - hallatszik Fanni kellemes hangja a bejárat felől, majd a vékony szőke lány meg is jelenik a nappaliba. - Sziasztok! - köszönti barátját csókkal, majd Larettet egy hosszú öleléssel. - Na miujság? Minden rendben? - ül a kanapéra Fanni miután bevitte a csomagját a hálószobába és váltott néhány szót barátjával.

-Aha. - bólogat mosolyogva Larett és kicsit úgy érzi, most másabb itthon a hangulat, hogy Fanni is megint itt tartózkodik. - Milyen volt a fotózás? - túr hajába közben, ami azt eredményezi, hogy a szőke lány észreveszi a kezén lévő kötést, ami miatt eltorzul az arca.

-Ez meg micsoda? - emeli fel Larett kezét, aki kínosan érezve magát próbálja elhúzni azt. - Larett. Mi történt a kezeddel? - kérdezi szigorúan a lány.

-Elvágtam tegnap egy késsel. De nem vészes, Dominik lefertőtlenítette és bekötötte. - biztosítja a szőkét arról, hogy jól van.

-Elmondanád, hogy mégis mi a picsa történt tegnap, hogy Larett kezébe kés került?! - hallatszott az indulatos kérdés Fannitól, egyértelműen barátjának címezve azt, aki épp egy shake-et kevert be magának.

-Segíteni akart, de csak egy kis baleset történt ne aggódj. - rendezné le ennyivel a focista, de a lány nem hagyja.

-Megmondtam, hogy vigyázz rá! - pirít rá mérgesen.

Larett félve sétál oda hozzájuk, de úgy érzi most be kell védenie a focistát, hiszen magának csinálta a bajt.

-Fanni. - szólal meg félve, mire mindketten ránéznek. Dominik kétségbeesetten, nehogy olyat mondjon, amit nem kellene. Fanni pedig kérdőn, hiszen kíváncsi mivel akarja védeni barátját. - Én voltam béna. Dominik tudta nélkül csináltam ezt és tudom, hogy nem lett volna szabad. Majd legközelebb jobban odafigyelek, de most ne veszekedj vele miattam, kérlek...

-Édesem, én nem miattad veszekszem vele, hanem önmaga miatt. - simít mindkét kezével Larett karjára és hangja kicsit nyugodtabban cseng. - Ne haragudj, nem akartalak felzaklatni. - tereli vissza a nappaliba a barna hajú lányt. Dominik egy köszönömöt tátog Larettnek, aki csak egy halvány mosolyt küld felé.

***

Sziasztoook! 🤗
Nos, megérkeztem - most időben hahahah - és nagyon kíváncsi vagyok a véleményeitekre.
Mint ahogyan azt màr észrevehettétek D és L többet vannak kettesben és kezd alakulni kettejük viszonya is, bár még történnek dolgok.
Várom a kommenteket és most is szeretném megköszönni az előző részekhez érkezett kommenteket és csillagokat! Nagyon örülök, hogy tetszik a könyv nektek!

Millió puszi & ölelés! ❤️