Szoboszlai már órák óta őrlődik, hogy vajon mit kezdjen Larettel a délutáni edzése alatt. Itthon nem hagyhatja, ki tudja mit csinálna. Meg aztán biztos félne is.

Hirtelen ötlettől vezérelve hívta fel Gulácsit, hátha felesége, a mindig kedves Dia elvállalná Larettet, de zsákutcába futott. A fiatal anyukának így is meggyűlt a baja a két kisgyerekkel. Végül muszáj volt elmondania a kapusnak kicsoda valójában Larett és miért igényel 24 órás felügyeletet. Azonban egyelőre nem oldódott meg délutáni felügyelete.

Csalódottan zárta le telefonját, hátha majd később még eszébe jut valami megoldás. Az edzést nem hagyhatja ki, szeretne kezdő lenni hétvégén is.

Larett kisírt szemekkel sétált ki a konyhába és legnagyobb sajnálatára össze kellett futnia Szoszlaival. Dominik tudta, hogy bunkó volt reggel, mégis túl büszke volt, hogy bocsánatot kérjen.

-Éhes vagy? - kérdezi végül a lánytól, aki töltött magának egy pohár vizet.

-Egy kicsit - vallja be szégyenlősen lesütve szemeit.

-Rendeltem pizzát, szerintem mindjárt megérkezik. - tájékoztatja a focista, mire Larett csak bólint. Nagyon kereste a helyét ebben a lakásban. Nem volt délelőtt semmi programja, Dominik nem vitte el a parkba sétálni. Hagyta, hogy a szobájában sírdogáljon.

-Jó...

Végül újra a nappali ablakában foglalt helyet, mert bármennyire tartott Szoboszlaitól, félt egyedül lenni. Larett unottan nézett ki az ablakon kutyáját simogatva, és amikor a futár csengetett, miszerint meghozta a pizzát, eléggé összerezzent.

-Nyugi már, ez csak a csengő volt! - csitítja nyugtatóan a focista, amivel nem túl sok sikert ér el, Larett szíve sebesen ver.

Dominik csak megforgatta szemeit Larett reakcióján, majd ajtót nyitva kifizette az ebédet és behozta a konyhába.

-Nem jössz enni? - kérdezi értetlenül nézve Larettre, aki még mindig csendben figyeli a megterítő focistát.

-De... - motyogja az orra alatt és a kutyájával kezében vánszorog oda a konyhába és ül le Dominikkal szemben.

A focista tudja, hogy normálisabban kellene viselkednie a lánnyal és jobban átérezni a helyzetét, de ez nagyon nem ment most neki. Teli volt feszültséggel.

Larett félve pillantott a vele szemben ülőre, aki egy szeletet a tányérjára tett, majd elé tette.

-Ezt edd meg légyszíves. - teszi hozzá a focista és már neki is lát saját adagjának.

A lány végül elkezd enni és azon kapja magát, hogy ténylegesen megette azt az egy vékony kis szeletet. Többet azonban nem bírt, hiába próbálkozott Dominik.

Szoboszlai ebéd után megeresztett néhány telefont, hátha valaki vigyázna Larettre, amíg ő edzésen van. Willi édesanyja el is vállalta szívesen, így megnyugodva tette le a telefont és ment egyenesen a lány szobájába engedély nélkül. Larett ijedten kapta felé a fejét a ruha hajtogatás közepette.

-Jó hírem van. - vigyorgott a focista, mint a tejbetök. Larett csak leült az ágyára és figyelt a fiúra, mint fog neki mondani. - Délután edzésem lesz és addig a csapattársam anyja fog vigyázni rád. - jelenti ki boldogan, mire Larett teljesen elfehéredik. - Nagyon kedves nő. Jól kijöttök majd. Igaz, nem beszél magyarul, de csak pár óráról van szó.

-Nem akarom! - vágja rá a lány kétségbeesetten, hiszen elég volt új személynek a pszichológus, nem akart maga mellé még mást is.

-Jajj kérlek ne csináld már! - sóhajt gondterhelten Dominik és kicsit közelebb sétál az ágyhoz, amin Larett most felhúzza lábait és a támlának döntve hátát kuporodik össze.

-Miért nem maradsz itthon? - kérdezi Larett a sírás szélén állva ma már sokadszorra. Nem akart sírni. Elege volt ebből az egészből.

-Nem lehet, edzenem kell. - rázza fejét a focista, majd kérlelően néz a lányra. - Kérlek Larett.

-Nem! - rázza fejét határozottan és Dominiknak rá kell jönnie, hogy tényleg nem fog ebbe belemenni a lány. Nincs más választása, magával kell vinnie edzésre.

-Na jó! - áll fel Szoboszlai határozottan és veszi elő telefonját kikeresve Willi nevét. - Lemondom, de akkor sem maradhatsz itthon egyedül. - jelenti ki Larettnek címezve mondandóját annak ellenére, hogy tekintete a telefon képernyőjét pásztázza. - Velem fogsz jönni edzésre. Öltözz át normális ruhába. - utasítja a ledöbbent lányt, aki hirtelen csak kapkodja a fejét, mert nem tudja, hogy ez mit is takar pontosan.

Dominik magára hagyta Larettet, hogy visszahívhassa barátját. Addig a lány próbált összeválogatni magának valami prezentálható szettet azokból a ruhákból, amiket Fanni rendelt neki. Fekete farmert vett fel egy sötétkék vastagabb felsővel és hozzá egy szintén fekete kabátot öltött. A fürdőben újra megfésülködött, majd magához vette az egyetlen szintén Fannitól kapott fekete kis hátitáskát. Kezében az elmaradhatatlan plüss kutya pihent.

-Kész vagyok. - jelenik meg a nappalibban Dominik előtt, aki elismerően bólint rá kinézetére és feléje nyújt egy üveg vizet.

-Ezt tedd el, ha megszomjaznál. - áll fel és veszi magához elkészített sporttáskáját. - Azt ugye nem akarod hozni?! - kérdezi megrökönyödve amint észreveszi Larett kezében a plüss kutyát.

-Vagy ő is jön, vagy nem megyek sehova. - válaszolja szemrebbenés nélkül és Szoboszlai inkább jobbnak látja nem belemenni egy vitába.

Larett óvatosan ült be Dominik mellé az autóba, mert a fiú az utazó ülés ajtaját nyitotta ki előtte. Egész úton csendben voltak, a lány nem mert megszólalni, Dominiknak pedig szimplán nem volt semmi mondanivalója neki.

-Most bemegyünk, te leülsz oda ahova mondom és meg nem mozdulsz az edzés végéig. Érted? - néz Larett szemébe a focista, a lány pedig csak megszeppenten bólint. A parkoló teli van drágábbnál drágább autókkal, amikkel az RB Leipzig játékosai érkeztek, Larett pedig alaposan méri végig őket, miközben a focista a bejárat felé tereli. Larett teljesen el van ámulva amint az előtérbe lépnek, mindenhol trófeák és képek sorakoznak. - Gyere! - szól rá Szoboszlai türelmetlenül.

-Hová megyünk? - kérdezi Larett kíváncsian, de választ nem kap, így csendben követi a fiút.

-Jesse! - szólal meg Dominik mosolyogva, amint látóterébe kerül edzője. Innentől kezdve a focista németre vált, Larett pedig áhítattal figyeli őt, ahogy ajkával tökéletesen formálja a szavakat.

Szoboszlai elmondja röviden Jesse Marschnak, miért van vele a barna hajú lány, edzője csak megértően bólint, majd megengedi játékosának, hogy Larett a pálya szélén foglaljon helyet és nézze végig az edzést. Dominik hálásan köszöni meg edzőjének és egyben jó barátjának a segítséget.

-Figyi Larett, te most itt maradsz. Nemsokára kezdődik az edzés. - ülteti le Dominik Larettet egy padra a kutyájával. - Ne ijedj meg, fognak jönni még mások is rajtam kívül, de itt senki nem fog bántani.

-Jó - nyögi a lány tudomásul véve a fiú szavait.

-Jó legyél. - bólint a focista és már fordul is meg, hogy az öltözőbe menjen a többiekhez.

-De ne hagyj itt! - esik kétségbe Larett és hirtelen felpattant, hogy Dominik után menjen, de ő visszaülteti.

-Nyugi már! Nem hagylak itt, de nekem most vissza kell mennem az öltözőbe. Sietek, jó? - ígéri meg a lánynak, aki megnyugodva fújja ki bent tartott levegőjét.

Orbán mosolyogva üdvözli Dominiket az öltözőben, aki mosolyt erőltetve magára pacsizik le mindenkivel.

-Na mi a helyzet? Minden oké? - kérdezi óvatosan leülve Willi a középpályás mellé. Ő csak elenged egy gondterhelt sóhajt. - Tehát nem...

-Larett a pálya melletti padon ül. Nem értem miért nem akart anyukáddal maradni. Olyan rendes nő pedig. - vág csalódott arcot Dominik és közben felhúzza stoplis cipőjét.

-Figyi, nem gáz. Valahol meg lehet érteni Larettet is. - mondja finoman a védő. - De ugye kedves vagy vele?

-Naná - forgatja szemeit a fiatal focista és inkább elkapja tekintetét, mert tudja, hogy nem igazán mondott igazat.

Tyler Adams maga volt a humor fogalma. Ezt be is bizonyított, amikor belépett az öltöző ajtaján és tekintetével újdonsült barátját, Szoboszlait szemelte ki.

-Csá emberem, mi a helyzet? Mi ez a fos hangulat? - vágódik le barátja mellé vigyorogva, aki elenged egy kelletlen nyögést emiatt.

-Nagyon örülök kedves Ty, hogy legalább neked fülig ér a vigyorod. - fintorog Szoboszlai cipőjét kötve.

-Na miért mi bajod? Most beszéltem Jessevel és a pálya szélén ücsörög egy elég jó csaj, bemutatkozhatnál neki. - löki meg barátját egy provokatív vigyor közepette az amerikai.

-Ty. A lány velem jött ide és hagyd békén! - vágja rá a magyar játékos azonnal, ami miatt Adams jócskán meglepődik.

-Na, végre lecserélted a szőkét? - kérdezi kíváncsian az amerikai.

-Fanninak hívják és nem, nem cseréltem le. Hosszú történet... - legyint a középpályás és inkább kisétál az öltözőből, mert fél, hogy Larettnek valami baja esik. Igaz erre nem sok esély van, de mégis aggódott a lányért.

-Akkor most már kettővel nyomod? - megy utána Tyler nevetve, Szoboszlainak viszont egyáltalán nincsen hangulata ehhez.

-Ty fogd már be! - néz rá rosszallóan a fiatalabb focista és közben végigsétálnak a hosszú folyosón az edzőpályáig.

-Mesélj már D, ne legyél már buzi! - kérleli továbbra is nevetve barátja, ő azonban csak küld felé egy szigorú pillantást.

-Majd később elmondom. - mondja végül Dominik. - Menj melegítsd be a kis izmaidat. - veregeti meg a vállát az amerikainak, majd Larett felé veszi az irányt, aki eddig érdeklődve figyelte őket.

-Most edzésünk lesz, ha unatkozol nyugodtan játsz valami játékkal a telódon. - lép a lányhoz Dominik. Larett csak szégyenlősen mosolyog rá vissza.

-Nem hoztam magammal. Nem tudtam, hogy az is kell...

-Ahj, szerinted minek vettem akkor?! - halássza elő melegítője zsebéből sajátját a focista, majd megnyit valami kártyajátékot és Larett kezébe nyomja. - Tessék, itt az enyém, hogy ne unatkozz.

-Köszi - veszi vékony ujjai közé a nagy készüléket a lány, majd mindketten Dominik edzője felé kapják fejüket, aki éppen sípjába fújt, ezzel jelezve játékosainak, hogy kezdődik az edzés.

-Most megyek, el leszel ugye?! - indul el Dominik a füves pálya felé Larettet kémlelve.

-Uhum - bólogat hevesen.

-Helyes. Maradj itt amíg érted nem jövök. - utasítja még Szoboszlai a barna hajú lányt, majd csatlakozik a pályára csapattársaihoz.

Larett figyelmét a focista telefonjának szenteli és tényleg elkezd játszani, ugyanakkor nem ismeri a játékot, de pillanatok alatt belejön. Gyermeki mosollyal az arcán nézi a képernyőt és figyeli a játék végén kirajzolódott képet, majd ahogy a kártya lapok egymás után ugrálnak lefelé. Ez nagyon tetszett neki. Fél óra múlva viszont megunva a játékot lépett ki az alkalmazásból és tárult elé Dominik háttere, amin ő és Fanni szerepeltek egymást ölelve. Kicsit rosszul érezte magát, amiért ők ketten ilyen tökéletesek voltak, ő pedig belerondít az életükbe. Fannit nagyon szépnek tartotta és Dominik mai beszólása után úgy gondolta, ő sosem érhet fel egy ilyen lányhoz.

A focisták valami gyakorlatot csináltak, amit Larett érdeklődve figyelt lezárva a készüléket és táskájába tette. Plüss kutyája fülét birizgálva kereste meg szemeivel Szoboszlait, aki teljes koncentrációval végezte a feladatokat. Larett nem is gondolta, hogy a focisták ennyi minden csinálnak egy-egy edzés alkalmával. Számára ez teljesen új volt, de nagyon élvezte.

Dominik néha-néha Larettre nézett, hogy nincs-e valami baj, de örömmel vette tudomásul, hogy a lány továbbra is ott ül, ahol hagyta. Nyugodt szívvel állt be ő is a kapu elé 11-est rúgni. Tyler húzta kicsit az agyát, hogy majd megint kihagyja, de őt ez csak még jobban feltüzelte és indulatosan kapta kezébe a labdát és tette le a vonalra.

-Ne aggódj én akkor is a barátod leszek, ha kihagyod! - kiabált oda neki az amerikai nevetve, mire posztriválisa csak megrázta fejét és Gulácsira koncentrált, aki a kapuból figyelte őt.

Tudta jól, hogy a magyar kapus az egyik legjobb. Nagy levegőt véve indult neki és rúgta el a labdát, Gulácsi azonban könnyed mozdulattal védte ki a lövést. Tyler jóízűen nevetett, Dominik azonban idegesen húzta fel pólója alját fejére és ordított kiengedve minden benne uralkodó indulatot.

Larett csalódott mosollyal figyelte a magyar focistát és vette jobban szemügyre láthatóvá vált felsőtestét. Nem is olyan rossz - gondolta magában. Végül megrázta fejét, mert érezte, hogy túl sokáig figyeli a fiút.

-Mivan Domifijú, ennyire stresszes vagy, hogy már ez sem jön össze? - kiabál Tyler nevetve, mire barátjától kap egy nem túl  kedves pillantást. - Tényleg le kellene cserélned szőkét. - teszi hozzá még mindig szórakozottan és egy labdát Dominik felé is rúg, hogy passzolgassanak, de ő azonban elfordul, így nem veszi észre. Már csak azt, hogy fejéhez csapódik a kemény labda, ő maga pedig kiesik egyensúlyából és majdnem elesik. Körülötte majdnem mindenki nevet.

-Kinyírlak Ty! - sziszegi Szoboszlai fejét fogva és csapattársa felé fordul, aki sunnyogva sétál felé visszatartva nevetését.

-Nincs harag ugye? - megy oda hozzá az amerikai és kezébe veszi a magyar focista mellett pihenő labdát.

-Jössz nekem három szabadrúgás átengedésével. - mormogja Dominik bosszúsan.

Larett halkan elnevette magát a szituációt figyelve, mert nagyon viccesnek tartotta, hogy fejbe rúgták Dominiket, miután úgy viselkedett vele, ahogy. Ezt Tyler észre is vette és egy kacsintást küldött a lány felé, aki érezte, hogy orcái lángolnak.

Adams nevetve bökte meg Szoboszlait visszafordulva hozzá.

-Látod a plüss kutyás csajodnak legalább tetszett, hogy fejbe rúgtalak. - mondja szórakozott mosollyal az arcán, Dominik pedig Larett irányába néz, akinek hűlt helye van. A focista ereiben megfagyott a vér és hirtelen szédülni kezdett. Nem vigyázott rá.

Szoboszlainak szerencséje volt, hogy az edző ebben a pillanatban fújta le az edzést, ő pedig meg sem várva Tyler további mondandóját rohant be az épületbe, hogy megkeresse Larettet.

Larett tanácstalanul sétált egy hosszú folyosón és kereste az ajtókon a WC feliratot, azonban időbe telt, mire megtalálta. Szeretett volna visszaérni, mielőtt az edzés véget ér, nem tudta, hogy Dominik már őt keresi mindenhol. Mire megtalálta a női mosdót rengeteget forgolódott az épületben, így visszafelé egyáltalán nem tudta merre menjen és rájött, hogy baromira eltévedt. Kezdett bepánikolni, mikor már ugyanoda talált vissza és nem találta azt a folyosót, amin Dominikkal bejött. Kutyáját erősen szorongatva pördült meg, amikor mögüle Szoboszlai erőteljesen szólította meg.

-Larett! - futott felé a fiú és elég idegesnek tűnt. - Mégis hol a fenében voltál?! Megmondtam, hogy maradj ott, ahol mondtam! Mit nem lehet ezen érteni?! - torkolja le a lányt, mert nagyon megijedt, hogy hova tűnt és aggódott érte. Larett azonban ezt nem igazán érzékelte.

-Csak a mosdót kerestem - leheli megszeppenve és olyan bűnbánóan néz Szoboszlaira, hogy annak minden haragja elszállni látszott. Elengedett egy megkönnyebbült sóhajt hajába túrva.

-Megtaláltad? - kérdezi végül kedvesebben.

-Igen. - bólintja erőtlenül.

-Menjünk vissza. - néz rá Dominik és kezét vállaira téve tereli az öltözők irányába.

Larett hibásnak érezte magát, mert nem fogadott szót a fiúnak, ezért inkább meg sem mert szólalni miközben sétáltak. Dominik gondolatai pedig ezer felé cikáztak, így ő sem szólt semmit. Leültette a lányt az előtérben lévő kanapéra, majd elé guggolt.

-Most elmegyek lezuhanyozok aztán jövök. Maradj itt addig. Ne menj sehova, érted? - néz fel Larettre jelentőségteljesen, aki csak bólint. - Sietek. - áll fel és hagyja magára újra a lányt.

Szoboszlai megnyugodva állt be a zuhany alá, míg Adams éppen végzett és elsőként hagyta el az öltözőt. Széles mosoly kúszott ajkaira, amint megpillantotta a barna hajú lányt az előtérben ücsörögve plüss kutyával a kezében. Tyler nem igazán értette a dolgot, de nem akart ítélkezni. Mosolyogva sétált oda Larett elé, aki megijedve nézett fel rá.

-Szia! - köszöntötte a focista angolul, amit Larett még megértett.

-Szia - mosolygott szégyenlősen. Félt, hogy majd olyat mond neki a fiú, amit nem fog érteni.

-Aranyos a kutyád. - mutat Tyler a lány kezében szorongatott kutyára, majd helyet foglal vele szemben a fotelben.

-Köszi. - ez volt az utolsó épkézláb angol szó, amit ki tudott mondani.

-Tyler vagyok - nyújtja a lány felé kezét, aki el is fogadja gesztusát. Vékony kézfeje elveszik az amerikai keze között.

-Larett - mutatkozott be ő is, majd mindketten az érkező Gulácsi Péterre néztek.

-Szia, Peti vagyok. Doma nemsokára jön, még öltözik. - nyújtja ő is jobbját, amit Larett szintén elfogad.

-Larett.

Gulácsi tekintete is megakad a lány kezében tartott kutyáján, ám nem szól semmit, mert Szoboszlai említette neki, hogy nem minden kerek vele kapcsolatban.

-Láttam tetszett, hogy fejbe rúgtam Domit - vigyorog Tyler Larettre, aki azonban segélykérőn néz Gulácsira, aki veszi a lapot és fordít neki. A lány nevetve bólogat, ahogy eszébe jutnak a történtek.

Szoboszlai ekkor lépett ki az öltözőből és indul kifelé ő is, azonban meglátva, hogy Larett mosolyogva beszélget Gulácsival és Adamsszel, fel tudott volna robbanni. Vele olyan ellenséges. Miért nem tud vele is barátkozni? Semmi rosszat nem tett vele, elvégre ő mentette meg.

-Larett! - szólal meg élesen a fiatal középpályás, mire a lány összerezzenve fordul felé. - Menjünk haza, jó?

-Épp most beszéltük meg, hogy legközelebb is eljön edzésre, ha fejbe rúglak - fordul barátjához Tyler jókedvűen.

-Ne is álmodj róla! - fintorog Dominik és újra Larettre néz. - Gyere!

Larett engedelmesen áll fel a kanapéról, majd lép oda a focistához, aki sietősen elköszön a többiektől. Tyler mosolyogva integet Larettnek, aki ezt viszonozza, azonban ez nagyon nem tetszik Dominiknek, aki épp kinyitja előtte a hatalmas üvegajtót. Csendben sétálnak a focista autójához, amibe beülve Larett előhalássza a telefont és Dominik felé nyújtja, aki szó nélkül veszi el tőle. Larett annak ellenére, hogy Dominik sokkal kedvesebb volt vele, amikor az előtérben hagyta, most újra úgy érzi, mintha feszült lenne a fiú.

-Valami baj van? - kérdezi óvatosan, miután kikanyarodtak a központ parkolójából.

-Nem kellene vadidegenekkel így barátkoznod! - válaszolja rezzenéstelen arccal, figyelmét az útra szegezve a focista. - Sosem hallgatsz rám!

-De hát nem volt baj, nekem tetszett az edzés. A barátaid is nagyon kedvesek - mosolyog Larett próbálva oldani a feszültséget.

-Nagy szerencse, hogy ők a barátaim. Igenis lehetett volna belőle baj! - emeli fel a hangját Dominik és erősen szorítja a kormányt. - Te ezt még nem tudod úgy megítélni. Ezért kerültél most is ebbe a helyzetbe!

Larett szeretett volna elsüllyedni a focista mellett, annyira rosszul esett neki, amit hozzá vágott. Nem akart ő semmi rosszat, csak szerette volna, ha elfogadják őt az emberek és nem mellesleg vágyott a kedvességre és a szeretetre. Könnyeit nyeldesve csúszott lentebb az ülésen és fordult az ablak felé, hogy Dominik ne lássa arcát.

Vacsora után Larett a fürdőszobában törölte át vékony testét a puha törölközővel, majd csavarta maga köré a tükör előtt állva. Valóban csúnya lenne? Igaz Szoboszlai nem ezt mondta, de vajon erre célzott? Arcát nézve a tükörben átlagosnak gondolta magát. Kulcscsontja szembetűnően dudorodott ki, ami biztos nem volt valami szép látvány. Fanni ezerszer szebb. Ezek szerint minden férfi így tekint rá, mint a focista. Nem tartja vonzónak... Nem azért volt szomorú, mert Dominik nem tartotta vonzónak, hiszen neki ott volt Fanni. Sokkal inkább azért, mert a maradék önbizalma is elszállt és már ő saját magát sem tartotta vonzónak.

Kézfejére pillantva görcsbe rándult a gyomra. Hirtelen még mindig érezte csuklója körül a szoros kötelet, amivel megkötözték, majd meztelenre vetkőztetve zárták be egy sötét szobába. Beleborzongott, amint gondolataiban érezte, ahogy elrablói durván érnek hozzá és minden előzetes dolog nélkül hatolnak belé. Nem tudja, valaha képes lesz-e lemosni magáról ezt a mocskot.

Pityeregve öltözött fel pizsamájába, majd kifésülve hosszú barna haját sétált szobájába, ahol telefonja csörgésbe kezdett. Kíváncsian ült le ágyára és vette kezébe a mobilt, amin Fanni neve villogott. Megkönnyebbülten fújta ki levegőjét és fogadta a hívást.

-Szia! - leheli, miközben másik kezével letörli arcáról sós könnyeit.

-Szia Larett! Milyen napod volt ma? - érdeklődik a vonal túlvégéről a szőke lány mosolyogva és reméli, hogy Larett valami jó dolgot fog vele megosztani.

-Nincs jó kedvem. - válaszolja kertelés nélkül a plüss kutyát szorongató lány. Takaróját magára húzza és hátát a puha háttámlának dönti.

-Miért nincs szívem? - kérdezi Fanni szomorúan.

-Dominik egy kicsit megbántott... - válaszolja átgondolva a dolgokat és direkt nem említi, mit mondott neki, mert nem akarja még jobban bemártani a focistát.

-Mivel?!

-Nem akarok erről beszélni. - kerüli ki a válaszadást Larett ügyesen, Fanni pedig elhatározza, hogy utána barátját is felhívja.

-Mit csináltatok ma? - kérdezi visszatartva minden Dominik felé irányuló rosszalló megjegyzését.

-Dominik elvitt az edzésére. - újságolja kicsit vidámabban a lány. - Aztán beszélgettem valami Tylerrel meg Petivel. Nagyon kedvesek voltak. Ismered őket?

-Domi elvitt az edzésre?! - akad ki Fanni még jobban és oda sem figyel, mit mondott neki még Larett.

-Igen - feleli bátortalanul. - Nem lett volna szabad? Azt mondta nem maradhatok itthon egyedül.

-Nem baj - motyogja orra alatt a lány, majd inkább témát vált. - És mit vacsiztál?

-Töltött zsömlét - válaszolja Larett és még mindig szájában érzi a finom tejszínes sajtos húsfalatokat. Nagyon tetszett neki, amit Dominik csinált.

-Jajj de jó, ízlett?

-Igen, finom volt. Megettem mindet. - jelenti ki büszkén Larett és már nincs is annyira rossz kedve. Megnyugtatta, hogy Fannival beszélt most. - Mikor jössz vissza? - kérdezi végül.

-Még maradnom kell két napot, majd csak hétvégén...

Larett kicsit csalódottan teszi le a telefont, miután elköszöntek Fannival, majd takarózott be és nézte csak a plafont.

Szoboszlai a kanapén tespedve fogadja barátnője hívását, amitől kicsit jobb kedve lett.

-Szia édes! - szól bele a telefonba barátnője, amint elhúzza a zöld gombot.

-Szia! - köszön Dominik mosolyogva, amit barátnője úgysem lát, de örült, hogy hallhatja a lány hangját. - Milyen napod volt? - érdeklődik kedvesen.

-Hosszú - sóhajtja Fanni. - Nagyon elfáradtam. Veletek mi újság, minden rendben volt? - puhatolózik és a focista mit sem sejt az egészről semmit.

-Persze. - vágja rá szinte azonnal a focista. - Elvittem Larettet az edzésemre, mert nem volt hajlandó itthon maradni Willi anyujával. Pedig tök aranyos nő, nem értem mi baja van vele.

-Domi... Nem biztos, hogy Larettnek jót tesz az ilyen közeg, csupa férfi és...

-Fanni! - szól közbe a fiú - Nem történt semmi baj. Larett jól érezte magát, minden rendben volt ma.

-Igazán? - kérdezi élesen barátnője a telefonban. - Képzeld, az előbb beszéltem Larettel. - Dominik hirtelen úgy érezte magát, mint akit épp most öntöttek le egy vödör hideg vízzel. - Nekem azt mondta, hogy megbántottad valamivel, tudsz erről?

Szoboszlait hihetetlen gyorsasággal öntötte el a düh arra gondolva, hogy Larett másodszorra is bemártotta őt. Legszívesebben most azonnal felpattant volna és átment volna a lányhoz, hogy jól lekiabálja.

-Miért kérdezősködsz tőlem, mikor úgyis tudom, hogy elmondta már neked, hogy azt mondtam neki hogy nem tartom egy vonzó nőnek! - mondja idegesen a focista, mert tudja, hogy barátnője csak játszadozik az idegeivel.

-Te... ilyet mondtál neki?! - kérdezi elhalóan Fanni, és Dominik ekkor jön rá, hogy hatalmas idióta volt és saját magát mártotta be. Larett nem mondta el Fanninak. - Neked teljesen elment az eszed? - hallja az újabb kérdést és szeretné most azonnal kinyomni a telefont.

-Itt picsogott nekem, totál felidegelt! - védekezik elég gyerekesen a fiú, miközben indulatosan hajába túr.

-Valószínűleg volt oka picsogni!! - torkolja le barátnője, ő pedig próbál visszavenni. - Két nap múlva visszamegyek Domi és ajánlom, hogy kurva gyorsan kérj tőle bocsánatot és hozd helyre ezt az egészet! Ne felejsd el bevinni neki a nyugtatóját lefekvés előt! Jó éjszakát! - bontja Fanni a vonalat, Szoboszlai pedig nem akar magához térni.

-Még ekkora világi szerencsétlent, mint én... - nyögi kelletlenül és a konyhába megy Larett gyógyszereiért, amiből kiveszi a nyugtatót és egy pohár vízzel sétál a lány szobája felé.

Larett az ajtónak háttal feküdt ágyában és rázkódott a sírástól. Ezt Dominik csak akkor vette észre, amikor átment az ő felére. Torka elszorult, hiszen  nagyon jól tudta, hogy miatta sír.

-Larett - szólítja nevén a lányt nagyon halkan, nagyon finoman. Ő azonban csak a takaró alá bújtatja arcát. Dominik leteszi a poharat és a gyógyszert az éjjeliszekrényre, majd helyet foglal az ágyon és óvatosan lehúzza a lányról a takarót. - Figyelj Larett, amit reggel mondtam  neked... azt... nem úgy gondoltam. Ne haragudj. - néz szemeibe bűnbánóan, mire Larett sírása alábbhagy és kérdőn pillant a focistára. - Nagyon is szép lány vagy. - teszi hozzá egy kedves kis mosollyal és gyengéden végigsimít a lány karján.

Larett egy kis hezitálást követően fentebb ül az ágyban, majd kezeivel letörli könnyeit és halványan elmosolyodik. Reméli ezt nem csak azért mondta neki Dominik, hogy jobban érezze magát és ne sírjon.

-Vedd be a gyógyszeredet légyszíves. - tér magához a fiú és Larett kezébe adja a pirulát és a vizet is. Larett engedelmesen megissza a gyógyszer után a vizet, majd visszaadja Dominiknak.

-Köszönöm - néz a barna szemek tulajdonosára, aki el is felejtett őrjöngeni.

-Aludj jól Larett - áll fel mosolyogva, majd mielőtt elhagyja a szobát lekapcsolja a villanyt.

***

Sziasztok!  😁
A hétvégén megint nem volt időm posztolni, így most ezen a csodálatos hétfői napon.
Remélem, akit érintett az érettségi, annak jól sikerült és ezúton is szeretnék sok sikert kívánni a többi naphoz!! 🤗
A részhez pedig várom a kommenteket, kíváncsi vagyok hogy tetszett!
Millió puszi & ölelés! ❤️