Az elmúlt két napban Larettet migrén gyötörte, amiatt alig mozdult ki a szobájából, csak Fanni járt be hozzá, hogy bevetesse vele a gyógyszereket és, hogy egyen is valamit. Szoboszlai eljárt edzésekre, elintézte a pszichológust Larettnek - mert hogy némi egyeztetést követően az orvossal arra jutottak, hogy első körben ne pszichiáterrel próbálkozzanak; a gyógyszereket majd ők intézik - és a számára rendelt telefon is megérkezett. A focista nem szerénykedett, a lánynak is berendelte a legújabb iPhone-t, nehogy barátnője bármit is szólhasson. Ő maga el volt foglalva azzal a gondolattal, hogy a mai mérkőzésen kezdő lesz, így nem szándékozott most bárkivel is vitába bonyolódni.

Larett a kapott kutyát szorongatva csoszogott ki a konyhába reggel, ahol Dominik is tartózkodott. Éppen kávét főzött, barátnője pedig szendvicset készített Larett számára.

-Jó reggelt! - mosolyodik el Dominik őszintén, amint a még pizsamát viselő lányt megpillantja, kezében Szofi kutyájával. Nagyon édesnek találta ezt a jelenetet.

-Hogy aludtál? - kérdezi Fanni megörülve neki. - Nem fáj már a fejed? - kérdezi óvatosan, mire a barna hajú lány megrázza fejét és leül az étkezőasztalhoz.

-Iszol te is kávét Larett? - szólal meg Szoboszlai kedvesen, a lány pedig picit el is gondolkozik a válaszon.

-Köszönöm, nem - válaszolja csendesen mosolyogva és a plüss kutyáját az ölébe ülteti, amin a focista nem tud nem mosolyogni. Nagyon boldog, hogy Larettnek tudott kedvezni vele és jobb kedve van a lánynak, valamint nincsenek rémálmai.

-Figyelj csak Larett - ül le Fanni is az asztalhoz, miután a lány elé helyezte a reggelit és barátja is behozta a kávékat, Larettnek pedig egy zöld teát. - Reggeli után szépen felöltözünk és elmegyünk a pszichológushoz, ahogy tegnap megbeszéltük. Rendben?

-Nem akarok menni! - szólal meg kétségbeesve és kutyáját kezdi szorongatni, amit Dominik érdeklődve figyel. Megérti, hogy Larett nem akar elmenni sehova, mert fél az új dolgoktól, viszont már a parkba többször is lemerészkedett barátnőjével.

-Nem fog bántani, nagyon kedves doktor néni majd meglátod. - próbálja Fanni mosolyogva meggyőzni a mindjárt síró lányt és kicsit átkozza is magát, hogy evés előtt hozta fel a témát.

-Bizony - ért egyet Dominik is és feláll székről, majd Larett elé sétál és leguggol a fejét lehajtó lányhoz. - Képzeld, van egy nagyon jó hírem. A doktor néni megengedte, hogy Pajti is veled menjen. - veszi kezébe a plüss kutyát, amint Larett időközben az asztalra tett és most nagy szemekkel pislogva a fiúra emeli fel fejét. Fanni kicsit megkönnyebbülten sóhajt fel, amiért Dominiknak sikerült elérnie valamit a lánynál.

-Biztos? - nyúl a kutyáért, amit a focista oda is ad neki. Elmosolyodik azon, hogy Larett mennyire ártatlanul és gyermekien néz rá.

-Igen. És, ha most megeszed a reggelidet utána mutatok neked egy nagyon szuper dolgot, jó? - mosolyog rá a focista, Larett pedig végül elenged egy kisebb sóhajt és szendvicse felé fordul, amit óvatosan ujjai közé vesz.

Fanni kedvesen simít végig Dominik karján, aki visszamosolyog barátnőjére és büszke magára, amiért megvigasztalhatta Larettet.

Reggeli után Dominik visszaül az asztalhoz és kibontja Larett új telefonját, aki kíváncsian figyeli mit csinál a fiú. Dominik beír minden szükséges adatot a telefonba és beállítja, hogy a lány könnyedén tudja használni majd.

-Tessék - adja Larett kezébe, aki esetlenül veszi el a nagy, fehér készüléket, amiről még álmodni sem mert.

-Ez az enyém? - kérdezi visszanézve a focistára, aki csak bólint. - Én... köszönöm, de ez biztos nagyon drága volt, nem akarom, hogy ennyi mindent költsetek rám - szorul el mellkasa, mert nem igazán van tisztában azzal, hogy Szoboszlai milyen keresettel rendelkezik.

-Larett - szól finoman - Ezzel ne foglalkozz. Van rá pénzem. - zárja le ennyivel és Larettnek ideje sincs válaszolni. - Nézd, beírtam neked a számomat és Fanniét is. - mutatja meg neki hol találja a névjegyzéket. - Ha végzel a kezelésen, megnyomod a zöldet és hívja is Fannit, oké?

-Értem - bólint a lány emésztve a dolgokat, mert hiába volt okostelefonja, hirtelen úgy érzi magát, mintha nem értene semmihez.

-Larett, készítettem ki neked ruhát, menj öltözz fel szépen. - jelenik meg Fanni mosolyogva és a lány karjára simítja kezét.

-Megyek - bólint, majd az imént kapott telefont magához véve megy a szobájába.

Az ágyon egy világos farmer volt gondosan összehajtva, mellette egy sötétzöld elegáns blúz és egy fekete blézer. Ahogy elnézte, igazán drága darabok lehettek és kicsit rosszul is érezte magát, amiért neki semmije nem volt és Fanni ruháit kellett hordania.

Végül tényleg a plüss kutyát szorongatva ült be a kocsiba Fanni mellé, akinek barátja kölcsönadta autóját, hogy elvihesse Larettet kezelésre.

-Mit kell ott csinálni? - kérdezi Larett az ülésbe mélyedve és közben a plüss kutya fülét birizgálja. Kérdését egyértelműen a pszichológusra érti és valami értelmes választ remél Fannitól, aki éppen megáll egy piros lámpánál miközben rápillant a navigációra, hogy pontosan mikor is kell lekanyarodnia.

-Csak beszélgettek picit. - válaszolja lazán, majd sávot vált miután elindul, de ezzel egyidőben rá is dudálnak. - Jajj sose tudom, melyik sávban kellene itt mennem... - rázza fejét rosszallóan és nézi, ahogy egy Audis indulatosan előzi meg. Larett annyira megijedt, hogy kutyusát kétségbeesetten szorítja magához és rájön, hogy Fanni igazából nem tud kétfelé koncentrálni, így jobb lesz, ha csendben marad, pedig meg szerette volna kérdezni, hogy mégis miről kell majd beszélgetnie a doktornővel.

Larett örült, amikor Fanni végre leparkolt egy utcában, ahol nem volt túl nagy forgalom. Kíváncsian pillantott ki az ablakon, de csak megannyi irodát és régi építésű lakóházat láthatott.

-Gyere, menjünk. - nyitja ki előtte az autó ajtaját Fanni és kezét nyújtja Larett felé. A barna hajú lány tétován száll ki, majd kezdi követni a szőkét egy közeli irodának kinéző épülethez, aminek ajtajára ki volt írva Dr. Szabó-Richter Hanna neve, akivel Szoboszlai előzetesen egyeztetett.

A középkorú nő már évek óta Németországban él német férjével és nagy szerencséje van a focistának, hogy rátalált, hála egy kis kérdezősködésnek a csapatának orvosainál.

Fanni kinyitotta Larettnek az ajtót, aki kissé félve lépte át a küszöböt. Bent egy mosolygós recepciós hölgy köszöntötte őket, akihez nem volt hajlandó odamenni a barna hajú lány, csak Fanni után.

-A doktornő már várja önöket - biccentett a barna ajtó felé, ahol ezek szerint az irodája volt.

-Köszönjük - mosolygott Fanni és kedvesen kezdte el tolni Larettet az ajtóhoz, aki csak most esett igazán kétségbe, mert nem akart bemenni.

-Menjünk inkább haza! - fordult szembe a szőke lánnyal és kérlelő pillantásokkal illette, de Fanni csak megrázta a fejét.

-Larett, nem lesz semmi baj. Jó lesz! - nyitja ki az ajtót végül, ahol egy szőke, jól öltözött nő fogadja őket. Larett megszeppenve szorítja magához a plüsst, mintha az bármitől megvédhetné.

-Üdv doktor nő! - nyújtja az idősebb nő felé a kezét, aki elfogadja gesztusát.

-Jó reggelt kívánok. Fanni, ugye?

-Igen, ő pedig Papp Larett - fordul a barna hajú lány felé, aki teljesen bezárkózott.

-Szia Larett, Dr. Szabó-Richter Hanna vagyok. Én foglak kezelni - nyújtja kezét mosolyogva, ám Larett félve húzódik el és Fanni vállához bújik.

-Elnézést, de elég félénk a lány. - szabadkozik Fanni és védelmezően simogatja Larett karját. A doktornő csak megértően bólint, hiszen Szoboszlai már előzetesen elmondott Larettről néhány információt.

-Semmi gond. A kezelés egy órás lesz mindig, de most szerintem a kezdetek kezdetén a hölgy addig fog maradni, amíg jól esik neki. - közli kedvesen a 40-es évei elején járó nő, mire Fanni bólint és a hozzá bújó lányhoz fordul.

-Larett, én most kimegyek, de kint foglak várni. - mondja neki kedvesen, mire a lány tényleg bepánikol.

-Nem akarom, hogy elmenj! - mondja lecsukló hanggal, amiért Fanni megszánja őt, de muszáj kettesben hagynia őt a doktornővel.

-Nem megyek sehova nyugi. Itt leszek az ajtó túloldalán jó? - nyugtatja meg azonnal, Larett pedig végül bólint.

Miután Fanni távozott, a doktornő Laretthez fordult és mosolyogva mérte őt végig.

-Nagyon csinos vagy Larett, milyen jól áll neked ez a zöld szín. - emel ki konkrétumot is, amivel elnyeri a lány pillantását.

-Köszönöm. - mondja csendesen.

-Gyere kedves, foglalj helyet nyugodtan. - invitálja bentebb a nő, Larett pedig előrelép egy tétova lépést. - Szeretnél inni egy finom teát? - kérdezi a nő, miután Larett helyet foglalt a puha borítású kanapén, a doktornő pedig vele szemben a szintén barna kötésű fotelben és kezébe vette jegyzeteit, amit a kórházból kapott meg, ahol Larett volt.

-Igen - bólintott, majd Szabó doktornő felállt és a vízforralóból öntött egy bögrébe forró vizet, majd beltett egy zöld citromos teát, végül citrommal és mézzel ízesítette. Pár perc múlva Larett meg is kapta teáját, amit kortyolgatva néz körben a melegséget sugárzó barna falakon lévő polcokon és az azokon pihenő könyveken, amik szépen sorba voltak rakva.

-Nagyon aranyos kutyusod van. - jegyzi meg mosolyogva a nő, mire Larett még jobban szorítja magához a plüsst. - Hogy hívják?

-Pajti - feleli ártatlan mosollyal.

-Na és kitől kaptad Pajtit? - érdeklődik tovább a doktornő és Larett nem is sejti ezzel mennyi mindent ki tud értékelni a pszichológus.

-Dominiktól - válaszolja halkan és halványan elmosolyodik, amint beugrik a nem is olyan régi emlék, ahogy a focista bement hozzá egyik este és odaadta neki a plüsst.

-Milyen rendes tőle. - reagál a nő mosolyogva és kicsit írni kezd a lapjaira, amit Larett feszülten figyel. - Szeretsz Dominiknál és Fanninál lakni Larett? - pillant kedvesen a lányra, aki picit elgondolkozik ezen.

-Nem tudom. - von vállat végül. - Nem ismerem annyira őket...

-Ahogy elnéztelek, Fanniban megbízol. Vele vagy többet otthon? - kérdezi és reméli, hogy Larett válaszolni is fog.

-Igen. - bólint végül tényleg. - Ő megért engem. Azt hiszem...

-Szerintem is - ért egyet a pszichológus, majd kicsit a témánál maradva kezdi folytatni. - Mit szoktál csinálni napközben?

-Fannival sétálunk egy parkban - ragad ki egy momentumot a napjaiból, hiszen a szőke lány tényleg eddig minden nap levitte őt a friss levegőre.

-Mikor szoktatok sétálni? Reggel vagy inkább délután?

-Reggel. - válaszol Larett, miközben a kezében lévő plüsst kezdi birizgálni. Szabó-Richter doktornő tudja, hogy ez azt jelenti, hogy a lány koncentráló képessége kezd elfogyni és emiatt nyugtalan fog lenni.

-A séta nagyon jót tesz az egészségnek. Ügyes vagy.

-Most már hazamehetek? - kérdezi félve Larett, a doktornő pedig bólint.

-Igen, mára végeztünk. Két nap múlva találkozunk, jó? - kíséri az ajtóhoz a lányt, aki csak bólint. Úgyis Fanni vagy Dominik fogja ezt elintézni neki megint. Ő csak azt teszi, amit mondanak neki.

A doktornő és Fanni még váltott néhány szót Larettel kapcsolatban, aki az ajtóban állt kutyáját szorongatva, ami rettentően megnyugtatta őt. Fannitól kapott bokacsizmáit nézegetve várakozott a tulajdonosukra, aki pár perc múlva meg is jelent oldalán és együtt léptek ki a napsütésbe.

-De jó, milyen szép idő van! - mosolygott Fanni, amit Larett halványan viszonzott.

Mivel Larett nem mutatta jelét, hogy szívesen kommunikálna Fannival, ezért a hazafelé vezető úton halkan hallgatták a zenét a rádióból. Larett megállapította, hogy a szőke lány elég rosszul vezet és kicsit fél is, de nem szerette volna megbántani, így csendben maradt. Még mindig jobb, mintha Dominik hozta volna el.

A lakásba érve finom illatok fogadták őket, majd Szoboszlai is megjelent az előtérben mosolyogva.

-Sziasztok! - köszönti a két lányt, akik cipőiket vetik le éppen. Fanni barátja nyakába csimpaszkodva csókolta meg, míg Larett a kutyáját birizgálva hajtotta le fejét, hogy ne kelljen őket néznie. - Milyen volt? - érdeklődik Dominik egyértelműen Larettől, aki hirtelen felkapja fejét.

-Jó - nyögi esetlenül, és inkább elsétál mellettük, hogy a konyhába töltsön magának egy pohár vizet. Annak ellenére, hogy a pszichológusnál ivott teát, nagyon szomjas volt.

-Csináltam ebédet, éhesek vagytok? - mondja a focista, amint belép ő is a konyhába oldalán Fannival.

-Igen - vágja rá Larett és mindhárman meglepődnek ezen. Nem szokása azonnal és határozottan válaszolni, most mégis ezt tette.

-Nem öltözöl át előtte valami kényelmesebb ruhába? - kérdezi Fanni kedvesen és a szobája felé int, Larett pedig vele megy.

Larettt átvette a szűk farmert egy melegítő nadrágra és a hozzá passzoló felsőt is felvette a blúz helyett. Tetszett neki az az elegáns szett, de itthonra ez most valóban kényelmesebb. Haját engedte Fanninak kifésülni, majd együtt mentek vissza a konyhába, természetesen Larett kezében most is ott volt a plüss kutya, amit megpillantva Dominik elmosolyodott.

-Gyere Larett, már biztos Pajti is nagyon éhes - terít meg Dominik és figyeli, ahogy a vékony lány helyet foglal az asztalnál. Fanni segít neki behozni az ebédet, amin elismerően néz végig.

Fanni szed egy fél adagot Larett tányérjára a kurkumás rizsből meg a franciasalátából, ami mellé egy kisebb csirkemellet tesz. Valószínűleg annak is nagyon örülni fog, ha Larett a negyedét megeszi.

A focista jóízűen tolja be az ebédet, miközben barátnőjével beszélget valami semleges témáról, amit nem gond, ha a másik lány is hall. Szinte csak akkor tűnik fel mindenkinek, hogy Larett megette az eléje tett adagot, amikor Szoboszlai szed magának egy újabb adagot és a vele szemben ülő lány üres tányérjára pillant. Kezében meg is áll a kanál, annyira ledöbben ezen.

-Finom volt Larett? - kérdezi kedves mosollyal és mérhetetlenül örül, hogy a lány megette, amit főzött.

-Ez volt a legfinomabb kaja, amit életemben ettem - motyogja szégyenlősen.

-Milyen ügyes vagy, hogy mindet megetted! - szólal meg Fanni is mosolyogva és megsimogatja Larett vállát. Még az sem érdekelte, hogy az ő főztjét nem dicsérte így, most az volt a legfontosabb, hogy kellő mennyiséget evett meg.

Larett még Fanni pohárkrém desszertjéből is evett és most azt is nagyon megdicsérte. Tetszett neki az ízek összhangja.

Ebéd után Larett a kanapén ücsörgött és figyelte Fannit, aki felmos a konyhában. Dominik ekkor robogott ki a hálószobából egy sporttáskával a kezében, ő maga pedig tetőtől talpig a csapata melegítő szettjét viselte.

-Megyek jó? - áll meg a nappali és az előtér sarkában, Fanni pedig félre teszi a felmosót.

-Oké - lép hozzá mosolyogva, mire Larett is feláll és lassan odasétál hozzájuk kutyájával a kezében. Dominik kezdi kicsit gyerekesnek tartani ezt az egészet, de ha ez kell Larett gyógyulásához, ám legyen. - Ügyes legyél!

-Hova mész? - pislog érdeklődően Larett a focistára, aki most felé fordul miközben barátnője derekát öleli. Larettnek már megint túl kellemetlen kezd lenni ez a szituáció.

-Foci meccsem lesz. - válaszol lazán Dominik, Larett pedig elcsodálkozik ezen. Nem gondolta, hogy tényleg ekkora sztár a fiú. - Csak későn jövök haza.

-Majd megnézünk - szól közbe mosolyogva barátnője.

-Akkor te benne leszel a tévében? - kérdezi Larett gyermeki mosollyal és hihetetlen izgalommal. Dominik furán ráncolja homlokát ezen, hiszen neki ez már nem olyan nagy számnak számít, mint mondjuk Larettnek.

-Igen. - bólint végül, majd visszafordul Fannihoz. - Nem muszáj megvárnod, aludjatok nyugodtan. - nyom finom csókot a szőke lány ajkaira, aki viszonozza gesztusát.

Ahogy a két lány kikísérte a focistát, egy csomaghordó futár áll az ajtóban és minden bizonnyal a Larettnek rendelt ruhákat hozta. Fanni végül egy nagy dobozzal sétált be a lakásba fülig érő vigyorral az arcán.

-Larett! Segítesz nekem kibontani? Gyere nézzük meg, mi van benne - teszi le mosolyogva a nappali szőnyegére a csomagot, Larett pedig félve telepszik le a doboz mellé.

-Ez micsoda? - kérdezi kíváncsian, ahogy Fanni felbontja és kiveszi belőle az első kis csomagot.

-Ez édesem a tiéd. Rendeltem neked ruhákat, meg cipőket is - mosolyog Fanni, Larett pedig totál ledöbben ezen. Nem akarta, hogy Fanni és Dominik így kiszolgálják.

-De... - leheli maga elé a lány - Nem akarom, hogy ennyi mindent költsetek rám. Ez annyira... kellemetlen - hajtja le fejét a kiskutya fülét gyűrögetve.

-Larett, ez ne legyen kellemetlen. Szívesen tesszük ezt, szóval ne aggódj emiatt. Amíg van pénz, engedd, hogy segítsünk. - mondja teljesen komolyan Fanni, majd kibont egy csomagot és kiszed belőle egy szép bézs színű kötött felsőt. - Na, felpróbálod? Addig kibontom a többit is. - nyújtja felé, Larett pedig végül elveszi.

A délután nagy része azzal ment el, hogy Fanni felpróbáltatta Larettel az összes ruhát, aki végre őszintén mosolygott a különféle darabokat viselve. Már csak néhány fehérneműt kell venni a lánynak és egy darabig el lesz ezekkel.

Este mindkét lány a kanapén elhelyezkedve várta, hogy elkezdődjön a meccs közvetítése. Fanni direkt a laptopjáról osztotta meg a magyar adót a tévére kivetítve, hogy Larett is értse, mit mond a speaker.

Larett jóízűen falatozta a kezébe nyomott popcornt és figyelte Dominiket, amint labdához jutott, de másodpercekkel később el is vesztette.

-Ügyesen csinálja, igaz? - kérdezi Fannitól, hiszen egyáltalán nem ért a focihoz. Sosem látott egy mérkőzést sem, még tévében sem.

-Sajnos nem - fintorodik el Fanni, hiszen barátja a kezdeti sikerek után nem azt a formáját hozza, amit kellene. - Tudod, a szülei nem igazán jönnek ki egymással otthon és ezért Dominik teljesítménye sem az igazi. Nagyon sokat stresszel miattuk. Meg aztán nagyon sokáig volt sérült és most benne van a vágy, hogy megmutassa, mit tud, de azt mondta sok mindent újra kell tanulnia.

-Ohh... - bólint megértően Larett, hiszen nem gondolta volna, hogy a fiatal focista ennyi mindenen ment át és ennyi problémája lehet. - Sajnálom.

Dominik végül kiosztott egy gólpasszt, aminek a két lány is nagyon megörült. A fiatal focista végre fülig érő vigyorral csatlakozott társaihoz megünnepelni a gólt. A eredmény később kiegyenlítődött, de a Leipzig mindig visszaszerezte a vezetést, így 90 perc után győztesen vonultak le a pályáról.

-Ideje menni aludni Larett - áll fel Fanni és mosolyogva kapcsolja ki a nagy tévét. Larett szerencsére a szünetben elment zuhanyozni, így már nem kellett ezzel szenvednie.

-Oké - vonult engedelmesen a szobájába a kutyájával, Fanni pedig kedvesen kísérte őt be.

A szőke lány az ágy szélére ült le, míg Larett betakarózott és kíváncsian pillantott rá.

-Ezt vedd be lefekvés előtt, jó? - nyújtott át egy szem gyógyszert, ami az antibiotikum volt a nőgyógyásztól. Lassan pedig kontroll vizsgálatra is vissza kellene menniük, de nem akarta ezzel elrontani a kedvét Larettnek.

Fanni már az ágyban olvasott telefonján, amikor nyitódott, majd csukódott a bejárati ajtó. Mosolyogva mászott ki az ágyból és slisszolt ki elé, hogy üdvözölje. A focista hatalmas mosollyal az ajkán kapta fel barátnőjét és csókolta meg hosszan.

-Nagyon jól játszottál ma - leheli ajkaira a lány, miután elváltak egymástól. Dominik elmosolyodik, majd táskáját ledobva a hálószobába húzza barátnőjét, aminek ajtaját halkan becsukja maguk mögött.

Fanni érdeklődő mosollyal néz a focista szemeibe a félhomályban, amint ő helyet foglal az ágy szélén és barátnőjét ölébe ülteti, aki készségesen térdel csípője két oldalán. Szoboszlai követelőzően ostromolja a lány ajkait, aki néha-néha belemosolyog a csókba, hiszen jó érzés neki, hogy barátja ennyire vágyik rá. El is felejti hirtelen mindkettő, hogy a szomszédos szobában Larett plüss kutyáját ölelgetve alszik éppen.

A focista kezei szabad utakat járnak be a lány pizsamával fedett testén, amitől végül óvatosan kezdi megszabadítani.

-Akarod? - kérdezi a lány elhalóan, mire a focista kicsit elhúzódik és leveszi magáról a melegítő felsőt és pólóját is.

-Naná, hogy akarom - vigyorog öntelten, majd hirtelen emeli meg barátnőjét és nyomja le az ágyra, ő pedig sietősen veszi le nadrágját is.

Mire mindketten megszabadították egymást a felesleges ruháktól, Szoboszlai is kellő izgalomba jött ettől az egésztől, hiszen barátnője kezei most kincset értek. Miután gondoskodott a védekezésről óvatosan hatolt az alatta fészkelődő lányba, aminek hatására elengedett egy önkéntelen nyögést. Erre várt már mióta.

Óvatos csókkal jutalmazta Fannit, aki a csípője köré fonta lábait, hogy még mélyebben érezhesse magában barátját. Imádta az együttléteiket. Dominik mindig figyelmes és óvatos volt, most viszont érezte, hogy nem lesz egy túl hosszú menet. Tudta, hogy a fiú stresszes és nagyon sok minden bántja, ezért nem is tette szóvá, amikor ütemesen mozgott benne. Élvezte a pillanatot.

Fanni halk sóhajokkal élvezte barátja mozdulatait, ami derekát cirógatva nyakát csókolta vagy éppen lehelte. Azonban ajtó nyitódás ütötte meg a fülét, mire kicsit eltolta magától Dominiket.

-Mi volt ez? - kérdezi fülelve, barátja viszont magán kívül volt.

-Semmi - nyomta vissza a lányt a matracra és tovább mozgott benne. Fanni viszont nem tudott koncentrálni főleg, amikor a fürdőszobából öklendezések hangja hallatszódott be.

-Domi, állj le! - szólt rá élesen a focistára, aki megrökönyödve nézett vissza rá.

-Várj egy kicsit, már majdnem! - szorítja a lány csípőjét magához és változtat pozíciójukon, így Fanni kerül fentre, aki ezt kihasználva mászik le barátjáról.

-Nem érdekel! - vágja rá indulatosan és veszi sietősen vissza bugyiját, majd magára húzza selyem köntösét.

-Most itt hagysz?! - kérdezi a focista megrökönyödve, hiszen barátnője az ajtóhoz lép, miközben megigazítja haját.

-Fejezd be egyedül! - szól vissza, majd magára is hagyja őt.

-Picsába! - szitkozódik a fiú és tehetetlenül veszi keze közé férfiasságát, hogy legalább ennyi öröme neki is legyen este.

Larett gyomra annyira felfordult Szoboszlai akcióját hallva, hogy muszáj volt kimennie a mosdóba és most fájdalmasan veszi tudomásul, hogy igazából minden kijött belőle, amit aznap megevett. Erőtlenül rogyott a fürdőszobai szőnyegre, miután lehúzta a wc-t, ezzel egyidőben megjelent Fanni és kétségbeesetten térdelt le hozzá.

-Larett, mi a baj? - nyúl kezéért, ami hideg volt és az egész teste remegett. Minden ereje elhagyta.

-Nagyon rosszul vagyok - nyögi és nem érdekelve, hogy Fanni is részt vett a szexben, ölelésébe bújt.

-Itt vagyok, nincs semmi baj - nyugtatgatja a sírdogáló lányt, aki úgy érzi, sosem fog tudni egészségesen gondolni egy szexuális kapcsolatra. - Menjünk vissza a szobádba. - segíti fel Fanni a lány és előbb megvárja, amíg Larett fogat mos.

-Szomjas vagyok - közli csendesen Larett, amint a szőke lány visszatámogatta a szobájába és lefektette az ágyra.

-Hozok be neked vizet - bólintott Fanni és egy nyugtatót is hozott magával, amit bevetetett Larettel.

-Mi történt? - jelenik meg a focista is az ajtóban és nézi barátnőjét, ahogy Larett kezét simogatja, hogy megnyugodjon.

-Larett hányt. - közli csendesen Fanni, Larett pedig még jobban magához szorítja a kutyát, hátha elbújhat mögé.

-Mitől van hányingered? - kérdezi finoman Szoboszlai egyértelműen Larettet.

-Tőled. - válaszolja halkan a lány és egy pillanatra megfagy a levegő.

Szoboszlainak leesik, hogy talán túl hangos volt és ez felforgatta a lány gyomrát, hiszen nem voltak túl kellemes élményei a szexszel kapcsolatban. Fanni mérgesen és csalódottan figyelte barátját, aki hirtelen semmi értelmeset nem tudott mondani.

***

Sziasztoook!
Gondoltam egy ilyen szuper SzD gól után publikálom ezt a mostani részt is 😁
Nagyon kíváncsi vagyok hogy tetszett nektek 🤭
Köszönöm szépen a sok csillagot és a hozzászólást az előző részekhez!
Millió puszi & ölelés! 🥰