Larett rettenetesen félt a fiútól, hiszen tisztában volt vele, hogy ezt a telefonbeszélgetést valószínűleg nem lett volna szabad meghallania és nem tudja, mit fog ezért szólni Dominik. Hirtelen úgy érzi menekülnie kell a tőle pár méterre álló fiútól, ezért sarkon fordulva szeretné elhagyni a helyiséget és minél előbb visszafutni a szobájába és magára zárni az ajtót.

-Most meg hova mész? - Dominik azonnal utána lépett és csuklója után kapva húzta vissza Larettet, aki ettől még jobban megijedt és most már nem mert mozdulni, csak riadtan nézett rá. - Larett, mi a baj? Miért nem alszol még? - kérdezi sokkal finomabban Szoboszlai és szorítása gyengül a lány csuklóján, végül el is engedi.

-Szomjas voltam - vallja be szégyenlősen a lány és azonnal le is süti szemeit, mert nem tudja állni a vele szemben álló pillantását. Határozottan tartott tőle. A telefonbeszélgetésből úgy érezte, számára a szex mindennapi és biztos volt ezért benne, hogy szokta is csinálni. Úgy érezte Fanni csak egy alany neki erre az egészre és attól tartott, hogy őt is használná.

-Gyere - áll el az útjából Dominik egy bólintás kíséretében és a konyha felé int Larettnek, aki tétován elindul a pult felé remegő lábakkal.

-Hol van Fanni? - kérdezi hirtelen a barna hajú lány, elvéve Szoboszlaitól a pohár vizet, amit megtöltött neki.

-Elment bevásárolni, de szerintem nemsokára jön. - pillant az órára a fiú és szeretne rákérdezni, hogy mit hallott pontosan Larett, mert tisztában volt vele, hogy hangosan beszélt és valamit biztos meghallott. Nem akarta, hogy bemártsa őt barátnője előtt. - Éhes vagy? Csinálok reggelit - lépett a hűtőhöz, aminek kinyitotta az ajtaját. - Mit szeretnél enni? - néz vissza a pultnak támaszkodó lányra, akinek tartása elég befeszült volt.

-Fanni azt mondta, tükörtojást csinál. - válaszolja zavartan, mert ugyanakkor nem akart nagy munkát adni a fiúnak, épp elég kellemetlen volt ez az egész már.

-Oké, akkor legyen az - küld felé egy mosoly Dominik, amitől Larett kicsit megnyugszik és kezdi azt érezni, hogy nem rossz ember ez a fiú.

Larett a pultnak támaszkodva figyeli Dominik tevékenységét, ahogy süti a tojásokat és a bacont. A fiú egyfolytában agyal és átkozza magát, amiért nincs sehol egy nyugodt hely, ahol egyedül tudna lenni és beszélni a barátaival úgy, hogy nem kell attól tartania, ki hallja őt meg.

-Figyelj csak. - köszörüli meg torkát végül és óvatosan a mellette álló lányra néz, aki megilletődik attól, hogy bármit is mondani szeretne neki. - Nem tudom, hogy mit hallottál az imént és mit nem, de... Szeretnélek megkérni, hogy ne beszélj róla Fanninak. Így is elég rossz most közöttünk a viszony, nem akarok vele még jobban összeveszni. - Dominik kérlelően néz Larett szemeibe, aki annyira meglepődik ezen, hogy hirtelen csak bólintani tud.

-Rendben - nyögi végül, Dominik pedig egészen kicsit megnyugszik emiatt.

A bejárati ajtó hangjára, Larett elenged egy megkönnyebbült sóhajt, ami Dominiknek is feltűnik, de nem szól érte semmit. Tisztában van vele, hogy Fannival sokkal jobban megtalálta a közös hangot Larett és ez érthető volt. Barátnője tényleg őszintén törődött a lánnyal és szívén viselte a sorsát. Nem mintha a focista nem tette volna ugyanezt, de nem tudott olyan törődést kimutatni, mint a szőke lány, aki épp betoppant a konyhába.

-Sziasztok! - mosolyog rájuk szélesen. - Milyen finom illatok vannak itt! - jegyzi meg a levegőbe szippantva. Dominik egy mosolyt küld felé, majd kiteszi az éppen elkészült adagot egy üres tányérra. - Hogy aludtál Larett? - kérdezi kedvesen a tanácstalanul álló lányt, aki kicsit feleslegesen is érezte magát, amíg Fanni és Dominik puszival köszöntötték egymást.

-Jól. - válaszolja tömören és úgy érzi, egyáltalán nem is éhes ahogy az elkészült reggelire néz.

-Szuper, reggeli után elmehetünk sétálni, nagyon szép idő van kint. Jót fog tenni majd egy kis friss levegő. - kacsint Larettre, aki csak egy érdekes mosolyt küld felé.

A reggeli csendben telik, Larett csak turkálja a reggelit. Egy tojást nagy nehezen letuszkolt, de a másikat már nem bírja megenni. Ellenben Dominik már a negyediket tolja és nagyon úgy néz ki, hogy ízlik neki. Hiába, ő csinálta.

-Nem ízlik? - szólal meg a focista, mire Larett felkapja fejét és hirtelen nem is tudja, mit mondjon.

-Nincs étvágyam... - vallja be a szomorú igazságot, mert nagyon is ízlett neki a tojás, de elég hamar eltelt.

-Nem baj, eltesszük a hűtőbe, majd később megeszed. - mosolyog rá Fanni kedvesen, amit Larett viszonoz. Elé tett gyógyszereit beveszi a forró teával, amit szintén Dominik készített.

Reggeli után Szoboszlai a nappaliba vonult a laptopjával, a két lány pedig felhúzva cipőiket léptek ki a lakás ajtaján, hogy lemenjenek a közeli parkba sétálni egyet. Fanni jókedvűen sétált a lifthez, Larett azonban megtorpant. Nem akart lifttel menni. Nem akart a szűk kis kabinba belépni.

-Mi a baj? - kérdezi Fanni kedvesen a lány karján végig simítva.

-Nem akarok lifttel menni. - közli nemes egyszerűséggel és tényleg nem száll be. Fanni elenged egy sóhajt, majd visszalép Laretthez.

-Rendben. Akkor gyere, menjünk a lépcsőn. - int maga után, ami már sokkal jobban tetszik a barna hajú lánynak.

Az idő tényleg kellemes. Még nincsen hideg, ami már jellemző lenne ilyenkor erre felé. Larett engedelmesen követi Fannit az utcán, mint egy hűséges kiskutya. Szemeit a közeli épületeken jártatja, valamint minden embert megnéz. Kezd eluralkodni a félelem, de nem akar újabb pánikrohamot kapni.

-Van itt egy nagyon szép park, szoktunk ide eljönni Domival is. - zökkenti ki Fanni, amiért hálád is egy kicsit. - Aztán megmutatom neked a környéket. Nem a legszebb város, de vannak szép részei.

Larett csak beleegyezően bólint, végül valóban egy aranyos kis parkban kötnek ki, ahol rajtuk kívül nem sokan vannak.

-Te régóta laksz itt? - kérdezi meg Larett, amikor leülnek egy padra. Megnyugtatja őt ez a madár csicsergés.

-Nem igazán. Tudod. Dominik focista. Egy ideig Salzburgban voltam vele, miután összejöttünk. Aztán pedig amikor ideigazolt, költöztem vele én is. - mond el egy-két igazságot, bár van egy olyan érzése, hogy Larettnek fogalma sincs arról, hogy kicsoda Dominik.

-Értem. Akkor itt dolgozol? - tesz fel újabb kérdést Larett, hiszen nem akarta, hogy Fanni esetlegesen miatta vegyen ki ennyi szabadságot.

-Nem, én még egyetemre járok - rázza fejét mosolyogva. - Néha van pár modell munkám, de általában itt vagyok Domival Lipcsében.

Larett kicsit irigyelte Fannit, amiért ilyen szép és ilyen lehetőségek adatnak meg neki.

-Nagyon szép vagy modellnek. - mondja szégyenlős mosollyal, Fanni pedig viszonozza.

-Te is igazán szép lány vagy. - biztosítja azonnal, mert van egy olyan érzése, hogy Larett egyáltalán nem tartja magát annak. Milyen jók a megérzései. - Te is megpróbálkozhatnál a modellkedéssel.

-Oh nem. Az nem nekem való. - rázza fejét azonnal, bàr egy pillanatig eljátszadozott a gondolattal. - Ahhoz biztos csomó mindent kell tanulni, meg nyelveket beszélni...

-Figyelj én se annyira jól beszélek németül, de Domi biztos szívesen segítene neked ebben.

Larettnek azonnal a reggeli kis incidens jutott eszébe és esze ágában sem volt a fiútól segítséget kérni. Utálja őt, miért segítene...

-Ő is tanul még?

-Nem, ő leérettségizett és ennyi. A fociból él. - válaszolja Fanni mosolyogva és ugyanakkor nagyon büszkén.

-Értem. - bólint Larett, majd kicsit összerezzen, amikor pár galamb melléjük száll le abban reménykedve, hogy valami eledelt kapnak.

-Nyugi nem bántanak. - biztosítja Fanni, amint érzékeli, hogy Larettnek nem szimpatikusak a madarak.

-Mit tanulsz az egyetemen? - kérdezi Larett még visszakanyarodva az eredeti témájukhoz és próbál nem a körülötte tipegő galambokra figyelni.

-Nemzetközi tanulmányok szakon vagyok. - válaszol büszkén a lány. Larett kicsit elszégyelli magát amiért ő sosem járhatott egyetemre, ugyanakkor még nem volt kifutva az időből, de tudta, hogy nem lesz rá lehetősége munka mellett. Dolgoznia kellett, hogy legyen, mit ennie és hol laknia. - Te nem tanultál tovább? - kérdezi óvatosan Fanni.

-Nem... - hajtja le fejét Larett. Fanni szomorúan néz rá, majd karjára simít.

-Nem vagy elkésve még semmivel. Ha úgy hozza az élet, még simán jelentkezhetsz valamilyen szakra.

Larett csak egy érdekes mosollyal néz Fannira, amiért ő ennyire optimista. Larett tudta magáról, hogy az egyetemet nem tudná megcsinálni kellő támogatás nélkül, pedig nagyon szívesen megpróbálta volna. Inkább nem firtatta tovább a dolgot és csak szemeit lecsukva fordította arcát a meleg napsugarak felé és hallgatta a madarak gyönyörű hangjátékát.

Fanni csendben ült Larett mellett és figyelte, amint a lány végre ellazul és látta rajta, ahogy megnyugszik.

Visszafelé kicsit más útvonalon sétáltak, így Larett megpillanthatta az egyik hatalmas plakáton Dominik arcát, más focistákkal is.

-Az Dominik? - kérdezi Larett elcsodálkozva és a plakátra mutat. Fanni csak mosolyogva bólint.

-Igen.

Larett számára nyilvánvalóvá válik, hogy ez a Dominik ezek szerint elég híres lehet, ha plakátokon szerepel. Sosem követte nyomon a futballt, még otthon sem, így fogalma nem volt róla, hogy tulajdonképpen kinél is lakik.

Már egy óra is elmúlt, amikor a két lány hazaért. Dominik nem tartózkodott otthon, mivel elment ebédet venni a közeli kínai étterembe, ahová Fannival sokat jártak vagy éppen onnan rendeltek.

-Nézd csak, ezt vedd be ebéd előtt - adja oda Larett kezébe a szőke lány az egyik antidepresszánst, amit felírtak neki a kórházban. Fanninak ekkor jutott eszébe, hogy Larettnek jövő héttől pszichológushoz kell járnia, azonban még nincs erre alkalmas szakember, aki magyarul beszélne. Beszélnie kell erről Dominikkal.

-Hahó! - nyitódott a bejárati ajtó és Dominik hangja csendült fel. Larett felkapta a fejét a pultnál ücsörögve, míg Fanni elmosolyodott. - Sziasztok! - lépett be a konyhába egy nagy papírtáskával a kezében. - Milyen volt a séta? - kérdezi Larett felé fordulva, akit meglepett, hogy egyáltalán érdeklődik a focista.

-Jó volt. - válaszol halkan és inkább elpillant.

-Mit hoztál édes? - kérdezi Fanni a hozzá lépő fiútól, aki finom csókot lehel barátnője ajkaira.

-Kínait ebédre. Szereted Larett? - kérdezi a lánytól, aki elég kellemetlenül érezte magát az ölelkező páros előtt ülve. Csak vállat vont.

-Nem ettem még... - ismeri be, amiért Szoboszlai eléggé meglepődik, de nem szól semmit.

-Na nem baj, majd most megkóstolod. Szerintem tetszeni fog, nagyon finom. - kacsint rá mosolyogva, majd ki is veszi a dobozokat.

Az ebéd alatt csak Dominik és Fanni beszélgettek, Larett pedig tényleg feleslegesnek érezte emiatt magát. A sült tésztáját is csak turkálta. Ennek ellenére a fele adagot most is megette. Larett nagyon vékony volt, hiszen alig evett és igazán étvágya sem volt.

Délután Fanni elindított Larettnek valami filmet, amit a lány a nappaliban betakarózva nézett, míg a páros a konyhában beszélgetett.

-Honnan szerezzek neki ide magyar pszichiátert? - kérdezi Dominik értetlenül, hiszen nem mozgott ilyen körökben.

-Jajj Domi, kicsit kérdezz körbe. Biztos van valami jó szakember. - forgatja szemeit Fanni. - Meg kellene venni Larettnek telefont, hogy ha jár a kezelésekre, el tudjon érni minket.

-Majd rendelek neki - bólint Dominik, barátnője pedig meglepetten mosolyog, hiszen nem gondolta, hogy majd ennyire készséges lesz. - De ugye tudod, hogy én nem tudom hordozgatni őt kezelésekre? Edzéseim vannak.

-Persze, tudom. Csak néhányszor kell majd elvinned, amikor én nem érek rá. Ezt ráérünk akkor megbeszélni, ha vannak már időpontok.

-Oké - bólint a focista, majd a nappali felé pillant, ahol látszólag Larett el is aludt. Szegény biztosan jót tesz majd neki a pihenés.

-Domi - éri el Fanni, hogy barátja újra rá figyeljen. - Nekem ugyanolyan nehéz ez az egész, mint neked. De segítenünk kell neki.

-Tudom, csak... Fogalmam sincs, hogy mondjam majd el ezt az egészet apámnak meg a menedzseremnek. Biztos ki fognak akadni.

-Szerintem meg nem. Elmondod nekik, hogy ez milyen jó fényt vet rád és, hogy te csak segíteni akarsz Larettnek. Értékelni fogják, hidd el. - győzködi a lány tovább, amiért a fiú csak elenged egy gondterhelt sóhajt.

Annyira elege lett ebből a helyzetből, szeretett volna egy jót pihenni, aludni. Ehelyett folyton stresszel és agyal.

-Larettnek nem kellene ruhákat venni? - tér át egy másik fontos témára Szoboszlai.

-Ne aggódj, már rendeltem neki. Addig meg az enyémeket hordja. - épphogy Fanni válaszolt, a nappaliban nagy hanggal esett le valami tárgy, mire mindketten odakapták fejüket.

A távirányító a földön landolt, Larett pedig sírástól remegett a takaró alatt, majd fel is riadt és hirtelen alig kapott levegőt. Megint rémálma volt. Fanni és Dominik azonnal odasiettek hozzá. Szegény lány kétségbeesetten ölelte magához Fannit, aki elsőként hajolt oda, hogy megnyugtassa. El sem akarta engedni. Könnyekkel áztatott arccal borult vállára, míg Szoboszlai tanácstalanul simogatta Larett hátát.

-Larett, nyugodj meg. - csitítgatja Fanni, de mind hiába. - Nincs semmi baj.

Dominik helyet foglal Larett mellett, aki előtt Fanni térdel és öleli, hogy ezáltal is minél előbb megnyugodhasson szegény.

-Rosszat álmodtál? - kérdezi finoman, miközben hátára teríti a puha takarót. Larett csak bólint, fel sem néz a focistára.

-Figyelj csak Larett, igyunk egy meleg teát, jó? Az majd megnyugtat kicsit. - ajánlja fel Fanni és barátjára néz, aki tehetetlenül ül Larett mellett és nem igazán érti, mit tehetne most. Fanni óvatosan lefejti magáról a lány kezeit és az asztalról elvéve egy papírzsebkendőt, letörli arcáról könnyeit. - Domi addig itt marad veled. Mindjárt jövök. - áll fel lassan a szőke lány és a konyhába siet, hogy valami nyugtató zöld teát főzhessen Larettnek.

-Nyugi, csak rosszat álmodtál. - ül közelebb a focista a lányhoz és nyugtatólag a hátára simítja tenyerét. Larett azonban elhúzódik és kissé indulatosan löki el Dominik kezét, aki ezen eléggé megilletődik. Ő csak segíteni szeretett volna. Nem értette, mi baja a lánynak, hiszen nem látott bele a fejébe, nem tudta mit álmodott, mennyire kikészült lelkileg. - Mi a baj? - kérdezi mégis finoman és őszintén érdekelte, miért ennyire elutasító vele Larett.

-Ne érj most hozzám - motyogja Larett felhúzva lábait és állát a takaróval fedett térdeire helyezi.

Dominik ezek után teljesen tanácstalan volt azt illetően, mit is mondhatna most vagy tehetne bármit is. Igazából érezte, hogy Larett nem neki fog megnyílni, hanem Fanniban bízik csak. Némán ült mellette és figyelte, ahogy időnként szipog kicsit, majd ki is fújja orrát a zsebkendőbe. Fanni egy gőzölgő bögrével tért vissza, amit Larett kezébe adott, aki hálásan pillantott fel rá.

-Elmeséled, hogy mit álmodtál? - kérdezi Fanni leülve a kanapé karfájára. Szoboszlai elcsodálkozva tapasztalta, hogy Larett most végre megszólal és válaszol is.

-Megtaláltak. Itt. És el akartak vinni megint - leheli reszketve és le is gurul újra egy kövér könnycsepp az arcán. Dominik és Fanni mellkasa is elszorul ettől az egésztől, hiszen Larett nem könnyen tud túljutni ezen az egészen.

-Itt biztonságban vagy, ne aggódj. Nem fog bántani senki! - fogja meg kezét Fanni és próbálja meggyőzni erről a lányt. - Ugye Domi? - néz barátjára Fanni, hogy ő is mondjon valami bizalomgerjesztőt Larettnek.

-Persze, ide senki nem jön be. Vigyázunk rád. - teszi újra vállára kezét hátha, de Larett most is elhúzódik, ám nem olyan látványosan, mint az imént.

Larett a teát elfogyasztva kicsit tényleg megnyugodott és vacsora után el is ment zuhanyozni, amíg Fanni megágyazott neki. Szoboszlai pedig a szobájában kutatott a szekrényében, ugyanis támadt egy elég fura ötlete.

-Na, jobban vagy? - szólítja meg Larettet Fanni, amint a barna hajú lány leveszi köntösét és az ágyhoz lép. Csak bólint, majd bemászik a takaró alá.

-Nem akarok aludni. - jelenti ki Fannira pillantva, aki ágya szélére ül. Együttérző pillantást küld felé. - Mindig ugyanazt álmodom. Nem tudok pihenni!

-Ezt vedd be, ez majd segít. - ad kezébe egy pirulát és egy pohár vizet, amit Larett be is vesz miután fentebb ült. - Ez nyugtató. Majd segít, hogy tudj aludni.

-Köszönöm. - pislogott hálásan Fannira. Kopogás hangja ütötte meg fülüket, ezért mindketten az ajtóban álló Dominikre néztek. A focista eléggé zavarban volt.

-Bocs, hogy zavarok - lép be engedély nélkül, Larett pedig fentebb húzza magán a takaróját. Dominik helyet foglal az ágy felőle eső oldalán, amiért barátnőjétől is kérdő pillantást kap. Szoboszlai idegesen szorongatta kezében a plüss kutyát, amivel Szofi szokott játszani, ha itt tartózkodik szüleivel. - Szofi, a kishúgom mindig ezzel a kutyával alszik, ha rosszat álmodik. Szerintem szívesen odaadná neked, ha itt lenne. - Dominik kissé esetlenül néz Larett szemeibe, majd nyújtja felé a plüss állatot, a lány pedig elfogadja.

-Köszönöm - mosolyodik el halványan a focista gesztusán, majd megforgatja kezei között a kiskutyát, ami nagyon puha volt.

-Nincs mit. - mosolyog Szoboszlai megkönnyebbülten. - Ja, egyébként Pajtinak hívják. De adhatsz neki másik nevet, ha szeretnél. - teszi hozzá egy érdekes mosollyal.

-Jajj de szuper! Nagyon aranyos kutyust kaptál - Fanni szinte óvodás szintre megy le, de ez kell most. Larettnek kell, hogy még gyerekként bánjanak vele, hiszen hamar kellett felnőnie. - Most már biztos nagyon jót fogsz vele aludni.

Larett mosolyogva bólogatott és sírni lett volna leginkább kedve, annyira örült ennek a plüssnek, amit Dominik adott neki. Igazán kedves dolognak tartotta és már nem tartotta őt olyan ellenszenvesnek.

-Próbálj meg aludni. Ha bármi gond van, a másik szobában leszünk, szólj nyugodtan. - néz Fanni jelentőségteljesen a szép plüssel foglalkozó lányra.

-Jó éjszakát Larett! - áll fel Dominik is az ágytól. Larett viszonozza mindezt, majd miután elhagyták a szobáját, lekapcsolja lámpáját, mert nagyon elálmosodott. Minden bizonnyal a Fannitól kapott nyugtató kezdi kifejteni hatását. A kapott plüsst magához szorítva hunyta le szemeit és aludt el végül most nagyon könnyen.

Fanni megállás nélkül mosolygott Dominik kutyás húzása miatt és nem akarta elhinni, hogy végre ennyire normálisan viselkedik Larettel. Dominik a fürdőbe ment azzal a céllal, hogy lezuhanyozhasson, majd bedőljön az ágyba, hiszen másnap reggel korán megy edzésre és nem szeret késni. Ki szeretné magát végre pihenni.

A focista alighogy beállt a zuhanykabinba, barátnője kinyitotta az ajtót, amitől kicsit megilletődött. Főleg amikor belépett mellé és becsukta maga mögött az üvegajtót.

-Te mit csinálsz? - kérdezi hitetlen mosollyal Fannitól, aki óvatosan lép hozzá közelebb és nyaka köré fonva karjait húzza magához egy csókra.

-Nagyon aranyos volt tőled ez a plüss kutyás megoldás. - húzódik el egy kicsit Fanni és mosolyogva csúsztatja ujjait a focista hajába, aki szintén elmosolyodik. Végre büszke rá a barátnője.

Szoboszlai érezte, hogy barátnője érintésére nagyon is reagál a teste, főleg miután a tusfürdőt lemosták egymásról és Fanni kezei a testén kicsit lentebb vándoroltak, talán szándékosan is. Dominik szemeit lecsukva élvezte, ahogy barátnője ujjai férfiassága köré fonódnak és játékosan ingereli őt, miközben nyakát és mellkasát is csókokkal halmozza el. A focista kezei barátnője derekát és hátát simogatják, amitől őt is jóleső bizsergés hatja át.

Fanni sunyi mosollyal az ajkain térdelt Dominik elé, aki nagyot nyelt, amint nyilvánvalóvá vált számára, mire készül barátnője. Igazából nem is bánta most ezt, mert Larett alszik és a víz csobogása elnyom majd minden hangot. Akkor pedig nem is tudott gondolkodni, amikor barátnője ajkai találkoztak legnemesebb testrészével, ami egyre inkább tetszését fejezte ki a dolog iránt. Kezei Fanni szőke hajába kúsztak és hagyta, hogy barátnője most végre orálisan elégítse ki. Már nagyon vágyott erre.

Kétségei azonban voltak azt illetően, hogy miért teszi ezt vele barátnője. Valószínűleg a helyzet miatt és amiatt mert kedves volt Larettel és Fanni csak szeretné megjutalmazni. Többször kellene jófejnek lennie Larettel - határozza el.

A szőke lány néha felpillantott barátjára, aki magán kívül volt. Hátát a csempének támasztotta, fejét hátradöntve sóhajtozott, ez pedig kellő magabiztosságot adott Fanninak. Igazából nem csinálta túl gyorsan vagy túl sokáig, de a focista izmai meg-meg feszültek és annak ellenére, hogy szerette volna ezt minél tovább élvezni, nagyon is érezte, hogy ez most nem az a pillanat lesz. A sok stressz és a napokban történtek kikészítették. Egy hangos nyögés kíséretében élvezett el, miközben minden izma megremegett, barátnője pedig készségesen nyelt le mindent, amit szájába juttatott.

Szaporán véve a levegőt ráncolta homlokát, majd nyitotta ki szemeit ahogy Fanni felegyenesedik és újra ajkaira tapad. Pár szenvedélyes csókot követően a lány kezei újra Szoboszlai férfiasságát simogatták talán abból a célból, hogy most ne csak orálisan elégítse ki. Azonban pár perc múlva érzékelte a fiú, hogy kis barátja most cserbenhagyja és nem igazán akar tettre kész lenni. Egy gondterhelt sóhajjal húzódik el Fannitól, aki kérdőn néz fel szemeibe.

-Ne haragudj, ez most nem hiszem, hogy menni fog. - kér bocsánatot és elég kellemetlenül érzi magát amiatt, hogy nem áll fel neki.

-Semmi gáz nincsen, nyugi - mosolyog rá a lány és újra megcsókolja, neki pedig támad egy engesztelő ötlete.

Egyik kezével finoman simogatja Fanni derekát, majd előre húzva ujjai a lány lábai közé simítanak, amitől barátnője izmai megfeszülnek. Nem számított erre. Dominik szeretné viszonozni Fanni tettét és szeretné, ha neki is jó lenne ez az alkalom. Egyszerre két ujját nyomja fel a lányban, aki emiatt elenged egy magas hangú sóhajt, de próbálja ő is türtőztetni magát és nem hangoskodni.

Fanni barátja vállaiba kapaszkodva nyögdécsel és sóhajtozik, amikor éppen nem csókolóznak és élvezi, ahogy egyre közelebb hajszolja Dominik a csodálatos érzéshez. Fáradtan és remegő izmokkal dől a focista mellkasának, aki elégedetten öleli magához a lány és fújja ki ő is a levegőt megkönnyebbülten, majd puszit nyom Fanni hajkoronájába.

***

Sziasztoook!

Na hát egy kis csúszással, de meghoztam az új részt! Nagyon kíváncsi vagyok, mit fogtok szólni :D 

Nagyon köszönöm az előző kommenteket és csillagokat, igyekszem mindre válaszolni, csak kicsit el lettem havazva. 

Szép hétvégét kívánok mindenkinek!

Millió puszi & ölelés! <3