Larett másnap reggel az őt cirógató kezekre ébred, ami melegséggel tölti el, ahogy felfogja a kéz Szoboszlaihoz tartozik, aki egyelőre csukott szemmel simogatja derekát. A focista olyan fáradt volt tegnap este, hogy szinte ugyanabban a pózban feküdt, ahogy elaludt.

-Szia! - bújik közelebb a fiúhoz, aki halványan elmosolyodik és kinyitja végre barna szemeit.

-Szia. - köszön neki kicsit megnyújtóztatva magát és megpróbál tényleg észhez térni. - Hogy aludtál?

-Veled mindig nagyon jól alszok. - jelenti ki mosolyogva, amitől Dominik szíve hatalmasat dobban. Korábban nyálasnak érezte, ha valaki ilyet mondott neki, de a történtek után nagyon is jól esett ez Larettől.

-Ezzel én is így vagyok. - mondja a focista annak ellenére, hogy a saját szájából nagyon bénának érezte ezt. - Éhes vagy már?

-Egy kicsit. - feleli a lány és a telefonjáért nyúlva nézi meg rajta az időt. - Kilenc óra múlt. - tudatja a fiúval a pontos időt.

-Tudod mit? Ne menjünk sehova. - gondolkodik el magában. - Hozatok fel inkább reggelit. Nincs kedvem kikelni innen.

-Beteg vagy? - ijed meg Larett, mert azt hiszi azért nincs kedve sehova menni.

-Nem, csak fáradt. - neveti el magát Dominik. - Pihenni jöttünk ide elvégre és még van sok időnk felfedezni a környéket. Mi lenne, ha most délelőtt filmeznénk és punnyadnánk?

-Jó. - egyezik bele Larett és egy gyors mosdó látogatást követően visszabújt Dominik mellé a takaró alá, aki ez idő alatt rendelt maguknak reggelit. - Szabad itt enni? - kérdezi a lány kíváncsian, a focista viszont csak bólint.

-A tálca felett egyél és akkor nem lesz olyan a pizsid. - javasolja Dominik kedvesen, Larett pedig engedelmeskedik is.

-Ez nagyon finom és nézd milyen cukik a gyümölcsök! - mutogatja a tányért a focistának, amin néhány szőlőből és kiwiből lett kirakva egy kis teknős.

-És ha még sokáig gyönyörködsz benne, megeszem előled. - viccelődik a lánnyal és lop is egy szőlő szemeit a tányérjáról, amin Larett csak mosolyogva csóválja a fejét.

-Most akkor nem kell felöltözni? - szólal meg evés után a lány. - Maradhatok pizsiben?

-Maradhatsz. - bólintja a fiú, miközben félreteszi a tálcát az asztalra és visszafekszik az ágyba, majd hátát a puha ágytámlának támasztva nyomja be a falra szerelt tévét.

-Mit fogunk nézni? - érdeklődik kíváncsian a lány és a pingvinjét magához ölelve helyezkedik el ő is félig ülő helyzetben a fiúhoz bújva, aki mosolyogva karolja át szabad kezével vállait.

-Egy kutya hazatér. - feleli mellékesen. - Anya azt mondta Szofival megnézték és nagyon jó volt, szerinte neked is tetszene. - teszi még hozzá. Larett imádta az állatokat, szóval nem ellenkezett.

-Én is szeretnék egy kutyát, ami beszél. - szólal meg Larett a film első húsz perce után, amit Dominik szemöldökráncolva fogad és felé is fordítja fejét.

-Bocs, de nem tudlak követni. Én még le vagyok ragadva a pingvineknél. - mondja neki szórakozottan, amin a lány csak elmosolyodik.

-Én minden állatot szeretek főleg, amik ilyen aranyosak. - mutat a képernyőre, ahol pont a főszereplő kutyust mutatja a kamera.

-Jó, de ez a kutya nem beszél. Csak a gondolatait hallod, mert az ő szemszögéből van elmesélve a sztori. - javítja ki a focista az előbbi mondatára utalva.

-Jajj tök mindegy! - sóhajtja Larett, mert hirtelen mérges lesz, hogy a mellette ülő focista nem igazán érti, hogy is érti a dolgot. - A filmben beszél.

-De nem is beszél. - értetlenkedik Dominik, Larett pedig mérgesen néz a fiúra.

-Ne vitatkozz már! - kéri higgadtságot erőltetve hangjára. - Így nem tudok odafigyelni a filmre és... - folytatja hevesen, ám ekkor Dominik egy határozott, ellenben finom mozdulattal vágja el a közöttük lévő távolságot és csókolja szájon Larettet, aki ettől valóban el is hallgat. - Jajj hát erre nem számítottam. - leheli megilletődve a lány, miután a focista kicsit elhúzódik tőle és édes mosolyt villant rá.

-Rosszul ért ez a meglepetés? - kérdezi a focista incselkedve és elég magabiztosan, mert biztos benne, hogy Larettet levette a lábáról.

-Nem. - rázza fejét azonnal a lány, Dominik mosolya pedig kiszélesedik.

A filmet követően egyikük sem érez késztetést, hogy kikeljen az ágyból, Dominik lentebb csúszva az ágyon húzza le magához Larettet is, aki lélegzetvisszafojtva simul hozzá a takaró alatt. Nem igazán tudja hova tenni a focista viselkedését, bár egyre jobban tetszik neki, hogy ilyen finoman bán vele és sok minden történik közöttük.

-Mikor megyünk fel arra a hegyre, amit tegnap mutattál? - töri meg a csendet, fejét felemelve pillant a barna szempárba, amik őt vizslatják, miközben kézfejét cirógatja ujjaival.

-Majd holnap. Ma már ránksötétedne, mit szólnál, ha inkább elmennénk sétálni a tóhoz? - veti fel az ötletet, hogy mégse csak a szobában legyenek egész nap. Elvégre azért hozta el ide Larettet, hogy világot láttasson vele.

-Oké. - bólogat egyből, hiszen ő mindenben benne volt. - És mikor ebédelünk? Én már kezdek éhes lenni. - jelenti ki elgondolkozva, a focista pedig megörül ennek, hiszen ezek szerint a lány étvágya egyre jobb. Rá is fér egy kis hízás.

-Miután felöltöztél és bevetted a gyógyszereidet. - válaszolja dorgálóan, amiért kap egy fájdalmas fintort Larettől.

-De miért kell most is bevennem? Nincs semmi bajom. Jól vagyok már. - bizonygatja igazát. Érthető volt, hogy hónapok óta tömik belé a pirulákat és már meg akar tőlük szabadulni, de sajnos ennek még nincs itt az ideje.

-Larett. - sóhajtja Dominik gondterhelten. El akarta már felejteni ő is, hogy milyen problémával küzdenek... - Muszáj szedned a gyógyszereket, amíg az orvosok így látják jónak.

-Jó. - feleli szomorúan elnézve szemeiből. Dominiknak a szíve szakad meg, hogy ennek a szegény lánynak miken kell keresztülmennie.

-Menj, öltözz fel. - kéri finoman, a lány pedig aprót bólintva lassan kikászálódik az ágyból és kivesz a bőröndjéből tiszta ruhákat, majd a fürdőbe megy.

Szoboszlai elenged egy mély sóhajt, majd ő is kiül az ágy szélére és kezébe veszi a telefonját, ezzel egyidőben pedig összeszaladnak a szemöldökei. Fanni írt neki SMS-t. Értetlen tekintettel nyitja meg és olvassa el volt barátnője mondatait.

"Szánalmas vagy, hogy Larettet ennyire magadhoz édesgetted és már közös képetek is van. Velem még azt se voltál hajlandó kitenni. Ő mivel jobb, mint én?"

A focista egyáltalán nem érti ennek az üzenetnek az értelmét, hogy mit akar ezzel elérni a lány, akit egykor annyira szeretett. Nem érti, miért foglalkozik ezzel az egésszel. Miért nem éli a saját kis életét?!

"Kettőnk közül te vagy a szánalmas, amiért a történtek után képes vagy egy ilyen üzenetet megírni"

Ezután hanyagul ejti az ágyra a telefont és lép ő is a bőröndjéhez, amiből még nem pakolt ki, hogy valami ruhát szedjen elő magának aznapra. 

Dominik ezután próbálja figyelmen kívül hagyni az exétől kapott üzenetet és ez csak akkor megy neki igazán, amikor Larett kilép a fürdőből már teljes öltözékben és gondosan átfésült hajjal, valamint felfrissült arccal. Küld is felé egy mosolyt, majd finoman visszahúzza maga mellé a lányt, aki el akar sétálni mellette, hogy átadja a helyiséget.

-Valami baj van? - néz fel ijedten a fiúra, aki csak mosolyogva megrázza a fejét.

-Nincs semmi baj. Csak szerettelek volna kicsit megölelni. - feleli kedvesen és magához is húzza Larettet, aki viszonozza gesztusát.

-Én is nagyon szeretlek téged megölelni. - szólal meg pár másodperc után a lány mélyet szippantva a focista illatából. Nem érti hogy csinálja, de mindig elfogja egy jóleső remegés tőle.

Larett magához képest meglepően sokat eszik és nagyon is ízlik neki az étel, amit a focistával vadásztak maguknak a svédasztalnál. Dominik elégedett mosollyal figyelte a lányt, aki jóízűen falatozta az ebédjét, miután egy kisebb adag gyümölcsöt is megevett.

Ebéd után aztán tényleg felöltöztek, hogy elsétáljanak a tóhoz. A sétára most végre a focista is felvett egy sapkát, amiért Larettől kapott egy szórakozott mosolyt, hiszen utálja a sapkát.

-Olyan gyönyörű. - leheli a lány elcsodálkozva a mesébe illő táj miatt, ami eléjük tárul a parton.

Valóban csodálatos volt, ahogy a túloldalon lévő hegyek a tó fölé magasodnak, ami jórészt teljesen be volt fagyva. Olyan csend és nyugalom honolt itt, ami bárkinek kellemes lett volna, s csak ekkor érezte igazán Szoboszlai, mennyire hiányzott ez neki a mindennapi nyüzsgés után. Szerette, hogy pörgős az élete, de néha ő is vágyott a nyugalomra, még ha ezt nehéz is volt elképzelni róla.

-Nézd csak. - fogja meg finoman a lány vállait és kicsit oldalra fordítja, hogy ő is lássa, amit ő észrevett. - Ott van egy kis fekete mókus. - suttogja, nehogy elijessze az állatot és közben kezével irányába mutat.

-Jajj, de aranyos! - örül meg neki Larett és legszívesebben odaszaladt volna, hogy megölelgesse. - Milyen nagy bojtos farka van.

-Nagyobb, mint ő. - jegyzi meg a focista kuncogva a kis állatka kinézetét.

-Neked mi a kedvenc állatod? - kérdezi hirtelen a lány, Dominik pedig picit meg is lepődik ezen a kérdésén, de végül elgondolkozik rajta.

-A koala. - válaszolja végül határozottan, amiért kap egy kérdő pillantást. - Azért, mert szeretnék én is napi 17 órát aludni, a többit meg végigenni. - fejezi be nevetve.

-A koalák nagyon cukik. - ért egyet Larett mosolyogva és valahol értette a focista indokát, hiszen amióta vele lakik tapasztalta, hogy szeret aludni és enni.

-Én is cuki vagyok, csak nem vagyok olyan szőrös. - villant magabiztos vigyort Szoboszlai, amin Larett csak nevetve megcsóválja a fejét. Nem tudta tagadni, nagyon is bele volt habarodva a focistába és valóban sokszor cukinak tartotta.

-Ezzel azért vitatkoznék. - jegyzi meg a lány mosolyogva, miközben elnéz a távolba. - A lábad elég szőrös és csikiz a takaró alatt. - vallja be kínosan, amin Dominik annyira ledöbben, hogy hirtelen rákontrázni sem tud.

-Na ott már biztos, hogy nem fogok gyantázni. - nyögi kelletlenül végül, amiért kap egy pirult mosolyt a lánytól. A hideg levegő ellenére is zavarba hozta ez az egész.

-Visszamegyünk? - borzong meg Larett pár perc múlva, miután eleget fagyoskodtak a tónál és egy darabon végig is sétáltak.

-Mehetünk, lassan kezd sötétedni is. - bólint a fiú, miközben előhúzza kabátja zsebéből a mobilját és megnézi rajta a pontos időt. - Na és neked akkor a kedvenc állatod a pingivin? - kérdezi kedvesen, miközben felfelé sétálnak az úton, Dominik pedig engedi, hogy Larett kajába kapaszkodjon.

-Egyértelműen igen. Olyan édesek és kis szerencsétlenek. - válaszolja mosolyogva pillantva a focistára sapkája alól. - Olyanok, mint én. - teszi hozzá halkan.

-Te nem vagy szerencsétlen, miért mondasz ilyeneket?! - kérdezi megrökönyödve a fiú, Larett viszont csak vállat von.

-Gondolj csak bele. Ők is sokszor visszaesnek egy szikláról, amire fel szeretnének ugrani és utána jól megborulnak. Nekem ugyanilyen szikla volt, amikor egy család örökbe akart fogadni. - folytatja halkan és kicsit le is lassítja lépteit, Dominik pedig feszülten figyeli őt és kíváncsi mit fog mesélni most neki. - Annyira akartam a dolgot, szerettem volna egy családot, akik szeretnek és elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Bármennyire igyekeztem, csak ideiglenes nevelőszülőkhöz kerültem és senki sem akart, mert túlbuzgó voltam és szerencsétlen, mert mindent elrontottam annyira rástresszeltem. Tudod ez olyan, mint amikor te is szeretnél jól focizni, de bármennyire igyekszel, nem jön össze.

Dominik pontosan tudta, milyen ez az érzés, hiszen a hasonlat nagyon is jó volt. Éppen ezért egy szomorú mosolyt küldött a lány felé.

-Nem tudták milyen csodálatos vagy és mit veszítenek azzal, hogy nem fogadnak tényleg örökbe. - mondja neki finoman, Larettnek pedig annyira jól esik, hogy legszívesebben sírna.

-Komolyan mondod? - pillant rá csillogó szemekkel, a focista pedig határozottan bólint és átöleli őt az út szélén.

-Persze. - bólintja kedvesen.

A lakosztályukban aztán Larett vesz egy forró fürdőt, majd miután Dominik is hasonlóan tett, visszamegy fogat mosni. A focista az ágy szélén ül és telefonját bújja, amin felvillan egy újabb üzenet exbarátnőjétől. Már végre azt hitte békén hagyja majd.

"Amilyen szexmániás vagy biztos vagyok benne, hogy csak kihasználod Larettet. Vagy talán nincs igazam?"

A fiatal középpályást annyira nyomasztani kezdte ez a két sor, hogy valóban elgondolkodott rajta, igaza van-e volt barátnőjének. Legszívesebben rávágta volna, hogy nincs igaza, ám még mindig kételkedett saját magában, ezek után pedig főleg. Ő egyáltalán nem akarta kihasználni Larettet. Így is azt érezte, hogy nagyon is türtőzteti magát és sokat változott mellette. Más helyzetben már rég megszerezte volna magának, aki tetszett neki és nem tett volna ennyit csak azért, hogy szexuálisan kielégítésre találjon.

-Valami baj van? - áll meg pár lépésre tőle Larett és észre sem veszi, hogy a lány már végzett a fürdőben és aggodalmas tekintettel vizslatja őt.

-Nincs semmi csak... - végül elenged egy gondterhelt sóhajt, hiszen Larett nem buta lány - Fanni írt nekem. Nem igazán tetszik neki az állatkertes képünk, féltékeny, hogy ilyen jól megvagyunk nélküle is. - mondja végül direkt kihagyva a részleteket.

-Sajnálom. - leheli esetlenül Larett és óvatosan leül Dominik mellé az ágyra, aki telefonját félre téve néz vissza rá kedves mosollyal. - Fanni előtt volt más barátnőd is? - Larett kérdése jócskán meglepi a focistát, de nem vonakodik a válaszadás elől.

-Igen, voltak előtte is, de nem olyan komolyak. Nagyon fiatal voltam. Trendinek számított, hogy legyen az embernek barátnője. - von vállat végül.

-Értem. - feleli megszeppenve Larett, mert úgy gondolja ezek után, hogy akkor ő biztosan nagyon tapasztalt minden téren és ő neki tényleg semmi esélye.

-De miért érdekel ez téged? - csúszik közelebb hozzá Dominik és finoman cirógatni kezdi a karját, amitől Larett jólesően megborzong, s szíve megint hevesen kezd verni.

-Csak... - szívja be élesen a levegőt. - Nem tudom. - fújja ki és nem szándékozik kifejteni az elméletét és a gondolatait ilyen mélyen. - Sajnálom, hogy régebben szexmániásnak tituláltalak, nem volt szép tőlem. Megértem, hogy ez fontos és az egészséges emberek vágynak is erre. Mostanában én is olyan sokat gondolok rá. - hunyja be szemét mondata végén, ugyanis csak ekkor tudatosult benne, hogy az utolsó mondatot tényleg kimondta.

-Egyáltalán nem baj, ha gondolsz ilyenekre. Ez jó dolog. - reagál Dominik mosolyogva, ezzel megnyugtatva a lányt, aki végül felnéz szemeibe.

Szoboszlai késztetést érzett arra, hogy megcsókolja a lányt, aki titkon tényleg számított is erre. Mostanában tényleg sokat gondol a szexre és olvas is róla a neten mindenféle nőknek szóló blogokon. Szemeit lehunyva viszonozza a focista csókját, aki finoman illeszti ajkait övéire. Annyira szeretett a fiúval csókolózni, hogy most kicsit magabiztosabban fonta nyaka köré vékony karjait és fordult vele szembe és remegő lábakkal mászott közelebb és helyezkedett el a focista ölében, aki megilletődve vált el tőle. Igazából nem volt ezzel semmi problémája Dominiknak, csupán meglepődött, hogy Larett ennyire bátor most. Ez a pár perces rövid csókcsata az ő szívét is olyan szapora dobogásra késztette, hogy kellett pár pillanat, amíg észhez tér.

Larett határozottan nyomta ajkait ezúttal ő a focistáéra, aki belemosolyogva a csókba viszonozta azt. Semmi pénzért nem akarta visszautasítani, ő is nagyon élvezte ezt a szituációt.

A lány olyan bátor lett, hogy kicsike kezeivel a fiú hátát simogatta, vállait szorongatta, aki csak tartotta nagy tenyerével hátát, s egyre lentebb csúsztatta őket Larett fenekének irányába. Akkor viszont összerándultak hasizmai, amikor a lány ujjai pólója alatt értek hozzá és egyre fentebb kúszott alatta.

-Annyira jó illatod van. - leheli a focista nyakát, aki megborzong leheletétől és a hangsúlytól.

-Larett. - nyögi hirtelen, mert érzi lábai között életre kelni legjobb barátját. - Légyszíves. Hagyd ezt abba, különben teljesen elveszed az eszemet és nem tudom visszafogni magamat. - fogja közre a lány arcát és kétségbeesetten hagyják el ajkait a szavak. Larett csak mosolyogva megrázza a fejét.

-Ígérem, nem foglak szexmániásnak tartani. - mondja neki magabiztos mosollyal, ugyanakkor torkában dobogott a szíve és rettentően izgult.

Dominik ettől a mondattól aztán majdnem elneveti magát, hiszen nagyon abszurd most ebben a helyzetben. Ha nem hagyják abba, akkor tényleg le fog feküdni Larettel, ettől a gondolattól pedig jóleső melegség és izgatottság hatja át. Éppen ezért dönt úgy, hogy enged a kísértésnek és lesz, ami lesz alapon kicsit megemeli a lányt és az ágyra fektetve mászik fölé, ügyelve arra, hogy ne nyomja agyon.

-Annyira szép vagy. - támaszkodik meg Larett feje mellett könyökén, s arcából kisöpri azt a néhány hajszálat, ami odahullott. A lány készségesen engedi, hogy a focista lábai közé feküdjön, s annyira jól esik neki ez a bók, hogy szinte már a felhők felett jár.

-Tényleg így gondolod? - kérdezi fojtott hangon, miközben a focista kicsit közelebb hajol hozzá, s leheletével csiklandozza nyakát.

-Igen. - feleli, majd apró csókot hint bőrére, amitől mindenhol libabőrös lesz.

-És mi tetszik bennem? - faggatózik tovább Larett, miközben a fiú egyre több csókkal halmozza el nyakát.

-A szemed. - válik el tőle egy pillanatra, majd ajkára finom puszit nyom. - Az arcod. - csókolja meg hosszan, Larett kezei pedig Dominik vállaira csúsznak. - A mosolyod. - ezúttal arcélére hint csókot - A feneked. - tér át újra nyakára, s kulcscsontján is nedves csókokat hagy. Larett halkan el is neveti ezen magát. - Az őszinteséged, hogy mindenkivel kedves vagy. Minden tetszik benned Larett. - húzódik el Dominik és komoly tekintetét a lányéba fúrja, aki nagyon örül, amiért ezeket mondja neki.

Larett két keze közé fogja a focista frissen borotvált arcát, majd lehúzza magához, hogy csókolózást kezdeményezzen vele, amibe Szoboszlai szívesen bele is megy. A lány már csak akkor eszmélt fel, amikor a focista lentebb csúszott és pizsamanadrágja szélébe akasztva ujjait segítette le róla, ő pedig készségesen emelte meg csípőjét.

Dominik elégedett mosolyt küldött felé, majd lábait óvatosan szétnyitotta, s először csak meleg leheletével csiklandozta Larett belső combjait, majd apró nedves csókokkal halmozta el, amivel kicsikart a lányból néhány jóleső sóhajt.

Szoboszlai elég jól értett ahhoz, hogyan hozza lázba a lányt. Hosszú ujjaival el-elkalandozott bugyijának irányába, amitől Larrett hasizmai ösztönösen összerándultak. Lélegzete is elakadt, amikor a focista keze a finom anyag alá tévedt és legforróbb pontján finoman simított végig.

-Húú de kurva jól csinálod. - nyögi Larett a focista irányába nyúlva, de csak gondosan beállított hajába tudta csúsztatni vékony ujjait. Dominik tehetetlenül elneveti magát ezen, mert eddig sosem hallotta így beszélni a lányt és meglepte ez stílus.

-És még nem is láttál mindent. - küld felé a focista egy széles vigyort, amitől Larett orcái elvörösödnek és kicsit meg is bánja, hogy ilyen szókimondó volt az elmúlt percekben. Nem tudja, honnan jött neki ez a bátorság, de nem is sokáig tudott ezen agyalni, mert Dominik fekete csipkés bugyiján keresztül lehelt puszit érzékeny pontjára, amitől mindene remegni kezdett.

A focista óvatosan félretolta Larett fehérneműjét, s egy elégedett mosoly után finoman hajol hozzá, hogy kellő kényeztetésbe vegye. Nem is gondolta volna, hogy ennyire izgató és jó érzés lesz majd neki is ez az egész mutatvány, mert Larett sóhajai és nyögései minden pénzt megértek. Nem akarta viszont teljes örömben részesíteni a lányt, ezért elhúzódott tőle és továbbra is vigyorogva mérte végig a kipirult lány arcát.

-Miért hagytad abba? - leheli neki levegőért kapkodva, s érezte, hogy meghal, ha ennek nem lesz folytatása.

-Ne aggódj, sokkal jobb lesz ezután. - mondja neki mosolyogva a focista, majd óvatosan lesegítette a lányról a pizsama felsőt is, ami alatt semmi mást nem viselt, ez pedig a fiút örömmel töltötte el, nem kell sokat bajlódnia további ruhadarabokkal. Sajnálatra méltó, hogy sajátjai még rajta vannak.

-Rajtad még tök sok ruha van. - csúsztatja apró tenyerét Dominik pólója alá, s mellkasán állapodik meg, amitől a fiú megilletődik és meg is remeg egy pillanatra, annyira jól esik neki az érintése.

Dominik nem is tétlenkedik, elhúzódva veti le pólóját, majd melegítő nadrágját, amit éjszakára szokott felvenni és ledobja a kanapéra, majd sietősen mászik vissza Larett fölé és kezd vele érzelmesen és lassan csókolózni.

-Nagyon szeretem, amikor németül beszélsz, mert az olyan szexi. Pedig nekem sosem tetszett a német, de amikor téged hallak beszélni, akkor olyan jó hallgatni. - húzódik el Larett hirtelen és most rajta a sor, hogy kicsit beszéljen arról, neki mi tetszik a focistában. - És szép feneked van neked is. - teszi hozzá pirulva, amin Dominik kénytelen hangosan elnevetni magát.

-Na ezt nem gondoltam volna. - neveti, majd ajkaival Larett mellkasát kezdi csókolgatni, amitől a lány megborzong és el sem hiszi, hogy most ilyen helyzetbe került a fiúval.

Larettnek nem voltak túl nagy mellei, de szépek voltak és Dominik ettől teljesen lázba is jött. Érezte, hogy nadrága egyre szűkebb lesz és meghal, ha nem lehet most együtt a lánnyal. Éppen ezért ujjaival közben lehúzta Larettről bugyiját, amit eldobott valamerre, majd tekintetük találkozott és talán mindketten ugyanarra gondoltak.

-Várj egy kicsit. - kel fel a focista és táskájához lépve kicsit kutakodni kezd, végül kivesz egy bontatlan óvszert és elégedetten megy vissza az ágyhoz.

-Ez miért van nálad? - bukik ki Larettből és kissé számonkérő hatást ér el, amit nem akart.

-Ehm... - hunyja be szemeit a focista és tudja, hogy nem mondhat olyasmit, hogy ezt még Lindához vette és nem akarja, hogy pocsékba menjen. - Amikor megtaláltad a ruháim között az óvszert, én... eltettem ebbe a táskába és nem vettem ki... mondjuk most pont kapóra jön. - mosolyog kínosan és reméli, Larett beéri ennyivel.

-Kicsit nyugodtabb vagyok, hogy van nálad ilyen, mert amikor először szexeltem akkor nagyon felelőtlen voltam és nem használtuk. Bár a neten azt írják óvszer nélkül sokkal jobb. - von vállat, miközben Dominik megszabadul alsónadrágjától és magára görgeti a szükséges eszközt.

-Tényleg másabb nélküle, de így is jó tud lenni. - magyarázza a focista és óvatosan elhelyezkedik Larett lábai között, aki egyre izgatottabb és kattog az agya, milyen lesz.

A fiatal középpályás lassú csókolózásba kezd Larettel, miközben egyik kezével odalent folyamatosan ingerli, hogy könnyebb dolga legyen és egy kicsit talán ő is fél, mert nem szeretne fájdalmat okozni neki.

Larett tétován csúsztatja lentebb kezeit a focista hátán és állapodik meg izmos fenekén, aminek hatására ő belemosolyog a csókba.

-Figyelj. - köszörüli meg torkát Dominik. - Nagyon óvatos leszek, de ha bármi nem jó azonnal szólj. Nem ígérem, hogy nem fog fájni az elején, de utána jobb lesz. - pillant Larett szemeibe, amik ezek hatására némi aggodalmat tükröznek. Nem akarta, hogy fájjon. El akarja felejteni a történteket.

-Oké. - feleli fojtott hangon és be is hunyja szemeit, hogy kicsit megnyugodjon.

Dominik érezte, hogy be van feszülve, éppen ezért óvatos csókot nyomott ajkaira, majd segítve magának próbált belécsúszni. Ez persze esélytelennek bizonyult, mert az érzés hatására Larett izmai összerándultak. A focista ujjaival simogatta ezek után a lány nőiességét, másik kezével arcát cirógatta.

-Lazzíts egy kicsit. - nyomja fel két ujját és masszírozza őt. - Így nem tudom betenni.

-Jó. - nyögi Larett és tényleg próbál nem stresszelni, ennek eredményeképp Dominik félig bele is csúszik, ami nagy előrehaladás.

Ezen a ponton azonban megáll és hagyja, hogy Larett kicsit megszokja, ugyanis a lány lélegzete elakad az érzéstől. Nem is igazán tudja, hogy jó értelemben-e.

-Nagyon fáj? - hajol arcához közel Dominik és arcélét, valamint nyakát csókolja. Neki hatalmas önuralomra volt szüksége, hogy ne mozogjon, ne nyomja még bentebb magát, pedig legszívesebben ezt tette volna.

-Egy kicsit jobb. - néz rá Larett mosolyt erőltetve arcára, majd a focista nyaka köré fonja karjait, hogy közel érezze magához. Tetszett neki, hogy érzi az ő szívdobogását is és, hogy mennyire klassz dolog, amit most csinálnak.

Dominik lassan és óvatosan nyomult előre, figyelve Larett minden egyes reakcióját. Nem tudott betelni a lánnyal és a tudattal, hogy vele lehet most együtt. Óvatosan kezdett mozogni benne, Larett pedig halkan nyögdécselt minden mozdulatánál és próbálta elhitetni magával, hogy mindjárt jobb lesz, de a feszítő érzés nem maradt el, így tehetetlenül szorította meg jobban a focista vállait, aki azonnal megállt és felemelte fejét, ugyanis eddig Larett nyakát lehelte és csókolta.

-Abbahagyhatjuk? - kérdezi elhalóan, amin Dominik annyira lefagy, hogy másodpercekig nem is tud megszólalni.

-Persze. - bólintja végül kicsit csalódottan és elhúzódik a lánytól odalent, aki megkönnyebbülten sóhajt fel.

Szoboszlai még sosem került ilyen kellemetlen helyzetbe, éppen ezért nem tudja, mit kellene mondania vagy tennie ezek után, hiszen szerette volna, ha jó Larettnek is ez az egész. Most pedig úgy érzi, mindent elrontott.

-Ne haragudj... - ül fel Larett és szemlesütve mászik ki az ágyból és veszi magára ruháit, amilyen gyorsan csak tudja.

A focista esetlenül néz lábai közé, mert ezek után semmi esély arra, hogy ma valaki kielégíti. Sebesen veszi le magáról az óvszert és alsónadrágját kezébe véve robog a fürdőbe, mert ezek után kell egy kis magány neki.

Larett szomorúan néz utána és az ajtó záródásával egyetemben könnyei utat törnek maguknak. Annyira szerette volna, ha megtörténik. Miért kell mindenben ilyen szerencsétlennek lennie?!

Dominik gondterhelt sóhajjal támaszkodik a mosdó felett és nézi magát a tükörben. Minden lányt megkaphatna. Soha senkivel nem történt még ilyen. Valamit nagyon nem jól csinálhatott. Még újra az is eszébe jutott, amit Fanni írt neki azzal kapcsolatban, hogy szexmániás és csak kihasználja Larettet. Ettől aztán csak még rosszabbul érezte magát, éppen ezért beállt a zuhany alá, hogy kicsit kitisztuljanak a gondolatai.

Azt hitte Larett elaludt már, mert elég sokára lépett ki a fürdőből, így halkan sétált az ágyhoz és vette vissza ő is alvós ruháit, majd bújt a takaró alá.

-Dominik. - szólítja meg Larett elcsukló hangon, mert a focista feléje fordulva le is csukja szemeit és egyáltalán nem szól hozzá. Nem akarja, hogy haragudjon rá. - Nem veled van a baj, meg nem is a micsodáddal. Ami mondjuk elég nagy, de ez azt mondják sosem hátrány. - teszi hozzá zavartan, a focista pedig kinyitja szemeit és látja a kétségbeesést a lány szemeiben, ahogy a pingvinjét szorítja magához.

-Semmi baj Larett. - sóhajtja végül, mert nem akar ebbe belemenni. - Jó éjszakát! - fordul át másik oldalára, mert úgy érzi mindjárt elsírja magát, amiért fájdalmat okozott annak a lánynak, akibe eszméletlenül beleszeretett.

***

Sziasztoook!
Téényleg ezer bocsánat, de a múlt heti verseny minden időmet is elvette, így csak most van időm posztolni.
Remélem azért tetszik 😁
Szép hetet minden iskolakezdő olvasómnak! Kitartás!
Millió puszi & ölelés! ❤️