Szoboszlai Dominik arcára hatalmas mosoly kúszik, amint a számára oly kedves lány szemei lassan kinyílnak és egyenesen rá szegeződik a most éppen barnás-zöldes pár. Larett viszonozva a fiú gesztusát bújik hozzá és csúsztatja vékony karját derekára.

-Jól aludtál? - hint egy apró csókot Dominik a lány ajkára.

-Veled mindig olyan jól alszok. - mondja kissé szégyenlősen a lány, majd összerezzen, ahogy nyílik az ajtó. Dominiknak még reagálni sem volt ideje az előzőre, megilletődött édesanyjával néztek farkasszemet, aki két pulóvert tartott kezei közt.

-Jajj. - tér magához elsőnek Zsanett. - Jó reggelt! Ne haragudjatok, hogy zavarok. Nem tudtam, hogy együtt aludtatok, csak ezt akartam odaadni nektek. - lép oda hozzájuk sietősen és az összehajtogatott anyagokat az ágy szélére teszi. - Gyertek le reggelizni, mindjárt kész. - hagyja el ezután a szobát, anélkül, hogy a két fiatal bármit is mondhatna neki.

Larett segélykérőn néz Dominikra, aki csak tanácstalanul pislog rá. Nem tudta mire vélni édesanyja látogatását és most tényleg kínosan érezte magát, pedig Zsanett nem is tudott arról, mi történt köztük éjjel. A lány haját hátradobva ül fel az ágyban és nézi meg, mit hozott Zsanett.

-Ez olyan aranyos! Nézd meg! - mutatja a fiú felé a piros karácsonyi pulóvert, amin Dominik csak megforgatja szemeit. Nem igazán élte ezt a dolgot, de örült, hogy Larett ilyen boldog emiatt. - Biztos azért hozta, hogy ebben legyünk ma.

-Én nem veszem ezt fel. - tiltakozott a focista szinte azonnal és inkább visszadőlt a párnájára.

-Kérleeeek! - mászik mellkasára Larett folyamatosan mosolyogva rá és talán ez miatt egyezik bele Dominik.

-Rendben, de csak ma! - bólint fintorogva a fiú, mire szokatlan módon Larett csókot nyom ajkaira, amin mindketten meglepődnek. Dominik kíváncsian felhúzva szemöldökét néz vissza a lányra, aki fülig pirult.

-Ne haragudj, én azt hittem én is megcsókolhatlak... - szabadkozik szemeit lesütve, de amint Dominik egyik keze derekára, másik pedig arcára kúszik, elhallgat.

-Persze, hogy megcsókolhatsz. - mondja sebesen, pedig nem gondolta még ezt jól át. - De csak akkor csináljunk ilyet egyelőre, amikor kettesben vagyunk, jó? - leheli a lány ajkaira, aki csak megszeppenve bólogat.

Zsanett és a férje, kislányukkal már az asztalnál ültek, amikor Larett belépett a helyiségbe, nyomában a fiukkal. A lány arcán hatalmas mosoly csücsült és a piros pulóverben volt.

-Jó reggelt! - köszön kedvesen a helyiségben tartózkodóknak, akik viszonozzák gesztusát.

-Larett, neked nagyon jól áll a piros szín! - mosoly rá Zsanett kedvesen, majd fiára pillant. - Örülök, hogy végre hajlandó voltál felvenni a pulóvert.

Dominiknak kedve lenne megforgatni szemeit, de inkább visszafogja magát, mert nem szeretné édesanyját megbántani. Tudja, hogy neki ez sokat jelent és végülis sehova nem mennek ma, itthon kibírja.

-Ez mini palacsinta? - kérdezi kíváncsi mosollyal Larett, amint Zsanett eléje teszi a reggelit. Ő egy kis hóember formát kapott, míg Dominik egy macit.

-Igen. Szereted? - kérdezi mosolyogva a nő.

-Csak a tévében láttam ilyen szakács műsorokban, de biztos nagyon finom. Minden, amit te csináltál, eddig olyan finom volt. - mondja őszintén a lány és sietősen veszi vékony ujjai közé az evőeszközöket, hogy meg is kóstolja. Dominik és Zsanett vált egy rövid pillantást, hiszen mindketten nagyon elégedettek, hogy Larett ilyen vidám lett a reggelitől is.

-Mi bajod volt este? - fordul Zsolt a fiához bizalmas tekintettel, ő csak furcsán pislog rá vissza, s közben kezei közé veszi bögréjét, hogy igyon a forró teából. - Mentem még ki késő este a mosdóba és olyan hangod volt, mintha rosszul lennél, mintha nehezen vettél volna levegőt, vagy én nem is tudom.

Ennek hallatán a fiatal focista ereiben megfagy a vér, mert édesapja valószínűleg azt hallotta, amikor a mellette ülő lány hatalmas örömben részesítette. Keze megremeg és a bögre tartalmát akaratlanul önti magára.

-Én is hallottam, de az csak a fűtés volt Zsolt. Valahol szelel, meg kellene nézetni szerelővel. - csatlakozik a beszélgetésbe Zsanett, Larett pedig sietősen nyúl a szalvétáért, amit Dominik pulóverére nyom, hogy felitassa a teát. A focista kelletlen fintorral hunyja be szemeit, hiszen mégsem hallotta meg őket senki, csak ő stresszelt erre rá. - Jajj, kisfiam! Ezt direkt csináltad ugye?! Hogy ne kelljen a pulóverben lenned! - csóválja fejét a focista anyja rosszallóan.

-Ne haragudj, ez nem szándékos volt. - szabadkozik orra alatt morogva a fiú, majd megköszöni Larettnek a szakszerű segítségnyújtást, és inkább leveszi a pulóvert és csak egy vékony pólóban fejezi be a reggelit.

Larett kora délután óvatosan nyit be a focista szobájába, ahol a fiú az ágyán ült és bőszen csomagolta az ajándékokat. A lány érkezésére felemelte fejét, majd kedvesen elmosolyodott.

-Miújság? - kérdezi kíváncsian, miután Larett becsukta maga után az ajtót.

-Dominik, én... - kezd bele, majd szinte azonnal megakad. Inkább leül ő is az ágyra. - Annyira kellemetlenül érzem magam. - nyögi ki végül. Dominik értetlenül pislog rá, de látva a lány gondterheltségét, félreteszi az ajándékokat és kicsit közelebb ül hozzá.

-Mi a baj? - kérdezi finoman simogatva kezével a lány hátát. Nem szereti szomorúnak látni.

-Úgy bánt, hogy tőlem nem kapnak semmit a szüleid és Szofi. Nekem tudod, hogy nincs semmim, amiből vehettem volna bármit is és ez nagyon bánt. Másrészt pedig, fogalmam sincs, hogy minek örülnének. - tárja szét kezeit tanácstalanul. A focista elenged egy kisebb sóhajt, majd eszébe jut egy remek ötlet.

-Mi lenne, ha közösen adnánk oda az ajándékot? - kérdezi a focista. - Úgyis te javasoltad, hogy anyáéknak valami wellness utalványt vegyek, Szofinak pedig te is ott voltál, amikor megvettem a Lego játékot. Tényleg olyan, mintha együtt adnánk.

-Komolyan? - csillannak fel a lány szemei.

-Persze. - bólint a fiú mosolyogva. - De figyelj rám. Ők akkor sem haragudnak meg, ha nem kapnak semmit. Nekik hatalmas öröm, amikor itthon vagyok és téged is nagyon szeretnek. Szóval nem kell aggódnod. - magyarázza, majd kezei közé veszi a becsomagolt dolgokat. - Ezeket leviszem a fa alá. Lejössz velem?

-Igen. - görbül felfelé a lány ajka és végül ő is magával viszi a Zsanett segítségével becsomagolt ajándékot, amit Dominiknak készített.

Odalent Szofi nyaggatta szüleit, hogy kibonthassa végre az ajándékait, de ők azt javasolták neki, hogy majd együtt. Éppen ezért örült meg bátyjának és Larettnek, utóbbi észrevétlenül tette a kis csomagját a többi közé és ült le Szofi mellé a vastag és puha szőnyegre.

-Most már kibonthatom? - szólalt fel a kislány izgatottan, mire édesanyjától egy bólintás keretében kapta meg az engedélyt.

Mindenki mosolyogva nézte a kislányt, aki sorra bontotta ki a neki szánt ajándékokat és mindegyiknél sikítva fejezte ki örömét. Dominik néhány képet és videót is készítette róla.

A focista egy szépen becsomagolt karórát kapott szüleitől.

-Anya nézzétek, mit kaptam Domitól! - mutatja Szofi a nagy Lego játék dobozát a szüleinek, Dominik pedig máris szólásra nyitja ajkait.

-Szofi, ezt igazából Larettől és tőlem kapod. Együtt választottuk. - teszi hozzá mosolyogva, a kislány pedig előbb a barna hajú lányt, majd bátyját öleli át kicsi karjaival. - Ez pedig a tiétek. - adja át a masnival átkötött borítékot a focista a szüleinek, amiben a nekik vett utalvány lapult. - Úgy gondoltuk, jól esne nektek egy kis pihenés kettesben.

-Ez igazán nagyon kedves tőletek. - hatódik meg Zsanett, miután kibontja és megnézi miről is van szó. Zsolt csak kedvesen mosolyog rájuk.

Már csak néhány ajándék maradt a fa alatt, Larett pedig izgatottan nézte a focistát, ezért kezei közé véve az ajándékát fordult hozzá. A két szülő mosolyogva pillantottak egymásra, míg Dominik kissé értetlen mosollyal fürkészte a lányt.

-Ez a tiéd. - mondja kislányos mosollyal Larett, a fiú pedig óvatosan elveszi tőle. Fogalma sincs, mi lehet benne. Mellesleg egyáltalán nem számított Larettől semmilyen ajándékra, mivel nem várta el tőle ezt.

-Hű. - leheli maga elé és inkább kibontja, mert rettentő kíváncsi. Miután teljesen kicsomagolta Larett ajándékát, hatalmas mosollyal forgatta kezei közt a lány által készített pingvint. - Larett... - mosolyogva néz a lányra. - Ezt komolyan te csináltad? Teljesen egyedül? - kérdezi hitetlen mosollyal.

-Igen. Megnéztem, hogy kell csinálni. - feleli kissé elpirulva. - Tetszik? - kérdezi bizonytalanul.

-Nagyon. - mondja sűrű bólogatások közepette, majd derekánál fogva magához húzza a lányt és egy nagy puszit nyom puha arcára.

Larett hihetetlenül boldog, amiért a focista értékelte az ő ajándékát és tényleg őszintének tűnt.

Szofi el volt foglalva az ajándékaival, Zsanett és Zsolt viszont kíváncsi mosollyal figyelték fiukat, aki egy apró, lapos csomagot nyújtott Larett felé.

-Ez az enyém? - nyílnak nagyra a lány szemei, miközben megfogja a kis dobozkát. Ő még inkább nem várta, hogy bármit is kapni fog. Hiszen ő nem volt a család része. Neki így is sokat jelentett, hogy itt lehet. Dominik aprót bólint.

A lány izgatott mosollyal és remegő kezekkel bontja ki az ajándékot és nyitja fel a bársony tapintású dobozt, ami egy gyönyörű szép kék kőből álló nyakéket és hozzá passzoló fülbevalót rejt. Nem volt kirívó, szolid volt, éppen ezért döntött úgy a focista pár hete, hogy megveszi, mert szeretett volna valami Laretthez illő ajándékot adni neki. Nem volt semmilyen ékszere, így gondolta ennek talán örülne.

-Dominik, ez... gyönyörű... - gyűlnek könnyek szemeibe és elképedve néz fel a fiúra, aki csak mosolyog rá. - Köszönöm. - suttogja neki meghatódva és óvatosan megöleli, amit viszonoz a focista. - Egyáltalán nem számítottam rá, hogy majd én is kapok valamit, mert nekem már az is hatalmas ajándék, hogy családot adtál nekem. Érezhetem, hogy milyen az, amikor olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik szeretnek.

Dominik torkába kombóc szökik a lány szavait hallva, és hirtelen úgy érzi, mindjárt ő is elsírja magát. Larett sietősen törli meg szemeit és húzódik el a fiútól. Zsanett mosolyogva térdel melléjük.

-Larett, szerintem azok az ajándékok még rád várnak. - mutat mosolyogva a fához, ami alatt valóban lapult még két nagyobb és egy kisebb doboz.

-Ezek az enyémek? - döbben le a lány most már teljesen és úgy érzi forog vele az egész nappali.

-Igen és szeretném elsőnek én odaadni az enyémet. - lép oda Zsolt a nagyobb dobozzal a kezében és leül ő is a szőnyegre, ha már mindenkinek ilyen kényelmes a helyzet. Larett kíváncsian veszi el a férfitól, hiszen tőle várt ajándékot a legkevésbé. Elvégre az elején utálta őt.

-Jajj. - mosolyodik el, amint kibontja a csomagolásból a dobozt és meglátja, hogy egy 1000 db-os pingvines puzzle-t kapott. - Ez annyira aranyos. Köszönöm szépen! - néz hálásan a focista édesapjára, majd tétován megöleli és megnyugszik, amint a férfi is viszonozza gesztusát.

-Jól van, jól van. Most már én jövök. - mosolyog Zsanett és odaadja a következő csomagot a lánynak. Larett sietősen bontja ki ezt is, majd szája elé kapja a kezét, ahogy meglátja a kézzel kötött pingvint. Elhűlve néz Zsanettre, aki egyfolytában mosolyog. - Gondoltam Pajti helyett aludhatnál egy sokkal jobban hozzád illő plüssel.

-Annyira köszönöm. - borul a nő nyakába a lány és már nem tudja visszatartani könnyeit. Mérhetetlen örömöt érez. Talán sosem kapott még ennyi mély értelmű ajándékot senkitől. - Ezt te kötötted? - forgatja meg kezében a pingvint Larett, Zsanett pedig bólint.

-Igen, amikor Domi mesélte mennyire szereted a pingvineket, megbeszéltük, hogy készítek neked egy ilyet. - mosolyog rá a nő kedvesen.

-Na de mivel tél van és elég hideg, ezért nem lenne jó, ha megfázna a pingvined. - szól közbe Dominik és egy kisebb dobozt nyújt át Larettnek, aki ezt is izgatottan bontja ki és emeli ki belőle a türkizkék, szintén kötött kis bojtos sapkát, amit Dominik szerzett be még Lipcsében egy varrónőtől.

-Ez nagyon cuki. - örül meg Larett és azonnal a pingvin fejére húzza a sapkát, ami még aranyosabb lett ezáltal.

-Hogy fogod elnevezni? - kérdezi Zsolt kíváncsian a lánytól. Ő csak elgondolkodva öleli magához a pingvint.

- Pingunak. - jelenti ki végül.

-Jézusom, mint az az idegesítő mese, amit tegnap is néztetek Szofival? - nyög fel kelletlenül a focista. Larett összehúzott szemekkel néz rá.

-Nem idegesítő. Te voltál az, hogy mindig kommentáltad, mit csinál Pingu. - mondja neki sebesen, Dominik pedig meglepődik ezen, hiszen akkor nem torkolta le a lány.

-Jól van, legyen Pingu. - egyezik bele apró mosollyal.

-Ez életem legjobb napja. - hunyja be szemeit Larett és öleli magához Dominikot a pingvinnel együtt. A focista jólesően viszonozza ölelését, szülei pedig meghatódva nézik őket. Nem gondolták, hogy ilyen kis apróságokkal ekkora örömet tudnak szerezni majd Larettnek és ők is nagyon boldogok, hogy ez így van.

Este aztán a Szoboszlai család szokásukhoz híven megbeszélték, hogy elmennek sétálni a hóesésben és mivel elég sok hó esett az elmúlt napokban, Szofi kiharcolta, hogy bátyja előhozza a szánkót a garázsból.

Miután mindenki melegen felöltözött, végre elindulhattak. Larett folyamatos mosollyal sétált Dominik mellett, aki kishúgát húzta a szánkón. Zsanett és Zsolt pedig egymás kezét fogva sétáltak pár méterrel előttük.

-Nem ülsz fel te is Szofihoz? - pillant a lányra Dominik mosolyogva. Larett szemei megcsillannak a lámpák fényében, majd megtorpanva bólogat.

-De nem lesz így nehéz neked? - kérdezi félve, miután Szofi mögé ül, akit átkarol. A kislány pedig rettentően örült neki. Nagyon kedvelte Larettet.

-Kétszer ennyi súllyal edzek ne aggódj. - legyint nevetve a focista, majd elkezdi húzni őket és valóban nem kerül túl nagy erőfeszítésébe. Larett alig lehet ötven kiló. - Nem fázol? - kérdezi aggodalmasan a lányt, aki csak mosolyogva megrázza fejét. Vastag nadrág és csizma, hosszú kabát, sapka, sál és kesztyű is volt rajta, hiszen Dominik mindent ráadott, meg ne fázzon.

-Nézd csak Larett! - fordul hátra Zsanett és be is várják őket. - Domi ebbe az iskolába járt. - mutat egy hatalmas épületegyüttesre, amihez hatalmas focipálya és füves terület is tartozott.

-Tök szép suliba jártál! - néz Dominikra, aki csak kínosan elneveti magát.

-Már amikor bejártam. Amúgy akkor még nem így nézett ki. - von vállat, édesanyja pedig csak rosszallóan megcsóválja fejét.

-Domi nagyon szeretett meglógni matek óra alól és inkább kint focizni a barátaival, mert neki nem volt elég a heti öt edzés két órában. - teszi hozzá Zsanett, hogy kicsit megcáfolja fia laza kijelentését.

-Amikor pedig az ellenőrzőjébe rossz jegy került, két körrel mindig többet futott edzéseken. - csatlakozik be a beszélgetésbe Zsolt is, amin Larett halkan elneveti magát. Kicsit el is képzelte a focistát, milyen lehetett kiskorában, hogy nézhetett ki, miket csinált, kikkel barátkozott. Neki biztosan sokkal izgalmasabb gyerekkora volt.

-Mázli, hogy te voltál az edzőm akkor. - morogja Dominik az orra alatt, amin mindenki elneveti magát.

-Na és jó tanuló voltál? - kíváncsiskodik Larett, miután tovább indulnak, alatta pedig megint siklani kezd a szánkó. Dominik fura mosollyal nézett vissza a lányra, majd őt figyelő anyukájára sandított.

-Persze. - vágja rá szórakozottan. - Csillagos ötös voltam. - húzza ki magát. - Tesiből. - teszi hozzá nevetve, amin Larett csak megrázza a fejét.

-Komolytalan vagy. - állapítja meg, s nagyot szippant a friss téli levegőből.

-Dominik sosem szeretett tanulni. - magyarázza Zsanett, és akkor szívfájdalma volt, hogy fiával rengeteget küzdött, hogy legalább a leckéket megírja vele, mostanra nem bánja, hogy nem tette oda magát az iskolában, mivel megállja a helyét az életben. - Közölte, hogy ő focista akar lenni és miután ez elég nyilvánvalóvá vált, nem is erőltettük nála tovább a tanulást.

-Te szerettél iskolába járni, Larett? - kérdezi Zsolt kíváncsi mosollyal.

-Igen. - válaszolja határozottan. - És utáltam a szüneteket, mert olyankor csak az árvaházban voltunk és olyan unalmas volt minden. A suliban tök érdekes dolgokat tanultunk. - meséli lelkesen és valahol meg lehet érteni.

Bár Dominik alapvetően furcsának tartotta, hogy valaki ilyen véleményen legyen, Larett helyzete teljesen más volt. El is szomorodott egy pillanatra, hogy neki ilyen gyerekkora volt, de a fenekét érő ütés miatt hátrafordult. Kishúga sunyi mosollyal gyúrta a következő hógolyót, Larett pedig nem tudta tovább visszatartani nevetését. A focista ajkai mosolyra húzódtak, ahogy hallgatta a lány önfeledt nevetését. Most mintha először látná őt ennyire felszabadultnak és boldognak, ez pedig őt is örömmel töltötte el.

Végül a város másik végében kötöttek ki, ahol Szofi kiélhette magát és szánkózhatott egy kisebb dombon. Szerencsére szinte mindenki otthon volt, így senki ismerőssel nem kellett találkozniuk, a többi család is gyerekekkel voltak és valószínűleg ők is a szánkózás miatt jöttek ki.

-Anya, fázok! - nyavajog Szofi egy idő után és oda is megy édesanyjához, amíg Larett és Dominik csúszik egyet a szánkóval.

-Jajj, Szofi, teljesen le vagy izzadva! - tapogatja meg kislányát Zsanett, majd érkező fiára néz. - Mi hazamegyünk, nehogy Szofi megfázzon. De ti maradhattok még nyugodtan, ha szeretnétek. - magyarázza nekik, miközben Zsolt a szánkóra ülteti a kislányt és a kötelet kezébe veszi, hogy most ő húzza haza.

-Rendben, majd megyünk. - bólint Dominik és kicsit örül, hogy most végre kettesben lehet Larettel. Senki nem zavarja őket.

-Mi miért nem megyünk haza? - kérdezi egészen halkan tőle a lány, miután a család másik része hallótávolságon kívül volt már és a játszótérről is sokan hazamentek a gyerekekkel. Dominik óvatos mosollyal fordult felé és óvatosan megigazított a lány hosszú barna haját, ami a sapka alól kilógott.

-Szeretnék egy kicsit csak veled lenni itt. - válaszolja szintén suttogva. Larett széles mosolyra húzza ajkait, hiszen nem gondolta, hogy a focista ennyire szeret vele lenni és vágyik a társaságára.

-Annyira köszönöm neked ezt a mai napot. - bújik oda a focistához Larett és félve, de megöleli. Amint érzi dereka köré fonódni Dominik karjait, azonnal meg is nyugszik.

-Örülök, hogy itt vagy velünk. - tolja el magától a lányt és szinte ajkaira leheli a szavakat. Larett teljesen meghatódik ettől az őszinte mondattól.

Dominiknak több sem kell, lassú mozdulattal húzza magához a lányt és részesíti finom csókban. A felhők felett érzi magát ő is annak ellenére, hogy sose gondolta ezt. Nem számított arra, hogy beleszeret majd ebbe a lányba. Mindig is azt hitte, hogy jó ideig Fannival fog együtt lenni és majd valahogy alakul kettejük kapcsolata. Most mégsem bánkódik a velük történtek miatt, élvezi, hogy karjaiban tarthatja a legönzetlenebb, legkedvesebb, legszebb lányt, akivel valaha találkozott.

-Tudod... - suttogja a szavakat Larett, miután elvált a focistától, de még mindig egymást ölelik. Kicsit elmosolyodik azon, hogy most Dominik sapkát visel, haja elöl mégis kilóg alóla és a hó kezdi belepni. - Engem télen találtak meg egy babamentő inkubátorban. - mondja fojtott hangon, amitől Dominik torka elszorul és teljesen ledöbben a hallott infótól.

-Tessék? - leheli maga elé ledöbbenve. Larett kínos mosollyal nézett fel a fiú szemeibe.

-Nem tudom, hogy pontosan mikor születtem, de mivel január 16-án találtak meg, azt adták születési dátumnak. - magyarázza kicsit érthetőbben.

-Szerintem teljesen mindegy, hogy mikor születtél. - reagál végül Dominik továbbra is halkan, miután megemésztette ezt is. - Az a fontos, hogy itt vagy és, hogy milyen erős vagy. Te sokkal példaértékűbb vagy, mint én.

-Komolyan mondod? - pislog rá a lány megilletődve. Ő csak egy rakás szerecsétlegségnek gondolta magát, aki senkinek nem kell.

-Igen. - bólint a focista. - Tehát, inkubátorban találtak meg. Akkor egyáltalán nem tudod, hogy kik voltak a szüleid? - kíváncsiskodik kicsit, ha már témánál vannak.

-Nem. - rázza fejét a lány szomorú mosollyal. - Nem tudom, hogy miért hagytak magamra. De legalább nem akarták, hogy meghaljak. Az is lehet, hogy nem élnek és ezért mondtak le rólam. - von vállat tanácstalanul.

-Megígérem neked, hogy én soha nem foglak magadra hagyni. - feleli Szoboszlai teljes komolysággal, Larett szíve pedig eszeveszett gyorsasággal kezd zakatolni, amint felfogja a szavakat.

-Köszönöm. - leheli a szavakat a lány és most ő kezdeményez csókot, amit a focista teljes szívéből viszonoz.

Muszáj volt éreztetnie a lánnyal, hogy számíthat rá, hiszen ténylegesen meg akarta őt védeni, szeretett volna minden pillanatában vele lenni még akkor is, ha ezek a gondolatok pillanatnyilag kissé megrémisztették őt. Érezte, hogy mindkettőjüknek erre van szüksége.

Ott álltak a hóesésben - ami az elmúlt egy órában alábbhagyott - és kizárva a körülöttük lévő dolgokat, csókolóztak olyan érzelmesen, mint eddig soha. Larett szinte már nem is ezen a bolygón volt a boldogságtól. Végre azt érezte, hogy szeretik és tartozik valahová.

Dominik óvatosan válik el a lány ajkaitól, mikor már szinte ő is alig kap levegőt és teljesen kimelegszik. Larett orcái kicsit pirosak, amin a focista mosolyogva simítja végig kesztyűs kezét. Homlokát az övének dönti és picit arra gondol, ez milyen nyálas, tini filmbe illő cselekedet volt tőle, de nem igazán érdekli.

-Menjünk haza. - javasolja finoman és egy utolsó csókot lehel Larett ajkaira, akinek tagjait melegség hatja át sokadszorra ma.

Larett nem tiltakozik a focista javaslata ellen és készségesen követi őt, ahogy kezénél fogva elkezdi húzni abba az irányba, amerről jöttek. Útközben alig beszélnek, mindketten el vannak foglalva a saját kis gondolataikkal. Dominik azon agyalt, mikor kellene elmondania a lánynak, hogy még van egy meglepetése a számára. Larett pedig visszafogott mosollyal sandít a fiúra, hogy láthassa a gyér fényben arcát, persze úgy, hogy ő ezt ne vegye észre. Olyan más most. Imádta, hogy ilyen vele.

A meleg házba érve mindketten vesznek egy forró zuhanyt, hiszen a közöttük uralkodó forró hangulat ellenére is átfagytak odakint. Larett pizsamában ücsörög a konyhában és a Zsanett által készített meleg kakaót iszogatja, amíg Dominik az emeleten zuhanyozik.

A focista örült, hogy kicsit teljes egyedül lehet a gondolataival és ahogy visszagondol arra, hogy mekkora gyökér volt Larettel az elmúlt napokban, rátör a sírás és ahogy a meleg víz arcát éri, engedi is, hogy könnyei elhagyják szemeit. Hogy lehet valaki képes arra, hogy télen csak úgy ott hagy egy kisbabát egy kórház előtt az inkubátorban? Miért tették ezt Larettel? Ő teljesen elveszett és fél, hogy csak kétségbeesésében viszonozza az ő közeledését, mert azt érzi ezt kell tennie. Mi van, ha ő egyre jobban beleszeret ebbe a lányba, de az csak a helyzet miatt olyan vele amilyen? Mi van, ha egyébként ő egyáltalán nem akarna tőle semmit? Nem akarja, hogy ez így legyen. Szeretné, ha Larett szeretné őt a hibái ellenére. Muszáj uralkodnia magán.

-Te is kérsz kakaót? - kérdezi Zsanett kedvesen, amikor megjelenik a fia alvós ruhában, ami egy sötétkék melegítőből és egy fehér pólóból állt.

-Nem, köszi. - rázza fejét mosolyogva. - Larett, még nem vetted be a gyógyszeredet. - tudatosul a focistában a gondolat és sietősen a pult mögé lép, hogy kivegye a dobozból a fél szem nyugtatót és egy altatót. - Tessék. - adja oda a lánynak, aki szomorú mosollyal veszi el tőle és veszi be mindkettőt.

-Reméljük, már nem sokáig kell ezeket szedned. - simítja meg felkarját a vele szembe ülő nő, akivel Dominik egyetértően bólogat.

-Elég késő van. Menjünk aludni. - fogja meg a lány vállát a focista finoman, majd a lépcső felé biccent. Már elmúlt tíz óra és Larett is érezte szemein, hogy elfáradt.

-Menj csak. - veszi ki kezéből az üres bögrét Zsanett, hogy elmossa.

-Oké. - emelkedik fel az asztaltól szép lassan és miután elköszönnek a focista édesanyjától és a nappaliban tévéző apjától, felsétálnak az emeletre. A focista szobája előtt azonban megállnak, Dominik pedig kérdő pillantással fordul a lányhoz arra vonatkozóan, hogy szeretne-e ma is vele aludni és nagyon reméli, hogy igen lesz a válasz. - Mindjárt jövök, jó?

-Rendben. - bólint a fiú, s amíg Larett visszamegy a saját szobájába, ő benyit magához és megágyaz maguknak.

Larett végül a neki felhúzott rózsaszín kispárnával, a plüss kutyájával és Pinguval tér vissza.

-Azt hittem Pinguval fogsz aludni Pajti helyett. - közli szórakozott mosollyal a focista, miután a lány befeküdt mellé és kettejük közé tette a két plüsst.

-Nem akarom, hogy Pajti megsértődjön és kevesebbnek érezze magát, csak mert jött valaki más. - magyarázza tudálékosan, ezen a kisgyerekes felfogáson pedig Dominik csak jót mosolyog, majd az éjjeli lámpát leoltva húzódik közelebb Laretthez, de a két játéktól nem igazán tudja úgy megölelni, ahogy tervezte.

-Nem lehet több plüssöd. - jelenti ki halkan elnevetve magát, amin Larett is mosolyog. - Lassan le fogok esni az ágyról, mellesleg szeretnélek megölelni. - teszi hozzá kis komolysággal.

Larett zakatoló szívveréssel öleli magához mindkét plüsst és húzódik közelebb ő a focistához, így érezheti testének melegét.

-Így jó? - emeli fentebb fejét a párnán, Dominik pedig gyengéden átöleli végre és egy puszit nyom homlokára.

-Nagyon jó. - bólintja és engedi, hogy a lány mellkasához hajtsa fejét és úgy aludjon el.

***

Sziasztooook!
Ezer meg egy bocsánat a késésért! Salzburg tartomány teljesen megbabonázott és elvesztettem az időérzékemet. Ugyanakkor sokat inspirálódtam SzD városkáiban, amikben ő is járt 🤭
Szóóóval a késés ellenére remélem tetszett a rész és várom a véleményeket🥰
Millió puszi & ölelés! ❤️