Larett még mélyen aludt, amikor Dominik szemei kinyíltak és rögtön elmosolyodott azon, milyen pózban aludtak. Larettet hátulról ölelte magához, aki a kutyáját szorította mellkasához és pihentette kezét az ő kézfején.

Zsanett óvatosan nyitott be a vendégszobába azzal a szándékkal, hogy megnézze, ébren van-e már Larett. Kétségbeesetten távozott a szobából, mert azt tapasztalta, hogy a helyiség teljesen üres. Sietősen nyit be fia szobájába, hogy felébressze és tájékoztassa, hogy a lány eltűnt. Meglepődve nézte, hogy Dominik ágyában feküdt Larett és hirtelen elnyíltak ajkai, de a szavak benne rekedtek. Dominik megilletődötten emelte fel fejét és nézett vissza az ajtóban álló édesanyjára.

-Ne haragudj, csak... Larett nem volt a szobájában. - mondja kissé zavart mosollyal. - Nem tudtam, hogy együtt aludtatok. - néz rá fiára mindentudó mosollyal, ami miatt a focista kellemetlenül érzi magát, mert édesanyja biztos azt hiszi, történt valami közöttük.

-Félt a sötétben meg, hogy idegen szobában van és átjött. - suttogja egészen halkan, hogy az alvó lány fel ne ébredjen. Elég jót alszik ma.

-Értem. - bólint a nő megértően. - Gyertek le, ha felébredt. Készítettem reggelit. - hagyja őket magukra mosolyogva végül, Dominik pedig tehetetlenül ejti vissza fejét a párnára.

Larett lassú mozdulatokkal fordul meg percek múlva, a focista pedig ekkor eszmél fel a bambulásból. Kedvesen mosolyog a lányra, aki résnyire nyitja álmos szemeit. Dominik nagyon szépnek találta még így a reggeli ábrázatával is. Hosszú sötét haja laza hullámokban terült végig vállán és hullott előre, mellkasára. Rózsaszín pizsamája pedig csak aranyosabbá tette őt.

-Jó reggelt! - köszön a focista halkan annak ellenére, hogy már mindketten ébren vannak.

-Szia! - köszöntötte remegő hangon, hiszen túlságosan közel érezte magához fizikailag a fiút. Mindenesetre nagyon jól esett neki, hogy mellette fekszik, egy takaró alatt.

-Jól aludtál? - kérdezi Dominik finoman magához húzva a lány derekát, akinek légzése ettől hirtelen felgyorsul és érzi, amint gyomra görcsbe rándul.

-Nagyon jól aludtam. - bólint mosolyogva. - Köszönöm, hogy itt aludhattam veled. - mondja szégyenlősen, amin Dominik kedvesen elmosolyodik.

-Én is jobban aludtam most veled. - reagál kedvesen. - Én eléggé éhes vagyok már egyébként, menjünk le enni. - javasolja és lassan ki is mászik az ágyból. Larett is magához veszi a kutyáját és az ajtóhoz sétál.

-Megvárod, amíg átöltözök? - kérdezi kíváncsian.

-Persze, a lépcsőnél leszek. - válaszol Dominik a szekrényéhez lépve és válogatni kezd ruhái között. Ma nincsen semmi programja, csak itthon lesznek, ezért előszed egy kényelmes melegítő szettet, majd a fürdőbe megy, hogy fogat mosson és kicsit megigazítsa a haját, mert most tényleg úgy néz ki, mint azok a pingvinek, amikről Larett videókat mutatott neki. Erre a gondolatra hitetlenül elneveti magát, majd összeráncolja szemöldökét, mert ha most valaki bent lett volna, azt gondolná megbolondult.

Negyed óra múlva már Larett is járt a fürdőben és együtt sétáltak le az emeletről. A nappaliban Szofi nézett mesét, akit most nem annyira érdekelt a két fiatal, így ők a konyhába mentek, ahol Zsanett már megterített nekik.

-Jó reggelt! - köszön Larett illedelmesen, majd helyet foglal a széken, amit Dominik kihúzott neki.

-Sziasztok! - mosolyog rá, majd egy kósza pillantást küld fiának. - Larett, készítettem bundáskenyeret, Szofi imádja. Kérsz te is vagy csináljak valami mást?

-Én is nagyon szeretem a bundáskenyeret. - csillannak fel a lány szemei, Zsanett pedig egy bólintással veszi tudomásul és máris két szelet kenyeret varázsol a lány tányérjára. Dominik pedig a teája mellé teszi a gyógyszereit, amiket evés közben be kell vennie. Zsanett ezt továbbra is szomorúan nézi, de nem szeretné, ha Larett ebből bármit is észrevenne, ezért inkább kedves mosollyal ül le velük szembe.

-Jól aludtatok? - kérdezi kíváncsi mosollyal. Larett csak mosolyogva bólogat, Dominik pedig biccent egyet.

-Apa merre van? - tereli inkább a témát, hiszen valóban foglalkoztatja merre van édesapja. Megszokta, hogy mindig a konyhában ül, mire ő lejön a szobájából.

-Bement a Főnixhez. - válaszolja Zsanett egész egyszerűen. - Valami táborral kapcsolatos papírokat intéz a gyerekeknek. Ebédre jön, azt mondta. - teszi hozzá.

-Esik a hó! - szólal meg izgatottan Larett, ahogy kinéz az ablakon. Zsanett és Dominik is odanéznek erre. - De jó! - néz vissza a focistára, aki csak mosolyog rá.

-Igen. Ha most lenne pingvined, nagyon jól érezné magát. - kacsint rá szórakozottan, majd visszafordítja tekintetét a harmadik bundás kenyérhez.

-Reggeli után kimehettek hóembert építeni. Már van annyi hó. - javasolja Zsanett, Larett pedig hevesen bólogat. Dominik csak szórakozottan megrázza a fejét, mert már nagyon rég volt, hogy hóembert épített. Általában a kishúga szokta ezt az apjával.

Dominik már kabátban várt az előtérben ülve a cipős szekrényen, amíg Zsanett a kabátot adta Szofira, Larett pedig a kesztyűt húzta fel magára és késznek nyilvánítva magát lépett oda a focistához.

-Sapka! - nézett vissza rá jelentőségteljesen, hiszen gondolta, hogy a lány majd megint szeretné kibulizni, hogy ne kelljen felvennie.

-Csak akkor veszem fel, ha te is. - tiltakozott azonnal a lány, Zsanett pedig jót mosolygott rajtuk. Végül odanyújtott fiának egy fekete sapkát, aki kelletlenül vette el és húzta a fejére. - Jaj, nagyon jól áll neked a sapka.

-Gondolom. - forgatja szemét a fiú, majd kinyitja az ajtót. - Szofi hozod a répát meg a gesztenyéket? - fordul vissza Dominik, Larett pedig megborzong, ahogy megérzi a kintről jövő hideg levegőt.

-Igen. - válaszolja a kislány teljesen beöltözve. Szinte csak az arca egy része látszódott ki. Kezében egy piros ütött-kopott lábas volt, amit Zsanett adott neki erre a célra tartogatva. Benne a répa és a gesztenyék és Zsolt régi fekete sálja, amit már tavaly is a hóemberre kötöttek.

A hóember építés nagy részét természetesen Dominik végezte, Szofi megfelelő gallyak után kutatott az udvarba, ami majd a hóember keze lehet. Larett pedig a hóember fejét gyúrta össze, amíg a focista a másik kettő, nagyobb golyót gyúrja meg.

-Nem fázik a kezed? - kérdezi Larettől Dominik, miután a hóember feje is felkerült.

-Nem. - rázza fejét mosolyogva.

-Domi, Domi! - fut feléjük Szofi. - Találtam! - mutogatja neki a vékony gallyat, amit odaad bátyjának.

A hóembert teljesen felöltöztették és végre lett szeme, szája és orra is, na meg néhány gombja. Ezután Szofi kérésére muszáj volt lefotózni őt a hóemberrel, majd Larettel is és végül Zsanettet kérték meg, hogy csináljon róluk hármas fotót.

Larett sunyi mosollyal hajolt le, hogy a friss, tapadós hóból egy szép hógolyót gyúrjon, majd a focista nevét szólítva érte el, hogy ő felé forduljon, ekkor pedig remek célzással arcon dobta vele. Dominik ledöbbenve köpte ki szájából a havat és söpörte ki arcából, Larett és Szofi pedig csak nevettek rajta.

-Jól van Papp Larett. - bólogat már a megbosszuláson agyalva. - Te akartad. - hajol le ő is és gyúr egy másik hógolyót, ám ő csak a lány karját találja el, aki nevetve fut el előle, hogy a következővel el ne találja. Szofi pedig annyira örül ennek az izgalomnak, hogy sikítozva szaladt utánuk és próbálta bátyját megdobálni hógolyóval.

Zsanett egy kávéval a kezében nézte őket bentről az ablakban és jókat nevetgélt rajtuk. Régen látta a fiát ennyire felszabadultnak. Most végre úgy viselkedett, mint egy normális huszonegy éves. Nem próbált komoly lenni és felnőtt lenni, elengedte magát és szórakozott. Fannival sosem csináltak ilyet, vele mindig olyan komoly volt.

Larett nevetve hajol le és vett kezei közé havat, de Dominik másodpercek alatt utolérte őt. Mielőtt a fiú megdobhatta volna, Larett hirtelen megfordulva nyomta arcába az összes havat, Dominik pedig így már másodjára nyelte be a havat.

-Na jó. - törli meg hitetlen mosollyal arcát. - Ez nagyon alattomos volt.

Larett csak vigyorogva nézi, ahogy Szofi nem messze mögöttük hóangyalt csinál és azt is észreveszi, hogy a focista túl közel áll hozzá. Vigyora már csak mosoly és úgy érzi a hideg levegő ellenére felforrósodott az arca. Dominik elgondolkodva méri végig Larett arcvonásait és legszívesebben megcsókolta volna, de tudta, hogy itt most nem teheti ezt, mert édesanyja vagy Szofi megláthatja ezt. Zsanett izgatottan nézte őket az ablakból és várta, hogy fia megtegye, de nem tette. Lehet, hogy Dominiknak tényleg nem tetszik Larett? - futott át fejében.

A focista zavart mosollyal lépett hátrébb a lánytól, aki csalódottan fújta ki levegőjét, persze ezt próbálta nem mutatni a fiúnak.

-Menjünk be, tiszta víz lett a hajad. - javasolja Dominik, hiszen Larett gyönyörű hosszú haja a hógolyócsata végett teljesen elázott.

Larett csak aprót bólintott, majd követte őt Szofival együtt. A kislány vidáman mesélte odabent édesanyjának miket csináltak kint, miközben a két fiatal megszabadult a sok meleg ruhától.

Másnap Larett és Szofi szinte egész nap a nappaliban játszottak, Dominik pedig legjobb barátjával, Bendivel írt, aki épp azt ecsetelte kiket hívott meg magához a házibuliba és szerette volna, ha Dominik is mindenképpen elmegy. Ő persze nem akarta otthon hagyni Larettet, de már nagyon szeretett volna találkozni a régi barátaival, szóval igent mondott.

Este hét után Dominik fekete farmerben és egy sötétkék pólóban robog le az emeletről, Larett pedig érdeklődve néz rajta végig a kirakós mögül. Nem is gondolta, hogy Szofival majd ilyen jól eljátszik.

-Te hova mész? - előzi meg a kérdéssel Zsanett a lányt. Zsolt is fiára emeli a tekintetét a tévéről.

-Bendi házibulit tart és meghívott. - válaszolja lazán bentebb sétálva családtagjaihoz.

-Veled mehetek? - ugrik fel Larett izgatottan a szőnyegről. - Elhoztam azt a szép ruhát, tudod! - lép hozzá közelebb és gyermeki mosollyal várja, hogy a focista rábólintson.

-Figyelj Larett, te most nem jöhetsz velem. - mondja neki finoman, ezzel mégis nagyon megbántva a lányt. - Itthon maradsz anyáékkal. Tök jót játszotok Szofival, ott hangos lesz a zene meg sok ember lesz, nem lenne jó neked. - indokolja meg válaszát bölcsen.

-De szedem a gyógyszereket, te is azt mondtad, hogy már jól vagyok. - érvel neki teljesen jogosan a lány és bevet minden kérlelő pillantást, azonban ez nem hatja meg a fiút. Szeretett volna végre kicsit tényleg egyedül lenni, szórakozni a barátaival. Nem akarta Larettet pesztrálni. Persze, ezt neki így nem mondhatta meg. Segélykérően nézett szüleire, akik szomorúan néztek össze, mert mindkét félt teljes mértékben megértették. - Jól fogok viselkedni, nem fogok sírni megígérem...

-Hidd el, jobb lesz, ha itthon maradsz és kész. - zárja le a témát Dominik és az előtérbe megy, hogy felöltözzön, Larett pedig követi.

-Azért nem akarsz magaddal vinni, mert szégyellsz, igaz? - fordítja tekintetét a kőre Larett és érzi, hogy legszívesebben azonnal elsírná magát.

-Dehogy! - tiltakozik Dominik azonnal, pedig volt benne valami. Ha elviszi Larettet a buliba, semmi garancia nincs arra, hogy nem kap pánikrohamot, így is magyarázkodnia kellene, hogy ki ő. - Figyi, én későn jövök haza, nagyon elfáradnál. Nem lenne jó. Tök idegen ott neked mindenki... - ködösít Dominik és Larett ekkor jön rá, hogy a fiú megint hazudik neki. Egy bólintással veszi tudomásul mondandóját.

-Oké, megértettem. - válaszolja halkan, majd csendben visszasétál a nappaliba és leül Szofihoz, amit Zsanett szánakozó pillantásokkal néz végig.

Dominik már majdnem kilép az ajtón, amikor édesanyja utána megy.

-Domi. - szólítja meg finoman. - Édesem, Larett nagyon szomorú most.

-Ahj anya. - sóhajtja a fiú gondterhelten. - Nem vihetem magammal, te is tudod. Adj neki a rózsaszín bogyóból egyet, majd jobban lesz. Úgyis tetszik neki a színe. - mondja végszó gyanánt. - Majd jövök. - lép ki az ajtón végül.

Zsanett rosszallóan rázza fejét, hiszen fia most egyáltalán nem szépen viselkedett és megfeledkezett, hogy mit vett a nyakába. Larettet nem lehet állandóan gyógyszerekkel tömni.

-Larett, segítesz nekem a konyhában? - hívja maga után a lányt Zsanett, hiszen muszáj, hogy kicsit elterelje a figyelmét most. Teljesen maga alatt volt a lány.

-Persze. - válaszolja egykedvűen és lassan csoszog utána a konyhába, Zsolt pedig ott marad Szofival a nappaliban. Legszívesebben lekiabálta volna a fiát, de nem akart ebbe beleavatkozni.

-Arra gondoltam, hogy süthetnénk valami finomat. Van hozzá kedved? - veti fel az ötletét, amin Larett halványan elmosolyodik. Zsanett tényleg nagyon kedves hozzá és e jól esik neki.

-Szívesen segítek. - válaszolja beleegyezően, pedig semmi kedve hozzá, legszívesebben bezárkózott volna a szobájába és sírt volna.

A focista édesanyja látta a lányon, mennyire szomorú amiatt, hogy Dominik nem vitte magával. Nyilván nem félt már tőlük, de biztosan nem akarta az estét csak velük tölteni. Muszáj valahogy felvidítania. Tisztán látszott Laretten, hogy nem akar nemet mondani Zsanettnek, de nem akart tiszteletlen lenni vagy ilyesmi.

-Szeretsz sütni Larett? - kezd csevegni Zsanett, miközben felüti a tojásokat. Larett esetlenül nézi őt a pultnak támaszkodva.

-Amikor kicsi voltam az árvaházban Saci néni tanított pár sütit. - von vállat végül.

-Saci néni... ő kicsoda volt ott? - kérdezi Zsanett óvatosan. Nem akar semmi olyat kérdezni, amivel rossz érzést kelt Larettben.

-Mindig ő főzött. Vagyis többen, de ő volt a legjobb. - mosolyodik el végül a lány egészen picit. - Mindig nagyon finomakat csinált és olyan kedves volt. Őt szerettem ott a legjobban.

A másik nő csak kedvesen mosolyog rá, majd megmutatja neki miben tud segíteni. Larett egészen elfelejtette az őt ért sérelmet Szoboszlai Dominik részéről és jókedvűen ette meg a sütemény végeket, amiket Zsanett félre tett neki. Úgyis ráfér a hízás.

-Szóval néztem ilyen videókat az interneten és amíg Dominik nem volt otthon, lenyúltam egy fekete zokniját és megcsináltam. - meséli mosolyogva, mit készített a focistának karácsonyi ajándékként. - Remélem tetszeni fog neki, bár nem tudom, hogy ő is szereti-e a pingvineket.

-Szerintem biztos nagyon fog örülni neki. Megmutatod? - kérdezi mosolyogva, Larett pedig sűrű bólogatások közepette távozik a konyhából és az emeletre megy, hogy kivegye a bőröndjéből az ajándékot.

-Még nem csomagoltam be, mert nem találtam nála ilyen csomagolópapírt és nem akartam kérni tőle, nehogy rájöjjön. - magyarázza szégyenlősen a lány, visszatérve a konyhába.

-Jajj, ez nagyon aranyos Larett. - veszi kezeit közé Zsanett a zokniból készült pingvint. - Nagyon ügyes vagy. - néz rá hitetlenül a lányra, akit melegséggel tölt el, hogy valamiért megdicsérték. Azonban hirtelen elszomorodik, ha a pingvin leendő gazdájára gondol.

-Olyan rossz, hogy így viselkedett velem... - fakad ki egy kicsit Larett, Zsanett pedig aggodalmas tekintettel néz rá és kedvesen kezéért nyúl át az asztalon, amit bátorítóan szorít meg. Larett szemei megtelnek könnyekkel és egy kövér könnycsepp sietősen pottyan ki szeméből a ruhájára. - Bocsánat, én... nem akartam sírni. - törli meg szemeit sietősen.

-Ne szomorkodj miatta édesem. Domi csak jót akar neked, mert félt, nehogy valami bajod legyen. Elhiszem, hogy szerettél volna vele menni, de hidd el, jól fogunk mi is itthon szórakozni. - küld felé egy mosolyt, amit a lány halványan viszonoz. Zsolt a konyha felé sétálva pont hallótávolságban volt, így volt alkalma ezt a beszélgetést kifülelni. Nagyon mérges lett a fiára, mert ő is látta, mennyire el volt Larett keseredve. Még akkor is sajnálta, ha az elején hallani sem akart ő róla. Végül mosolyogva sétált be, hogy töltsön magának egy pohár teát a termoszból.

-Az egy pingvin? - mutat érdeklődve az asztalon pihenő ajándékra.

-Bizony. - válaszol Zsanett a lány helyett. - Larett készítette. Ugye milyen kreatív?

-Valóban az. - ért egyet Zsolt és egy mosolyt küld Larettnek, aki boldogan viszonozza ezt. -Larett, van kedved játszani velem egy sakkpartit? - veti fel az ötletet a ház ura és finoman a lány hátára simítja kezét. - Utána meg jól besütizünk. Na mit szólsz?

-Oké. - neveti el magát halkan a lány és visszamegy a nappaliba, ahol Szofi már valamilyen mesét néz.

Bolla Bendi hatalmas mosollyal nyit ajtót országos cimborájának, aki megkönnyebbülten lép be a lakásába, hiszen kicsit kint hagyta a gondjait. Egész úton Laretten járt az esze és pech, hogy gyalog elég sokáig tartott, mire Bendi lakására ért.

-Mondtam a többieknek, hogy jössz. - karolja át vállát Bendi, Dominik pedig nagy mosollyal néz rá. - Bár azt hittem magaddal hozod azt a csajt, akiről meséltél.

-Ő most otthon van anyáékkal, inkább egyedül engedném ki a gőzt. - válaszolja gondterhelt mosollyal, mert kerülni akarta a témát. Így is csak Larett szomorú tekintete lebegett lelki szemei előtt és hatalmas bűntudatot érzett emiatt.

-Azért remélem egyszer bemutatod. - kacsint rá a magyar válogatott fiatal védője. - Érezd magad otthon. - lép el mellőle, de Dominik nem unatkozik sokáig, régi barátai is betalálják és jókat dumál velük.

-Jajj ne... - leheli maga elé, amint megpillantja Vanesszát. Ő mindenkire rámászik és lehetetlen szabadulni tőle. Túl késő. Már észrevette a focistát, erről árulkodik fülig érő vigyora. Dominik pedig már nem tudta kikerülni vagy úgy tenni, mintha ő nem vette volna észre. Nem is érti, miért hívta meg ide Bendi. Bár lehet, hogy csak valamelyik barátnőjével jött ide, hiszen ez nem csak fiús buli volt.

-Nahát! Csak nem a Lipcse sztárja teljes életnagyságban! - áll meg a fiú előtt szorosan, Dominik pedig szeretné megforgatni szemeit.

-Szia! - nyögi kelletlenül.

-Jajj Domi, úgy hallottam, hogy megint szingli vagy. Nem hívsz meg egy italra? - kérdezi a szőke lány nyávogva. Dominik szemöldökeit ráncolva néz a lányra. Ez egy kibaszott házibuli ember - fogalmazódik meg benne és van annyira jól nevelt, hogy ezt nem mondja ki.

-Vanessza, ugye tudod, hogy ingyen van?! - kérdezi végül kicsit értetlenül. A lány szórakozottan elneveti magát és a fiú felkarjára simítja egyik kezét.

-Olyan vicces vagy. - villantja meg fehér fogait, Dominik pedig kínos mosollyal néz rá.

-Most azt akarod, hogy hozzak neked egy italt? - kérdezi kicsit zavartan, mert a lány csak pislog rá.

-Egy vodka-narancsot kérek. - mondja neki határozottan, a focista pedig inkább otthagyja és tölt maguknak tényleg valamit, hogy ne tűnjön bunkónak.

-Tessék. - adja oda a lánynak fogait összeszorítva és tekintetével máris keresni kezd olyat, akire hivatkozva megszabadulhat a lánytól.

-Jajj, köszönöm. Nagyon rendes vagy. - vigyorog rá Vanessza hatalmas szempillái mögül. - Meddig leszel itthon Domi? - kezd csevegni, a focista viszont nem akarta ezt.

-Csak az ünnepekre jöttem haza. - válaszolja szűkszavúan. Bendi sajnos nagyon beszélget valakikkel.

-Na és mit csinálsz egész nap? Nincs egy kis szabadidőd másra? - kérdezi pimasz mosollyal a szőke lány.

-Sajnos nincs, a családommal szeretnék lenni. - válaszolja kicsit keményebben, mint szerette volna, ám nem kell aggódnia. Vanessza egyáltalán nem vette a lapot. Kicsit ringatózva a zenére, lép közelebb a focistához, aki meglepődve figyeli őt. A lány finom mozdulatokkal fonja nyaka köré egyik karját és csimpaszkodik rá, amitől Dominik teljesen lefagy. Mi történik?

Vanessza határozottan nyomja ajkait a fiúéra, aki egyáltalán nem tudta ezt viszonozni. Ő Larettért van oda, akit teljesen megbántott. Miért csókolózna mással.

-Te mit csinálsz?! - tolja el magától végül a lányt határozottan, aki értetlenül néz rá.

-Most meg mi bajod? - ad hangot meglepődöttségének, hiszen nem szerette, ha elutasítják. Meg volt róla győződve, hogy ma éjjel talán összegyűrheti a lepedőt Szoboszlaival.

-Gondolkodj már egy kicsit, mielőtt lesmárolsz valakit! - mondja oda Dominik keményen, majd hanyag mozdulattal kerüli ki a megsemmisült Vanesszát és megy tovább, hogy köszönjön még pár embernek.

Zsanett otthon ez idő alatt egy forró fürdőt készített Larettnek, aki hálásan pillantott rá, amikor már a habok között feküdt és a nő visszajött hozzá. Leült a szőnyegre mellé és kicsit beszélgettek még, nem akarta, hogy Larett szomorú legyen.

-Holnap meg majd elküldjük Domit vásárolni, addig becsomagoljuk neki az ajándékodat, jó? - mosolyog rá kedvesen.

-Az nagyon jó lenne. Köszönöm. - viszonozza Larett, majd fürdés után Zsanett engedélyével a focista szobájában lévő ágyon ücsörög, mert szerette volna megvárni a fiút. Már megkapta az esti gyógyszereit és a fél szem altatót is, így Zsanett nem lepődött meg, amikor a lány végül Pajtit szorongatva aludt el az ágyon. Óvatosan betakarta, majd az ajtót résnyire nyitva hagyva ment le a földszintre. Már Szofi is aludt, így egy kicsit lesz alkalma elpakolni mindent a nappaliban.

-Larett alszik? - érdeklődik Zsolt a kanapén feküdve és valamilyen amerikai foci bajnokság ismétlését nézi az egyik adón.

-Igen. Dominik szobájában. - foglal helyet férje mellett Zsanett és előveszi a kötőtűjét és a fonalakat. Szeretett volna egy kis pingvint kötni a lánynak, mert Dominik már megvette neki a sapkát rá.

-Megagyalom azt a gyereket, ha hazajön! - morogja Zsolt mérgesen és inkább tovább nézi a meccset.

Dominik elég későn jön haza annak ellenére, hogy már előbb akart jönni. Nem érezte olyan jól magát, mint szerette volna. Kicsivel éjfél után csukta be maga után a bejárati ajtót és egy sóhajjal vette tudomásul, hogy a nappaliból beszűrődő gyér fény alapján szülei még ébren vannak.

-Sziasztok! - int nekik esetlenül és inkább a lépcső felé igyekszik, de apja megakadályozza ebben.

-Szerintem ne siess annyira! Gyere csak vissza ide, beszélgessünk. - mondja Zsolt szigorúan, Dominik pedig nem is mer ellenkezni. Kelletlenül foglal helyet a fotelben és inkább édesanyjára pillant.

-Larett már alszik? - érdeklődik, hiszen nagyon izgult a lányért, hogy itthon minden rendben legyen vele. Zsanett csak bólint.

-Alszik, mert anyád lefektette aludni és odaadta a gyógyszereit helyetted. - szól közbe Zsolt vádlóan, amitől Dominik torkába gombóc szökik. Eddig is bűntudata volt, nem kellett még ez is.

-Szerettem volna kikapcsolódni! - védekezik a focista rögtön ahelyett, hogy elismerné a hibáját.

-Akkor nem kellett volna ilyen terhet a nyakadba venni, hogy ha nem tetszik valami lepasszold nekünk!

-Kisfiam. - szólal meg Zsanett sokkal finomabban, mint férje. - Ne érts félre minket. Nagyon szívesen vagyunk Larettel, de neki te vagy a biztos pont, nem mi. Te jelented neki a biztonságot és most hirtelen csak úgy magára hagytad. Ez neki rettentő rosszul esett. Meg kellett volna vele ezt előbb beszélned, hogy ne érje ilyen váratlanul.

-Jó, de én se tudtam, Bendi ma írt nekem. - dörzsöli arcát idegesen a fiatal Szoboszlai.

-Larettért te vállaltál felelősséget, nem mi. - Zsolt most egész nyugodtan, ugyanakkor kimérten szólal meg.

-Tudom. - sóhajtja Dominik gondterhelten. - És sajnálom. - néz a szüleire bűnbánóan és ahogy meglátja anyukája kezében a félkész pingvint, sírni lenne kedve.

-Ne tőlünk kérj bocsánatot, hanem tőle. - biccent Zsanett szomorúan.

-Majd reggel. Most megyek és lefekszem. - áll fel, mert úgy érzi lezárták ezt a témát.

-Larett a szobádban alszik. - mondja még finoman fiának Zsanett, Dominik pedig egy bólintással veszi ezt tudomásul. Meglepődhetne rajta, de nem teszi.

A focista szobájában csak az egyik lávalámpa égett, ami elég fényt adott, hogy Larett ne féljen és el tudjon aludni. Dominik halványan elmosolyodott azon, hogy milyen aranyos látványt nyújt a lány az ágyában fekve a plüss kutyájával.

Próbált minél kevesebb zajt csapva átöltözni alvós ruhájába, majd óvatosan befeküdt a lány mellé és szorosan hozzá bújt. Egyik kezével finoman átkarolja derekát a takaró felett. Ennek hatására Larett félálomban elkezdett nyöszörögni és olyan érzése volt, mintha a focista jött volna haza. Határozottan ő volt.

-Dominik... - motyogta alig hallhatóan, és érezhető volt, hogy nem ébredt teljesen fel.

-Én vagyok az. Aludj csak vissza. - hint egy finom puszit a lány arcélére hátulról, aki hümmögve helyezkedik kicsit, majd percek múlva mélyen szuszog a fiú mellett, aki még egy darabig küzdött gondolataival. Tényleg csúnyán viselkedett ma Larettel.

***

Jajj megint voltam olyan béna, hogy elfelejtettem frissíteni... very sorry! Lassan ébresztőt fogok beállítani 🥲
Azért remélem tetszik a rész, kíváncsi vagyok a véleményekre, ne tartsátok magatokban!
Millió puszi & ölelés! ❤️