Larett érdeklődve pillantott az előtér felé, ahol épp a focista robogott be és jólesően megborzongott a melegtől, ami a lakásba lépve fogadta. Tekintete találkozott a lányéval, aki a nappaliból figyelte őt. Csak fél órára hagyta magára, amíg elment bevásárolni, Larett pedig nem ellenkezett. Túlságosan hideg volt közöttük a hangulat ahhoz, hogy Dominikkal menjen. Zsanett és Szofi két napja, hogy hazamentek, ők ketten mégis csak kerülgették egymást.

-Hoztam neked ananászt. - jelenti ki a fiú, bentebb sétálva, Larett pedig egy mosolyt küld felé. - Csináljak gyümölcssalátát vagy magában szeretnéd enni? Vettem még néhány gyümölcsöt. - megy közben a konyhába, hogy elpakolja a vásárolt dolgokat.

-Én eddig csak magában ettem. - tápászkodik fel Larett, alhasa viszont fájdalmas görcsbe rándul, ami miatt elenged egy kelletlen nyögést. - Mindjárt jövök. - motyogja Dominiknak, aki meglepődve néz felé a pult mögül.

A lány sietősen zárkózik a fürdőszobába és a wc-re ülve megpillantja a halvány vér cseppeket a tisztasági betéten. Tényleg megjött neki...

-Francba! - nyögött fel kelletlenül, majd szemével a számára szükséges csomagot kereste, de nem találta, így egy új tisztasági betétet varázsolva bugyijába mos kezet és siet vissza a konyhába. Muszáj megkérdeznie a focistát, hova rakta a női dolgokat, mert tisztán emlékszik, hogy hagyott itt Fanni neki.

-Minden rendben? - kérdezi Dominik azonnal, ahogy meglátja Larettet. A lány csak feszülten fújja ki levegőjét.

-Nem tudod véletlenül, hogy hol vannak a női egészségügyi dolgok? Láttam, hogy Fanni hagyott itt tampont is, szükségem lenne rá... - mondja végül feszengve, mert mégis csak nem a focistával akarta ezt a témát megbeszélni. Dominik pár pillanatig pislogott rá, amíg felfogta a dolgokat, majd szórakozottan elmosolyodott.

-Megettem. - válaszolja továbbra is viccesre véve a szituációt és vállat von. Larett érdekesen nézi, ahogy leteszi a kést a kezéből, majd ellép a pulttól és a fürdőbe indul, ő pedig engedelmesen követi. - Eltettem őket, mert Fanni mindig kint hagyta őket és nem lehetett elférni tőlük. - magyarázza, miközben kinyitja a mosdó alatti szekrényt és előveszi Larettnek a tamponokat és nagy betéteket, majd a kezébe adja. - Kell még valami? - kérdezi halvány mosollyal az arcán.

-Köszönöm. - motyogja kicsit elpirulva a lány, mert rettentő zavarba jött ettől a szituációtól.

Csendben figyeli, ahogy Dominik magára hagyja a fürdőben és becsukja maga után az ajtót. Ezután elenged egy megkönnyebbült sóhajt és azonnal szemügyre veszi a tampont, ami... normál méret. Hát... ez neki nem lesz jó. Sosem használt még ekkorát és nem most kellene próbálkozni vele. Marad a hagyományos megoldás. Betét.

Miután sikeresen felhelyezte a betétet, egy gyors kézmosás után visszament a focistához, aki a nappaliban ült és tévét nézett. Az asztalon két gyümölcsös tálat lát, minden bizonnyal az övé az egyik. Óvatosan ült le biztos távolságra a fiútól, aki ekkor emelte rá csak tekintetét a lányra.

-Kérsz fájdalomcsillapítót? - kérdezi finoman, Larett viszont csak megrázza a fejét. Annyira még nem fájt a hasa, hogy gyógyszert kelljen bevennie. - Egyél ilyet. - adja a lány kezébe a tálat. - A tiédbe több ananászt tettem.

Szoboszlai feszült volt, de próbálta ezt leplezni, amennyire csak lehet. Tudta, hogy előbb vagy utóbb beszélnie kell Larettel a történtekről, mert elég furán lógott most csak minden a levegőben. Érezte, hogy Larett nem fogja neki felhozni, rajta is látszott a zavarodottság.

-Hogy van az orrod? - kérdezi halkan Larett, hiszen a focista orra még mindig be volt pirosodva és itt-ott lila foltban pompázott. Dominiknak jól esett, hogy a lány érdeklődik felőle.

-Sokkal jobban, bár még mindig nem tudok orrot fújni, szóval jó, hogy nem vagyok megfázva. - mosolyodik el a végére.

Larett csak megértően bólint, majd folytatja a gyümölcs evést annak ellenére, hogy érzi magán a focista tekintetét. Úgy volt vele, hogy ha szeretne valamiről beszélni, úgyis mondani fogja. Ő nem akar semmit sem erőltetni, már így is nagy dolog a szemében, hogy Szoboszlai sok mindent elárult az érzéseiről. Dominik visszaemeli szemeit a tévére, de nem bírja sokáig a közöttük beállt csendet.

-Sajnálom, hogy gyökér voltam veled. - fordul a lány felé mégis és kezd bele. Larett csak zavartan pislog rá. Dominik kiveszi a kezéből a tálat és mindkettőjükét az asztalra teszi. - Szeretném neked megmagyarázni ezt az egészet. - néz a lány szemeibe őszintén, aki emiatt nagyot nyel.

-Rendben. - leheli maga elé és előre fél, hogy valami olyasmit fog hallani, ami miatt rosszul érzi majd magát.

-Szeretném, ha tudnád, hogy fontos vagy nekem, csak nem tudom, hogy kellene kezelnem ezt a helyzetet, mert én csak egy mezei focista vagyok. - sóhajtja gondterhelten. - Fanni után szükségem volt valakire és téged nem akartalak kihasználni, mert ezek még túl nagy dolgok lennének neked. Én fizettem ennek a Lindának, hogy együtt legyen velem. Mindig akkor mentem hozzá, amikor te kezelésen voltál és tudom, hogy ez nagyon gázul hangzik, de... szükségem volt rá. - hunyja le szemeit fájdalmas grimasszal. Larett csendben figyeli őt, hátha mondani szeretne még valamit. - De az egész nem jelentett semmit. Csak szex volt.

Larett teljesen össze volt zavarodva. Megbántva érezte magát, ugyanakkor értékelte, hogy Dominik őszinte vele. Szeretett volna, de nem tudott erre igazán érdemben reagálni, ahogy akarta.

-Jól esik, hogy őszinte vagy velem, csak... - süti le szemeit inkább, mert nem tud a fiú szemeibe nézni. - Ennek ellenére rosszul esik, hogy hazudtál nekem és még mindig nem értem, miért csináltál velem olyan dolgokat, holott konkrétan kurvázni jártál. - mondja ki feszengve az igazságot, ami hangosan kimondva, Dominikot is mellbe vágja.

-Folyton történtek apró dolgok, ami miatt mindig közelebb kerültél hozzám és akkor úgy éreztem muszáj neked valami jót is adnom. Tudom, hogy hülyének tartasz emiatt, de tényleg fontos vagy nekem. Fontosabb, mint egy szimpla barát. - ezen Larett halványan elmosolyodik, mert mégis csak jólesik a lelkének. - Ne haragudj rám, de ettől többet most nem tudok neked mondani, mert össze vagyok zavarodva.

-Szerintem mindketten összezavarodtunk picit. - ért egyet Larett. - Sokat jelent, hogy ezt így elmondtad nekem.

-Hidd el, amikor megtaláltad az óvszert a ruhámban, én... már nem járok Lindához. - mondja még sietősen Dominik, nehogy valami rosszat gondoljon róla a lány. - Befejeztem.

-Dominik, én... már megszoktam, hogy eldobnak az emberek maguktól, kérlek ne miattam csináld ezt, hanem magad miatt. Ha ezt szeretnéd, akkor én nem avatkozhatok bele az életedbe, így is nagy felfordulást csináltam már...

-Ne beszélj butaságokat! - húzódik közelebb hozzá a focista és szoros ölelésébe vonja a lányt, aki azonnal viszonozza. Végre azt érzi, hogy valakinek fontos és ezt szavakban is elmondta neki.

-Te is fontos vagy nekem Dominik. - suttogja továbbra is egymást ölelve. A focista szíve ettől hatalmasat dobban és legszívesebben sírna.

December második hete. Az idő már elég ramaty és Szoboszlai átfagyva lép be a lakásba kezében egy viszonylag nagy hálóba bújtatott fenyővel. Tudta, hogy nincs sok ideje megjárni a városközpontot, mert Larett a délutáni pihenőjét tölti szobájában és remélte, hogy nem ébredt még fel. Nem tudta, milyen volt eddig számára a karácsony, de szerette volna, ha megörül neki. Úgy tervezte, hogy majd mire felébred, feldíszíti a fát, de ez meghiúsult, amint meghallotta a lépteket a folyosóról, miután letette a fát a nappaliban.

-Te mit csinálsz? - kérdezi Larett álmos mosollyal, miközben szemeit dörzsöli. Dominik küld felé egy zavart mosolyt.

-Van kedved segíteni nekem? - kérdezi végül hirtelen ötlettől vezérelve.

-Jó, de miben? - kérdez vissza a lány mosolyogva. Látja a focistán, hogy nem volt itthon, utcai öltözéket visel és az arca is ki van pirulva. Dominik csak visszafordul a fához és beleállítja a talpba, majd lehúzza róla a hálót. Larett lefagyva figyeli a hatalmas fát.

-Ezt fel kellene díszíteni. - válaszol mosolyogva. - Hoztam ilyeneket is. - nyúl egy dobozért, amit a lány kezébe ad. Ő izgatott mosollyal nyitja ki és ámul el a sok arany színű díszen.

-Ez komolyan a miénk? - mutat elhűlve a fára, a focista pedig határozottan bólint. - Milyen nagy. Az árvaházban mindig olyan csúnyák voltak meg kicsik. - méri végig a fát, Dominik mellkasa viszont elszorul az árvaház hallatán. Szeretett volna ettől a rossz érzéstől szabadulni, de Larett valahányszor megemlítette, elfogta őt a szorongás.

-Szeretném, ha mostantól így emlékeznél a karácsonyra, olyan szépen, mint amilyenre ezt a fát díszítjük most fel. - néz Larettre Dominik és szeretné, ha ez tényleg így lenne. Ha nem gondolna azokra a rossz dolgokra. Szerette volna magához ölelni a lányt, ezért közelebb lépve hozzá vonja karjai közé, ő pedig esetlenül viszonozza a dobozzal a kezében.

Hosszú percekig élvezik egymás ölelését, majd Dominik óvatosan eltolja magától a lányt és finoman a füle mögé tűri hajtincsét. Annyira vágyik arra, hogy megcsókolja. Hirtelen ötlettől vezérelve hajol ajkaira és finom csókot lehel rájuk, amit Larett megbabonázva fogad és viszonoz is. Jóleső borzongás fut át rajta, hiszen ez már neki is úgy hiányzott annak ellenére, hogy igazából nem volt köztük semmi komoly.

A fa díszítését a focista hamar megunta, így a kanapén elterülve nézte Larettet, aki mosolyogva igazgatta a díszeket, hogy minden tökéletes legyen. Nagyon rég volt ennyire boldog, és ez a focistának volt köszönhető. Tényleg sokkal jobban odafigyelt rá.

Dominik elgondolkodva stírölte Larettet, aki ebből mit sem vett észre. Benne minden meg volt, amit egy lányban keresett. Szép volt, kedves, néha már a humoros oldalát is megmutatta és nagyon vonzódott hozzá. Az alakja pedig tényleg tökéletes volt. Mindenhol formás volt, annak ellenére, hogy nem büszkélkedhetett nagy keblekkel. Vékony volt, ugyanakkor arányos. Telefonját előhúzva terelte el róla kicsit a figyelmét, nehogy feltűnő legyen. Az Instagramot megnyitva ujjával véletlenül a plusz jelre nyomott, ami az új poszt közzétételére szolgált. Eredetileg nem akart semmilyen képet kitenni most, mégis meglátva az állatkertben készült képüket Larettel, óvatos mosolyra húzva ajkait nyomott rá és egy pingvin emoji képaláírással posztolta oldalán a képet. Direkt nem jelölte meg rajta a lányt, hiszen nem akarta, hogy a média kereszttüzébe kerüljön, mégis szerette volna megosztani a világgal, hogy ő van. Az már más kérdés, hogy ki mit gondol a képről. Valószínűleg azt hiszik majd, hogy új barátnője van, ami persze nem teljesen igaz. Larett nem a barátnője.

-Mit csinálsz? - huppan mellé Larett talán túl közel is, ami miatt a focista összerezzen. Felnézve Larett kíváncsi mosolyával találja szembe magát.

-Csak kitettem egy képet. - válaszolja lazán és lezárja a készülékét. - Kész vagy? - pillant a fára a lány mögé.

-Igen. - bólogat hevesen. - Milyen képet tettél ki? - tereli vissza a témát és ekkor tudatosul Dominikban, hogy talán nem kellett volna mégse posztolni azt a fotót. Egy kisebb sóhajt elengedve nyitja meg az alkalmazást és fordítja a lány felé, aki megszeppenve veszi el tőle a telefont. - Wow. - nyögi ki hosszú másodpercnyi hallgatás után és meglepődve adja vissza Szoboszlainak a telefont. - Én azt hittem, hogy csak focival kapcsolatos képeket teszel ki.

-Többnyire igen. - biccent egyet és akaratlanul is Larett arcához érinti ujjait, akit ettől kiráz a hideg. Imádja ahogy a focista hozzáér. - Nagyon szép lett a fa. - emelkedik fel és Larett arcát két keze közé fogva csókolja meg újra, mert egyszerűen nem tudta magát türtőztetni. Larett szerette volna megkérdezni, hogy akkor ez most mi is, de inkább nem tette. Túlságosan tetszett neki is a szituáció, hogy elrontsa.

-Tetszik? - kérdezi fülig elpirulva, miután elváltak egymástól és remegő kezekkel érintette meg ő is a focista felkarját.

-Igen. - bólint Dominik és lassan elhúzódva feláll a kanapéról. - Mit szólnál, ha sütnénk mézeskalácsot? Van egy tuti receptem anyától. - veti fel, a lány pedig boldogan megy utána a konyhába.

Szoboszlai persze a sütkérezés alatt is rengeteget bolondozott Larettel, aki látszólag nagyon jól érezte magát. Teljes odafigyeléssel díszítette a kis formás sütiket, majd elégedett mosollyal helyezte őket egy tálba.

-Elég késő van. - szólal meg Dominik végül. - Menj el fürdeni, én addig elmosogatok.

-Oké. - bólogat Larett, de mielőtt távozna, még feltesz egy számára fontos kérdést. - Mikor megyünk a családodhoz? - kérdezi halkan. A focistát meglepte a kérdés, de nem értetlenkedett.

-Jövő héten van még egy meccsem szombaton. Utána vasárnap hazamegyünk jó? - avatja be a dátumokba kedves mosollyal a lányt. Ő csak mosolyogva bólint, majd tényleg a fürdőbe megy pizsamájával és tiszta fehéreművel.

Fürdés után Larett a nappaliba vonul a plüss kutyájával és gyönyörködik a feldíszített fában, amíg Dominik is felfrissíti magát. Ezután a kanapén feküdve néznek Snookert, amire igazából a lány nem is figyel, csak arra tud koncentrálni, hogy mennyire jó napja volt ma.

Szoboszlai egykedvűen pakolt bőröndjébe, az előző napi vereség után. Duplán rosszul érezte magát, mert szeretett edzőjét menesztették és teljesen maga alatt volt, mert bízott benne, hogy Jesse Marschsal ugyanolyan jól fognak szerepelni, mint Salzburgban. Sajnos ez nem így történt, ő pedig nem tehetett ettől többet. Kitette magát a pályán. Ez volt a legtöbb.

-Larett. - lép a lány szobájába, aki kétségbeesetten próbálta a ruhákat bepakolni. Nem tudta, mennyi ruhát kellene magával vinnie és egyáltalán miket. - Tegyél be fürdőruhát is. - mondja neki lazán, amitől a lány szemöldökei a magasba ugranak.

-Minek? - kérdezi megilletődve. - Azt  mondtad meleg ruhákat vigyek. De elviszem ezt a csinosat is jó? - mutat a focista felé egy piros egyberuhát, ő pedig csak beleegyezően bólint.

-Van számodra egy meglepetésem és oda szükséged lesz fürdőruhára. - kacsint a lányra Dominik, majd magára hagyja, hogy tudjon pakolni.

Larett segélykérően megrázza fejét és próbál nem túlságosan izgatott lenni emiatt. Az izgatottság hamar elhagyja, amint rájön, hogy ő semmit nem tud vinni Dominik családjának a tegnap este készített tiramisun kívül. Nincs pénze, hogy vegyen nekik bármit is, és nem kérhet Dominiktól, így is amije van, azt mind neki köszönheti. Annyira kellemetlen.

Rettentő korán keltek, hogy időben el tudjanak indulni, és miután a focista kétszer leellenőrzött a lakásban mindent és arról is meggyőződött, hogy bepakolta Larett gyógyszereit is, bezárta a lakás ajtaját, majd tanácstalanul fordult a lift felé.

-Megpróbálkozunk vele? Nem tudjuk levinni a csomagokat a lépcsőn. - teszi hozzá Dominik, Larett pedig nehezen, de rábólint a dologra. Maga után húzva fehér bőröndjét, szorítja mellkasához Pajtit és lép be Dominikhoz, aki megkönnyebbülten mosolyog rá. Egyre jobban viselkedik Larett, már nincsenek túl sokszor pánikrohamai és az emberektől sem fél annyira. Persze Szabó-Richter doktornő a focista lelkére kötötte, hogy rendesen szedje a lány a gyógyszereket és amint visszajöttek Lipcsébe, várja őt a rendelőjében.

-Mikor érünk oda? - kérdezi a lány az övét becsatolva, miközben Szoboszlai is beül az autóba. Nagy nehezen, de bepakolt minden csomagot.

-Majd csak estére. - válaszolja könnyedén, majd lassan kigurulnak a parkolóházból.

Larett az út elején még nézi a havas tájat, majd a kapott nyugtatójától szinte a magyar határig alszik. Dominik az elején félt ettől az úttól, mert nem tudta, hogy fogja a lány bírni az utat. Most azonban nyugodtan vezetett és figyelte az utat, hogy tudta, Larettel nincs semmi gond.

Larett álmosan pislogott párat, amíg kitisztult látása és realizálta, hogy az úton lévő feliratok már magyarul szólnak. Odakint teljesen besötétedett, ezért a félhomályban csak a focista arcvonalát látta.

-Mikor érünk oda? - szólal meg kissé rekedten, amivel elnyeri Dominik figyelmét.

-Már csak egy óra. - válaszolja kedvesen. - Jól aludtál?

-Ettől a sok gyógyszertől nem lehet nem jól aludni. - jegyzi meg rosszallóan, mert már elege van belőle, hogy mint egy óvodás, délutáni alvásokat kell beiktatnia.

-Már biztosan nem kell sokáig szedned ezeket. Majd mindig kevesebbre lesz szükséged. - mondja biztatóan a focista.

-Jó. - dől hátra az ülésben és izgatottan kezd nézelődni, miután lejöttek az autópályáról és elhagyták Székesfehérvárt jelző táblát.

Zsanett és Szofi már az ajtóban várták a focistát és Larettet. Utóbbi feszélyezve sétált a bőröndjét maga után húzva a hótól megtakarított járdán a Szoboszlai család házához. Hatalmas volt.

-Domi! - sikít a kislány örömében, ahogy bátyja odaér hozzájuk és azonnal átkéri magát az ő karjaiba. Larett mosolyogva figyeli őket, közben engedi, hogy Zsanett őt is egy öleléssel üdvözölje. Zsolt csak kedvesen méregeti őt, ezért bátorkodik odalépni hozzá is és végül Zsolt az, aki esetlenül magához öleli a lányt. Megesett rajta a szíve, már nem volt annyira dühös, amiért a fia magához költöztette.

-Gyertek be, vacsorázzatok valamit. - terel be mindenkit Zsanett a lakásba. - Hosszú volt az út Larett, elfáradtál? - simítja kezét a lány hátára,  miután levették kabátjaikat.

-Egy kicsit, én mondjuk sokat aludtam. - vallja be, s Zsanett tekintete a kezében szorongatott plüssre téved. Szóval még mindig szorong - állapítja meg magában.

-Nem baj, néha jól esik utazás közben aludni, én is ilyen vagyok. - mosolyog rá, majd az ebédlőbe kíséri, amíg Zsolt feltartja fiát.

-Egy szóra Dominik! - szólal meg szigorúan az idősebb Szoboszlai, mire fia érdeklődve lép hozzá vissza. - Szofi te menj anyával meg Larettel. - utasítja kislányát mosolyogva, aki teljesíti is kérését.

-Mi az? - kérdezi Dominik várakozóan nézve apjára, aki nem tűnt túl jó kedvűnek.

-Megmagyaráznád nekem, hogy mire költöttél több, mint tízezer Eurót? - teszi fel a kérdést kertelés nélkül, ami miatt Dominik ereibe meghűlt a vér.

-Vettem néhány új cuccot. - von vállat végül és remélte, hogy apja tényleg el is hiszi neki ezt a hazugságot. Csak nem mondhatja el neki, hogy kurvázni járt - ami Linda ismeretében elég csúnya szó, de lényegében az -, mert ez hatalmas szégyen számára, hogy idáig fajultak a dolgai.

-Na ne akard nekem bemesélni, hogy ennyiért vettél magadnak ruhát vagy cipőt! - neveti el magát Zsolt hitetlenül.

-Larettnek is vettem dolgokat, de egyébként sincs beleszólásod, hogy mire költöm a saját pénzemet, amiért megdolgozok. Te is tudod, hogy minden nap keményen megküzdök és nagyon hálás vagyok azért, hogy idáig eljuttattál, de beláthatnád, hogy ehhez mégis csak én kellettem! Nem lennék köteles a fizetésem felét mindig neked utalni, mégis megteszem. Nem vagyok már gyerek, apa. Szóval légyszíves szállj le rólam. Larettel pedig legyél normális, mert pont nem arra van szüksége, hogy valami családi dráma közepébe csöppenjen! - mondja meg keményen a magáét Dominik, ami már egy ideje kikívánkozott belőle. Zsolt csak pislogni tudott, majd nézte, ahogy fia ott hagyja őt és az ebédlőbe megy a többiekhez.

-Domi, képzeld el, anya azt mondta, hogy együtt díszíthetjük fel a fát! - meséli a szőke kislány boldogan a bátyjának, aki mosolyogva ül le Larett mellé. A lány előtt már az édesanyja által készített vacsora van és már nagyon várja, hogy megkapja a saját adagját.

-Már tegnap fel akarta díszíteni, de mondtam neki, hogy majd veletek. - magyarázza Zsanett fia elé téve a jól megrakott tányért.

-Helyes, Larettnek már úgyis van tapasztalata ebben. - mosolyog a lányra Dominik kedvesen.

-A mi fánk is nagyon szép lett, csináltam róla fotót. - meséli Zsanettnek Larett izgatottan és elő is veszi zsebéből a telefont.

-Tényleg nagyon szép. Együtt díszítettétek? - kérdezi Zsanett megnézve a képet.

-Igen. - bólogat a lány. - Vagyis... Dominik hamar megunta, szóval én fejeztem be.

-Mert én felügyeltem, hogy minden jó helyre kerüljön. - szól közbe védekezően a focista, miközben szája szinte teljesen tele van.

-Kisfiam, nyeld le azt a falatot. - szól rá édesanyja rosszalló mosollyal. Ekkor Zsolt is megérkezik a helyiségbe és leül az étkezőasztal másik felére.

-Úristen! Ez milyen édes! - kapja kezeit a szája elé Larett, miközben Zsanett egy tál szilvából, sajtkrémből és répából készült pingvint rak eléjük. Dominik mosolyogva figyeli a lányt, aki hitetlenül kapkodja tekintetét közte és anyukája között.

-Domi mondta, hogy szereted a pingvineket. - ül le Zsanett is és Szofi tányérjára is tesz egyet.

-Nincs szívem megenni őket. - bámulja fülig érő mosollyal a lány és érzi, ahogy a könnyek ellepik szemeit, annyira megörült ennek a kedvességnek.

Szerencsére Zsolt semmilyen megjegyzést nem tett vacsora közben, amiért mindenki hálás volt. Larett fürdés után pizsamájában ment vissza a Szoboszlai családhoz, hogy hallgassa őket, miközben Szofival a babaházával játszik. Neki sose volt sajátja. Az árvaházban minden közös volt és sokszor még azokat a játékait is elvették, amiket kimondottan ő kapott.

-Szofi, menjünk most már aludni. - áll fel a kanapéról fia mellől Zsanett, ám kislánya tüntetőleg elfordul és tudtára adja, hogy nem szeretne még aludni menni. - Domi és Larett is mennek aludni, nagyon álmosak ők is. Majd holnap folytatjátok a játékot. - fogja meg lánya kezét, aki megöleli Larettet, majd Dominikot és Zsoltot is. Végül eltűnnek Zsanettel a folyosón a lépcső felé.

Larett egymaga pakolássza kicsit elgondolkodva a játékot és azon agyal, Szofi milyen szerencsés kislány. Észre sem veszi, ahogy Zsanett visszatér és kedvesen mellé térdel.

-Megágyaztam neked a vendégszobában, ha szeretnéd, felkísérlek. - simogatja a lány karját kedvesen, akit ettől jóleső melegség hatja át. Rég volt már, hogy valaki ilyen kedvesen bánjon vele.

-Jó. - egyezik bele, de mielőtt elköszönhetett volna a két férfitól, Dominik felpattant.

-Larett! - szól a lányra finoman. - Gyógyszer! - néz rá jelentőségteljesen, mert az volt az érzése, hogy a lány azt hitte, majd elfelejti. Larett kelletlenül sétál a focista után a konyhába, aki kitölt neki egy pohár vizet és a kezébe adja az altatóját és fél szem nyugtatót.

-A te szobád is fent van? - kérdezi csendesen, miután megitta a vizet. Zsanett és Zsolt a nappaliba beszélgetnek valamiről, így egyáltalán nem hallják őket.

-Igen, szemben a tiéddel. - bólint Dominik. - Menj fel anyával, én még elmegyek zuhanyozni meg beszélek apával.

-Oké. - teszi le a poharat a pultra Larett, majd mielőtt visszamenne Dominik karjánál fogva visszahúzza őt maga elé. Larett várakozóan néz fel szemeibe, amik kedvesen néznek le rá.

-Jó éjszakát! - suttogja a focista, majd finom puszit nyom a lány arcára, aki ebbe fülig pirul.

-Jó éjszakát! - motyogja maga elé, majd elslisszol a focista elől és Zsanettel tényleg felsétál az emeletre.

Larett érdeklődve néz körül a szobában, ahová a focista édesanyja vezette. Pajti már ott volt az ágyon, a bőröndje pedig az ágy mellett volt és hirtelen eszébe jutott, hogy még mindene benne van.

-Majd holnap kipakolsz. - Zsanett szinte olvas a gondolataiban. - Holnapra még elég sok havat mondtak, te szereted a telet?

-Nagyon. - bólogat hevesen Larett, miközben bebújik a takaró alá. - Hatalmas hógolyó csatákat rendeztünk az árvaházban, amikor kicsi voltam.

Zsanett mellkasa elszorul, hiszen borzalmasan sajnálta őt, amiért ilyen helyen kellett felnőnie. El sem tudta képzelni, Larett hogyan élhette meg ezt az időszakot.

-Reméljük most is lesz annyi, hogy Szofival megdobáljátok a fiamat. - enged el egy halk nevetést a nő. - Ha bármire szükséged van, lent leszünk.

-Köszönöm szépen. - mosolyog Larett hálásan. -Jó éjszakát!

-Jó éjszakát Larett! - kapcsolja le a villanyt Zsanett, majd csukja be végül a szobaajtót.

Dominik még egy kicsit beszélgetett a szüleivel, majd elköszönt és inkább elment zuhanyozni. Elég hosszú napja volt. Egész nap vezetett. Ráfért végre egy pihentető alvás.

Larett már legalább egy órája csak forgolódik az ágyban és nem tud elaludni. Talán az új hely miatt. Túlságosan sötét van. Ő fél a sötétben. Megelégelve ezt, dobja le magáról a takarót és plüss kutyáját magához véve oson ki a folyosóra. Már mindenhol sötét volt, ezért céltudatosan nyitotta ki a szemközti szoba ajtaját és csak remélte, hogy az valóban Szoboszlai hálószobája. Megkönnyebbülten csukja be maga után az ajtót, amint megpillantja a focistát, aki már alvóruhában - egy fehér pólót viselt alsónadrágjával - feküdt az ágyban és telefonját nyomkodta.

-Larett! - leheli maga elé megilletődve, hiszen a lány érkezése nem volt teljesen hangtalan. - Mi a baj? Miért nem alszol? - kérdezi aggodalmasan, hiszen már hatnia kellett volna a gyógyszerének.

-Olyan sötét van abban a szobában és én tudod, hogy félek a sötétben. - motyogja halkan, ujjaival a kezében szorongatott kutya fülét kezdi birizgálni.

-Gyere ide. - emeli fel takaróját a fiú, Larett pedig további kérés nélkül bújik be mellé. A lány szorosan bújik hozzá, miközben magához öleli a plüsst. Dominik normális esetben ezt gáznak tartotta volna, de kettejük kapcsolata már az elejétől fogva nem nevezhető normálisnak. - Mit csináltál az árvaházban, amikor féltél a sötétben? - kérdezi egy kis hallgatást követően, miután a lány elhelyezkedett mellette, ő pedig eltette telefonját. Annak ellenére, hogy nem szerette ezt a témát, most mégis ő hozta fel.

-Hát... legtöbbször a fejemre húztam a takarót, mert úgy gondoltam, hogy az megvéd mindentől és akkor láthatatlan vagyok. - magyarázza Larett továbbra is suttogva, mert nem akarja, hogy Dominik szülei felébredjenek és mérgesek legyenek, amiért ő átjött most a fiúhoz.

-Így? - húzza teljesen a fejükre a takarót Dominik, amivel meglepi a lányt.

-Igen. - leheli zakatoló szívveréssel, mert érzi, hogy a focista még közelebb van hozzá.

-Most már nem kell félned. Itt vagyok veled és nem lesz baj. - karolja át derekát a lánynak, majd óvatosan ajkaira illeszti sajátjait.

Ezzel a rövid, de annál érzelmesebb csókkal szerette volna tudatni Larettel, hogy már nincs mitől félnie. Na meg tisztában volt azzal is, hogy a lány vele biztonságban érzi magát és egy csók elfeledteti vele a félelmét.

-Itt aludhatok veled? - kérdezi Larett félve, miután Dominik kitakarta magukat. Azért mégis csak kényelmetlen lett volna úgy aludniuk.

-Itt aludhatsz. - bólint Dominik és Larett az ablakon beszűrődő fény segítségével tisztán látja, amint a fiú ajkai mosolyra húzódnak. - De most már tényleg tessék aludni. Én nagyon fáradt vagyok.

-Jó jó! - csukja le engedelmesen szemeit a lány, amin Dominik csak jót mosolyog, végül vékony derekán átvetve karját hunyja le ő is szemeit és az sem érdekli, hogy egy plüss kutya van közöttük, szinte azonnal el is alszik.

***

Sziasztok!
Mielőtt még elveszteném az időérzékemet a parton, gondoltam hozok nektek egy kis frissítést itt 😁
Nagyon jól esnek a kedves kommentek a könyvet illetően és örülök, hogy ennyien szeretitek olvasni!!
Jó hétvégét mindenkinek!
Millió puszi & ölelés! ❤️