A reggel mindenkinek nehéz. Főleg egy ilyen hosszú, vagy inkább rövidnek nevezhető éjszaka után. Szoboszlai Dominik mérgesen nyomta ki ébresztőjét és fordult át inkább a másik oldalára. Esze ágában sem volt felkelni, pedig ő is tudta, hogy muszáj lesz, mivel be kell mennie edzés előtt a kórházba.

Amint tudatosult a focistában, hogy milyen feladatai vannak mára, szemei csak úgy kipattantak és remélte, hogy nem aludt vissza annyira, hogy kapkodnia kelljen. Azt nem szeretett.

-Jó reggelt! - köszönti barátnője mosolyogva a konyhában, amint Szoboszlai kikecmergett a hálószobából. Már túl volt egy frissítő arcmosáson és fel is öltözött.

-Szia! - lép barátnőjéhez és ajkaira finom csókot lehel.

Imádta, hogy szinte mindig van vele valaki, mert elég sok időt töltött fiatalon egyedül és vágyott arra, hogy ne egyedül kuksoljon a lakásában.

-Mit szeretnél reggelizni? - kérdezi tőle Fanni még mindig mosolyogva, mire a focista csak vállat von. Sosem volt az erőssége, hogy elsőre eldöntse, mit egyen. Pedig szeretett enni.

-Csak valami laza egyszerűt - von végül vállat. - Edzésem lesz.

Barátnője egy bólintással veszi tudomásul, majd neki is fog a reggeli gyors saláta elkészítéséhez. Tudatosan táplálkozott és elég sok salátát etetett barátjával is, aki viszont inkább hús párti volt, de nem vitatkozott emiatt soha.

-Megnéztem a neten, és Nürnbergben van a legközelebbi terápiás központ, ahová beutalhatják Larettet. - Fanni könnyedén hozza fel ezt az egyáltalán nem könnyed témát, amiért barátjától kap is pár furcsa pillantást.

-Ez most hogy jött neked? - falatozza mozzarellás salátáját, és elhatározza, hogy edzés előtt valamit venni fog a központban, mert éhen fog halni.

-Csak gondolkodtam rajta, hogy mi lesz vele. Te talán nem akarnád meglátogatni? - kérdezi Fanni kicsit számonkérőn, amiért Dominik szemöldökei felszaladnak a magasba.

-Ehm, nem igazán terveztem. Minek mennék be egy tök idegen csajhoz egy diliházba? Gondolkodj már kicsit! - néz barátnőjére jelentőségteljesen, aki kissé sértődötten kapja el pillantását.

-Akkor majd én egyedül elmegyek hozzá - szúrja oda sértetten, mire Dominik elenged egy fáradt sóhajt.

-Mi lenne, ha erre később visszatérnénk? Az se biztos, hogy lehet őt látogatni. Majd az orvosok ezt jobban tudják. Reggeli után bemegyünk hozzá, azt se tudjuk, hogy ő szeretné-e, ha látogatnánk ott, meg egyáltalán nem is biztos, hogy engednek be látogatókat.

-Jó... - látja be végül a szőke lány, majd inkább feláll az asztaltól és elviszi a használt tányérokat, majd bepakolja a mosogatógépbe.

Dominik nyugodtan vezet végig a városon a kórházig, közben barátnője által bekapcsolt lejátszási listát hallgatják. Nos... a zenei ízlésük nem igazán egyezett.

A kórház folyosóján egyértelműen a focista mozgott otthonosabban, hiszen tegnap már járt itt és tudta, hol van Larett. Ajtaja előtt megállt, majd barátnőjéhez fordult.

-Figyi, a csaj eléggé labilis. Szóval ne csinálj semmit hirtelen, ne borulj a nyakába. Fél mindenkitől.

-Oké - leheli maga elé Fanni és hirtelen képtelennek tartja magát arra, hogy bemenjen ehhez a szerencsétlen lányhoz. Végül nincs ideje agyalni, mert barátja óvatosan kinyitja az ajtót és belép az egyszemélyes kórterembe, ahol Larett már ébren van és kicsit megijed, amikor a számára még szinte két idegen belép az ajtón. Mielőtt hangot adhatna ennek, a focista beszélni kezd.

-Szia Larett! - lépdel lassan az ágy széléhez. - Dominik vagyok, emlékszel rám? Beszéltünk telefonon az este.

-Szerintem nem értelmi fogyatékos szegény! - szól közbe Fanni kissé szórakozottan, amiért Dominik egy rosszalló pillantással illeti.

-Emlékszem rád - hallja Larett alig hallható hangját. Nagyon kába volt még a kapott altatótól, de legalább pihenni tudott az éjjel.

-Ő pedig a barátnőm, Fanni! - mutat a szőke lányra Dominik. Larett csak bólint.

-Rá is emlékszem - motyogja halkan, majd nézi, ahogy mindketten közelebb sétálnak hozzá, a szőke lány pedig helyet foglal az ágya melletti széken.

Szépnek tartotta. Nagyon is. Úgy érezte, ő messze eltörpül egy ilyen lány mellett.

-Figyelj Larett - szólal meg újra a focista. - Én megkeresem az orvosodat és kicseréltetem a nyugtatódat, ahogy megbeszéltük. Fanni itt marad veled addig, jó?

-Oké - bólint halvány mosolyt erőltetve arcára, majd nézi ahogy távozik a magas fiú, akinek nem tudta megállapítani életkorát. Maximum 25-nek nézte.

Kicsit kétségbeesetten emelte vissza pillantását az ágya mellett ülő lányra, aki folyamatosan mosolygott rá és ez eléggé frusztrálta.

-Hogy érzed magad? - kérdezi Fanni finoman a lánytól, aki eddig félve pillantott rá és nem igazán tudta, mit kellene most tennie vagy mondania. Tisztában volt vele, hogy ő és Dominik jóformán megmentették az életét, amikor megtalálták. Nyilván nem volt a halál markában, de ha nem ők találják meg, talán most nem is itt lenne.

-Fáradt vagyok - nyögi ki végül a féligazságot Larett, hiszen valóban fáradt volt, de félt is és fájt a hasa is.

-Kedvesek veled az itt dolgozók? - kérdez újat Fanni, Larettől pedig csak egy bólintásra futja. - Ízlik az itteni kaja? Szívesen hozok neked valami normálisabbat inkább.

-Egy picit... ízetlen - vallja be Larett félénken, amin Fanni szánakozva elmosolyodik. Látja a lányon, hogy nem túl kommunikatív, de nem igazán okolja tekintve, min ment keresztül.

-Na akkor, ha Domi visszajön, lemegyek venni neked valami finomat - nyúl ösztönösen Larett kezéért, ő azonban ijedten húzza el. Fanninak eszébe jut, mit mondott Dominik neki: ne tegyen semmi hirtelen mozdulatot. Aprót nyel, majd a lány szemeibe kedvesen néz vissza. - Ne félj tőlem, nem akarlak bántani. Segíteni szeretnék. - tudatja Larettel szándékait, és ezzel egyidőben újra kezéért nyúl, ezúttal óvatosabban és most sikerrel jár. Larett keze hideg volt és remegett.

Mielőtt Fanni újra megszólalhatott, Szoboszlai lépte át az ajtó küszöbét és meglepődve torpant meg, amint felfogta a helyzetet. Nem számított arra, hogy a két lány ilyen közel lesznek majd egymáshoz. Fejét megrázva sétál hozzájuk.

-Beszéltem az orvosoddal - intézi szavait Laretthez, aki figyelmesen fordítja tekintetét a fiúra. - Kicserélte a nyugtatóidat és felírta, hogy este kapj altatót. Nemsokára el fognak vinni vizsgálatra a nőgyógyászhoz, utá...

-Nem akarok! - jelenti ki Larett kétségbeesetten, ezzel Szoboszlai szavába vágva. Larett Fanni felé fordul. - Nem akarok nőgyógyászhoz menni! - kezd pánikolni és úgy érzi, hogy szinte alig kap levegőt.

-De Larett, ezt most muszáj - szólal meg újra Dominik értetlenül és egy pillanatra nem érzi át a helyzet súlyát. Fanni egy laza kézmozdulattal inti le barátját, aki csendben is marad.

-Figyelj Larett - szólal meg Fanni és ezzel eléri, hogy a lány rá figyeljen. - Ahhoz, hogy meggyógyulj és hazamehess innen, muszáj, hogy megvizsgáljanak. Veled megyek, ha szeretnéd, jó?

Larett levegőért kapkodva szorongatja Fanni kezét és beleborzong a tudatba, hogy valaki hozzá fog érni ott.

-Nem akarok! - gyűlnek könnyek a lány szemeibe, emiatt pedig Szoboszlai torka elszorul. Sosem látott még valakit ennyire pánikolni. Fanni szomorú mosollyal nézett vissza a könnyeivel küzdő lányra.

-Nem lesz semmi baj, megígérem! - biztosítja Fanni higgadtan és próbálja elérni, hogy Larett megnyugodjon. - Ott leszek végig melletted és, ha valami fáj azonnal szólsz és az orvos abbahagyja, oké?

Larettnek kell egy kis idő, hogy felfogja ezt az egészet és megnyugodjon. Hirtelen annyira forog vele az egész kórterem, hogy inkább lecsukja szemeit. Fanni kezét egyelőre még mindig nem engedte el és nem is szándékozza. Egyelőre ő az egyetlen ember, aki segíteni tud neki remélhetőleg. Na meg a barátja.

-Biztos velem jössz? - szólal meg végül és kérdését egyértelműen a szőke lánynak szánja. Ő elmosolyodik a kérdés hallatán.

-Persze. - bólint határozottan, majd felnéz barátjára, aki eddig csendben figyelte az eseményeket és kicsit feleslegesnek érezte magát.

-Fanni, nekem lassan el kellene indulnom edzésre. - szólal meg halkan a focista.

-Én itt maradok Larettel, majd gyere értem, ha végzel. - a szőke lány tényleg úgy tervezte, hogy Larettel marad és mellette lesz, hiszen nagyon fél a vizsgálattól.

-Rendben - veszi tudomásul a fiú Fanni döntését, majd felveszi kabátját. - Hívj, ha van valami. Majd jövök - hajol oda barátnőjéhez és apró csókot hint ajkaira. Larett kellemetlenül érezte magát emiatt, így inkább elkapta pillantását és az infúzió branüljét nézte a kezén.

Szoboszlai Dominik kissé fellélegezve hagyja el a kórház épületét és ül be autójába, hogy elindulhasson edzésre. Nem szeretett késni, inkább érkezett fél órával előbb, mint a többiek.

Larettet látva egy pillanatra elgondolkodott azon, amit barátnője mondott neki, ám remélte, hogy a lánnyal minden rendben lesz és nem kell majd befogadniuk.

Fanni kedvesen mosolyogva Larettre tér vissza egy meleg teával a kezében, amit az ágyban fekvő lánynak nyújt. Larett halvány mosollyal fogadja és issza meg a kellemes ízű italt. Ezt biztosan a büfében vehette Fanni.

-Jó reggelt! - lép be egy nővér hozzájuk, mire Larett ijedten kapja fel fejét, de Fanni keze nyugtatóan kúsznak combjaira. - Elvinném a kisasszonyt vizsgálatra. - jelenti ki kedves mosollyal a középkorú nő.

-Elkísérem, ha lehet. - vált át Fanni angolra, mert a némettel voltak némi problémái. Megértette a nőt, de a válaszadással meggyűlt volna a baja.

-Sajnálom, de a doktor úrhoz csak a beteg mehet be. - rázza fejét a nővér.

-Nézze, ennek a lánynak pánikrohamai vannak és mindenkitől fél. Szóval bemegyek vele! - jelenti ki határozottan, a nővér pedig most nem mer ellenkezni. Csak bólint és jelzi, hogy akkor menjenek Larettel utána.

Fanni segít felkelni Larettnek az ágyból, majd rásegíti a köntöst, amit tegnap küldött be a barátjával a lánynak. Larett hálásan pillant a szőke lányra, majd bújik bele a kényelmes papucsba.

Larett a szőke lányba karolva sétált végig a folyosókon és engedte, hogy vezesse ahová a nővér is ment. Nála volt a kórlapja, amit Fanni kezébe nyomott egy ajtó előtt. Valamit mondott neki a nő, de ezt ő nem értette, hiszen nem igazán tudott angolul se.

Amint beléptek a rendelő ajtaján egy fehér köpenyes, 40-es évei végén járó férfi fogadta őket, akitől szegény Larett őszintén megrémült. Annak ellenére, hogy az orvos kedves mosollyal üdvözölte őket.

Fanni elmondta, miért jöttek és kicsoda Larett, valamint, hogy az ő jelenléte miért szükséges. Az orvos megértően bólintott, majd megkérte a szőke lányt, hogy segítsen levetkőzni Larettnek deréktól lefelé. A barna hajú lány kicsit ellenkezett, de Fanni jelenléte némiképp megnyugtatta, így bizonytalanul, de levette bugyiját és a köntöstől is megszabadult. A kórházi hálóruhát hagyta egyedül magán, majd tanácstalanul fordult a rá várakozó Fanni felé. Ő bátorító mosolyt küldött felé, majd kezét nyújtotta felé, amit Larett elfogadott és engedte, hogy az orvoshoz vezesse, aki megkérte, hogy üljön fel a vizsgáló székbe. Larett félve, de engedelmeskedett. Túl akart esni ezen, hogy utána aludhasson.

Nem volt túl kellemes számára a vizsgálat, de kibírta Fanni segítségével, aki folyamatosan beszélt hozzá, ezzel elterelve figyelmet erről a nem túl jó dologról. Szerencsére az orvos mindent rendben talált, írt fel antibiotikumot a lánynak, hogy az esetleges fertőzéseket elkerülje. Valamint kért neki kontroll időpontot, hiszen szeretné tudni, hogy terhes-e a lány.

Fanniba karolva sétált vissza szobájába, ahol a szőke lány segített neki átvenni a kényelmetlen hálóruhát arra a pizsamára, amit tegnap hozott be neki Szoboszlai Dominik a többi holmival.

-Nagyon fáradt vagyok - néz bágyadtan Larett Fannira, aki épp köntösét akasztotta fel a mellettük lévő fogasra, miután segített a lánynak befeküdni az ágyába.

-Aludj csak nyugodtan, itt leszek ne aggódj. Kimegyek, beszélek a nővérrel - mosolyog a lányra, aki erőtlenül bólint és már csukódnak is le szemhéjai.

Fanni a folyosóra sétálva pont összefut a nővérrel, aki lekísérte őket a vizsgálatra. Kedves mosollyal lép hozzá, aki szintén hasonló gesztussal fogadja.

-Ne haragudjon, hogy Önt zargatom ezzel, de kíváncsi lennék, hogy Larett Papp melyik pszichiátriai intézetbe fog kerülni? Olvastam, hogy a nünbergi intézet nagyon jó hírében áll.

-Nézze kedves, a Nünbergben lévő intézetből én még nem hallottam, hogy valaki ki is került volna. Ha mégis, akkor is ápolásra szorulnak a betegek. A kishölgyet is valószínűleg ugyanúgy be fogják gyógyszerezni, hogy teljesen leszedálják és bedugják valamelyik szobába. Őszintén, nem irigylem, ha oda kerül - húzza el a száját, majd Fannira néz, aki teljesen leforrázva áll előtte, teljesen megsemmisülve. Egy percre maga elé képzelte a hallott jelenetet Larettel és nem akarta, hogy az megtörténjen.

-Milyen más megoldás van? Nem akarom, hogy egy ilyen helyre kerüljön! - rázza fejét kétségbeesve és érzi, ahogy remegnek a lábai a most ért stressztől.

-Véleményem szerint az lenne a legjobb, ha a hölgy nyugodt családi környezetben lábadozhatna és az orvosi utasításokat betartva járna pszichiáterhez. Nem hiszem, hogy a sok nyugtató segítene - gondolkodik el, majd a nadrágja övén elhelyezett csipogójára kapja tekintetét.

-Szóval akár nálunk is lakhatna otthon? - csillannak fel Fanni szemei és kicsit meg is örül, hogy a lány mellett lehetne.

-Ezt Önöknek kell átgondolnia és orvosi beleegyezés szükséges hozzá - vágja rá gyorsan, mivel mennie kell. - Nézze, most mennem kell, Lidia nővér segít, ha bármi probléma van. - mondja sietősen és már rohan is egy ajtón át egy másik osztályra.

A szőke lány hosszú percekig letaglózva bámult maga elé és próbálta feldolgozni a hallott információkat. Tudta, hogy Larettnek szüksége van rá és Dominikra, hiszen nincsen senkije és ezért nagyon sajnálta. Egy gyereknek szüksége van családra.

Fél óra múlva már a főorvos irodájában ült és határozottan tárta elé kérését, miszerint Larett lakhasson náluk itt Lipcsében. Beleegyezett abba, hogy a lány 0-24 órás felügyeletet igényel, és oda kell figyelni a gyógyszereinek adagolására, valamint heti 4-szer el kell hordani őt pszichiáterhez. Fanni bátran írta alá a papírt, amit ezzel kapcsolatban az orvos elé tett és adta meg Dominik lakásának címét, amiért biztos benne, hogy kapni fog a fejére. Most viszont csak az érdekelte, hogy Larett ne kerüljön egy nem neki való intézetbe.

Mosolyogva sétált vissza Larett szobájába, ahol a lány még aludt. Elvileg holnap haza is engedik, ha nem lesz semmi baj vele. Már alig várja, hogy elmondhassa neki a jó hírt.

-Jót aludtál? - mosolyog Fanni kedvesen a szemeit nyitogató lányra, már ágya mellett ülve. Nem is érdekelte, hogy szinte a fél napját a kórház falai között tölti.

-Uhum - bólint erőtlenül és egy kis mosolyt is megereszt a mellette ülő lány felé, akit nem is sejt, mennyi mindent intézett most az érdekében.

-Figyelj csak Larett, van egy nagyon szuper hírem - ül közelebb és meg is fogja a lány kezét. Larett kicsit furán érzi magát, hogy ez a lány állandóan a kezét fogdossa, de nincs ereje elhúzni. - Holnap kiengednek a kórházból!

Larett egy kicsit elsápad, mert ő még úgy tudja, hogy nincs hová mennie és azt végképp nem, hogy hogyan keveredne vissza Magyarországra és ott mihez kezdene.

-Nem tudom, hogy kell innen haza mennem - pillant fel szégyenlősen Fannira, aki mosolyogva megrázza a fejét.

-Nem kell hazamenned - mosolyog a szőke lány, Larett pedig teljesen összezavarodik.

-Ezt nem igazán értem, ne haragudj. - süti le szemeit és kicsit fentebb ül az ágyában.

Fanni izgatottan helyezkedik el, hogy elmesélhesse neki a fejleményeket.

-Nálunk fogsz lakni. Megbeszéltem az orvosoddal és nem kell semmilyen intézetbe menned és nem is fognak bármi nélkül visszautalni Magyarországra. Meglátod nagyon jól fogod érezni nálunk magadat. Saját kis szobád lesz és ott leszünk veled és segítünk.

-Ez komoly? - pislog Larett nagyokat és kicsit meg is ijed, mert valamilyen szinten még mindig idegen volt neki Fanni is és Dominik is. Viszont bennük jobban bízott már most, mint itt bárki másban.

-Bizony. Holnap hazajössz velünk, jó? - Fanni a legszélesebb vigyorát csillogtatta meg.

-Köszönöm - leheli a barna hajú lány kissé lesokkolva.

Szoboszlai Dominik fáradtan parkol le a kórház előtt, ahol barátnője fülig érő mosollyal ül be mellé. Nem tudja, honnan jött neki ez a jókedv, de emiatt most az ő ajkaira is halvány mosoly kúszott.

-Milyen volt az edzés? - csatolja be biztonsági övét a szőke lány. Dominik pedig körültekintően kitolat, majd elindul a kijárat felé.

-Semmi extra. Kissé elfáradtam, hétvégén kezdő leszek. - von vállat és röviden tömören tudatja barátnőjével, hogyan telt a délelőttje. - Nem vagy éhes? Beülhetünk valahová. - veti fel az ötletet kikanyarodva Lipcse főutcájára.

-Menjünk most inkább haza, majd rendelünk valamit. - rázza fejét Fanni és kicsit rámosolyog barátjára, aki egy bólintással vette tudomásul kérését.

Dominik csendben vezetett hazáig, Fanni pedig telefonjába mélyedve utazott mellette. Kicsit azon is agyalt, miként fogja tálalni neki a Larettel kapcsolatos fejleményeket. Normál esetben erről közösen kellett volna dönteniük, de gyorsan kellett cselekednie.

-Figyi - lép ki cipőiből Fanni, miután Dominik bezárta lakása ajtaját. - Mondanom kellene valamit. - néz fel a focistára félve, akinek az első gondolata az volt, hogy barátnője esetleg terhes. - Nem szeretném, hogy kiakadj...

-Terhes vagy? - gyökereznek a földbe a focista lábai és érzi, ahogy fejéből kifut a vér egy tizedmásodperc alatt.

-Dehogy is! - neveti el magát rögtön barátnője és kicsit azon is szórakozik, mennyire elsápadt szegény fiú a gondolattól. - Larettről van szó.

-Mi van vele? - kérdezi Szoboszlai érdeklődően és nagyon megnyugszik barátnője előbbi válaszán.

-Holnap kiengedik a kórházból és hozzánk fog költözni - mondja ki egy szuszra a lány, mire a focista most aztán totálisan ledöbben ezen.

-Hogy mi van? - ad hangot döbbenetének és eléggé hamar szalad fel benne a pumpa.

-Ne haragudj, hogy nélküled döntöttem, de muszáj volt! - mondja sietősen Fanni. - Máskülönben benyomták volna egy szobába teli gyógyszerezve. Ő ennél sokkal jobbat érdemel.

-Neked teljesen elment az eszed? - kap a fejéhez Dominik és nem akarja elhinni, hogy mindezt tényleg kimondta a barátnője.

-Jaj Domi, ne legyél már ilyen. - szontyolodik el Fanni barátja reakciója miatt. - Larettnek kell a segítség és csak mi tudunk jelen esetben támogatást nyújtani neki.

-Ez akkor sem működik így! - csap hisztisen a focista a combjára. A benne felgyülemlett stressz most jön ki rajta. - Nem hozhatsz ide vadidegeneket lakni csak úgy, ki tudja mennyi időre!

-Te is láttad, hogy Larett milyen félénk! - emeli fel hangját most már a szőke lány is. - Rendes lány és igenis segítünk neki! Ez nagyon jó fényt vetne rád is és rám is! Ne legyél már ennyire ellenséges!

-Nem vagyok ellenséges, de nem akarom, hogy a lakásomat hotellé tedd! - akad ki a focista teljesen jogosan, ám tudja, hogy most már semmit nem tehet, mert barátnője eléggé elszánt.

-Ne legyél nevetséges - Fanni kényszeredetten neveti el magát ezen a kifejezésen. - Larett csak addig marad nálunk, amíg jobban nem lesz. Utána pedig segítünk neki elindulni valamerre a nagyvilágban. Magára van utalva! Azt szeretnéd, hogy vissza küldjék Budapestre és hajléktalanként mászkáljon a városban?!

Szoboszlai Dominik talán most először gondol bele ebbe az egészbe úgy igazán. Bármennyire is nem tetszik neki ez az egész ötlet, ő sem akarja, hogy utcára kerüljön a lány, vagy begyógyszerezzék egy szanatóriumban.

-Természetesen nem akarom. - válaszolja kicsit csendesebben. - De jól tudod, hogy nekem edzéseim és meccseim vannak. Nincs időm vigyázni rá!

-Ezt bízd csak rám - legyint Fanni és halványan el is mosolyodik.

-Legyen. - bólint rá nagy nehezen a focista, mert nincs sok választása. Fanni szemei pedig őszintén csillognak rá. - De azt azért tudd, hogy nem igazán örülök ennek. Olyan mintha a nyakunkba vettünk volna egy gyereket, akivel hatalmas teher jár... - sóhajtja gondterhelten Dominik.

-Meglátod, édes teher lesz - lép hozzá barátnője nagy mosollyal és nyakába csimpaszkodva nyom borostás arcára egy nagy puszit, majd elindul a folyosón a vendégszoba felé. - Megcsinálom Larettnek a vendégszobát, rendelsz kaját? - néz vissza válla felett, Dominik pedig csak egy határozott igent hangoztat vele.

Dominik lemondó sóhajjal sétált a nappaliba és vágódott le a kanapéra telefonját zsebéből előhúzva. Már az étvágya is elment ettől az egésztől, de végül teljesíti feladatát és rendel valami olasz étteremből, amit barátnője úgy imád. Ezután csak tanácstalanul fekszik a kanapén a fehér plafont bámulva és nem tudja, most mit kellene csinálnia. Talán segítenie kellene Fanninak. Nem volt az ilyenekben sosem jó, szóval inkább a fekvést választja és csak bámul ki a fejéből.

Fanni szorgosan húzza fel a tiszta ágyneműt a vendégszobában és törölget le minden polcot, szekrényt, hogy tiszta legyen Larettnek minden. Kiszellőztet, majd fel is porszívózik a helyiségben. Munkája végén elégedetten fordul körbe, majd a csengőt meghallva vidáman sétál ki, hiszen minden bizonnyal az ebéd érkezett meg, amit Dominik rendelt.

Örült, hogy a focista viszonylag kisebb hisztivel elfogadta a tényeket.

~•~

Sziasztok!
Egy ilyen "csodás" hétfő után meg is hoztam nektek a második részt, remélem tetszeni fog.
Nagyon köszönöm az első részhez a sok kommentet és csillagot, valamint listához adást. Borzasztóan örülök, hogy ennyire tetszik nektek már most ez az új alkotásom 😁
Legyen szép hetetek!
Millió puszi & ölelés! 🤍