Larett sunyi mosollyal ült le Dominikkal szemben az ebédlőasztalhoz, ahol a focista kávéját iszogatta telefonját bújva. A lány érkezésére felemelte tekintetét és kedvesen elmosolyodott.

-Jó reggelt. - méri végig a lányt, aki egészen elegáns darabokat vett ma fel.

-Jó reggelt. - ül le Larett és hozzálát reggelijének. Dominik közben még mindig rajta tartja szemeit és áthatóan méregeti. - Kérdezhetek? - néz fel óvatosan a lány és meg is ijed, mikor szembe találja magát a barna szempárral.

-Miről lenne szó? - issza meg maradék kávéját Dominik és minden figyelmét Larettnek szenteli, aki kicsit feszeng a széken.

-Múltkor említetted a kozmetikust. - mondja halkan, a focista szemöldökei pedig összeszaladnak, de nem szól semmit. Megvárja, hogy a lány elmondja, amit szeretne. - Azt mondtad, hogy ha szeretném, akkor elviszel. És én... szeretném. - mondja szemébe nézve óvatosan, Dominik szemöldökei pedig most felszaladnak a magasba. Nagyon remélte, hogy Larett nem miatta akarja ezt az egészet, mert őszintén a szituáció miatt nem sok esélyt lát arra, hogy ő valaha is lefeküdjön vele. Nem mondta ki, de tisztában volt azzal, hogy a lány sérült és nem tud tisztán gondolkozni, neki pedig nem szabad befolyásolnia. Így is túl messzire ment.

-Na és... mikor szeretnél elmenni a kozmetikushoz? - kérdezi Dominik, próbálva megőrizni nyugalmát.

-Esetleg ma? Persze, ha ráérsz. - feleli bátortalanul Larett és szívesen megkérdezné még, hogy ott is ugyanúgy fog-e fájni, de inkább nem teszi.

-Rendben. Délután elmehetünk. De most edd meg a reggelidet, mert lassan indulnunk kell. - áll fel az asztaltól sietősen a focista, majd bemegy a szobájába, hogy ő is felöltözhessen. Még a kedvenc parfümjéből is fúj magára, hiszen attól, hogy Lindához megy, még fontosnak tartotta, hogy adjon magára. Fanni után ígyis a béka feneke alatt érezte magát.

Larett a plüss kutyáját magához szorítva nézett a pszichológusra, aki kedves mosollyal figyelte őt, miután felírta a lapjára a mai kezelés időpontját.

-Mesélj egy kicsit Larett, mi történt veled az elmúlt napokban? - kéri finoman a nő.

-Annyi minden. - válaszolja sebesen, hiszen már várta, hogy végre beszámolhasson valakinek a történtekről. - Dominik olyan kedves velem, olyan jó vele lenni. - meséli boldogan, a doktornő pedig kíváncsian pillant rá.

-Miért más most veled? Korábban azt mondtad, hogy szerinted nem bír téged. - használja a lány szavait.

-Hát... mindig nagyon finomakat főz nekem, meg sétálunk. - mondja a szokásos történéseket, hiszen Dominik a lelkére kötötte, hogy a köztük történtek az ő titkuk.

-Igen, ezeket már korábban is mondtad. Most történt esetleg valami más is? - puhatolózik a doktornő, mert látja Laretten, hogy valamit el akar titkolni.

-De ugye erről nem beszél majd senkinek? - néz rá félve a lány.

-Engem köt az orvosi titoktartás Larett. Efelől nyugodt lehetsz. - bólint bátorítóan, a lány pedig vesz egy mély levegőt.

-Dominik és én csókolóztunk. - feleli egészen halkan. Szabó-Richter doktornő szemöldökei ezzel egyetemben a magasba ugranak és elrontja a betűket, amit le szeretett volna írni. Megilletődötten kapja fel fejét.

-Na és történt esetleg más is ezen kívül? - kérdezi finoman a nő, mert szerette volna elérni, hogy Larett bizalmasan beszégessen vele.

-Hát... Dominik olyan dolgokat csinált velem, ami miatt nagyon jól éreztem magam. - fogalmaz sejtelmesen a lány és óvatosan el is mosolyodik. - Annyira furcsa, de bizsergő dolog volt. És azt mondta, hogy vonzónak tart. - fejezi be az élménybeszámolót már egyenesen vigyorogva. A doktornő ledöbbenve küld felé egy esetlen mosolyt.

-És ezután volt olyan érzésed, hogy nyugtalan vagy és kellett esetleg bevenned gyógyszert? - kérdezi tovább a doktornő, Larett pedig csak mosolyogva rázza a fejét. Szabó-Richter doktornő nem volt buta, hamar összerakta a dolgokat, hogy pontosan mi történhetett a lánnyal. Muszáj erről beszélnie Szoboszlaival az orvosi titoktartás ellenére is. - Beszéltetek erről Dominikkal?

-Csak azt mondta, hogy ez a mi titkunk és nem kell senkinek tudnia erről. Kérem, tényleg ne mondja el neki, hogy elmondtam ezt most. Nem akarom, hogy mérges legyen. - biggyeszti le ajkait, hátha ténylegesen nyomást tud gyakorolni a doktornőre.

-És miért akarta, hogy ez titok legyen? - tér ki a válaszadás elől a nő. Larett csak vállat von.

-Nem tudom. - erősíti meg válaszát.

-És ti most hogy érzed, szerelmesek vagytok? - puhatolózik tovább a  doktornő, mert szeretné világosan látni a dolgokat. Nem akarja, hogy a lánynak további traumái legyenek.

-Nem tudom, hogy Dominik szerelmes-e. - válaszolja szégyenlősen. - És azt sem tudom, hogy amit én érzek, az a szerelem-e. Még sosem voltam szerelmes. - vallja be őszintén, a nő pedig úgy véli, ennél több információt nem fog ma már megtudni, ezért csak arról kérdezgeti még a lányt, hogy nem jelentkezett-e a fejfájása újra és tud-e rendesen aludni.

Szabó-Richter doktornő már kissé türelmetlenül vizslatta az ablakon keresztül az utcát, mert a következő vendége egy óra múlva jön, Larettért viszont még mindig nem jött a focista. Ettől pedig a lány kezdett újra kétségbeesni. A doktornő villámló szemekkel nézett Szoboszlaira, aki kishíján beesett a rendelő ajtaján. Larett azonnal odasietett hozzá és ölelésébe burkolózott, amit Dominik esetlenül viszonzott. A lány még azzal sem törődött, hogy újra azt az ismeretlen női parfümöt érezte, csak végre itt volt vele a fiú. Most már semmi baj nem történhet.

-Dominik, ha végzett, jöjjön be kérem. Larett, addig várj egy kicsit még itt. Rendben? - nézett rájuk a doktornő. Dominik leültette a lányt a székre, majd bement a nő után.

-Valami probléma van esetleg Larettel? - kérdezi rögtön, miután becsukta az ajtót.

-Először is, foglaljon helyet kérem. - inti kedvesen a nő és ő is helyet foglal szokásos foteljében. - Larett ma nagyon sokat mesélt önről.

-Jó és? - kérdezi értetlenül a focista. - Eddig is volt ilyen, nem?

-Valóban. - ért egyet a pszichológus. - Viszont most nem csak önről mesélt, hanem kettejükről.

-Kettőnkről? - nézett a nőre továbbra is értetlenül és nem értette mi a fenét akar most tőle.

-Nézze Dominik, Larettnek fontos a bizalom, de elhamarkodottnak tartom jelenleg, hogy bármiféle intim kapcsolat alakuljon ki kettejük között. Most is hogy esett be ide? Mindketten tudjuk, hogy hol volt és Larettnek nem erre van szüksége. Én nem szeretnék az ön magánéletébe beleszólni, de...

-Akkor ne tegye! - áll fel mérgesen a focista, mert túlságosan sokat tud róla a doktornő és ez dühíti. - Maga Larett orvosa, őt kezelje! Nem azért fizetem, hogy megmondja nekem, mit csináljak! - kel ki magából és indulatával meglepi a pszichológust. Legszívesebben jól megmondta volna Szoboszlainak, hogy lassan saját magát is kezeltetnie kellene.

-Én csak azt szeretném, ha Larett meggyógyulna. Ehhez viszont nem szabad, hogy olyan érzéseket tápláljon magában, amit ön nem tud vagy nem akar viszonozni. - teszi hozzá higgadtságot erőltetve magára a nő.

-Magának semmi köze ahhoz, hogy Larett iránt hogy érzek! Viszontlátásra doktornő! - mondja oda keményen a focista és kirobog az ajtón.

Larett ijedten kapta fel fejét Dominikra, majd engedte, hogy kezénél fogva kihúzza az utcára. Nem volt vele durva, hiszen tudta, hogy elég komoly dologról beszélt neki a pszichológus, ezért nem akart veszekedni a lánnyal. Kezei remegtek ahogy beült a kormány mögé és beindította az autót.

-Miről beszéltél a doktornővel? - kérdezi meg Larett percek múlva, mert zavarta a csend. Dominik lopva pillantott rá és talált is ki máris valami hazugságot.

-Csak, hogy milyen jól halad a kezelésed. Kérdezte, hogy nem volt-e fejfájásod, ilyesmi. - von vállat és kiteszi az indexet a kereszteződés előtt. - Kértem neked időpontot a kozmetikushoz, elmegyünk most, jó?

-Jó. - leheli megsemmisülten a lány.

-Mi a baj? Mégsem szeretnéd? - veszi észre Dominik Larett zavartságát.

-De de, csak... fel akartam rá készülni. - süti le szemeit, ölébe ejtett kezeire.

-Erre nem kell különösképp felkészülni. Majd szépen elmondják neked, mit hogy fognak csinálni. - magyarázza nyugalmat erőltetve magára a focista és közben elgondolkodik azon, hogy neki is kellene már gyantáztatnia.

-De én... nem értem, amit mondanak. - nyögi a lány esetlenül, amint felfogja a fiú szavait. - Bejössz majd velem? - kérdezi félve.

-Én csak az előtérbe mehetek be. Be fog veled menni egy nő, majd megmondom neki, hogy nem beszélsz németül. Le kell majd vetkőznöd alul teljesen, utána meg felfekszel egy ágyra és szépen szétteszed a lábaidat. - mondja Dominik kicsit kínosan érezve magát, amiért neki kell ilyesmit mondania Larettnek.

-Úgy, mint veled? - vág a szavába hirtelen a lány, mire Szoboszlai érdekes mosollyal kémleli őt.

-Igen, hasonló lesz a szituáció. - ráncolja szemöldökét. - Utána csomó mindent kenni fognak rád, meg hintőport is. Aztán szépen legyantáznak. Nem mondom, hogy nem fog fájni, de nem elviselhetetlen.

-Oké. - bólogat Larett tudomásul véve az információkat.

A kozmetikus előtt leparkolva Dominik bátorító mosollyal nyitotta ki Larett előtt a helyiség ajtaját és köszönt a recepciósnak, akivel már jó néhányszor találkozott. Beszélt a kozmetikussal, aki Larettel fog foglalkozni, ő pedig megígérte, hogy majd nagyon óvatos lesz. Larett félve, ugyanakkor izgatottan ment a fiatal nővel, Dominik pedig szintén egy másik kozmetikussal. Utána még lehet fodrászhoz is elviszi a lányt, ki tudja mikor volt utoljára. Próbál neki egy kis örömet szerezni neki.

Szoboszlai meggyötört arccal lépett ki az előtérbe, hogy rendezze a számlát. Talán kevesebbet kellene szexelnie, akkor nem fájna ennyire a gyanta. Erre a gondolatra majdnem hangosan felnyögött. Valahol pedig azt olvasta, az jót tesz az immunrendszerének, ha szexuálisan aktív életet él. Mindegy. Miért olvas ilyeneket és miért gondolkodik most ezen? Tiszta bolond.

Larett arca nem volt annyira fájdalmas, mint az övé.

-Milyen volt? Nem fájt? - kérdezi egyből tőle a focista még a pult előtt állva.

-Nem volt annyira rossz. Amikor magamnak csináltam, sokkal jobban fájt. - magyarázza kis mosollyal. - Neked miért könnyes a szemed?

-Nem is az. - rázza fejét értetlenül a focista és pislog párat, mert ő is érezte, hogy még mindig fáj neki. - Menjünk. Van még egy meglepetésem neked.

-Micsoda? - megy utána az utcára Larett vidáman. - Imádom a meglepetéseket!

-Ha elmondom, nem lesz meglepetés. - néz vissza rá nevetve a fiú és kinyitja neki az utazóülés ajtaját.

Larett izgatottan mosolyog végig az úton, majd még nagyobb izgatottsággal megy be Dominikkal a női fodrászatba, ahol egy kicsit levágnak hajából, persze nem sokat, mert csak maximum öt centit enged. Imádja a hosszú haját. Dominiknak pedig pont ez volt a gyengéje. Elhűlve nézte a lányt, miután mindenféle hajkezelést kapott és fényesen csillogó hajjal lépett eléje.

-Wow. - lehelte ösztönösen. - Irtó jó lett. - emelkedik fel a bőr fotelből és megforgatja Larettet. - Neked is tetszik?

-Nagyon. - bólogat mosolyogva és szorosan megöleli a focistát, aki esetlenül viszonozza ezt. Nem akarta túlságosan magához engedni a lányt, mert tisztában volt ő is azzal, amit a doktornő mondott neki délelőtt. - Köszönöm neked. Olyan szépnek érzem most magamat...

Dominik magával vitte Larettet ebéd után az edzésére, ami olyan kemény volt, hogy este már fáradtan dőlt be az ágyába. Másnap semmi érdemleges nem történt, gőzerővel készült a hétvégi mérkőzésre, amikor is el kell utaznia a csapattal és fogalma sincs kire bízza addig Larettet. Végül arra gondolt, talán édesanyja tudna rá vigyázni, ezért csütörtökön edzése után fel is hívta szülőjét, aki örömmel mondott neki igent, így a focista megnyugodott, hogy szombat reggel édesanyja és Szofi meg fognak érkezni, hogy Larettel legyenek.

Larett kissé túlzott magabiztossággal nyit be Szoboszlai hálószobájának ajtaján péntek reggel, aminek következtében ő is megilletődik és amint tekintete találkozik a focistáéval, már nem is tudja, hogyan kellene kezelnie ezt a helyzetet, legfőképp mit kellene tennie vagy mondania.

Dominik meglepődötten emelkedik fel az ágyon, kissé még álmoskás tekintettel és várja, hogy a lány valamit mondjon.

-Valami baj van? - kérdezi finoman, miután nem kap semmi kérdést sem kijelentést. Larett megrázza a fejét és szemeit a padló irányába fordítja.

-Nincs. - motyogja erőtlenül. Zavarban van, mert nem tudja hogyan közölje a focistával, miért is jött.

-Gyere ide, meg ne fázz. - emeli fel a takarót Dominik és egy halvány mosolyt is megereszt a lány irányába, aki szégyenlős mosollyal sétál oda az ágyához és fekszik be mellé a takaró alá.

Larett engedi, hogy a focista betakarja őt és finoman magához húzza. Ő lélegzetvisszafojtva figyeli arcát, ami most borostás volt, hiszen pár napja nem volt kedve megborotválkozni. Ez pedig csak sokkal sármosabbá tette őt.

-Még tök sötét van odakint, miért nem alszol? - kérdezi alig hallhatóan Larettet, miközben visszatéve fejét a párnára, lecsukja szemeit, hogy még aludhasson legalább egy órácskát.

-Van valami, ami nem hagy nyugodni. - mondja félénken Larett és alig hallhatóan. Dominik szemei kinyílnak és kíváncsian figyelik őt.

-Micsoda? - kérdezi kedvesen.

-Amit a múltkor kértem tőled, hogy tanítsd meg. - válaszolja erőtlenül a lány, Dominik pedig ennek hallatán azonnal elhúzódik és értetlenül pislog Larettre.

-Larett, engedd már el ezt a témát. Rohadtul nem fogok ilyesmit tanítani neked. - ül fel az ágyban és dönti hátát az ágy támlájának, ugyanis ezek után letett arról, hogy újra elszenderedjen.

-Kérlek! - ül fel Larett is és kicsit lentebb mászik, hogy Dominikkal szemben lehessen. - Én... szeretném ezt. - mondja elhalóan, mire csak néhány átható pislogást kap.

-Felejtsd el! - rázza meg végül fejét a fiú és feszülten fújja ki benntartott levegőjét.

-Dominik. - mondja ki a nevét Larett kedvesen, amitől a focista szíve kettétörik. Amíg ő a pszichológusnál ücsörög, addig ő minden alkalommal valaki mással dug, most pedig arra kéri, hogy tanítsa meg, hogy kell egy férfit orálisan kielégíteni. Milyen elcseszett helyzet ez már megint? - Szeretném viszonozni a múltkorit. - teszi hozzá egy halvány mosollyal, ami nem a legőszintébb volt, hiszen fogalma sem volt, mire számítson majd.

Dominik egy gondterhelt sóhaj után Larett keze után nyúl.

-Gyere - ülteti óvatosan az ölébe, a lány pedig készségesen engedelmeskedik és próbálja figyelmen kívül hagyni egyre gyorsuló szívverését.

Szoboszlai nem akart olyat tenni vele, amivel megbántja, vagy valami rosszat okoz, mert fontos lett neki az utóbbi időben. Éppen ezért akarta kerülni a testi kontaktust vele, de túlságosan gyenge volt erre a feladatra. Larett pedig nem úgy tűnt, mint akinek kölcsönös érzései vannak. Dominik a lány ajkaira illeszti övéit, hogy csókolózzon kicsit vele, mielőtt még valami nagy dologba fognának. Talán ez jó felvezető lesz mindkettőjüknek. Még sosem volt senki, akinek ilyet kellett volna tanítania, főleg nem olyan, aki kifejezetten kéri ezt. Larett a vállaiba kapaszkodva viszonozza csókjait, míg a focista kezei vékony pizsamája anyagán siklik le egészen fenekére, amit kicsit erőteljesen nyom ágyékának, Larett pedig el is enged egy megilletődött nyögést, amint megérzi odalent Dominikot. Hirtelen el is válik ajkaitól és csak szemeibe képes nézni.

-Talán azt hitted majd egy csettintésre áll, mint a cövek? - kérdezi provokatívan felhúzva a szemöldökét, aminek hatására Larett arca pírba öltözik.

-Nem, én csak... - kapja el pillantását, és nem is tudja folytatni, mert Dominik finoman megfogja egyik kezét és óvatosan irányítja mellkasán lefelé, ami még őt is meglepi mennyire lázba hozz a lány érintése.

Dominik fogva tartja Larett tekintetét, amint lassan alsónadrágjába csúsztatja kezét. Larett izmai megfeszülnek és talán ez az a pillanat, amikor szeretne inkább visszakozni a dologtól, de teljesen izgatott lesz, amint megérzi a focista meleg bőrét odalent. Nagyot nyel, amikor Dominik apró kezét férfiasságára vezeti.

-Mit érzel? - kérdezi tőle finoman és kíváncsi Larett első gondolatára.

-Ehm... - hunyja le szemeit és keze ugyanúgy ott marad, miután Dominik elhúzta sajátját. - Más vagy, mint máshol. Sokkal... melegebb vagy itt és olyan... kemény. - magyarázza zavartan, a focista pedig halványan elmosolyodik ezen.

-Ahhoz, hogy jól tudd csinálni, még keményebbnek kell lennie. Nyugodtan húzd végig rajta a kezedet, mintha nagyon finoman akarnál megsimogatni valamit. - ráncolja homlokát, amiért ilyen fura hasonlat jut eszébe. Larettet viszont nem zavarja, teszi amit mondott neki. Ez pedig Dominiknak sincs ellenére és egy kicsit úgy érzi, nem is lesz itt gond, csak egy reggeli orgazmus.

Szoboszlai finoman simogatja Larett karját, miközben apró ujjaival simogatja őt ott, ahol a legjobban vágyik az érintésére.

-Várj egy kicsit. - elégeli meg Dominik a simogatásokat és megemelkedve tolja le magán az alsónadrágját.

Larett nagyokat pislogva bámulja a focista tagját, ami nagyobb volt, mint amire számított.

-Nem muszáj, ha mégse akarod. Semmi sem kötelező. - mondja finoman a fiú, látva a lány arcán a megannyi kétséget.

-Akarom! - néz fel rá és határozotta válaszol. - Mit csináljak most?

-Most a szádba kellene venned. - fogja meg saját férfiasságát Dominik és kicsit erőteljes mozdulatokkal ingerli magát, hogy ne Larettnek kelljen olyan sokat bajlódni vele. - Nem kell az egészet. - teszi hozzá, majd Larett újra keze közé veszi és óvatosan hajol hozzá, bár rettenetesen fél, hogy elront valamit.

Larett remegő ajkai közé veszi a focistát, s hirtelen annyira megijed ettől az érzéstől, hogy összeszorítja száját. Dominik azonnal elkapja vállát, és eltolja magától.

-Larett! - mondja nevét sietősen. - Figyi, ez egy elég érzékeny terület, szóval próbáld meg egy kicsit finomabban, jó? Ne stresszelj, lazíts. Nem történik semmi baj.

-Oké oké. - bólogatja és vesz egy mély levegőt, majd újra a dolognak lát. Meglepő módon először csak éppenhogy veszi szájába, hogy szokja ezt a fura helyzetet. Dominik küld felé egy bátorító mosolyt, hiszen eddig jól csinálja. Kezdetnek nem rossz.

-Most egy kicsit jobban a szádba veheted aztán vissza. - magyarázza tudálékosan a fiú és csak reméli, hogy Larett érti, mit akar mondani ezzel.

Larett Dominik csípőjét támaszkodva próbálja azt csinálni, amit mondott neki és szerinte tök jól csinálja. A focista viszont már nem volt ezen a véleményen. Érezte az érzékeny bőrfelületen a lány fogainak halvány súrlódását, ami egyáltalán nem azt a kellemes érzést váltotta ki belőle, mint amit kellett volna.

-Ne nyeld le a nyáladat, enged rá, úgy könnyebb lesz. - próbálja jobbá tenni a dolgot, de miután Larett ezt meg is teszi, egyáltalán nem jön össze, sőt.

Nagyon tetszett neki és különösen hatott rá, hogy Larett szájában volt férfiassága és nem tudta elrejteni férfi mivoltát, mert tetszett neki a dolog annak ellenére, hogy a lány nem volt gyakorlott. Próbálta élvezni a helyzetet és türelmes lenni Laretthez. Adni akart neki esélyt.

-Próbáld meg a kezedet is használni. - mondja csendesen, Larett viszont nem igazán érti ezt hogy kellene.

-Hogyan? - néz fel szemeibe kissé kifulladva ettől a pár perc mozdulatsortól.

-Így. - fogja meg kezét és ujjait férfiasságára fonja. - Miközben a szádban van, kicsit simogasd vagy masszírozd, mittudomén. - ráncolja szemöldökét. - Ahogy érzed. A kezeddel sokat tudsz segíteni magadnak is.

-Oké, megpróbálom. - bólintja Larett és tényleg megpróbálja hasznosítani az instrukciókat.

A baj ezzel csak az volt, hogy Larett tudatosan akarta csinálni a dolgokat és egyáltalán nem érezte át a helyzetet. Azt gondolta ez olyan papírforma szerűen működik, mint ahogy mondták neki.

Dominik megbabonázva figyelte Larettet, aki mindent bele adott, hogy jól csinálja. A focista finoman lökte át válla felett előrebukó sötét hajkoronáját és próbált elvonatkoztatni attól, hogy abszolút nem a legkellemesebb érzésben van része.

-Próbáld meg a fogadat ne annyira neki nyomni - motyogja fojtott hangon, mert kellemetlen neki, ahogy Larett csinálja. Ő csak bólint. Egy erősebb mozdulatánál foga kíméletlenül nyomódik hozzá, Dominik pedig nem bírja ezt tovább. - Na jó, hagyd ezt abba! - szólal fel élesen és határozottan tolja el magától a lányt, aki ettől nagyon megijed.

-Nem jó, ahogy csinálom? - kérdezi csalódottan a lány. - Pedig azt csináltam, amit mondtál...

-Életem legrosszabb szopása! - mondja oda keményen, majd keze közé véve nézi meg közelebbről, hogy nem hagyott semmilyen nyomot rajta Larett. Neki ez az utolsó mondat annyira rosszul esik, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. - Most menj ki a szobából. Öltözz fel, majd megyek és csinálok reggelit. - mászik ki az ágyból a focista és felhúzza boxerét.

-De én... - leheli Larett esetlenül.

-Larett, menj ki! - fordul vissza Dominik kicsit szigorúbb tekintettel, mert egyszerűen annyira szar volt neki is ez a helyzet, hogy nem tudta kezelni. Pedig nem akarta, hogy ez történjen, de már nem tudott más tanácsokkal előrukkolni, amivel jó lett volna a dolog.

-Oké... - hajtja le fejét és szinte hangtalanul csúszik le az ágyról, majd remegő térdekkel hagyja el a szobát.

Dominik rettentően érezte magát, amikor kilépett szobájából és a konyhába battyogott reggelit készíteni. Egyszerűen beleégett elméjébe a történt szituáció és borzalmasan érezte magát amiatt, ahogy szólt utoljára Larettnek. A gondolataiban forgó lány percekkel később gombóccal a torkában lépett a konyhába és emelte tekintetét a focistára, aki kerülte őt.

-Kész a reggeli, tessék. - nyomja kezébe Dominik a tál rántottát. Larett csak finoman leteszi a pultra.

-Nincs kedvem enni. - mondja neki halkan.

-Akkor egyél kedv nélkül. - néz rá értetlenül Dominik és legszívesebb szeretne innen eltűnni és mindent elfelejteni.

-Nézd. - enged el egy kisebb sóhajt és ezzel eléri, hogy Szoboszlai ne sétáljon el mellette, hanem megáll vele szemben. - Nagyon szerettem volna, ha túlesek ezen, mert húsz éves vagyok és nem akarok ilyen tapasztalatlan maradni. Tetszel nekem és nagyon szeretek veled lenni, mert veled biztonságban érzem magam és annyi minden jót kaptam tőled. Viszont azt nem szeretem, amikor ilyen bunkó vagy velem.

Dominik hosszú percekig csak néz a lányra, aki kezd kétségbe esni, mert fél, hogy valami rosszat mondott neki. A focista úgy érezte magát, mintha leöntötték volna egy vödör jeges vízzel. Tetszik Larettnek. Ennek nem lett volna szabad, hogy kialakuljon benne. De kinek akar hazudni, hiszen neki is tetszik a lány és hihetetlenül szerelmesnek érzi magát, amiről tudja, hogy hatalmas hiba és nem helyes, amiket tesz. Egy árva szó sem jött ki ajkain.

-Beszélj már velem kérlek! - kéri Larett könnyeivel küszködve, mégsem kapott semmi reakciót monológjára.

-Nincs mit mondanom. - feszül meg Dominik állkapcsa és kikerülve a lányt ül le az asztalhoz reggelijével a kezében. Tudja, hogy meg kellene ezt beszélniük, mégsem érzi erre képesnek magát. Egy gyáva alak.

Larett sietős léptekkel vonul a szobájába, mert nem akarja, hogy a sírás Dominik előtt törjön rá. A szobaajtót becsapva fut az ágyához és vetődik rá. Keservesen sír és most újra olyan elveszettnek és kitaszítottnak érzi magát.

Szoboszlai dühösen teszi el Larett reggelijét a hűtőbe, mert lassan indulniuk kell és a lány biztosan még fel sincs öltözve. Óvatosan nyit be hozzá, Larett pedig még mindig pizsamában fekszik a párnák között és sír. Ez a látvány pedig elszomorítja Dominikot. Ezt most ő okozta.

-Larett, öltözz fel kérlek, mert mennünk kell lassan a doktornőhöz. - préseli ki ajkai között halkan, mire a lány felül és vörös szemeivel néz rá.

-Én ma nem megyek veled sehova! - jelenti ki remegő hangon. A focista szorosan lehunyja szemeit.

-Ne hisztizz kérlek, ez fontos. Te is tudod. - néz rá jelentőségteljesen a focista.

-Én csak Willi anyukájával vagyok hajlandó elmenni a pszichológushoz. - jelenti ki határozottan, amitől Dominik menten összeesik.

-Nem is ismered Willi anyukáját, még beszélni sem tudsz vele! Eddig se akartál vele itthon maradni! - mondja neki teljesen kiakadva. Larett pedig látva, hogy mennyire dühíti ezt a fiút, tovább idegelte őt.

-Te mondtad, hogy milyen kedves, szóval meg akarom ismerni, mert te bunkó vagy! - mondja tovább a lány, Dominik pedig szeretne felrobbanni.

-Ahogy akarod! - fújtat a focista és kimegy a szobából.

Larett megszeppenve ül az ágyán és nem tudja eldönteni, hogy akkor most tényleg Willi anyukájával fog az orvoshoz menni, vagy Dominik viszi el.

Negyed óra múlva Larett teljes csendben figyeli az idősebb nőt a parkolóházban, akivel Dominik lebeszélte, hogy vigye el az orvoshoz. A nő kedvesnek tűnt, ezért Larett nem félt annyira tőle, ugyanakkor rettentő dühös volt a focistára, hogy így magára hagyja. Bár ezt ő provokálta ki, de akkor is!

-Tessék most mehetsz a vénasszonnyal, ha annyira erre vágytál. Most már remélem csendben leszel! - mondja a focista mosolyogva Larettnek, hogy csapattársa édesanyja azt gondolhassa valami szépet mond a lánynak, úgysem ért magyarul. - Nekem úgyis van egy kis elintézni valóm. Jó szórakozást! - int neki, majd elköszön az idősebb nőtől és saját autójához lép. Larett pedig ledöbbenve áll Willi édesanyja és a hatalmas Mercedes mellett, amivel érkezett. Hogy tehette ezt vele Dominik?!

***

Sziasztoook!🤗
Na hát itt van egy újabb rész ezen a csodálatos hétfőn 😁
Nagyon izgulok, mi a vèleményetek erről a fejezetről 🙈🙈🙈 meséljétek el!!! Pls
Legyen szép hete mindenkinek!
Millió puszi & ölelés! ❤️