Másnap reggel Dominik az ablakon beszűrődő fényre ébred, ugyanakkor többet nem tud tenni, mert Larett még mindig szorosan hozzábújva szuszog. Annyira édesnek találja a lányt, hogy nincs szíve felébreszteni őt. Inkább figyelte, ahogy egyenletesen veszi a levegőt és csak ekkor érzékelte, milyen finom illata van. Haja is frissen van mosva, és annyira... szép. Szépnek találja Larettet. Ez már nem az első megállapítása. Akkor is elgondolkodott ezen, amikor fehérneműben látta őt. Kezdi úgy érezni, hogy már a nőt látja benne, nem csak egy sérült lányt.

-Szia. - köszöntötte Larett nagyra nyílt szemekkel, é egy pillanatra ő is zavarba jött, milyen közel van hozzá Dominik, mégsem engedte el vagy távolodott el tőle.

-Hogy aludtál? - kérdezi a focista mosolyogva és jólesően simogatja a lány hátát, aki ettől kicsit meglepődik.

-Ehm jól. De fáj a fejem... - enged el egy fájdalmas grimaszt.

-Sűrűn fáj mostanában a fejed. - ráncolja szemöldökét aggodalmasan a focista. - Biztos jó az a gyógyszer, amit a doktornő újabban adott?

-Nem vagyok orvos. - von vállat a lány és inkább lehunyja szemeit.

-Holnap reggel felhívom a doktornőt. - határozza el Dominik és Larettel is tudatja ezt. - Most pedig reggelit kellene csinálni. - mondja kis mosollyal az arcán, mire Larett újra kinyitja szemeit és ahelyett, hogy elengedné Dominik derekát, olyan szorosan bújik hozzá, amennyire ez csak lehetséges.

Dominik elenged egy halk nevetést, majd a mosoly arcára fagy, amint érzi, hogy lábai között kis barátja életre kel a lány közelségétől, ez pedig marha kellemetlen. Főleg, ha észreveszi. Próbálta gondolatait elterelni, de ez egyre inkább nem sikerült, így óvatosan húzódott el tőle.

-Megnézem a fűtést. - mondja zavartan és sietősen mászik ki az ágyból, háttal Larettnek,  majd távozik a szobából és egyenesen a fürdőbe megy.

Dominik ruháitól megszabadulva vetett egy pillantást férfiasságára, emiatt pedig elengedett egy kelletlen nyögést és inkább belépett a zuhanyzóba, hogy felfrissítse magát vagy közben mást is csináljon. Ez persze nem jött össze, mert a csapból még mindig csak hideg víz jött, ő pedig emiatt gyorsan kezdett lakadni. Így se rossz.

Larett ráérősen öltözött fel melegebb melegítőbe, majd ment a konyhába, de Szoboszlai még sehol nem volt, még mindig a fürdőben nézegette magát a tükörben.

-Mit szeretnél reggelizni? - kérdezi a focista mögüle, amitől picit összerezzent.

-Nem tudom. - von vállat a lány, majd jobb híján kinyitja a hűtőajtót, hátha támad valami ötlete.

-A fűtés visszajött, meg az áram is, de meleg víz egyelőre nincsen. - állapítja meg Szoboszlai, megfogva a radiátort, majd felkapcsolja a villanyt a konyhában, ugyanis kint borús idő volt és egyáltalán nem sütött a nap.

-Mit csinálsz ma? Mész valahova? - kérdezi Larett érdeklődően, miután Dominik nekilátott tükör tojásokat gyártani.

-Nincs programom. Talán el akarsz menni valahova? - fordul kíváncsian meg egy pillanatra, hogy Larettre tudjon nézni.

-Láttam a pszichológushoz menve valami vadasparkról plakátot. Az messze van? - kérdezi kissé félve, mert nem akar gondot okozni kíváncsiságával.

-Nem, fél óra kocsival. - von vállat Dominik lazán, majd kicsit elkezd gondolkodni. - El szeretnél oda menni? - rakja tányérokra a tojást és a sült párizsikat is.

-Hát csak ha... neked is van kedved. - süti le szemeit szégyenlősen, amin Dominik azonnal elmosolyodik. Szeretne kedveskedni neki szóval miért ne?

-Elmehetünk reggeli után. - válaszolja végül, a lány szemei pedig erre felcsillannak, arcára széles mosoly ül ki.

-Komolyan? - lepődik meg hihetetlen boldogságot sugározva.

-Igen, de... ugye nem lesz baj? Mármint... tudod, hogy a plázában is sírtál, mert pánikrohamod volt a sok embertől. - kezd el aggódni a focista és talán nem biztos, hogy tényleg jó ötlet volt erre igent mondania.

-De itt állatok vannak. - feleli Larett értetlen mosollyal. - Én szeretem az állatokat.

-Legyen. - ül le az asztalhoz, megkönnyebbült sóhajjal és reméli tényleg nem lesz gond. - Mindenesetre elviszünk magunkkal abból a hiperszuper erős nyugtatódból.

-Jó... - egyezik bele szomorúan Larett, de ugyanakkor megérti, amiért Dominik fél vele elmenni bárhova. Ő is jól tudja, hogy bármikor rátörhet egy újabb pánikroham, amit nem tud kezelni és csak a gyógyszerek segítenek neki.

Reggeli után aztán mindketten újra átöltöznek. Larett felvesz egy fekete farmert és egy szürke kötött pulóvert, amit egy fekete övvel rögzít a derekán. Ebben biztos nem fog fázni, hiszen a kötött anyag combja közepéig takarja. Kabáttal és a bokacsizmával pedig tökéletes lesz.

Dominik szintént farmert húzott lábaira, majd egy vékony pólót és egy kapucnis pulóvert, mert nem szeretne sapkát húzni, de ha mégis fázna, akkor ezt a fejére tudja dobni. Annak ellenére, hogy nem a legjobb idő volt kint, legalább a szél már nem fújt.

-Kész vagy? - néz a csizmáját húzó lányra, aki mosolyogva bólogat. - Pajtit is hozod? - néz a komódon pihenő plüssre és kicsit költőinek érzi kérdését. Larett kabátját felhúzva csúsztatja telefonját a zsebébe, majd húzza magához a puha kutyát. - Tehát igen. - válaszolja meg magának a saját kérdését. - Oké, de csak mondom, hogy ha valamelyik állathoz beesik, én nem mászok be érte. - mondja szigorúan, hiszen a plázába visszamenni érte könnyebb feladatnak bizonyult.

-Vigyázok rá. - feleli büszkén a lány, majd az ajtóhoz lépve várja, hogy Dominik is felöltözzön és végre elinduljanak. Pech, hogy lifttel nem mehetnek, szóval mire leérnek a parkolóba, Dominik ki is melegszik.

Larett izgatottan tette fel sapkáját az állatkert bejáratában, amire Dominik ellentmondást nem tűrően utastította. Kicsit duzzogott emiatt, de inkább nem szájaskodott. A hideg révén egyáltalán nem voltak sokan még úgy sem, hogy vasárnap volt. Dominik megvette a jegyeket, majd segített Larettnek lecsipogtatni a kapunál.

-Nézd, ott mutatják melyik állat hol van! - mutat csillogó szemekkel a bejárattal szemben lévő térképre, Dominik pedig mosolyogva megy oda vele.

-Szerintem menjünk körbe és akkor mindegyiket meg tudjuk nézni. - javasolja a focista, Larett pedig bólogatva egyezik bele. Sapkáját megigazítva indul el a kikövezett úton, Dominik pedig úgy érzi magát, mintha Szofira kellene vigyázni. Hogy került ebbe a szituációba?

Larett ámulva nézte a tevéket, zebrákat, akiket eddig csak a tévécsatornán keresztül látott. Igaz, hogy Szoboszlai már lassan egy éve van itt, még sosem járt itt. Más állatkertben viszont igen, ezért őt nem igazán ragadta magával az újdonság varázsa, mint a lányt.

-Úristen! Nézd milyen picik! - mutat a lány szinte ugrálva az örömtől a kis császárpingvinekre, Dominik pedig kicsit kínosan mosolyogva fogta le a lányt vállainál fogva, hiszen rajtuk kívül még azért voltak páran az állatkertben. - Ugye milyen aranyosak?!

-Valóban édesek, de figyelj csak. Ne ugrálj nekik, mert lehet, hogy megijednek. Mi lenne, ha csak szépen néznénk őket? - kéri finoman, mert nem akarja megbántani Larettet, vagy, hogy rosszul érezze magát. Viszont ország világ előtt sem akarja magát lejáratni.

-Őket nem lehet megsimogatni? - hagyja figyelmen kívül Larett a fiú javaslatát és várakozóan néz rá. Dominik összeráncolja szemöldökét, végül értetlenül mered a lányra.

-Nem! - válaszolja továbbra is megrökönyödve. - Larett, nem minden állatot lehet megsimogatni. Ők nincsenek ehhez hozzászokva és félnek az embertől. Majd a kecskéket megsimogathatod.

-Pedig nem tudnának elfutni, nézd hogy totyognak! - mutat az egyik pingvinre nevetve, Dominik pedig fejét fogja, ahogy a lány utánozva a pingvin totyogását megy tovább.

-Ezt ne csináld! - sziszegi neki idegesen és karon ragadva őt húzza el onnan, hogy a többi állatot is megnézzék.

-Miért? Olyan viccesek! - értetlenkedik Larett.

-Mert... mert ne! A pingvinek nem szeretik, ha utánozzák őket. - vág be egy oltári baromságot, ami elsőnek jut az eszébe.

-Komolyan? - csodálkozik Larett és visszafordulva nézi a kis pingvineket, akik nem is törődve a látogatókkal esznek tovább vagy éppen ugrálnak be a vízbe. - Ezt nem tudtam.

-Mert ezt nem mondják a Nat Geo-n. - ezen a felettébb értelmes válaszán aztán megrázza fejét és inkább próbál túllépni ezen. - Nézzük meg inkább a lovakat.

Dominik mérges volt magára, amiért ilyen mély érzéseket kezdett táplálni magában Larett  iránt, pedig milyen gyerekesen viselkedik. Kicsit agyalni kezdett, mert reggel még nem volt ilyen.

-Larett, hány szemet vettél be a kedély javítóból? - kérdezi óvatosan a focista, miközben a lány integet a lovaknak.

-Kettőt, mert olyan szép színe van. - mondja büszkén mosolyogva a fiúra, akinek fal fehér lesz ettől az infótól az arca. Zavartan emeli kezét tarkójára és hunyja le szemeit idegesen. Most mi lesz?

-Baszdki - leheli maga elé végül, majd Larettet magával szembe fordítja. - Figyelj rám! Nem szabad több gyógyszert bevenned, mint ami elő van írva. Meg ne tudjam, hogy kettőt veszel be anélkül, hogy a doktornő erre utasítana! - magyarázza feszülten a lánynak, de nem úgy néz ki, mint akit nagyon érdekel is, amit ő mond.

-Te is vehetnél be belőle. - mondja a lány mosolyogva, Dominik viszont csak rosszallóan megcsóválja a fejét, mert ez most reménytelen. Majd, ha kicsit kitisztul a feje, beszél vele.

Szoboszlai árgus szemekkel figyelte Larett minden mozdulatát, nehogy túlpörögjön és valami baj legyen. Ez szerencsére nem történt meg, csak minden állat kifutója előtt lefotóztatta magát.

-Álljon oda fiatalember maga is! - szólítja meg kedves mosollyal a focistát egy idő bácsi, aki feleségével szintén a pandák előtt nézelődtek.

-Ohh ehm... nagyon kedves. - adja oda zavartan telefonját a férfinak, bár egyáltalán nem állt szándékában Larettel közös képet készíteni.

Larett érdeklődő mosollyal figyelte a mellé álló fiút, aki zavartan karolta át a vállát. Végül Larett oldalának dőlve bújt hozzá közelebb és őszinte mosollyal nézett a kamerába. A fénykép végül elkészült, Dominik pedig remélte, hogy nincs rajta erőltetett mosolya. Illedelmesen megköszönte a bácsinak a lehetőséget, majd miután adott egy autogramot az unokájának címezve, mindenki útjára indult.

Dominik megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor meglátta a kecskéket, hiszen ez volt az utolsó állomás, itt meg lehetett őket simogatni és etetni is szabad volt.

-Ugye bemegyünk mi is? - fogja meg kabátján keresztül karját Larett, ami miatt önkéntelenül is elenged egy kelletlen nyögést.

-Már biztos kaptak másoktól elég kaját. Én viszont éhes vagyok. - mondja tudálékosan, azonban Larett ezt szinte meg sem hallva ment a bejárathoz, Dominik pedig muszáj volt követni. Ezek után bűntudat nélkül fog megenni mindent a mekiben.

Larett boldog mosollyal simogatta már az egyik mini kecskét, mikor végre Dominik is besétált. Rajtuk kívül csak családok voltak néhány gyerekkel, akiknek új volt ez az egész. Larettnek is új volt...

-Szereztem ilyet. Add oda neki. - nyújt a lánynak pár granulátumot, amit Larett mosolyogva vesz el és adja oda újdonsült barátjának.

Dominik esetlenül állt a kifutóban és nézte Larettet, ahogy mosolyogva simogatja és eteti a kecskéket. Milyen boldog. Olyan szép a mosolya, őszinte. Milyen jó, hogy valaki ennyire tud örülni kis dolgoknak is. Valószínűleg, ha ő nincs, akkor a mai napot punnyadva töltötte volna lakásában még Fannival, aki tovább csalta volna őt ki tudja, meddig. Gondolataiból egy kecske rángatta vissza, aki felágaskodva rá, taposott lábai közé, egyenesen férfiasságába, miközben kaját kunyerált tőle.

Szemei kikeredtek, odalent pedig rég nem érzett fájdalom hasította át, majd ösztönösen lökte le magáról a kecskét, akinek odadobta a nála lévő utolsó falatot. Az összes kecske kapja be - gondolta magában, visszatartva káromkodását. Mikor mehetnek már haza?

-Larett. - mondja kissé elhalóan a lány nevét, miközben egyik kezével ölét fogja.

-Tessék? - fordul felé a barna hajú lány mosolyogva.

-Mehetünk? - kérdezi feszülten, mert biztosan nem bír ki egy újabb kecske támadást.

-Mi a baj? - megy oda Larett csodálkozóan, mert látja Dominik arcán a grimaszt.

-Engem nem szeretnek a kecskék. Az egyik... - kezdene bele, de inkább nem folytatja csak megrázza fejét. - Hagyjuk. Inkább menjünk.

Larett látva Dominik kezét sikeresen összerakja a képet és sajnálkozóan néz fel szemeibe, majd beleegyezően bólint és a kijárat felé mennek.

Dominik elhatározásához hűen felvásárolta a fél mekit, Larett csak egy csirkés szendvicset és sült krumplit kért. Ő maga három burgerig meg sem állt, kért hagymakarikákat és nagy sültkrumplit is, hiszen ezt a fergeteges élményt a kecskékkel muszáj kompenzálnia.

Larett mosolyogva nézi vissza a képeket már Dominik lakásában, aki még mindig evett. Amint mindent elpusztított maga elé vette a tiramisut, amit Larett készített. Ő csak egy kicsit bírt belőle enni.

-Ez még mindig nagyon finom. - állapítja  meg a focista, Larett pedig elégedetten pillant fel a telefonból.

-Csinálok majd máskor is, ha szeretnéd. - ajánlja fel kedvesen.

Mikor Larett már hatodjára is átlapozta a fotókat, Dominik sikeresen elindította a mosogatógépet is. A lány mosolyogva felállt és odasétált a fiúhoz.

-Dominik. - szólítja meg finoman. Már teljesen kiment belőle a gyógyszer. - Nagyon köszönöm, hogy elvittél az állatkertbe, még... sosem éreztem ilyen jól magam. - mondja neki őszintén, amitől Dominik torka elszorul. Nem gondolta volna, hogy ekkora örömet tudott szerezni neki.

-Örülök, hogy tetszett. - viszonozza mosolyát. - Viszont meg kellene beszélnünk ezt a gyógyszeres témát. - komorodik el, Larett pedig csak erőtlenül bólint. - Mostantól nem vehetsz be magadtól gyógyszert, mindig én adom oda az adagot. Értjük egymást? Nagy baj lehet, ha többet veszel be. Ezt pedig nem szeretnénk, igaz? - méregeti áthatóan a lányt.

-Igen. - leheli maga elé Larett és egy kicsit bűntudata is van emiatt. - Ne haragudj.

-Nem haragszom. - enyhül meg a focista tekintete. - De ne csinálj többet ilyet. Csak azért mert szép színe van a tablettának. - forgatja meg szemét ezen a butaságon.

Másnap reggel Dominik első dolga volt felhívni Larett orvosát és tájékoztatni az új gyógyszer esetleges mellékhatásáról. A doktornő szerint elég akkor csak napi egyet bevennie, Dominik pedig fel is írta ezt a tégelyre, nehogy elfelejtse.

Ezután toltak egy rövid hisztit a lánnyal, aki nem akart elmenni vele edzésre, végül abban maradtak, hogy otthon maradhat, de nem csinálhat semmit. Végülis a meccs ideje alatt is csak annyi "bajt" csinált, hogy tiramisut készített. Dominik ezután rohant edzésre, Larett pedig gondosan bezárva az ajtót ment vissza a nappaliba, hogy megnézze azt a szurikátás filmet az egyik természetcsatornán. Igaz, hogy semmit nem értett belőle, de tetszett neki.

Miután végignézte a filmet, kicsit unta magát, ezért telefonját elővéve írta be a google keresőbe hirtelen felindulásból Szoboszlai Dominikot, majd kötött ki az Instagram oldalán. Minden képet egyesével nézett át és kicsit szégyellte magát, amiért ennyire vonzónak találta magában a fiút. Biztos volt benne, hogy sok lány imádhatja, hiszen rengeteg követője van. Neki meg még insta fiókja sincsen. Dominik képei szinte csak a fociról szóltak, hiszen tényleg ez volt az élete. Aztán a legrégebbi képek között megpillantott egy fotót, amin Dominik egy szőke kislányt tart az ölében és puszilkodik vele. Őt látta az egyik fotón itt a nappaliban is. Biztos a kishúga. Milyen jó, hogy neki még testvére is van. Szerencsés fiú. Vajon most hogy nézhet kis a kishúga?

Kicsit elnevette magát, amikor meglátta Dominikot rózsaszín fürdőnadrágban feszíteni egy napozóágyon. A kommentek pedig csak rátettek erre egy lapáttal. Szerencsére minden kép alatt voltak magyarul is és jól szórakozott ezeken, hogyan oltogatják egymást a barátaival.

Aztán támadt egy hirtelen ötlete és végül ott kötött ki, hogy csinált magának egy insta fiókot. Huh és most vajon kit kövessen be. Egyértelműen Dominikot kereste meg és izgatottan nyomott rá a követés gombra, majd elégedetten lépett ki az alkalmazásból.

Dominik jóleső fáradtságot érzett tagjaiban, miután zuhanyzást követően leült a padra, hogy felöltözzön. Angelino viszont nem hagyta ilyen gyorsan haladni.

-Mizu van kis barátom? - kérdezi szemöldökét húzogatva. - Meglepően jó formában vagy mostanában. Felhívtad? - utal egyértelműen Lindára, Dominik pedig kínosan néz körbe, hogy ki hallja még őket.

-Felhívtam. - válaszolja halkan, mire a spanyol elégedett mosolyt villant rá. - Heti kétszer találkozunk. - maga se tudja, miért osztja ezt meg barátjával, hiszen egyáltalán nem tartozik rá semmi.

-Wow és szexeltek is? - kérdezi vigyorogva Angelino, hiszen kíváncsi a részletekre.

-Na mit gondolsz... - forgatja szemeit és inkább magára húzza pólóját.

-De legalább jobban érzed tőle magadat nem? Ez volt a cél. - mondja mosolyogva, majd egyszerre néznek Szoboszlai telefonjára, ami rezegve és villogva adta tudtára, hogy értesítése jött. Csak az állapotsort húzta le, ahol megpillantotta Larett követését:

papplarett követni kezdett téged.

Ez valami vicc ugye?!

-Ezt nem hiszem el! - mérgelődik elhűlten. Larett nem lehet ekkora zseni, hogy teligyógyszerezve insta fiókot csináljon magának.

-Mi van? - kérdezi értetlenül nézve rá barátja.

-Haza kell mennem minél előbb. - mondja sietősen Dominik és öltözködni kezd.

-Valami baj van? - kérdezi finoman Angel, miután látja barátján, hogy nagyon befeszült.

-Remélem, hogy nem. Larett instát csinált magának. - sóhajtja gondterhelten végül, cuccait a táskájába bedobálva.

-Na és az miért ilyen nagy baj? - értetlenkedik a spanyol.

-Azért, mert nem neki való. Erős gyógyszereket szed és vigyáznom kell rá. - mondja mérgesen a másik focista.

-Oké apu, akkor menj szidd le a kiscsajt. - neveti el magát Angelino, majd fejét csóválva nézi,  ahogy Szoboszlai az ajtón távozik.

Larett mosolyogva köszönt Dominiknak, aki elég hangosan csukta be maga mögött a bejárati ajtót. Arcvonásaiból ítélve valamiért nagyon mérges lehet. Pedig most akarta elújságolni milyen vicces videót talált Instagramon pingvinekről.

-Mondd csak Larett, hogy gondoltad, hogy instát csinálsz magadnak?! - kezdett bele miután kabátját felakasztotta a fogasra.

-Miért? Nem szabad? - pislog rá kicsit megilletődötten.

-Tudod te mennyi veszélynek teszed ki magadat?! - kel ki magából Dominik szinte azonnal. - Az interneten rengeteg rossz ember van, már egyszer bajba kerültél, mi a picsáért akarod kísérteni a sorsot?! Remélem nem tettél ki magadról semmilyen képet!

-Akkor mostantól az lesz, hogy egy lyukban élem az életemet és rajtad kívül mással ne is kommunikáljak, mert biztos elrabolnak és megerőszakolnak?! - vágja hozzá a lány sértődötten, amin Dominik meglepődik. Nem gondolta, hogy majd vissza mer neki szólni. Jobban belegondolva semmi köze a magánéletéhez, mégis úgy érezte, kötelessége megvédeni mindentől, még ha 19 éves is. Ideje sem volt mondani bármit, Larett sietősen indult szobájába, aminek ajtaját becsapva adta a focista tudtára, hogy nem akar vele beszélni és, hogy megbántotta.

Dominik szitkozódva sétált a konyhába, hogy ebédet készítsen. Volt még egy kis spagetti tészta, szóval azt kifőzte és csinált mellé egy kis bolognait. Miután elkészült ugyan bekopogott Laretthez, de feleslegesen, mert egy "nem vagyok éhes" mondattal adta tudtára, hogy hagyja békén.

Larett szinte egész nap a szobájában volt, amit Dominik akkor elégelt meg, amikor már besötétedett. Fogta a lány gyógyszerét és a bolognait megmelegítve kopogás nélkül robogott be a szobájába.

-Egész nap nem ettél semmit, és a gyógyszeredet is be kell venni. Tessék. - teszi le az éjjeliszekrényre a tányért és a pirulát.

-Nem kérek enni. - válaszolja a lány rá sem nézve a telefonját bújva. Épp pingvines hátteret állított be magának.

-Ha nem eszed meg, Pajti nem alszik ma veled! - mondja Dominik keményen, ezzel pedig elnyeri a lány tekintetét, aki kicsit megilletődve tapasztalja, hogy nem éri meg ujjat húzni a focistával.

-Oké... - motyogja orra alatt és magához veszi a tányért, majd megeszi az egészet, mert annyira ízlik végül neki. Elvégre Dominik főzte. Mindig finomakat csinál.

Larett megette az vacsorát, mégis éreztette a fiúval, hogy neheztel rá, ezért késő este sem tudott Dominik aludni, így inkább megnyitotta az Instagramot, majd nyomott rá Larett profiljára. Bocsánatot kellene kérnie. Larett csak őt követi, senki mást. Pedig Fanni is jelen van a platformon. Gondolkodás nélkül követte vissza a lányt, aki erről értesítést kapott. Szemei nagyra nyíltak, ajkai pedig hitetlen mosolyra húzódtak. Lélegzete is elakadt, amint megnyitotta az első, a focistától jövő üzenetet.

szoboszlaidominik Ne haragudj rám 🐫🦘🐅🐒🦓🐘🦒🐐🐐🐐🐐🐧🐧🐧🐧

Larett hangosan elnevette magát az emojikon, milyen aranyosan fogalmazta meg ezt az üzenetet a fiú. Dominik elmosolyodott, amint meghallotta a lány nevetését. Kikelt az ágyból és inkább átsétált hozzá.

-Már aludnod kellene. - jegyzi meg rosszalló mosollyal, amint szembe találja magát Larett vigyorával.

-Ahogy neked is. - mondja szórakozottan a lány.

-Tényleg ne haragudj rám. - ül le ágya szélére a focista óvatosan. - Túlreagáltam a mait. Csak... nagy rajtam a felelősség és nem akarom, hogy bármi baj történjen veled. Te még nem tudod, milyen veszélyes fent lenni a világhálón.

-Tudok magamra vigyázni hidd el. Nem vagyok idióta. Látod? Még profilképem sincs. - rázza fejét szomorúan Larett.

-Nekem se volt sokáig. - füllent ösztönösen a fiú, hogy ne szomorkodjon Larett. - De figyelj. Okosan kell használni ezeket az oldalakat. Nem szabad sok mindent ide kitenni.

-Pedig neked elég sok képed van fent. - kontrázik Larett.

-Az más. - rázza fejét a focista. - Én közszereplő vagyok és valamilyen szinten elvárás, hogy kapcsolatot tartsak a rajongókkal.

-Értem. - reagál rá a lány halkan.

-Nem baj, hogy csináltál instát, csak mielőtt bekövetsz valakit, vagy bármit csinálsz, szólj nekem. Oké?

-Oké - egyezik bele mosolyogva. - Mutathatok valamit?

-Mutass - bólint szintén mosolyogva Dominik és kicsit megkönnyebbül.

Larett a létező összes pingvines videót megmutatja neki, amit az Instagram felkínált, ő pedig hitetlen mosollyal figyeli a lány arcát, mennyire tetszik neki ez az egész. Amikor idekerült alig akart beszélni. Teljesen megváltozott azóta és ennek nagyon örül a fiú. Larett végül a bojtos fejű pingvinekről mutat Dominiknak képeket.

-Nézd, olyan a hajuk, mint neked ébredés után. - mondja viccesen, amin a fiú tehetetlenül neveti el magát.

-Na jól van, elég a szemtelenkedésből. - áll fel nevetve. - Most már tessék aludni. Reggel Szabó-Richter doktornőhöz kell menni. Zárd le a telefont és tedd az éjjeliszekrényre. Túlmelegszik itt a pingvinektől. - takarja be Larettet a rendes takaróval, a lány pedig mosolyogva fordul felé.

-Jó éjszakát Dominik! - küld felé egy álmos mosolyt a lány, amitől a focista szíve nagyot dobban.

-Jó éjt Larett! - viszonozza gesztusát, majd a villanyát lekapcsolva távozik a szobából, hogy végre ő is aludhasson.

Annyira szerencsétlennek érzi magát, amiért ennyire kétségbe van esve Larettet illetően mindennel kapcsolatban. Tényleg kezd megbolondulni.

***

Sziasztooook!
El sem hiszem, hogy ekkora érdeklődés van ezen könyvem iránt és nagyon boldog vagyok emiatt 😁
Remélem ez a kicsit nyugisabb rész is tetszeni fog nektek 🤭
Várom a véleményeket!
Millió puszi & ölelés! ❤️