Szoboszlai Dominik egész éjjel csak forgolódott, szinte semmit nem aludt. Folyamatosan járt az agya és nem akarta elhinni, hogy tényleg megcsalták. Őt. A nagy Szoboszlai Dominikot. Ez nem lehet igaz, biztosan csak valamit félreértett. Nem. Nem értette félre, hiszen Fanni egyenesen a szemébe mondta meg, mit tett.

Papp Larett szintén csak a fehér plafont bámulta egész éjjel és hatalmas bűntudatot érzett a történtek miatt. Úgy érezte, ő a felelős azért, hogy most Dominik szarul érzi magát és irtó dühös Fannira, akit az éjszaka közepén tett ki a lakásból.

Amikor már viszonylag világos volt, felvette a köntösét, majd halkan kilépett a szobából, hogy igyon egy kis vizet, mert a sok sírástól kiszáradt a torka. A konyhából azonban a lámpa fénye szűrődött ki, majd közelebb sétálva megpillantotta Szoboszlait az asztalnál ücsörögve, fejét támasztva kézfején. Ettől, ha lehetséges még rosszabbul érezte magát, mert nem szerette, ha az emberek szomorúak. Dominik pedig határozottan az volt. Érkezésére a fiú lassan felemelte fejét és ezáltal láttatni vélte szeme alatti karikáit, valamint meggyötört arcát. Larett legszívesebben odament volna hozzá és szorosan megölelte volna, de mégsem merte, hiszen este is úgy lekiabálta őt.

Hosszú másodpercekig csak szótlanul néztek egymásra, végül a focista elengedett egy mély sóhajt.

-Kérsz te is kávét? - áll fel az asztaltól és a pult mögé sétál.

-Igen. - bólint erőtlenül Larett és ő is odasétál. A szürke márványlapnak dőlve nézi, ahogy a fiú vizet forral, majd elővesz két csészét.

Nagyon kínos volt közöttük a hangulat és Larett késztetést érzett arra, hogy újra elmondja neki, mennyire sajnálja ezt az egészet.

-Dominik. - szólal meg alig hallhatóan, mire a fiú ráemeli fáradt tekintetét.

-Tessék? - kérdez vissza erőtlenül. Sosem volt még ennyire gyenge. Mindig olyan magabiztosnak érezte magát.

-Én... annyira sajnálom, kérlek ne haragudj rám. - csuklik el hangja a mondat végén és könnyek gyűlnek a szemébe. A focista ezen elenged egy kisebb sóhajt, majd közelebb lép a lányhoz.

-Larett. - fogja meg óvatosan mindkét karját. - Én tartozom bocsánatkéréssel. Nem lett volna szabad kiabálnom veled, csak... teljesen kikészültem este. Ne haragudj. Többet nem fordul elő. Ami pedig ezt az egészet illeti, ha te nem vagy, ez az egész valószínűleg ki sem derül és hazugságban élem az életemet. Te ne okold ezért magadat. Fanni csinált butaságot nem te.

-De akkor is... - szipogja kétségbeesetten. - Most mi lesz így?

-Mi lenne? - húzza vissza kezeit értetlenül nézve a lányra. - Fanni visszaköltözik Budapestre, mi pedig maradunk itt. Persze én azt is teljesen megértem, ha nem szeretnél itt maradni velem és inkább te is visszamennél Magyarországra, csak... nem tudom. Figyelj ezt neked kell eldöntened. - rázza fejét zavartan és inkább vissza is fordul, hogy kiöntse a felforrt vizet a csészékbe, amikbe már beletette a kávé granulátumokat.

Larett érezte, hogy Dominik legszívesebben azt szeretné, ha ő itt maradna és jobban belegondolva ő is ezt szeretné.

-Nem akarsz beszélni Fannival és kibékülni? - kérdezi esetlenül, hiszen jobb szeretné, ha minden rendben lenne.

-Nem. - feleli határozottan Dominik. - Fanni hazudott nekem és nagyon megbántott. Nem szeretnék vele többet beszélni, szóval ne is említsd nekem ezt az egészet, mert nem vagyok rá kíváncsi. - közli kicsit keményebben.

-Értem. - motyogja halkan az orra alatt a lány, majd minden erejét összeszedve lép oda Dominikhoz, aki kérdőn fordul vele szembe. Larett határozott mozdulattal öleli át a focistát és simul szorosan testéhez, aki egy darabig értetlenül áll csak ott. Végül lassan ő is a lány köré fonja tetovált karjait és jólesően viszonozza az ölelést.

Percekig állnak a konyha közepén ölelkezve, Dominik pedig elenged pár kósza könnycseppet, amit Larett ölelése hozott ki belőle. Óvatosan puszit nyom barna hajára, majd picit eltolja magától, hogy szemeibe nézzen.

-Csinálok neked reggelit, én most kicsit előbb megyek be a központba. - magyarázza neki elengedve őt és a kezébe nyomja a kávés csészéjét.

-Nem kell engem pesztrálnod állandóan. Feltalálom magamat és megnyugodhatsz nem fogom felvágni az ereimet a vajazó késsel. - mosolyodik el kínosan Larett, Dominik pedig bólint és miután megissza kávéját a szobájába megy.

Egyedül akart lenni. A gondolataival. Egy gyors arc és fogmosás után a csapat melegítő szettjében távozott a lakásból, miután elköszönt Larettől.

Fanni túlságosan szégyellte magát és tényleg nem akart találkozni Dominikkal, félt újra a szemébe nézni, így már csak akkor lépett be a lakásba, amikor biztos volt benne, hogy a focista már elment edzésre.

-Szia! - pislog rá Larett meglepetten a nappaliban ücsörögve immár felöltözve.

-Csak a cuccaimért jöttem, Domi elment? - kérdezi kínosan, miközben felakasztja kabátját a fogasra.

-Igen. - bólintja a lány.

Fanni további mondanivaló nélkül indul a hálószobába, hogy összeszedje ruháit és személyes holmijait. Larett nem bírta ki, hogy ne beszéljen vele, ezért halkan besétál a szobába, ahol a szőke lány most elég meggyötört arccal pakolja ki az egyik szekrényből ruháit.

-Nagyon sajnálom, hogy ezt történt. - szólal meg halkan, mire Fanni rápillant. - Nem akartam, hogy ez legyen. - mondja továbbra is bűnbánóan.

-Ez... nem a te hibád. - szorítja össze szemeit a másik lány. - Ezt én rontottam el.

-Annyira bánt, hogy ilyen nagy bajt okoztam. - folytatja szomorúan. - Ugye ki fogtok békülni?

Fanni elenged egy kisebb sóhajt, majd a ruhákat letéve az ágyra fordul Laretthez.

-Nem. - válaszolja határozottan és tömören. - Nem fogunk kibékülni, ez a helyzet most teljesen más. Ezt már akkor meg kellett volna lépnünk, amikor Dominik megcsalt engem.

Larett elképedve néz Fannira. Ezek szerint tényleg jól hallotta ezt tegnap este. Nem akarta elhinni, hogy Dominik tényleg félrelépett.

-Segítsek neked valamiben? - kérdezi végül nagyon nyelve.

-Ezeket be kellene hajtogatni abba a bőröndbe - mutatja a nagy szürke bőröndöt és a ruhákat odaadja Larettnek. Fanni szeretett volna minél hamarabb végezni itt, mert el akarta érni az esti járatot, amire jegyet vett.

Két nagy bőrönd ruha és néhány doboz telt meg a lány holmijaival, utóbbihoz pedig hagyott egy rövid üzenetet a focistának, hogy legyen kedves feladni postán.

-Figyelj Larett - jön ki a fürdőből Fanni. - A gyantázós cucc már sehova nem fér be, itt hagyom neked. Használd nyugodtan.

-Ehm, köszi - néz rá esetlenül, hiszen azt sem tudja, hogy kell azt használni. Ő sosem gyantázta még magát a lábán és a hónalján kívül. - Mi lesz most velem? - tereli el a témát egy őt sokkal jobban foglalkoztató kérdéssel.

-Nézd. Én túlságosan elfoglalt vagyok a suli és a fotózások mellett. - néz rá jelentőségteljesen. - A szüleim nem valószínűleg, hogy preferálnák, ha nálunk laknál. Domi még így is sokkal többet tud rád vigyázni, mint én tudnék. Az lenne a legjobb, ha te itt maradnál vele. Elintézte, hogy ide szóljon a lakcímed, itt van a pszichológusod is, szerintem nem tenne jót most egy költözés neked. - érvel neki elég nyomós indokokkal, amit Larett egy apró bólintással vesz tudomásul.

-Hiányozni fogsz. - érzékenyül el Larett és hirtelen felindulásból megöleli Fannit, aki viszonozza gesztusát.

-Vigyázz magadra! Bármire szükséged van, keress nyugodtan telefonon. - mosolyog rá kedvesen, majd végül fogja a két bőröndöt és utoljára szétnézve a lakáson megy ki az ajtón anélkül, hogy visszanézne.

Larett egyedül marad az előtérben lévő dobozokkal és hirtelen úgy érzi, mintha a mellkasa össze akarna préselődni és megfullad.

Szoboszlai már teljesen kifulladva terült el a füves pályán edzés végén. Tyler és Angelino komolyan aggódtak érte, mert szinte senkivel nem beszélt egész edzés alatt és elég rosszul nézett ki. Csak Willivel osztotta meg a történteket, amikor reggel megérkezett. Csak hanyagul lőtte a labdát a kapura.

-Hé emberem! - szólítja meg Tyler, amikor végre a magyar középpályás is betalál az öltözőbe és unottan fordul barátai felé. - Mi van veled ma? Olyan fos kedved van.

-Semmi. - ránt vállat, majd megszabadul izzadt felsőjétől. - Fanni megcsalt és szakítottunk tegnap este. - teszi hozzá egykedvűen.

-Mi? - kerekednek el Angelino szemei. - Ez most komoly?

-Ja. - motyogja orra alatt a legfiatalabb.

Tyler végül kiszed minden részletet Szoboszlaiból, akit a zuhanyzókhoz is követnek a spanyollal és jól kitárgyalják ezt az egész szituációt. Igazából csak elmondják neki, hogy milyen jól tette, amiért kitette a lányt és szakított vele. Dominik viszont ettől még nem érezte jobban magát és úgy érezte, minden összeomlik körülötte.

-Figyelj rám. - csúszik közelebb hozzá Angelino miután már csak ketten vannak az öltözőben. Tyler sietett a barátnőjéhez haza, mert megígérte, hogy este elviszi vacsorázni. - Gondolom már egy jó ideje nem voltatok együtt olyan értelemben. - mondja, mire Dominik csak szomorúan bólint. - Van egy telefonszámom. - folytatja halkan és egy papírt ad át barátjának egy telefonszámmal és névvel. Linda Gerster.

-Miféle telefonszám ez? Valami pszichológushoz akarsz benyomni? - ráncolja szemöldökét értetlenül Dominik.

-Ez nem pszichológus te kispöcs. - rázza fejét rosszallóan Angelino. - Szerintem jót tenne neked, ha kicsit kiengednéd a gőzt és erre a legjobb megoldás, ha szexelsz. Az jót tesz, nem leszel ilyen feszül.

-Te most komolyan egy hivatásos kurva számát adtad meg? - kerekednek el a fiatalabb focista szemei. - Nincs szükségem ilyesmire! - nyújtja vissza, de Angelino felteszi kezeit védekezően maga elé.

-Domi, nem tudhatod, mikor hozza úgy a helyzet, hogy szeretnél csak úgy következmény nélkül dugni egyet valakivel. Tedd el. Nem muszáj felhívnod, csak... gondold át. - veregeti meg a vállát Angel és magára hagyja.

Dominik egy darabig forgatja kezében a papír darabkát, végül egy kelletlen nyögéssel teszi el kabátja zsebébe és összeszedi mindenét, hogy hazamenjen. Fogalma sem volt, honnan volt barátjának ilyen telefonszáma, talán ő is járt ennél a nőnél. De ő sosem csinált ilyesmit, most miért tenne? Az tény, hogy jól esett volna valaki oldalán vigasztalódni és azt hitte majd Larett erre megfelelő ember lesz, hiszen érezte, hogy ő együttérez vele és nagyon jó érzelmi támasz lehetne vagy legalább a gondolatait elterelheti Fanniról. Hiszen elég sokat kell rá figyelni de... vele nem szexelhet! Viszont legalább nem lesz egyedül. Ez is valami.

Késő délután ért haza, még elment a mekibe kaját venni, mert úgy érezte jót tenne neki valami egészségtelen kaja. Hirtelen bűntudatot érzett, mert előbb akart hazamenni, el is felejtkezett arról, hogy Larett valószínűleg semmit nem evett. Ettől kicsit rosszul érezte magát, de amint megpillantotta az előtérben a dobozokat és Fanni írását, elszorult a torka. Valóban helyesen tette ezt?

-Szia! - köszön neki Larett csendesen, miközben az ajtófélfának támaszkodik. Aggódott, hogy ilyen sokára jön Dominik haza.

-Szia! - néz rá halványan mosolyogva. - Remélem éhes vagy, mert én nagyon. Mit szólnál, ha ennek a zacskónak a tartalmát a kanapén punnyadva fogyasztanánk el és néznénk valami idióta videót kutyákról meg macskákról a Youtube-on? - emeli fentebb a mekis logóval ellátott barna zacskót, Larett pedig elengedve egy megilletődött nevetést bólint rá. Ha ez kell, hogy Dominik jobban érezze magát, belefér. A kedvéért még enni is hajlandó lesz most. Pedig eddig úgy érezte egész nap, hogy egy falat se megy le a torkán.

Dominik ezután napokig nem akar senkivel kommunikálni, még Larettel is csak a szükséges dolgokat beszéli meg. Árnyéka önmagának. Eljár edzésre, bezárkózik a szobájába, vagy a nappaliban tesped a tévé előtt.

Annyira meg akart őrülni a gondolataitól, hogy hirtelen felindulásból beírta az Angelinotól kapott telefonszámot a mobiljába és tárcsázni kezdte.

-Linda Gerster. - szól bele egy női hang a vonal másik végén. Dominik kicsit megijed, hiszen nem gondolta át, mit is fog vagy kellene mondania a nőnek. Tényleg sosem fanyarodott ilyesmire.

-Dominik vagyok. - mondja kissé remegő hangon, de aztán megembereli magát. - Egy barátomtól kaptam ezt a számot, aki úgy gondolja jót tenne, ha találkoznánk. - mondja sietősen és szemeit fájdalmasan hunyja le.

-Rendben Dominik. Hol szeretnél találkozni? Nálad vagy nálam? - kérdezi kedvesen a nő.

-Nem leszek indiszkrét, ha azt mondom nálad? - kérdez vissza zavartan.

-Egyáltalán. - ettől a választól megnyugszik a focista, majd kicsit lefagy a következő kérdéstől. - Mikor szeretnél?

-Ma? - kérdez vissza újra összeráncolva szemöldökét, hiszen egyáltalán nem tudja, hogy mennek a dolgok.

-Ejha - hallatszik a nevetés a vonal végéről. - Te aztán nagyon pörgeted a dolgokat.

-Ne haragudj, csak. Elég sok minden dolgom van és nehéz szabadidőt találnom. - szabadkozik rögtön a fiú.

-Semmi baj Dominik. - nyugtatja meg a nő, aki harmincas évei felé járt már. - Mikor lenne alkalmas neked a mai napon?

-Egy óra múlva? - kérdezi félve.

-Rendben. - egyezik bele Linda. - Elküldöm neked a címet sms-ben. Van valami extra kívánságod esetleg?

-Ehm... azt hiszem nincs. Bár nem igazán tudom mit kellene erre válaszolnom. - neveti el magát zavartan. Hogy került ebbe a helyzetbe?

-Csak arra gondoltam, hogy szeretnéd, ha esetleg valami számodra olyan darabot vennék fel, ami elnyerné a tetszésedet.

-Áhh, mi lenne, ha meglepnél? Nem vagyok kreatív az ilyesmiben. - vallja be, hiszen azt sem tudja hogy néz ki ez a Linda. Mi van, ha valami negyven éves nő, aki sokkal közelebb áll korban az anyjához, mint hozzá...

-Rendben Dominik. Várni foglak. - köszön el tőle a nő, majd bontja a vonalat.

Percekkel később megérkezik az ígért cím, Dominik pedig csak ekkor fogja fel, mit beszélt meg az imént.

-Mehetünk? - lép be a szobába Larett kissé félve, ami visszarángatja a focistát a valóságba.

-Hogyne. - mondja zavartan, majd végignéz magán. Nem túl gáz a kinézete, kék farmert visel fekete pólóval, a haja is rendben van, így simán elmehet bármilyen nőhöz. Bár lehet nem ártott volna megkérdezni, hány éves ez a Linda. Mi van, ha valami szottyadt teste van? Akkor fel sem fog neki állni és tök kínos lesz az egész szituáció.

Az út a pszichológushoz csendben telt, mint legutóbb is. Larett nem szerette volna faggatni a focistát, ugyanakkor nagyon sajnálta.

-Egy óra múlva jövök érted, be tudsz menni egyedül? - áll le Dominik egy szabad helyre és feszülten pillant az órára.

-Igen. - bólintja halvány mosollyal Larett és tudja, hogy Dominiknak biztos valami fontos dolga van, nem ér rá az előtérben ücsörögni és őt várni, amíg a doktornővel beszélget.

A focista megvárja amíg Larett bemegy a rendelőbe, majd megkönnyebbült sóhajjal teszi ki az indexet miután beütötte Linda címét a telefonjába. Nincs olyan messze szerencsére.

Egy belvárosi, elég elit környéken parkol le, majd száll ki az autóból és csenget be a 37-es szám alatt. Senki nem szól bele, csupán a lépcsőház ajtaja nyílik ki egy berregéssel. Ő pedig nagyot nyelve lép be rajta és megy a lifthez. Még jó, hogy így tett, nem akart ennyit lépcsőzni, Linda a 9. emeleten lakott. Ha egyáltalán itt lakott. Az ajtónál állva vett egy mély levegőt, majd megnyomta a csengőt. Az zár kattant és nem sokkal később egy iszonyatosan csinos nő nyitott ajtót. Linda Gerster volt az, elég kirívó ruhában, amitől Dominik fantáziája egyből megindult, szemeivel alaposan mérte végig. Egyáltalán nem tűnt idősnek. Határozottan szép volt. Igazi dögös nő.

-Linda? - kérdezi Dominik bizonytalanul és próbál nem zavartnak tűnni.

-Igen, te pedig biztos Dominik vagy. - mosolyog rá kedvesen, majd eláll az ajtóból, hogy a fiú beléphessen az ajtón.

Dominik illedelmesen leveszi a cipőjét és kabátját is felakasztja, amit Linda megmosolyog.

-Mondd csak Dominik, hány éves vagy? - kérdezi incselkedő mosollyal a nő, mire Dominik elenged egy zavart nevetést.

-Huszonegy. - feleli bizonytalanul. Már Amerikában is legálisan ihatna.

-Jól sejtem, hogy nem csináltál még ilyet? - fogja meg finoman csuklóját és bentebb kezdi húzni a lakásban.

-Soha. - feleli a fiú elhalóan, amikor Linda leülteti egy hatalmas ágyra.

Igazából nagyon fancy lakás ez, szóval ez biztos sokba fog kerülni - futott át Dominik agyán.

-Tisztázzunk néhány dolgot, mielőtt bármi is történik. - szólal meg Linda egyenesen a focista ölébe ülve, amitől ő azonnal életre kel odalent.

-Oké - bólint erőtlenül. Még sosem volt ilyenben része, de Linda nagyon is lázba hozta. Tökéletes teste volt még így ruhán keresztül is.

-Anális szex ki van zárva és csak óvszerrel szexelünk. - erre Dominik megint csak bólint, hiszen ez mind tiszta sor. - Az ár mindig fix, 2000 Euro. Lehet csókolózni és igazából bármit, amit te szeretnél. Magánéletről nem szoktam beszélgetni, remélem megérted. Van esetleg különleges kívánságot milyen pózzal szeretnél kezdeni? - Linda olyan hangon beszél, amitől Dominik teste jólesően megborzong. Már alig várja, hogy legyen valami.

-Nem tudom. - válaszolja zavartan és nem is igazán tud a kérdésre koncentrálni, mert Linda óvatosan túr hajába és tűri hátrébb.

-Látom nagyon feszült vagy, mit szólnál, ha valami beválttal kezdenénk? - vigyorodik el a nő és óvatosan lecsúszik a fiú lábai között. Dominik élesen beszívja a levegőt, amikor a nő ujjai megtalálják nadrágja övét és pillanatok alatt húzza le lábain a farmert.

Kezei finoman simogatják őt alsónadrágon keresztül, amitől érzi, hogy ereiben áramló vér mind odalent összpontosul. Linda hihetetlenül jól csinálta a dolgát. Dominik ajkait hatalmas sóhaj hagyta el, amikor a nő ajkai közvetlenül érintették meg férfiasságát, majd vette szájába, ő pedig szeretett volna inkább elhalálozni. Fanni sosem csinálta ezt ilyen jól.

-Szép méreted van. - jegyzi meg Linda miután a focista örömnedvét lenyelte.

Dominik megszólalni sem mert, csak megbabonázva sóhajtozott még mindig, majd pólóját levéve feküdt fel teljesen az ágyra, a nő pedig széles mosolyt villantva ült csípőjére.

-Ne ülj rá háttal, nem szeretem a fenekeket nézni. - magyarázza Dominik kínos mosollyal, Linda pedig megértően mosolyog rá, majd elvesz az éjjeliszekrényre kikészített óvszerek közül egyet és felhelyezi a focistának.

-Figyelj csak Dominik - veszi le magáról a ruhát Linda, majd előrehajolva érinti ajkait a focistáéra. - Szabad ám használnod a kezeidet, ha szeretnéd. Lehet, hogy más nem szereti, ha fogdossák, de nekem nagyon jó visszajelzés lenne. - nedvesíti be ajkait és felforrósodott nyakán apró csókokat hagy, Dominik kezei pedig ösztönösen ölelik át derekát.

Linda érezte és tudta, hogy Dominiknak ez még nagyon új, ezért megpróbált nagyon érzéki és finom lenni vele, hogy megfelelő élvezetben részesüljön. Szemei kicsit nagyobbra nyíltak, amint megpróbálta magába vezetni férfiasságát. Elég sok kuncsaftja volt, de egyiknek sem volt ilyen farka.

Dominik tekintete elsötétült, amint Linda csípője lassan ringatózott rajta, kezeit pedig mellkasán támasztotta meg. Az ő kezei lassan és félve kúsztak fel derekán és csatolta ki melltartóját, amiért kapott egy csintalan mosolyt a nőtől. Ő eldobta az ágyon és tovább mozgatva csípőjét hajolt a fiú mellkasára és kezdeményezett vele csókot.

A Lipcse középpályásának már rég volt része ilyen jó szexben és még az sem zavarta, hogy számára tök idegen és idősebb nővel történt. Az órára nézve kicsit elfintorodik, mert mindjárt indulnia kell Larettért, pedig most nagyon szívesen tolna még egy menetet Lindával.

-Milyen volt? - simogatja arcát a nő finoman, ő pedig önelégült vigyorral fordul felé az ágyban.

-Eszméletlen jó nő vagy. - mondja ki az első eszébe ötlő gondolatot, amin a nő halkan elneveti magát. - Sajnálom, hogy már mennem kell.

-Neked aztán tényleg ki van számítva az időd. - jegyzi meg pimasz mosollyal a nő, majd kikelve az ágyból felveszi selyem köntösét, Dominik pedig összeszedi ruháit.

Egy gyors mosdólátogatás után a focista kínos mosollyal áll meg Linda előtt, aki haját igazgatja a tükör előtt.

-Visszajáró vendég leszel Dominik? - kérdezi tőle teljesen természetesen, amivel a kissé magabiztossá vált fiút teljesen eltántorítja. Ő maga sem tudja, hogy ez csupán egyszeri alkalom volt-e vagy sem.

-Ezt miért kérdezed? - vakarja meg tarkóját kicsit kínosan.

-Időpont miatt. Fixáljuk le, mikor szeretnél jönni. - fordul felé kedves mosollyal a nő, a fiú pedig csak bólint.

-Heti két alkalom? Kedd és péntek? - kérdezi végül, hiszen ezeken a napokon hordja Larettet pszichológushoz, ilyenkor van mindig egy szabad órája.

-Ugyanígy tíz óra legyen? - mosolyog Linda.

-Igen. - válaszolja, majd előhúzza a zsebéből pénztárcáját és kereken kétezer Eurót ad át a nőnek. Nem hiszi el, hogy pénz adott azért, hogy szexeljen vele valaki. Ez milyen szánalmas...

Dominik félt, hogy a forgalom miatt elkésik és Larettnek rá kell várnia, pedig sietett le a kilencedikről. Azonban pont akkor parkolt le, amikor a lány kilépett a rendelő ajtaján és megpillantva kocsiját, mosolyogva sétált oda, majd ült be mellé.

-Na milyen volt? - kérdezi zavart mosollyal és reméli nem vesz rajta észre semmit a lány.

-Jó. Viszont kaptam valami új gyógyszert... - sóhajtja szomorúan és elő is húzza táskájából a tégelyt.

-Biztos jobban leszel majd ettől. - próbálja vigasztalni Dominik és inkább elindulnak haza. Van mit helyre tennie a fejében. - Nem vagy éhes? - kérdezi percek múlva. - Én nagyon megéheztem.

-De hát még csak 11 múlt. - kuncogja Larett, de örül, hogy legalább étvágya van a focistának, mert az utóbbi napokban még ő is többet evett nála. Ezen a tényen Dominik viszont fájdalmasan hunyja le szemeit, mert biztos benne, hogy a szex hozta ezt ki belőle.

-Én akkor is ennék valamit. Együnk sushit. - veti fel az ötltet, mire kap néhány csodálkozó pillantást.

-Az nem tudom micsoda. - feleli szégyenlősen a lány.

-Nagyon finom, imádni fogod. - éli bele magát teljesen Dominik. Legalább nem azon agyal, hogy mekkora baromságot csinált ma és ilyenért még ki is adott egy halom pénzt.

Bűntudatot érzett viszont és ő maga sem tudta miért. Ez csak akkor jött elé benne, amikor Larett beült mellé. Miért ilyen rohadt nehéz az ő élete?

***

Sziasztoook! 🤗
Nos, egy ilyen fantasztikus győzelem után úgy gondoltam, miért ne lehetne egy új rész is 😁
Remélem tetszeni fog, kíváncsi vagyok mit gondoltok ezekről az eseményekről 🫣
Legyen szép hétvégétek!
Millió puszi & ölelés! 💓