Szoboszlai Dominik határozottan, ugyanakkor óvatosan nyit be Larett szobájába órákkal később, hiszen ebédidő van. Mellesleg ebben a házba ő az úr és nem engedheti, hogy Larett így viselkedjen. Muszáj elvinnie az orvoshoz és az ellenkezés nem elfogadható opció.

-Menj ki! - utasítja Larett sírástól elcsukló hangon az ablakban lévő párnán ücsörögve, amint megpillantja a szobába belépő focistát. Ő azonban figyelmen kívül hagyja ezt.

-Larett, ne legyél már ilyen. Nem én találtam ki, hogy nőgyógyászhoz kell menned. - mondja neki a focista finoman és helyet foglal mellette. - De muszáj elmennünk, hogy minden rendben van-e.

-Minden rendben van. - válaszolja kimérten a lány és tüntetőleg az ablak felé fordul. Dominik elenged egy gondterhelt sóhajt, majd hirtelen ötlettől vezérelve, elveszi az ágyról Larett plüss kutyáját, amivel felhívja magára a figyelmet. - Te meg mit csinálsz?! - kérdezi ijedten pislogva, ahogy a kutyát a kezében látja. - Add vissza! - ugrik fel és nyúl a kutyáért, de Dominik eltartja, ő pedig nem éri el.

-Visszaadom. - mondja komolyan. - Egy feltétellel. Elmegyünk a nőgyógyászhoz! - emeli fel mutatóujját.

-Jó! De most már add vissza! - sóhajtja hisztérikusan és újra megkísérli leküzdeni a Dominik és közte lévő magasságkülönbséget.

-Ne nézz hülyének Larett. - forgatja szemeit Dominik. - Visszakapod az orvos után. - jelenti ki, majd szó nélkül távozik a szobából. - Gyere ebédelni.

Larett forrt a dühtől és kedve lett volna hisztérikusan toporzékolni és dühöngeni, ám ezzel nem ért volna el semmit. Inkább visszafojtva indulatait megy a focista után.

Dominik próbál beszélni Larettel az ebéd alatt, de ő egyáltalán nem kommunikatív, hiszen mérges rá, amiért így tudja őt sakkban tartani. Kihasználja a gyengeségeit. Hétfő lévén pszichológushoz kellett volna reggel mennie, de a doktornő felhívta Szoboszlait, hogy holnap vigye inkább Larettet, akinek ez nem volt ellenére. ám eléggé unatkozott.

-Mit szólnál, ha a doki után elmennénk vásárolni? - veti fel az ötletet Dominik, miközben a mosogatógépbe pakolja be a tányérokat.

-Nincs kedvem. - motyogja Larett egykedvűen.

-Akkor kedv nélkül megyünk! - vágja rá Dominik kicsit feszültebben, amit nem akart, de nem tudta már kezelni ezt a sok hisztit.

Larett fájdalmas fintorral lépett ki a szobájából, már késznek nyilvánítva magát az orvoshoz. Csak... minél előbb túl akart ezen esni. A tény, hogy egy férfival kell most ide mennie, nem könnyítette meg a helyzetét.

-Mehetünk? - néz fel telefonjából Szoboszlai, aki szintén utcai öltözéket viselt és befújta magát kedvenc parfümjével. A lány válasz helyett, csak bólintott, majd engedelmesen ment a focista után ki a lépcsőházba.

Az úton egyikük sem szólalt meg, csak a rádió szólt halkan. Dominik megáll egy szabad helyen a szakrendelő épülete előtt és várakozóan Larettre pillant, aki idegesen tördeli az ujjait.

-Nem kell félni, minden rendben lesz. - mondja kedvesen és kezeiért nyúl, amin ő maga is meglepődik. Talán a lány érdekében nem kellene ilyeneket csinálnia, hiszen tudja jól, hogy nem szabad összezavarnia érzelmileg. Nem szabad, hogy kötődjön hozzá.

-Nem fogom érteni, amit az orvos mond. - néz a focistára Larett könnyes szemekkel.

-Bemegyek veled addig, amíg megengedik, jó? - ajánlja fel bátortalanul, hiszen ő maga sem tudja mire adta most a fejét. Fannival sem járkált soha be ilyen helyekre. Maximum csak elfurikázta. - Menjünk. - mondja finoman végül és kicsatolja a lány övét, majd kiszáll ő is a kocsiból.

Larett teljes lassúsággal mászik ki az utasoldali ülésről, majd sétál oda Szoboszlaihoz, aki a kezébe nyom egy mappát.

-Ezeket a papírokat oda kell adni az orvosnak, hogy lássa, mi volt a kórházi vizsgálaton. - teszi hozzá, miközben kinyitja a lánynak a hatalmas üvegajtót a bejárathoz érve.

A váróban szerencsére nem sokan voltak, és nem is kellett sokat várni, hogy Larett nevét szólítsák. Dominik készségesen ment be vele ám az asszisztens hölgy közölte vele, hogy a doktorhoz ő nem mehet be, de az ajtó előtt megvárhatja.

Larett kellemetlenül érezte magát a férfi orvos társaságában, de végig az lebegett a szeme előtt, hogy ha ezt most kibírja, akkor visszakapja a plüss kutyáját. Megkönnyebülten lépett ki húsz perc múlva a rendelőből, ahol Dominik már várta. Kedves mosollyal lépett oda hozzá és simította kezeit vállára.

-Na? Minden rendben volt? - kérdezi óvatosan, Larett viszont csak flegma pillantással illeti, mivel még mindig nagyon mérges rá, amiért ide elhozta.

-Hagyjál már békén! - löki el kezeit. - Haza akarok menni. - nyögi kelletlenül, mire a focista elenged egy mély sóhajt. Elveszi tőle a mappát, majd kikíséri az épületből. Neki is elege volt a kórházszagból, még ha ez nem is volt az.

Larett szótlanul mászik be a jobb oldali ülésre, Dominik pedig a kormány mögé. Amíg a lány bekapcsolja az övét, ő hátranyúl és előre húzza Pajtit.

-Tessék - nyújtja Dominik a kutyát Larettnek, akinek arca kirobbanó vidámságot tükröz és azonnal el is veszi a plüsst, majd magához szorítva hunyja le szemeit.

Dominik csak halvány mosollyal figyeli a lányt, majd inkább elindulnak a plázához, hogy bevásároljanak neki mindenből, amire szüksége van. A parkolóházba kanyarodva, Larett élesen szólal fel.

-Most meg hova hoztál?! - emelkedik fel az ülésből, és próbál szétnézni, de a számára idegen, német feliratokon kívül nem lát semmit, csak rengeteg parkoló autót.

-Vásárolunk egy kicsit. Meglátod, jó móka lesz. - mondja a focista egykedvűen, és elveszi a jegyautomatából a parkolójegyet.

-Nem akarok vásárolni. - jelenti ki Larett határozottan, mikor Dominik kinyitja az ő ajtaját és várja, hogy kiszálljon.

-Veszünk neked pár új cuccot. Na gyere! - nyúl határozottan az övéhez és kicsatolja, majd a kezénél fogva húzza ki a lányt az autóból.

Szoboszlai Dominik elégedetten sétál a bejárat felé, miután lezárta autóját. Larett csendesen bandukol mellette és szorongatta a plüsst. Dominik ezt viszont akaratlanul is észrevette és megtorpanva húzta vissza karjánál fogva Larettet.

-Ugye csak szórakozol velem, hogy magaddal hoztad a kutyát?! - kérdezi nagy szemekkel és próbál nem hangoskodni, hiszen itt bárki bármikor felismerheti.

-Mi ezzel a probléma? - kérdezi Larett értetlenül pislogva.

Dominik legszívesebben rávágta volna, hogy az, hogy teljesen leégeti őt mindenki előtt.

-Tudod - kezd bele finoman és ügyel, nehogy olyasmit mondjon neki, amivel megbántja. - Vannak, akik szerint kicsit nevetséges, ha egy ilyen nagy lány még plüss kutyával mászkál. Mi lenne, ha inkább visszavinnénk Pajtit a kocsiba? - ajánlja fel a fiú, Larett viszont megrázza fejét.

-Nem érdekel, mit gondolnak mások. - jelenti ki határozottan és nem úgy néz ki, mintha kompromisszumképes lenne.

-Rendben, akkor menjünk. - sóhajtja Dominik, majd a lány vállára téve kezét tessékeli bentebb. - Nem akarod legalább a táskádba beletenni? Nehogy elhagyd.

-Jó lesz így. - szorítja magához a kutyát és néz körül a széles folyosón, ahol sokkal több ember van, mint a bejáratnál. Mindenhol nyüzsögnek. A zaj és a sok ember kicsit kibillentette eddigi magabiztosságából, ezért kissé esetlenül ütközött Dominik vállának, aki értetlenül méregette.

-Minden rendben? - kérdezi a hátán nyugtatóan simogatva. Ő csak szemeit lehunyva vesz mély levegőt, majd felnéz a focistára.

-Igen. - leheli bizonytalanul.

-Én cipő bolond vagyok, gyere nézzünk neked is valami szépet. - húzza az egyik cipőbolt felé Dominik a lányt, ahol aztán tényleg megnyugszik.

A focista rengeteg féle cipőt felpróbáltat Larettel, aki nem győzi kapkodni a fejét. Végül Dominik ragaszkodik hozzá, hogy vegyék meg a fekete magassarkút, az egyik utcai cipőt és egy fekete kicsit magasabb sarkú csizmát is, amit majd télen tud hordani Larett. Ő persze tiltakozott ez ellen, mert nem akarta, hogy ennyi mindent költsön rá a focista, de esélytelen volt vitatkoznia vele.

-Most már hazamehetünk? - kérdezi Larett reménykedve, miután a harmadik ruházati üzletből is kijöttek két pakkal. Persze Dominik lelkiismeretesen cipelte a szatyrokat és nem engedte, hogy Larettnek kelljen.

-Még ide bemegyünk. - biccent a focista egy üzlet felé, Larett szemei viszont elkerekednek és meg is torpan, ahogy meglátja a fehérnemű bolt kirakatát. Ő ide nem megy be a focistával.

-Ugye csak szivatsz? - kérdezi megrökönyödve. Domink viszont nem viccelt, tényleg befelé kezdte tolni a lányt.

-Nem viccelek. Neked kell vennünk ilyeneket, nem én hordom. - feleli szórakozottan, bár kicsit kínos mosollyal köszön vissza az eladónőnek, aki alaposan végigméri őket. - Csináljuk úgy, hogy én leülök az öltöző elé, te nézelődsz és, ami tetszik beviszed felpróbálni. - mondja sietősen Dominik és elveszi Larettől a kutyát és a táskáját is. - Pajtival ott fogunk várni.

Larett kellemetlenül nézett körbe és próbált a fehérneműkre koncentrálni. Mivel elég vékony, így elég sok kisméret közül tud válogatni. Fájdalmasan forgatja kezei között az egyik púder rózsaszín melltartót és a hozzá illő bugyit. Nem volt túl nagy keblekkel megáldva és ebben még kisebbnek hatott volna, ezért valami push up-os fajta után kell néznie, ám annyira tetszett a kezében szorongatott darab, hogy az összes többivel azt is a próbafülkébe vitte.

Szoboszlai a telefonjából felnézve nézi Larettet, aki jó pár fehérneműt magával hozott, néhány szettet is és elismerően nézett szemeibe, hiszen ahogy elnézi elég jó darabokat válogatott össze.

-Majd megmutatod őket, ha felpróbáltad? - kérdezi végül teljesen lazán, amin Larett viszont ledöbben.

-Nem fogom magamat fiúknak mutogatni, főleg neked! - mondja dühösen és közben lepakolja a székre a fehérneműket.

-Jajj ne már! Ez tökre olyan, mintha csak fürdőruhában lennél. - mondja Dominik szemforgatva. Larett viszont csak berántja a függönyt és elkezdi levenni ruháit.

Miután felvette az első szettet, amit kinézett, megilletődötten nézte magát a tükörben, hogy mennyire átlátszó ez a vékony csipke anyag. Megmozdulni sem mert, annyira meglepődött azon, hogy ő most tényleg egy ilyen fehérneműt visel.

-Na, megnézhetem? - Dominik kíváncsian dugta be fejét a függönyön, majd nyíltak el ajkai, amint szembenézett Larett idomaival, s szemei akaratlanul is lefelé vándorolnak melleiről, ám ott még zavarbaejtőbbet lát, ezért inkább illedelmesen kifordul.

-Nem gondoltam, hogy ez ilyen. - leheli maga elé Larett és sietősen megszabadul meg ettől a darabtól és veszi fel a következőt.

A fekete push-up-os csipkés szett már sokkal jobban takarta mindenhol, ezért magabiztosabban fordult körbe, hogy jól megnézze magát a tükörben. Ez is szexi volt, mint a másik, de legalább ebben már voltak mellei. Félve, de szólásra nyitotta ajkait.

-Dominik. - hangja egészen kicsit megremegett.

-Tessék? - kérdezte a focista, de nem mert bekukucskálni az előbbi után.

-Megnézed? - kérdezi halkan a lány, majd pár pillanat múlva a focista elhúzza a barna függönyt.

-Wow. - leheli maga elé, miután többször - talán túl sokszor - végigmérte Larettet. - Ez nagyon... jól áll neked. De nekem az előzővel sincs bajom, ha neked az tetszik. - nyel nagyot, mire a lány arca élénk vörös színbe öltözik.

Larett ezután inkább egyedül próbálgatja fel a fehérneműket, majd kiválogatja azokat, amik jók voltak rá, a többit pedig odaadja az eladónak, aki visszateszi a nem megfelelő méreteket.

-Mehetünk? - kérdezi Dominik kíváncsi mosollyal végigmérve a lányt, amit nem akart, de egyszerűen nem tudja elfelejteni a fejébe beleégett látványt. Egyszerűen nem tudta kiverni a gondolatai közül.

-Igen. - bólintja Larett bizonytalanul és reméli, hogy ma már nem kell sehova menniük.

Larett ámulva nézi végig még a fancybbnél fancybb darabokat és kicsit elmélázva áll meg egy gyönyörű virág mintákkal tarkított fehérnemű szett előtt. Csipkés anyag volt, mégsem áttetsző, mint amit legelőször felpróbált.

-Na megvegyük? - kérdezi egyenesen a füle mellől Dominik elég pimasz hangsúllyal. Larett ennek hatására összerezzen, majd el is engedi az anyagot és a férfi felé fordul.

-Jajj nem. Ez nem nekem való. - mondja sietősen, pedig nagyon is tetszett neki.

-Miért? Nem akarsz egy ilyet különleges alkalmakra? - húzza fel szemöldökét provokatívan és bármennyire bunkóság volt ez most a részéről, szerette zavarba hozni a lányt. Larett nagyot nyelt és azt kívánta, bárcsak Dominik ne vette volna észre.

-Menjünk inkább. - mondja a választ kikerülve. Ennek ellenére a focista ajkain ott maradt a mosoly, majd határozottan fogja meg az S-es darabot és teszi a kosárba a többi közé, amit Larett elkerekedett szemekkel figyel és hirtelen semmit nem tud mondani. Igazából ideje sincs, mert a focista már a pénztárnál is van. A lány elenged egy mély sóhajt, majd esetlenül sétál oda hozzá, hogy majd segíthessen neki vinni a szatyrokat, mert már így is úgy néz ki, mint egy málhás szamár.

Larett figyelmesen nézte, ahogy az eladó lány lehúzza a termékeket és egy csilivili szatyorba rakja a darabokat. Amikor a felpróbálatlan Dominik által leakasztott darab kerül a lány kezébe, szemöldökét felhúzva néz Larettre, majd a focistára, aki csak unottan várta, hogy végre fizessen. Larett arca az eladólány mindentudó pillantása miatt pírba szökött és szemeit zavartan sütötte le. Biztos azt hiszi a lány, hogy ő és Dominik...

A plázában kicsit sokan lettek, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy Laretten úrrá legyenek félelmei, és pillanatok alatt pánikba essen.

-Dominik - leheli elcsukló hangon és érzi, hogy mindene remeg, s nem tud tovább sétálni. A focista szerencsére meghallja a nevét és azonnal visszafordul a lányhoz. Kicsit kétségbeesik, amint látja, hogy Larett fal fehér és levegőért kapkod.

-Mi a baj? - lép oda hozzá sietősen és a szatyrokat leteszi maguk mellé.

Larett úgy érezte magát, mint egy hatalmas arénában, ahogy rengeteg ember hangja hallatszik, az ő füle pedig zúg. Hirtelen forogni kezdett vele minden, ezért segélykérően kapaszkodott meg a focista karjában, aki azonnal magához ölelte gyönge testét. Dominiknak ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy pánikrohama van, főleg ahogy mellkasába temetve arcát kezdett sírni.

-Nincs semmi baj. - suttogja fülébe, miközben nagy tenyerével fejét simogatja és olyan szorosan öleli magához a lányt, ahogy csak tudja. Nem érdekelte, hogy mit gondolhatnak most mások, akik látják őket. Csak az érdekelte, hogy Larett megnyugodjon. Talán túl sok volt neki a mai nap. Az ő hibája.

Dominik türelmesen várja, amíg Larett sírása alábbhagy, majd óvatosan eltolva magától simogatja hátát és próbál a szemeibe nézni. Kisimította arcából a sötét hajtincseket.

-Megpróbálunk kimenni a parkolóhoz? - kérdezi finoman, mire Larett csak erőtlenül bólogat és letörli könnyeit, ám a sírást még most sem hagyta abba.

-Miért néz mindenki? - kérdezi szipogva, mivel akik mellettük elhaladnak mind megbámulják párosukat és értetlenül sugdolóznak. Dominik félt is, hogy holnapra címlapsztori lesz belőle, de most ennél fontosabb dolga volt.

-Mert egy pláza közepén sírsz. - mondja a focista, de egyáltalán nem rosszallóan.

Dominik helytakarékosan gondolkodva teszi egybe a kisebb szatyrokat egy nagyobba és végül csak öt szatyrot kell kezében tartania, közben finoman kifelé kezdi tolni Larettet. A parkolóhoz érve Larett mélyet szippant a friss levegőből, amíg Dominik elengedi vállait és kinyitja az autót, hogy bepakolja a csomagokat.

-Gyere - húzza karjánál fogva Dominik Larettet az utasoldalhoz és segít neki beülni. Miután a focista is beült mellé, elővesz hátulról egy palack vizet, amit a lánynak nyújt, aki csak egy hálás pillantást küld felé.

Egész hazafelé vezető úton csendben vannak. A focista feszülten pillantgat Larettre, aki megnyugodva dönti fejét az ablak felé. Otthon aztán Dominik bekíséri a szobájába és ad neki egy nyugtatót, aminek köszönhetően a lányt szinte azonnal elnyomja az álom.

Szoboszlai egy gondterhelt sóhajjal teszi le a lány ágya mellett lévő kanapéra a szatyrokat, majd betakarja a takaróval és magára hagyja. Kint már teljesen besötétedett, ő pedig számításaival ellentétben arra kényszerül, hogy itthon csináljon valami vacsorát. Azt remélte pedig, hogy majd megvacsorázhatnak nyugodtan a plázában. Még a konyhában sertepeltélve is csak arra a momentumra tudott gondolni, amikor megpillantotta ma délután Larettet abban a fehérneműben. Utálta magát, amiért rajta agyalt és nem a barátnőjén. Mégis annyira magával ragadta elméjét a lány törékeny és tökéletes teste, hogy nem tudott másra gondolni.

Dominik gondosan vágja össze a batátát és fűszerezi be a hagymával és brokkolival, majd rakosgatja a tepsiben lévő zöldségek tetejére a csirkemell szeleteket.

Larett izgatott mosollyal pakolta ki és hajtogatta be az eddig üres szekrénybe a ma kapott ruhákat. Egy óra alvás után sokkal jobban érezte magát és el is felejtette, milyen rosszul érezte magát délután a bevásárlóközpontban. Soha az életben nem voltak ilyen csinos és márkás ruhái. Mérhetetlenül hálás volt Szoboszlainak, amiért ennyi mindent vett neki.

Dominik óvatosan nyitott be a szobába, és nézte a lányt, ahogy pakolászik és rendszerezi a ruhákat. Örült, hogy boldognak láthatta.

-Larett - szólal meg halkan, nehogy megijessze. - Kész a vacsora, gyere enni. - mondja kedvesen, mire Larett csak bólint és be is hajtja az utolsó nadrágot a szekrénybe.

-Mit eszünk? - kérdezi a konyhába érve. A focista pont a sütőből vette ki vacsorát.

-Szoboszlai-féle egészségeset. - jelenti ki szórakozottan, majd egy alátétre helyezi a kisebb méretű tepsit, Larett pedig alaposan szemügyre veszi.

-Ez mi a husin? - mutat a csirkemell szeletekre.

-Mozzarella. - válaszolja Dominik, majd leül ő is az asztalhoz és elveszi Larett tányérját, hogy szedjen neki belőle.

Larett imádta, ha Dominik főzött vagy sütött valamit, mert biztos volt benne, hogy mindig valami finomat fog akkor enni. Fanni főztje egyre inkább nem hozta lázba, pedig ő is nagyon sok mindent csinált, de közel sem volt ilyen finom.

-Te szereted, ha a lányok, vagyis inkább Fanni ilyen szép fehérneműket visel? - maga Larett is meglepődött, hogy ezt tényleg megkérdezte, de a gondolatok csak úgy kijöttek a száján.

Dominik kezében megállt az evőeszköz és elég érdekesen nézett fel vacsorájából, s hirtelen még a falatot sem rágta tovább. Hirtelen nem értette, hogy jött Larettnek ez a téma a vacsora közben, mivel egyáltalán nem beszéltek erről azóta. Szerette volna ő maga elfelejteni ezt a fehérneműs témát, de így nem ment neki.

-Szeretem, persze. - nyeli le a falatot végül, mire Larett csak aprót bólint. - De nem várom el ezt senkitől, mert nem ez a lényeg. - teszi hozzá még, nehogy tényleg egy szexmániásnak gondolja. Legszívesebben azt felelte volna, hogy inkább azt szereti, ha nem vesznek fel semmit.

-Értem. - leheli Larett kínos mosollyal, majd inkább folytatja az evést.

Dominik egy ideig figyeli őt, majd tovább eszik. Még mindig az az egy kép jár a fejében, amikor benézett a lányhoz. Fanni felé terelte inkább gondolatait, de ő egyáltalán nem hozta lázba, még az sem, ha elképzelte ruha nélkül. Szemöldökét ráncolva evett és nem értette, miért ilyen szerencsétlen. Utálja magát ezekért a gondolatokért.

Vacsora után Larett elmegy zuhanyozni, amíg a focista elpakol és elmosogat. Vidáman végzi el esti rutinját, végül pizsamában lép ki a fürdőszobából és megy be a szobájába, hogy megágyazzon. Még csak kilenc óra múlt, de ő a kapott nyugtatótól elég álmos lett. Az ágyára mászva írt vissza Fanninak, aki telefonon érdeklődött, milyen napja volt. Ezután a plüss kutyája után forgolódott, amit nem talált a szobában. Tíz perc múlva kétségbeesetten rohan ki a szobából könnyeivel küszködve. A focista a kanapén elterülve nézett valami focimeccset, Larett érkezésére azonban érdeklődve pillantott rá.

-Valami baj van? - kérdezi végül, mert a lány nem szól semmit, csak néz rá.

-Nem találom Pajtit. - mondja kétségbeesetten. A focista kikapcsolja a tévét, majd felül.

-Nem hagytad a kocsiban? - kérdezi tehetetlenül.

-Nem tudom. - válaszolja kissé hisztérikusan és ma már nem akart a fiú előtt sírni.

-Lemegyek megnézem, jó? - áll fel elengedve egy sóhajt. - Itt maradsz addig? - kérdezi a vállait megfogva a lánynak, aki csak sűrűn bólogat. - Oké. Mindjárt jövök. - megy az előtérbe és felhúzza cipőit.

A parkolóházban senki más nem tartózkodik rajta kívül, így senki nem kérdezi meg, miért pakolja ki szinte az egész autót. Negyed óra keresés után már ő is ideges és kétségbeesett lesz, mert ez azt jelenti, hogy Pajti egyáltalán nincs meg, Larett pedig ki fog borulni, azt pedig ő nem tudja kezelni.

Csalódottan megy fel a lakásba és veszi le cipőit ráérősen, közben folyamatosan törve az agyát, hol lehet az a rohadt kutya.

-Megtaláltad? - jön oda hozzá Larett bizakodva, de amint meglátja Dominik sajnálkozó szemeit, elkeseredik.

-Biztos nincs a szobádban? - kérdezi arcát dörzsölve a focista.

-Nincsen. - csordul ki az első kövér könnycsepp a lány szeméből.

Dominik agyal, hol lehet a plüss, végül arra a következtetésre jut, hogy a plázában még meg volt, hiszen ott vitatkoztak amiért magával vitte Larett. Aztán eszébe jutott, hogy az utolsó fehérneműs ruhabolt öltözője előtt ülve lepakolta a szatyrokat és akkor még nála volt Pajti. Utána annyira Laretten agyalt, hogy biztos észre sem vette, hogy a kutya talán ott maradt.

-Rohadt élet. - morogja idegesen, majd leülve a cipősszekrényre veszi elő telefonját és keresi meg az üzlet telefonszámát. A neten azt írják, még nyitva vannak. Legyen is így - szorítja össze szemeit a fiú.

Larett szipogva figyeli a focistát, aki németül kezd beszélni a telefonba, pár perc múlva pedig megkönnyebbült arccal köszön el.

-Kivel beszéltél? - kérdezi esetlenül a lány, hiszen egy kukkot sem értett.

-Pajti ott maradt az egyik üzletben. - jelenti ki Dominik, és újra felhúzza cipőit, majd magához veszi a kocsi kulcsot.

-Én is mehetek? - kérdezi reménykedve a lány.

-Nem. - fordul vissza hozzá sietősen és karjain simít végig. - Te itthon maradsz. Egyébként is már pizsamában vagy, én pedig sietek, hogy zárás előtt odaérjek. Bezárom az ajtót, nem tud bejönni senki. Főztem teát, igyál ott van a konyhában. - néz rá jelentőségteljesen.

-Oké - leheli esetlenül Larett, majd lefagyva figyeli, ahogy Dominik távozik és ténylegesen bezárja az ajtót.

Larett ujjait tördelve ül le a konyhában a kitöltött bögre teával az asztalhoz és izgul, hogy Dominik tényleg odaérjen mielőtt bezár a bolt. Némiképp megnyugodott és nagyon jól esett neki, hogy a focista ennyire készséges volt. Már a sírást is abbahagyta.

Szoboszlai sietősen fordult ki a főútra és vezetett végig a fél városon, hogy odaérjen a plázába. Szerencsére alig volt már autó a parkolóházban, így a bejárathoz közel tudott leparkolni. Szinte futott be és kereste meg az üzletet, ahol már csak az eladók voltak.

-Elnézést! - szólítja meg a pénztár mögött álló lányt, aki éppen valamit írt egy füzetbe. Dominik érkezésére felkapta fejét. - Én telefonáltam nemrég a plüss kutya miatt. - préseli ki fogai között ezt a kissé vicces mondatot. Nem hiszi el, hogy ilyen helyzetbe került.

-Igen, megtaláltuk. - mondja mosolyogva, majd a pult alól előveszi a plüss kutyát, Dominik pedig egy megkönnyebbült sóhajjal veszi át.

-Köszönöm szépen, életet mentettél vele. - hálálkodik a focista.

-Ugyan, a barátnődnek biztos fontos lehet, ha ennyire gyorsan visszajöttél érte. - mosolyog a lány, Dominik azonban kínos mosollyal hunyta le szemeit, hiszen nem mondhatta, hogy az a lány, akivel itt volt nem a barátnője. Még a végén rosszat gondolnak róla.

-Igen, tőlem kapta. - magyarázza Dominik, majd inkább elköszön és távozik.

Mély sóhajjal csapja be az autó ajtaját, a kutyát a mellette lévő ülésre dobja, majd inkább elindul, mert fél, hogy Larett megint valami butaságot csinál otthon egyedül. Szerencsére ilyesmi nem történt. A barna hajú lány a kanapén ücsörgött, érkezésére odarohant hozzá és várakozóan pillantott fel szemeibe.

Dominik mosolyogva vette elő háta mögül a plüsskutyát, Larett pedig azonnal el is vette tőle és magához szorította. A focista mosolyogva figyelte őt, miközben levette cipőit és bezárta az ajtót.

-Most már tényleg késő van, menj aludni. - mondja kedvesen Larettnek, aki ahelyett, hogy a szobájába indulna, határozottan bújik a fiúhoz és öleli át derekát, amit ő meglepetten, de végül viszonoz.

Ott álltak percekig csendben az előtér folyosóján és ölelték egymást. Dominik szíve hatalmasat dobbant ettől, hiszen jól esett neki. Már nagyon rég volt része hasonlóban Fannival, Larett pedig érezte, hogy őszintén hálás neki és ezzel az öleléssel tudja legjobban kimutatni ezt. Dominik boldog volt, hogy Larett ennyire szerette őt - legalábbis ezt érezte - és bízott benne. Tényleg úgy érzi, ő az egyetlen, aki meg tudja védeni.

***

Sziasztooook!
Itten a német kupadöntő eredményhirdetésére várva jutott eszembe, hogy jövök nektek egy új résszel 🤭
Szóval ezt most meg is ejtem és kíváncsi vagyok mi a véleményetek róla!!
Köszönőm az eddigi csillagokat és kommenteket. Nagyon boldoggá tesz, hogy tetszik nektek ez a könyv is 😁
Millió puszi & ölelés! ❤️