Kigondolta volna, hogy Mr.Napelmente orvos. Vagy hívjam Dr.Naplementének? Közelebbről még élénkebbnek hatnak vörös tincsei mint az ablakból nézve, bár kicsit más mint ahogy elképzeltem. Sokkal kimértebb de mégis van e-mögött valami.... Valami amit nem látni de én érzem.

Kíváncsi vagyok meddig fog ez tartani, a legtöbb orvos nem húzza sokáig mellettem. Általában vagy feladják, vagy elegük lesz belőle, hogy egy rákos lányt pesztráljanak és átadnak a következőnek a sorban. Teljesen megértem őket de valamiért most remélem, hogy ő végleg mellettem marad. Lehet önző kérés mégis úgy érzem több van benne mint az eddigiekben akikkel találkoztam, de nem tudom mi. Mintha csak egy puzzlet próbálnék kirakni hiányzó darabokkal. Vajon mellettem marad amíg az utolsó darab is a helyére kerül?

- Seunghee kisasszony.- lép be egy nővér mire mosolyogva felé fordulok.

- Csak nem vizsgálatom lesz?

- Nem, a mai ebédjét hoztam.- tenné le ágyam mellé de én megrázom a fejem.

- Ne tegye le, nem eszem ebédet.

- Inkább menjen a kukába? Micsoda pazarlás.

- Kérem odaadná annak az anyukának a folyosón?- nézek rá kérlelően ő pedig bólintva elhagyja szobám.

Ha jól számolom két napja hozták be a kislányát. Láttam az ablakomból mikor kiszálltak a mentőből. Biztos vagyok benne, hogy azóta nem evett egy falatot se. Emlékszem amikor először kerültem kórházba anya napokig nem evett és nem aludt. Végig ágyam mellett térdelt és próbált ott segíteni ahol tud. Az anyák már csak ilyenek, aggódnak.
Remélem elfogadja, én úgyse szoktam ebédelni. Egy ideje egyáltalán nincs étvágyam, és amúgy sincs senki akivel együtt ehetnék.

Jimin POV.

Belépve lakásom ajtaján már hallom, apró mancsait közeledni felém ahogy körmei kopognak a sötét padlón. Pillanatokon belül fel is bukkan szőrös buksija előttem, majd nekem rohanva azonnal nyálas puszikkal hinti be arcom mire nevetve borzolom meg fejebúbját.

- Szia, Sora jó kislány voltál?- gügyögök mire ő hanyattvetve magát jelzi, hogy hasát is vakargassam meg.
Sora még a nagyim goldenretriverje volt azóta mellettem van mióta csak az eszemet tudom. Ő az egyetlen nő az életemben de én egyáltalán nem bánom, imádom ezt hatalmas szőrmókot. Idős már de ugyanolyan ragaszkodó mint mikor nagymama hazahozta a menhelyről. Már csak ő maradt a nagyival közös emlékeimből amit magaménak tudhatok. Sora az utolsó vörös fonalat szimbolizálja ami hozzá és a gyerekkoromhoz köt.

- Gyere kapsz valamit enni.- indulok a konyhába ő pedig szó nélkül követ.
Miután nekilát, táskámhoz lépek majd előhalászom fehér orvosi köpenyem. Megérett a mosásra így a fürdő felé veszem az irányt azonban megtorpanok mikor Sora hirtelen elkapja az ujját.- Mi az kislány megszeretnéd nézni?- guggolok elé mosolyogva majd felé tartom a ruhadarabot amit ő rögtön meg is szagol.- Mit érzel?- kérdezem mire csóválva farkát felnyűszít.

- Az ő illatát érzed igaz?- kérdésemre csak vakkant egyet majd tovább szaglássza köpenyem.- Tetszik neked Seunghee illata? Ne aggódj máskor is érezheted rajtam mivel úgy tűnik egy ideig az én gondom lesz.- sóhajtok majd a mosógépbe dobom a említett ruhadarabot és egy sóhaj kíséretében a kanapéra vetem magam.

Hosszú volt a nap de végülis nem volt olyan rossz mint ahogy gondoltam. Tény, hogy nem átlagos lány de nem illenek rá a róla szóló pletykák.

" Tényleg olyan vagy mint a naplemente.,,

Vajon hogy értette mikor ezt mondta? Még senki nem hasonlított a naplementéhez. Talán a vörös hajam miatt mondta volna? Nem is tudom miért agyalok ezen, hiszen felesleges magyarázatot keresni rá. Furcsa lány vagy Min Seunghee.

***

Mikor magamhoz térek elnyújtózva fogok telefonomra, hogy vethessek egy pillantást az időre. Bőven az ébresztőm előtt ébredtem de minekután úgyse tudnék már vissza aludni inkább felkelltem. Felöltöztem majd elindultam Sorával a szokásos kora reggeli sétánkra. Bőven ráértem mivel ma csak délre kell mennem a kórházba.

Futni is volt időnk így hazaérve megitattam Sorát én pedig egy gyors zuhanyt vettem majd neki álltam ebédemnek. Nem vagyok túl házias de ha egyedül él az ember meg kell tanulnia egy két dolgot, és ehhez a főzés is hozzá tartozik. Ma egyedül leszek ugyanis a másik két jómadár éjszakás volt. Valószínűleg pont el fogjuk kerülni egymást de majd hagyok nekik is egy adagot ebből, kicsit sokat főztem.

Elcsomagoltam az ebédet majd magamra kapva egy fehér inget és egy sötét nadrágot leszedtem a szárítóról az immár tiszta köpenyem. Elköszöntem Soratól majd kocsiba ülve a kórház felé vettem az irányt.

Leparkoltam majd a pihenőbe mentem ahol letettem cuccom a csomagolt ebédet pedig a hűtőbe. Mielőtt Seungheehez mehettem volna Dr.Kim intett, hogy segítsek neki egy kislánynál akit három napja hoztak be.

- Mostantól te is velem jössz ha Minarihoz kell mennem.

- Értettem, Dr.Kim.- bólintok majd követem az irodája felé, de elhaladva Seunghee résnyire nyitott ajtaja mellett megtorpanok.

- Valami baj van?

- Nincs.- rázom fejem nemlegesen majd a főorvos után sietek.

***

- Rendben végeztünk, köszönöm a segítségét menjen ebédeljen valamit.- vereget vállon biztatóan majd irodája felé indul.

Kivettem a hűtőből a csomagolt ebédet majd az ebédlőbe sétáltam és egy üres asztalt fogva neki láttam a konyhások álltal megmelegített ételhez. A hely zsongott a kórházi betegektől akik vidáman osztották meg egymással napjukat, de körbe nézve valaki hiányzott. Ő miért nem eszik a többiekkel?

Próbáltam elhessegetni a gondolatot de végül mégis a lány ajtajában kötöttem ki a fiúknak szánt ebéddel a kezemben. Kopogtam de semmi választ nem kaptam így felhatalmazva magam beléptem. Épp legújabb képét festette és nagyon elmerülhetett benne mivel érkezésemre se kapta fel fejét. Ismét kopogtam de még mindig nem figyelt így megköszörülve torkom próbáltam felhívni magamra a figyelmet mire összerezzent majd nevetve fordult felém.

- Jimin? Megijesztettél, gyere be.

- Mit festesz?

- Naplementét.

- De hát már annyiszor lefestetted nem unalmas?

- Minden naplemente más és más nem lehet összehasonlítani kettőt.

- Ezt hogy érted?

- A nap fénye eredetileg fehér színű és a levegőben található szennyezőanyagok molekuláin szóródik. A rövid hullámhosszú sugarak, akárcsak a zöld vagy a kék színűek, nagyobb mértékben szóródnak, mint a hosszú hullámhosszúak, mint a vörös vagy a narancssárga, így mindig más színeket látunk.

- De nem ugyanez történik Napfelkeltekor is?

- Este sokkal több szennyező anyag található a levegőben így sokkal élénkebb és különlegesebb színeket hoz létre a napnyugta. Egyik se hasonlít az előtte lévőre.- mosolyodik el miközben a narancs színű festékbe mártja az ecsetet. Soha nem érdekeltek az ehhez hasonló dolgok de amilyen csillogó szemekkel mesélt egy ilyen szimpla jelenségről is egész nap eltudtam volna hallgatni őt.

- És ez melyik naplemente?

- Az amelyiken először megláttalak.- mondja mire értetlenül nézek rá.

- Ezt hogy érted?

- Nem fontos. Miért jöttél?

- Igaz is, majdnem elfelejtettem a lényeget. Ebédeltél már?

- Nem szoktam ebédelni.

- Olyan nincs legalább napi 5x kell étkezni.

- Hát én más vagyok doktorúr.- nevet de én kiveszem az ecsetet a kezéből.

- Nem érzed jól magad?- kérdezem komolyan de ő csak elmosolyodik.

- Nincs senki akivel ehetnék.

- Ma van. Szereted a Bibimbapot?

- Hogy?

- Azt kérdeztem szereted?

- I-Igen szeretem.

- Helyes.- mosolyodtam el majd az asztalhoz ültem. Továbbra is értetlenül figyelt mire biccentettem hogy üljön le.

- Nagyon kedves vagy, hogy gondoltál rám de én tényleg nem vagyok éhes.

- Pedig most enni fogsz. Kicsit sósan főzök de remélem azért ízlik.

- Ezt te készítetted?- tátotta el száját mire bólintok.

- Igen szóval jobb ha megeszed.- mondom tettetett szigorral mire elmosolyodik.

- Köszönöm.- teszi össze kezeit de mielőtt belekóstolhatna gyorsan a szalvétára fogok.

- Várj, tiszta maszat vagy. Komolyan, hogy tudsz így festeni?- ingatom fejem miközben finoman megtisztítom arcát amire egy széles mosoly húzódik.- Komolyan csak a baj van veled.

- Én is tudom.- fog a pálcikára majd szájához emeli a falatot.

- Hogy ízlik?

- Nagyon finom.

- Akkor mindennap hozok neked.

- De-

- Nincs de, nem akarom meglátni, hogy nem eszel rendesen. Ha nincs aki veled egyen majd én fogok.

- Nem kérhetem ezt tőled.

- Én viszont ragaszkodom hozzá, de ha egy panaszt is meghallok a főztömre megnézheted magad.- mondom mire nevetve bólint.- Mesélj inkább még a naplemente színéről.- mondtam mire ő csillogó szemekkel folytatta onnan ahol abba hagyta.

By; KimChae_Young