16:08

- Mivel elhülyéskedtétek a Hősi Alapismeretek órát mind a kettőtöket büntetésben részesítelek.- közölte velük Aizawa-sensei az utolsó órák után.

- Micsoda!? - kérdezte egyszerre Aiko és Kirishima.

- Az egy dolog lett volna hogy megvárjátok amég az a két Idióta agyon veri egymást, de hogy kő-papír-olló-t és pacsizást csinálni közben egyenesen elfogadhatatlan! Majd egy bevetés közben is nekiálltok játszani?! - esett ki a nyugodt és bágyadt jelleméből a tanár.

- Igaza van Sensei... Sajnáljuk! - hajolt meg tisztelettudóan a két Jómadár.

- Mi lesz a büntetésünk Tanárúr? - kérdezte végül Kirishima.

- Le fogjátok takarítani az összes asztalt illetve lekaparjátok a rágógumikat az aljukról.

- Ew... Undi... - fordult el zöld arccal Aiko. Ekkor nyitott be Recovery Girl a terembe.

- Aizawa. A két sérültje felébredt. - jelentette be.- Szerencsére nem esett komolyabb bajuk de a fiúnak veszteség miatt adnom kellett egy tasak vért.

- Rendben van... - sóhajtott fel a Aizawa. Recovery Girl elköszönt tőlük majd elindult az orvosi szoba felé.

- Ugye bemehetünk hozzájuk mielőtt elkezdjük a büntit Aizawa-sensei?! - néztek rá boci szemekkel mind a ketten.

- Ahh... Legyen... De siessetek! Még nekem is haza kell mennem... - fogta a fejét de Kirishima és Aiko már bent se volt a teremben.

°°°

Nem megmondtam? - nézett rám karba tett kézzel Akuma.

Hát végül is nem haltam meg. - vontam vállat.

Viszont az a srác elég jól helyben hagyott. - mondta gúnyos mosollyal az arcán.

Az egy dolog... De ő se úszta meg.

Ha használtál volna egy karcolás sem esett volna rajtunk ezt garantálom. És most itt fekszel egy kórteremi betegágyon nyilaló migrénnel...

Amég itt vagyok nem érzem... - néztem rá szúrós szemekkel.

De nem maradhatsz itt örökre.

Ahogy azt mondta ki is estem a tudatom mélyéről és belém hatolt a hasogató fejfájás. A hirtelen impulzusra gyorsan felültem aztán a halántékom kezdtem masszírozni.

- Tessék egy Algopirin a cephalalgia-dra.- nyújtotta a kezembe egy pohár víz társaságában Recovery Girl. Elfogadtam és le is nyeltem a tablettát. Az oldalamra néztem és meglepődve láttam a korábban ellenem harcoló osztálytársamat.

- Miért van itt?- mutattam rá kíváncsian.

- Vérveszteség miatt elájult aztán idehozták.

Ekkor kinyitotta vörös íriszeit és felült az ágyon. Ahogy meglátott egyből nekemtámadt.

- Csontos Gyökér! Teeee! - kezdtek szikrázni a kezei. Nagyot nyeltem ijedtemben.

- Na-Na! Ide bent semmi szupererő használat! - szólt rá az apró asszony. - Most elmegyek és szólok az osztályfőnökötöknek. Addig is ne öljétek meg egymást ha lehet! - mondta majd kisétált a szobából magamra hagyva egy forrófejű Idiótával aki az életem készül elvenni.

- Most pedig... Meghalsz! - kiáltott rám ingerülten majd kiszakítva magát egy vérátömlesztésre használt eszközből nekem akart ugrani.

- Ba-Bakugou-kun? Nem lehetne e-egy kicsit ha-hallkabban? - kérdeztem félénken mielőtt még elrugaszkodhatott volna az ágyról.

- Ne mondd meg nekem mit csináljak! Ribi!

- Szabadna tudnom mi miatt pikkelsz rám ennyire? Me-Mert nem hiszem hogy azért mert véletlen leültem a helyedre.- hajtottam le fejem. - É-Én nem akartam veled rosszban-

- Kussolj! Ha innen kijutunk a szart is kiverem belőled! Értve vagyok!? Te is csak egy Szarcsimbók vagy akiből nem lesz semmi!

Szavai hatására fájdalom hasított a mellkasomba.

- Tudod... Nagyon hasonlítasz a-

- Akane-chaaaan! - csapódott ki az ajtó majd Aiko a nyakamba ugrott.

- Baku-Brooo! - vetődött utána Bakugou-ra Kirishima is.

- Annyira aggódtam hogy ez a Rohadék valami maradandó kárt okozott benned!! De azt azért meg kell jegyeznem hogy rendesen helyben hagytad! - kuncogott.

- Annyira aggódtam hogy elvérzel itt nekem!!

- Meg se kottyant! - húzta fel az orrát.

- Te Akane! - csúszott közelebb hozzám majd odasúgta.- Ennek olyan haja van hogy Szúr!! - pislogott nagyokat Aiko.

- Honnan tudod? - kuncogtam.

- Onnan hogy-

- Hé veled meg még számolok hogy hozzá mertél érni a fejemhez!! - morgogta.

- Na csak hogy beértelek titeket! - lépett be fáradtan Recovery Girl.

- Elnézést hogy nem kértünk engedélyt öntől! Csak annyira aggódtunk miattunk! - hajoltak meg egyszerre.

- Semmi baj! - ült vissza a helyére végül. Aiko visszafordult hozzám.

- Akane tudod az van hogy Aizawa-sensei bültetéssel jutalmazta hogy játszottunk a csatátok alatt úgyhogy most sajnos mennünk kell Kirishima-kun-nal asztalt pucolni! - húzta ki a rendelőből.

- Majd még beszélünk Baku-bro!- hallatszott távolodó hangja a folyosón.

- Most már nincs bajotok... Ti is mehettek! - mosolygott Recovery Girl. Megköszöntük hogy ellátta a sérüléseinket majd kilépkünk a kapunk.

Még fel kellett mennem az emeletre a cuccomért így sietnem kellett a megállóba. Szerencsére éppen elértem a vonatot. Felszálltam majd felhívtam a tesómat. 

- Szia Ribu! Most indulok az állomásról... Kb. másfél óra mire odaérek!

- Rendben hugi kimegyek eléd ahogy szoktuk! -  hallottam a telefon másik oldalról a bátyám majd kinyomta a telefont.

Keresni akartam egy helyet de az összes foglalt volt. Ahogy így állok egyszerre valaki rátette a vállamra a kezét és hirtelen megfordított.

- Mi a szarért követsz?!

- Nem követlek! Erre lakok! Különben is mi okom lenne hogy kövesselek?

- Mit 'tom én! Csak ne azon a vonaton legyél ahol én!

- Biztos nem fogom megvárni azt amég jön egy másik csak hogy Kedves Katsuki Úr nyugodt lelkivilága meglegyen és ne lássa az arcom.- kezdtem kikelni magamból. - Elegem van hogy mindig gyökér vagy velem! Pedig nem tettem veled semmi rosszat!

- Hogy mertél nevezni Ribi?! - szűkült össze a pupillája majd szikrát kezdtek szórni a kezei és az arcomhoz tartotta őket.

- N-Ne Ne haragudj é-éh nem-

- Halott ember va-

Mondta volna mikor valaki meglökte hátulról és rám esett.

- Bocs haver! - szólt hátra.

Én a padlón, Bakugou meg felettem. Csodálatosabb dolgot el sem tudtam volna képzelni... Gyorsan lerebbent rólam és elviharzott. Mintha egy enyhe árnyalatot váltott volna az arca de nem láttam jól így nem törődtem vele. Miközben elment a vonat másik végébe ''véletlen'' fellökte a srácot aki meglökte majd hátra kiáltott.

- Többet meg ne próbálj egy vonatra kerülni velem Ribi! - hallottam dühös hangját. Óvatosan felálltam a földről és próbáltam meghúzni magam az út hátralévő részében ugyanis hála neki az egész kocsi minket bámult. Végig rajta tartottam a szemem egy váratlan támadásra számítva.

Bakugou 3 megállóval előttem számmt le úgyhogy nem kellett aggódnom további jelenetek miatt. Az út ezen részén már nem voltak olyan sokan szóval helyet tudtam foglalni. Miután leszálltam a megbeszéltek szerint Ribu ott várt, de nem csak ő, Koharu is elkísérte.

- Na itt az új hősképzős!! - karolta át a nyakam a nővérem.

- Milyen volt a napod Hugi? - kérdezte hatalmas mosollyal az arcán a bátyám.

- Jó volt de már most az orvosiból jövök. - vakartam a tarkómat.

- Hogy-hogy? - nézett furán Koharu.

- A Hősi Alapismeretek órán csapatok küzdtek meg egymással és kiütött egy fiú... - hajtottam le szégyen-szemre a fejem. - De ne aggódjatok én se kíméltem! És ő is a nővérnél végezte vérveszteség miatt!

- Ez a beszéd! - dícsértek meg mind a ketten majd folytattuk az utunkat.

Ahogy hazaértünk a vacsora melegen gőzölgött az asztalon. Vacsora közben elmeséltem az egész csatám Bakugou-val. Mikor végeztem az evéssel gyorsan megmostam a fogam és bedőltem az ágyba.
Lassan a hátamra fordultam majd a fejemre tettem a karomat.

Vajon mi baja lehet velem?- gondoltam magamban amikor megéreztem Akuma közelgését.

Hát ezt nem most fogod megtudni arról megnyugtatlak! - vágott a gondolatmenetembe. - De ha be akarod bizonyítani neki hogy sokkal erősebb vagy nála és elérni hogy ne csesztessen többet akkor muszáj lesz-

El se kezdd! Nem fogom megkínozni csak hogy befogja a pofáját.

Te tudod... - mondta majd a továbbiakban már nem éreztem tovább a jelenlétét.

- Nem akartam senkivel rosszban lenni... Azok után hogy...

- Majd akkor lesz elég ha már egy oxigén molekula sem lesz a testében!!Átérzem minden procikádat Akane... Azt a temérdek erőt melyet nem vagy képes szabadjára engedni. Gyenge vagy!
Gyenge vagy!
Gyenge vagy!
Gyenge vagy!

- Ha innen kijutunk a szart is kiverem belőled! Értve vagyok!? Te is csak egy Szarcsimbók vagy akiből nem lesz semmi!
Akiből nem lesz semmi!
Akiből nem lesz semmi!
Akiből nem lesz semmi!

Visszhangzott bennem. Erősebbé kell válnom és bebizonyítani mindenkinek hogy meg tudom magam védeni anyám képessége nélkül is.
De főleg azt hogy Nem Vagyok Szörny!