Reggel Koharu ébresztett fel. Előkészített nekem mindent ami aznapra kellhetett. Elfogyasztottam a reggelimet aztán felvettem egy számomra elfogadható öltözetet. Úgy döntöttem hogy egyedül megyek a UA-be. Elég messze lakunk a sulitól úgyhogy mostantól vonatoznom kell. Ribu természetesen elkísért a megállóba.

- Szóval Akane! Ma lesz az első napod a hősképzőbe. - tette vállamra a kezét.

- I-Igen úgy tűnik... - tűrtem el idegesen az egyetlen szőke tincsem a fülem mögé.

- Csak nem izgulsz?

- Talán egy picit. - mosolyodtam el.

- Na úgy tűnik megérkeztünk és ahogy látom a vonatod is nemsokára megérkezik. Legyen szép napod Hugi! - borzolta össze a hajamat. - És ha zaklat valaki csak egy nevet kell mondanod. - húzta szélesre a száját. Meg igazította a fejpántját és el is indult a Shiketsu-ba. Ahogy azt megjósolta a szerelvény pár percen belül befutott. Idegesen megfogtam a táskám két pántját majd felléptem a vagonra. Bemutattam a tegnap szerzett bérletemet a vezetőnek és kerestem magamnak egy helyet. A szerelvény elejében sokan voltak úgyhogy hátra kellett mennem. A nap hajnali sugarai halványan világították be a vonat belsejét. Az emberek kómásan egyensúlyoztak a kanyarokban. Nekem nem esett nehezemre nyitva tartani a szemem hisz a nyáron ilyesmi időpontokban keltem. Hamarosan megérkeztünk. Nem kellett sokat sétálni a megállóból. Néhány sarokra meg is pillantottam a UA hatalmas épületét. Bementem a kapun és a termemet kezdtem el keresni. Nemsokára meg is találtam az 1/A-t. Egy hatalmas ajtó fogadott amit kis vacillálás után ki is nyitottam. Nem sokan voltak bent. A szemem egy szőke hajú vörös szemű fiún akadt meg aki kiabált egy szemüveges sráccal. Halkan köszöntem majd kerestem magamnak egy helyet. Az ajtó felőli padsor hátsó padját választottam. Igyekeztem meghúzni magamat. Elrejtőztem a biztonságot adó táskám mögé. Elkezdtek beszállingózni az emberek. Szemet szúrt pár ember akit nem láttam a vizsgákon. Egy felemás hajú fiú illetve egy fekete hajú lány. Ők lehettek azok akik ösztöndíjjal jutottak be ide. Egyszeriben robbanások csapták meg a fülemet. Felkaptam a tekintetem. Az ideges fiú állt mellettem és nem tűnt boldognak.

- Te!

- É-Én?- ejtettem ki a szavakat ijedten.

- Nem tűnt fel hogy ez a hely már foglalt?! Barom?! - kezdett ordítozni velem. Lepillantottam a lábamhoz. Annyira igyekeztem kerülni a  feltűnést hogy észre se vettem a táskáját a pad mellett.

- N-Ne h-haragudj! N-Nem vettem észre a t-t-t-

- T-Táskámat?! Ne dadogj már hanem húzz el innen!! - mondta ellentmondást nem tűrően.

- Hé! Bakugou! Lehetnél udvariasabb is ezzel a szegény lány-nyal! - próbált megvédeni a szemüveges de a mondata végére már elhúztam a csíkot. Átmentem az ablak felöli padsorba és az általánosi helyemet választottam. Az utolsó pad a legbiztonságosabb. Megbizonyosodtam róla hogy nem ül ott senki szóval helyet foglaltam. Megkerestem a szendvicseket amiket Guren készített nekem ma reggel. Elővettem az egyiket és falatozni kezdtem belőle. Kinyílt az ajtó és egy zöld hajú fiú lépett be rajta aztán meg is állt beszélgetni a... Barátaival...
Hirtelen rémülten ugrottak meg mire mindenki felkapta a tekintetét. Egy sárga kukacszerű valami magasodott föléjük majd kilépett a hálózsákjából. Fekete hosszú haja mögül 8 éve ki nem aludt karikás illetve száraz fekete szemei végigmérték az osztályt. Az előtte álló gyerekek gyorsan eliszkoltak onnan. Belépett a terembe és becsukta az ajtót. Odaslattyogott a tanári asztalhoz majd csepegtetni kezdett valamit a szemeibe.

- Na! Üdvözlöm az osztályt! A nevem Aizawa Shouta! Lehet hogy későn szólok ezzel de-

Hirtelen kicsapódott az ajtó mire mindenki odakapta a fejét. Egy világos barna hajú türkuz szemű lány állított be lihegve. Egy pirítóst szorongatott a szájába melyet gyorsan ki is tépett belőle.

- Elnézést a késésért!!! - kiabált Aizawa sensei felé.

- Ülj le! - válaszolt bágyadtan majd az előttem lévő üres helyre mutatott.

- Igenis!!- mondta majd komótosan elindult felém. Ledobta a cuccait és az előtte ülő bubi frizurás lányhoz kezdett el sutyorogni.

- Hogyhogy ilyen későn jöttél Aiko-chan?

- Az a helyzet hogy késett buszom Ochako-chan....- sütötte le a szemét.

- De te meg bírod állítani az időt nem?

- Basszus..... - csapott a homlokára.

- Most hogy a két lány befejezte a beszélgetést folytatnám! Szóval mindenki vegye fel ezeket- mutatott a kék-fehér-piros melegítőkre- és jöjjön velem az udvarra. - majd elindult az ajtó felé. Mindenki amilyen hamar csak tudta felvette a sport cuccokat és próbálták tartani a tempót a Sensei-el. - Egy képesség felmérő tesztet fogtok csinálni. Bakugou úgy tudom te lettél az első a felvételi vizsgákon. Hány métert dobtál általánosban?

- 67 métert.

- Akkor most dobj egyet de úgy hogy használod a képességeidet! - mondta majd odaadott neki egy labdát. Bakugou odasétált a dobó körhöz majd ledobta a labdát.

- Pusztulj!! - ordította a levegőbe miközben hatalmas robbanások hagyták el a tenyerét. Pusztulj?!

- 705. 2 méter... - mondta mire mindenki bezsongott.

- Ez szuper hadd csináljam én!! Ez nagyon szórakoztató! Szabadon lehet használni az erőnk!! - kiabáltak sorra.

- Ti ezt mókás ak találjátok? Három évetek van hőssé válni. Végig így fogtok viseledni? Jól van! - jelent meg egy gonosz mosoly fekete fürtjei alatt- Aki a 8 feladatból az összesített utolsó helyen teljesít azt úgy értékelem hogy nincs benne tehetség... És kicsapással díjazom. Kezdjük is!

Az 50 méteres futással kezdtük a felmérést. Legjobb tudásom szerint felálltam és a nyári edzéseken szervezett fizikumomnak köszönhetően 4,56-ot sikerült futnom ami majdnem a legjobbak közé tartozott. A második a szorítóerő volt ahol 80-at tudtam összehozni ami nem a legjobb. A harmadik a távolugrás. Na itt már belevittem a csontjaim az ugrás pillanata előtt sikerült kilőni magamat olyan 6 méterre. Aztán folyamatosan kaptuk az újabbnál újabb feladatokat még végül elérkezett az eredményhiretés. Én a 13. helyen zártam. Az utolsó helyen egy Midoriya Izuku nevű fiú végzett. A levegő megfagyott.

- Csak hazudtam hogy kicsapják! - törte meg a csendet Aizawa Sensei.- Csak azért mondtam hogy kihozzátok magatokból a maximumot.

- He!!!? - kiáltott fel az osztály nagy része.

- Mára végeztünk itt. - kezdett el sétálni a bejárat felé. - A tananyagról való jegyzet az osztályteremben van  majd nézzétek át őket. - zárta le az órát mire mindenki megkönnyebbülten sóhajtott. Visszamentünk az osztályba.

A következő óra All Might-tal volt. Bejött a terembe és rámutatott a falra amiből hirtelen előjött egy csomó tárolóegység. Felettük az általunk lerajzolt hősruhákat.

Felállított két főből álló csapatokat.

- Az A csapat Bakugou Katsuki és Kirishima Eijirou akik a gonosztevők lesznek. A B pedig Amari Aiko és Kuno Akane! Ti lesztek a hősök! A többit majd út közben kitalálom! - vakarta a tarkóját az első számú Hős. Hirtelen egy kart éreztem ami átfogja a nyakam hátulról.

- Szia Akane! Amari Aiko vagyok de nyugodtan szólít csak Aiko-chan-nak! Én leszek a csapattársad! - húzta széles mosolyra a száját.

- A-Akane... Örvendek... - nyújtottam neki bizonytalanul a kezemet melyet hevesen rázni kezdett. All Might közben elmagyarázta a szabályokat.

- Tudod Akane-

Még magyarázott valamit de nem figyeltem rá túlzottan. A szemeim egy vörös szempár után kutattak. Hamar találkoztam is vele. Idegesen méregetett. Kezei összefonva voltak mellkasa előtt és a tenyerei robbanni kezdtek.

- Most kapni fogsz a helyem miatt Ribi! - olvastam le a szájáról mire ijedten elkaptam a tekintetemet.