Az éjszaka viszonylag nyugodtan telt habár az izgatottság miatt bőven az ébresztőm előtt keltem. Reggeli után alaposan megmostam a fogaim és a biztonság kedvéért egy rágót is bevettem. A fürdőszoba tükrébe nézve magabisztossággal töltött el hogy teljesnek érezhetem magamat amikor egy ilyen fontos eseményre készülök.

Minden tökéletes lesz Akane! Bízom benned! És én itt leszek támogatni ha szükséged lenne rám.

Igen... Köszönöm Akuma! - mosolyogtam hátra pillantva rá. Mivel elég korán volt még nem tudtam elköszönni a többiektől de kárpótlásul hagytam nekik egy kis cetlit melyre lejegyeztem a hálás gondolataim a végsőkig való támogatásukkal kapcsolatban. A hajnal békés csendjében körbenéztem a nappalin miközben vártam utolsó perceimben és jól szemügyre vettem a házat melyet igaz hogy csak egy hétre de el kell hagynom hogy a fejlődésem elősegítsem. Elérkezett az indulás ideje. Felkaptam a táskám a hátamra majd a bőröndömmel a kezemben kinyitottam a bejáratiajtót. Ahogy az a tájékoztató papíron le is volt jegyezve egy kocsi várt a kert előtt. Átcaplattam a kerten majd a sofőr kinyitotta nekem az autó ajtaját.

- Akane kisasszony? - kérdezte enyhe mosollyal a bajusza alatt. Ősz, az 50-es éveiben járó fickó volt az élet terheit viselve fiatal ráncaiban de mégis, arzén szemeiben az elszántság és az öröm csillogott. Kalapja, mely az egyenruhájához hozzá tartozott, enyhén az arcára simította vékony fürtjeit. Magam elé húztam a bőröndöt én lágyan rátámaszkodva álltam meg néhány méterre előtte.

- Igen. - válaszoltam határozottan. - Remélem nem kellett sokáig várnia rám.

- Ugyan ne is törődjön ezzel. Inkább adja ide a csomagjait kérem. - nyújtotta ki nekem a karját mire a kezébe nyomtam a cuccaim. Amég ő berakta a csomagtartóba a dolgokat én lassan bemerészkedtem a volán mellé. Nemsokára a sofőr is csatlakozott hozzám. - Indulhatunk Kisasszony?

- Természetesen! - mosolyogtam oldalvást ránézve aztán ő beindította az autó és hivatalosan is megkezdődött a gyakorlatozásom.

***

Egy hatalmas birtokra vezetett az utam. Talán még nagyobb is volt mint a miénk. A kocsi egy kissé kacskaringós betonúton haladt végig egészen a bejáratig. Ahogy megálltunk feltehetően egy inas kinyitotta nekem az ajtót majd elég bátortalanul de kiléptem a járműből és szembetaláltam magam a birtok közepén elhelyeszkedő hatalmas régi Japán stílusú épülettel melyre egy hosszabb lépcsősor vezetett fel. Mind ennek tetején megpillantottan a példaképem. Halvány, bíztató mosoly ült az arcán ahogy szemkontaktust teremtettem vele. Felpattant ülő helyzetéből és egy szem pillantás alatt előttem termett a lépcső tetejéről. Szemem, szám elállt a csodálkozástól hogy teljes életnagyságban állt velem szemben.

- Üdvözöllek Akane! A nevem Ryuko Tatsuma! De nyugodtan tegezz! - nyújtott kezet nekem amit egy kis hezitálás után meg is ráztam.

- K-Kuno Akane- R-Részemről a megtiszteltetés T-Tatsuma-san! - dadogtam zavaromban.

Ejtsd már ki a rohadt szavakat rendesen! - csapott a hátamra Akuma melytől enyhén meginogtam.

Igyekszem... - néztem szúrósan hátra rá. - De ő Ryukyu!! Olyan izgatott és ideges vagyok hogy nem tudom kontrollálni magam! - fordultam vissza a fényhez majd feszesen kihúztam magam.

- Sajnálom hogy itt kell töltenünk a gyakorlatozásod de jelenleg az Ügynökség aprócska felújítás alatt áll úgyhogy ezt a helyet véltem megfelelőnek. - fordult meg bemutatva nekem a sárkány és virág motívumokkal díszített épületet.

- Nekem mindenhol tökéletesen megfelel.

- Helyes! Most viszont- -kezdett bele a mondatába - Biztosan éhes vagy szóval mit szólnál egy reggelihez?

- Elfogadom az ajánlatot. - tettem egy lépést felé.

- A csomagjait addig mi elintézzük és betesszük a hölgy szobájába Ryuko-sama! - hajolt meg egy szobalány előtte majd néhány tag a személyzetből megragadta a táskáim és a bejárat felé siettek velük.

- Akkor akár mi is mehetnénk. - fordult hátra hozzám egyet kacsintva mire halvány pír ült ki az arcomra zavaromban. Bólintottam. Tatsuma-san-t követve lassan, enyhén kifulladva bár de felértem a lépcsősor tetejére. Az ajtók kitárultak ahogy Ryuko-san előre menetelt az épületbe. Hátra tett kézzel masírozott végig a folyosókon miközben igyekezett bemutatni nekem a helyet, igaz annyi szoba volt itt hogy meg se tudtam jegyezni mind azt amit felsorolt. - Tudod Akane már nagyon vártam ám a találkozásunkat. - pillantott hátra miközben elhaladtunk a rengeteg gyönyörű festmény és szobor mellett.

- I-Igazán? - csillant fel a szemem reménytől duzzadva.

- Természetesen! Nem véletlenül választottalak téged. Látom benned a potencjált mellyel akár ha megfogadod a tanácsaim lehet is valamit kezdeni. - fordult velem szembe miközben egy pillanatra sem térve le az útvonaláról hátramenetelben folytatta a menetelést.

- Igenis! Mindent el fogok követni hogy a legjobban teljesítsek az oldalán! Ryuko-san! - moslyogtam hálás tekintettel amiért megadta nekem a lehetőséget az ittlétre.

- Micsoda lelkesedés! Ezt már szeretem! - pördült vissza az eredeti menetirányba elégedett vigyorral az ajkain. Lassan el is érkeztünk az étkezőig. Egy svédasztalos reggeli volt kiterítve a szemem elé. Csillogó szemekkel bámultam az asztalt. - Vegyél bátran! Amiből csak szeretnél. - mosolygott rám kedvesen. Egy apró biccentés után ahogy mondta úgy is tettem. Szedtem magamnak szinte mindenből amit találtam. Tatsuma-san is helyet foglalt velem szemben és ő is kiszolgálta magát az ételből. - Rendben van Akane szóval amég itt eszegetünk szeretném megbeszélni a dolgokat.

- Hogyne Ryuko-san! - nyammogtam egy lekváros kenyeret.

- Szóval amivel kezdeni szeretnék reggeli után az egy fizikai és mentális felmérés. Tisztában akarok lenni az adottságaiddal ezt pedig nem is lehet jobban feltérképezni mint egy küzdelemmel. Természetesen csak barátságos megmérettetés. Ugyanis ha el akarlak vinni magammal a terepre nem lehet csak úgy hogy még a hősneved sem tudom nemhogy a harcstílusod. Tudnom kell mennyire vagy beszámítható, sérülékeny, vakmerő és a többi-és a többi. Gondolom azzal te is tisztában vagy hogy nem volt elég annyi amit a Sportfesztiválon nyújtottál ahhoz hogy kiismerjelek. - pillantott rám miközben ismertette a dolgokat.

- Ez mind nagy megtiszteltetés számomra. - közöltem komoly hangnemben mire csak halványan rám mosolygott.

- Nyugodtan fejezd be az evést, utána pedig Naoto felkészít téged a harcra. - állt fel az asztaltól majd egy fiatalabb körülbelül nálam egy-két évvel idősebb, enyhén szürkés kék hajú fiúhoz fordult. Egyenruháján még egy göröngy nem sok annyi sem volt. Rendezetten, kivasalva illett rá kellően izmos mégis törékenynek látszó alkatára. Szemei komolyságot és ütemezettséget tükröztek. Gondolom mindig percre pontosan meg van tervezve nála minden. - futott át a gondolat az agyamon ahogy végigmértem a fiút. - Mindent aszerint amit tegnap megbeszéltünk. - nézett rá rendületlen arccal mire a srác csak halkan bólintott. Miután Ryuko-san elhagyta a termet ketten maradtunk a Naoto nevű inassal. A hangulat kissé feszült volt mivel egyikünk sem szólt egy szót sem. Csendesen falatoztam míg végül teljesen befejeztem az étkezést. Betoltam a székem majd a fiúra pillantottam.

- Készen vagyok.

- Rendben van Akane-san. Kérem kövessen! - indult el az ajtó irányába. Mögötte mentem végig a folyosókon amég el nem értünk egy szobához. - Ez lesz az ön hálóhelye. A 82-es. Ha megengedi körbe is vezetném. - lépett be az ajtón. Egy igencsak nagy helyiség fogadott egy hagyományos japán stílusú bútorzattal és egy külön fürdőszobával. Beljebb merészkedtem így jobban szemügyre tudtam venni a dolgokat.- Amint látja ez itt a szobája fő része, itt van önnek ágy, kisasztal, gardrób és minden egyéb amire szüksége lehet. Arra pedig a mosdót találja. - mutatott enyhén a hátam mögé miután körbestrázsálta a helyiséget. - A kollégáim már ide hozták a csomagjait szóval ha gondolja előkészülhet az Úrnőmmel való küzdelemre.

- Igen természetesen! - bólintottam majd a már előkészített spanyol fal mögé léptem a hősruhámat tartalmazó kézi poggyászommal az ujjaim között. Naoto még el is fordult a tőlem ellenkező irányba tiszteltet adva ezzel a privát szférámnak. Levettem és rendben az engem eltakaró bútor tetejére helyeztem a gönceimet aztán magamra öltöttem az új dizájnú felszerelésem. Amikor kiléptem az öltözőnek használt darab mögül teljesen felkészültnek éreztem magam az elkövetkezendő párbalyra.- Indulhatunk! - jelentettem ki a láztól izzó tekintettel. Naoto felém fordult és ahogy végigmért egy kóra mosolyt véltem elcsípni tőle.

- Kérem kövessen!