Lassan sikerült elfoglalnunk a helyünket. Mint mindig most is egy bombát kellett őriznünk ám nekünk pont egy elég nyitott terű helyszín jutott így az eső miatt rendesen átázott a ruhánk már az elején.

- Tch... Ez a rohadt szar meddig akar még szakadni? Szinte semmit sem látok tőle!

- Ne aggódj majd megoldjuk valahogy ezt is! - csaptam össze a tenyerem majd rápillantottam. - Van valami terved?

- Hm? Nem.. Nem igazán.

- Oh- Csak gondoltam hogy van valami ötleted hiszen te voltál már Gonosz ugye-

- Ja- Mindegy neked van valami?-

- Szerintem hagyjuk nekik szabadon a bombát-

- Te hülye vagy?! Ha nem tűnt volna fel meg kell védeni nem pedig hagyni hogy nyerjenek!! - vágott a szavamba.

- Ahj kussolj már el és hagyd hogy befejezzem!

- Tch- Tökmindegy- -fonta össze a karjait mellkasa előtt.

- Szóval arra szerettem volna kilyukadni hogy mi lenne ha tálcán kínálnánk fel nekik a bombát de aztán lesből lecsapnánk? Még úgyis van egy kis idő a kezdésig. - javasoltam.

- Valószínűleg Dunce Face még be is dőlne neki. - gondolkodott el.

- Azt mondod?

- Szerintem ne akard megkérdőjelezni ha az ítélőképességéről van szó. A srácnak az IQ-ja egyenlő a 0-val.

- Oh- M-Mindegy ha legalább egyet ki tudunk iktatni azzal már előrébb vagyunk.

- Amúgy is el tudom őket intézni. Nem kell hozzá csapda. De ha ennyire ragaszkodsz hozzá akkor benne vagyok. Viszont ha jót akarsz magadnak akkor rámhagyod Kirishima-t. - nézett vissza komoly tekintettel a válla fölött rám ahogy az egyik a bombához közel eső nagyobb szikla felé sétált.

- Mhm biztos. - kuncogtam magamban aztán én is elkezdtem valami fedezéket találni. Leguggoltam és óvatosan a földbe vezetve csontjaim a bomba köré terjesztettem szét őket hogy ha valamelyik igazán közel merészkedne csapdába tudjam őket csalni. A duda megszólalt és ezzel kezdetét vette a küzdelem. A két jómadár egész hamar meg is jelentek. Két oldalról támadva akartak minket megközelíteni.

- Kirishima nézd! Ezek teljesen hülyék! Ilyen kiszolgáltatva hagyni a bombát! - nevetett Denki ahogy a bomba felé száguldott.

- Denki ne! Ez biztos csapda! - kiáltott rá Eijirou aki azon nyomban meg is állt a barátjával ellentétben.

- Huh? - nézett rá vissza Denki de már késő volt mert a csontjaim abban a pillanatban hatalmas sebességgel törtek ki a talajból. - Argh!! - kiáltott fel Denki ahogy az éleik felsértették a bőrét.

- Ne Denki!

- Most elkaplak! - ugrottam ki a fedezékemből. Katsuki se tett másképp és egy nagy robbanással Kirishima felé repült aki gyorsan el is ugrott Bakugou becsapódási helyétől.

- Ne hidd hogy elmenekülhetsz Shitty Hair! - mozdult egyből utána ismét egy robbanással fokozva a sebességét. Kirishima védekező állásba pozícionálta magát végre felvéve Katsuki-val szemben a kesztyűt.

- Eszem ágában sem volt Bro! - mosolygott szélesen majd meg nem várva hogy a Süninek akármilyen lehetősége legyen rá megsebezni őt visszatámadás képpen nekiugrott a levegőben érkező Katsuki-nak aki a hirtelen jött ostrom hárítása végett megpróbált egy újabb robbantással kikerülni Kirishima elől sikertelenül. Eijirou-nak sikerült megsebesítenie és megragadva a karjánál fogva háttal a földhöz vágnia.

- Tsk- -köhögött fel egy kevés vért az erős becsapódástól. Kirishima is landolt nemsokkal azután de Katsuki-t nem nagyon hatotta meg ez a bekapott támadás így már pillanatok alatt a vörösnél termett és egy az arcába irányított robbanást generált melyet az a bőrének megkeményítésével hárított. - Te is tudod hogy nincs sok időd Shitty Hair! - sorozta meg még több robbanással a fiút.

- Ez igaz de tudod a vereségem után nem tudtam tétlenül ülni a szünetben úgyhogy kicsit megedzettem magam! - csillogott magabiztosság szemeiben majd hirtelen a védekezéséből egy határozott rúgást irányított Katsuki felé ám ezúttal nem sikerült bevinnie a támadását ugyanis ő két karral hárította azt nagy nehezen de talpon maradva.

- Nem sokat fog érni! Összezúzlak! - kezdtek izzani tenyerei és robbanással sikerült ellöknie magától Kirishima lábát ezzel valamennyi időt kihasználva az újabb sorozásnak. Az eső miatt néha mellé-mellé nyúlt de a gyors reakcióidőjének köszönhetően képes volt az időkorlátja szélére sodornia Kirishima-t. Már csak másodpercek voltak hátra abból hogy a hős Quirk-je elérje a határát így bevitte a végső mozdulatokat. - Ezzel most vége lesz Shitty Hair!!

- A helyedben nem lennék ebben olyan biztos Bakubro~ -jelent meg kaján mosoly az arcán a vörösnek.

- Ezt meg mire- -akarta kérdezni de a háta mögött villanó fények tudatosították benne hogy van egy dolog ami mind a kettőnk számításai közül hiányoztak.

- Kirishima most!

°°°

- Tch! - harapta be ajkait Denki a fájdalomtól majd ahogy csak tudott próbált messzebb kerülni tőlem.

- Ne is gondold hogy ilyen könnyen elengedlek! - rohantam egyből utána hogy egy csont tőrrel megpróbáljam feladásra kényszeríteni ám egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam hogy áram hasít felém a levegőn keresztül. Sebesen felemeltem a kezem és kilőttem néhány ujjpercet az irányába melytől kiszakadtak a kesztyűim majd gyorsan kitértem az áram elől. A sáros talaj eléggé megnehezítette a dolgom így meg is csúsztam amikor próbáltam stabilizálni magam és a fokozottan szakadó esőtől már nem is igazán láttam az ellenfelem de azt hiszem a csonjaim célt találtak ugyanis Denki ismét felszisszent. A sikerélmény tudatában mosolygra húzódott a szám széle majd újult erővel nagy lendületet véve próbáltam Kaminari mögé kerülni. Mivel a sárga elektromosság lágyan izzott a kezeiben végig készenlétben állva hogy merre törhet ki közülük, nagyjából be tudtam mérni a helyzetét. Néhány csont kinövesztésével igyekeztem megtartani egyensúlyom a sárban és gyorsítani a tempóm miközben kihúztam egy csontot a könyökömből majd megkezdtem a csigolyáim által formált fegyvert kihúzni a nyakszirtemből. Valószínűleg Denkinek is sikerült meghatároznia hogy hol vagyok ugyanis a lépteim hangját semmi képpen nem tudtam elnyomni a pocsolyákban. Meg is indította a támadásait felém ugyanazzal a technikával mint az előbb. A mozgékonyságomnak köszönhetően hamar sikerült hárítanom őket és végre valahára közel kerülnöm hozzá. - Na végre! Most megvagy!

- T-Te meg hogyan-? - fordult a háta mögé szemkontaktust teremtve velem ahogy letettem mind két lábam a talajra stabilizálva ezzel magam. Válaszadásra sem méltatva tekertem köré a véremtől csöpögő gerinc-láncom.

- Túl gyors vagyok neked Denki! - mosolyogtam elégedetten alig látva a szakadó esőtől és megerősítve egy kicsit a fegyverem rajta a nyakához szorítottam a tőröm lefegyverezve őt ezzel véglegesen.

- Vagy csak belesétáltál a csapdámba! - vigyorgott.

- Ezt meg hogy értsem? - tettem egy lépést bizonytalanul hátra de még mindig erősen szorítottam a fegyvereim.

- Remélem tudod hogy esik és hogy a víz milyen reakcióba lép az elektromossággal!

- Igen- De őszintén nem hittem hogy ilyen okos vagy hogy rájöjj. - kuncogtam.

- Nem is magamtól találtam ki! Kirishima javasolta hogy használjam! - mosolygott ártatlanul.

- Pfffft- Mindegy-

- Kirishima most! - ordította a társának. Hatalmas sebességgel és erővel hasított belém az a rengeteg volt mely egyszeriben kiáramlott Denki testéből. Az esőcseppek felgyorsították az áramot ezzel valamivel nagyobb hatást kifejtve ránk. Eijirou egyből az egyik közelebbi szikla mögé ugrott miután Katsuki közvetlen előtte álló teste tompította az egyik feléjük tartó villámot kisütve ezzel a partnerem is. Hirtelen minden elsötétült körülöttem. Amég a feketeség elöntötte a tudatom, kívül a magát is kisokkoló Denki és a szinte sértetlen Kirishima megnyerte ellenünk a harcot.

***

A gyengélkedőn ébredtem fel valamikor késő délután. A kitisztult ég elősegítette hogy a nap délutáni sugarai narancssárga árnyalattal töltsék meg a szobát. Eleinte csak a plafonra meredve feküdtem a fehér lepedő szerű fehér ágynemű alatt. Nem mertem magam mellé nézni és Katsuki megvető pillantásaival találni szembe magam amiért az égvilágon legyegyszerűbb feladat megbízását sem voltam képes teljesíteni. Visszapörgettem magamban a csata megmaradt jeleneteit és rá kellett jönnöm hogy teljesen félvállról vettem az egészet.

- A végén még lett volna időm kiütni őt... - motyogtam magam elé akaratlanul is a szavakat még mindig a mennyezetet pásztázva.

- Mi a faszt hadoválsz ott? - kiabált rám a mellettem lévő ágyról.

- Csak azt... Hogy nem vettem elég komolyan a csatát...

- Értem én hogy most depressziózol de igazán rámnézhetnél ha hozzám beszélsz- -vett vissza a hangerőből egy kicsit majd keresztbe tette karjait. Lassan az irányába fordítottam a fejem aztán mélyen a szemeibe nézve felültem és lehajtva a fejem meghajoltam előtte.

- Sajnálom... Nem voltam elég erős...

- Te meg mi a- Emeld fel a kibaszott fejed! Mi a faszt csinálsz?! - ragadott meg a hajamnál fogva.

- Cs-Csak-

- Mindenki követ el hibákat Akane! Nem kell a rohadt hajlongásod meg a sajnálkozás! Csak- Legközelebb figyelj ida jobban- -simította meg a fejem tetejét miközben oldalra pillantott rólam de gyorsan el is húzta onnan a tenyerét. Egy hang se jött ki a torkomon. Csak enyhén tátott szájjal meredtem rá csillogó szemekkel. - Csukd már be! Megalszik a tej a szádban!

- Huh? Oh- Bocsánat-

- Semmi baj- Csak menjünk innen. Kezd hányingerem lenni ettől a tipikus kórházi és gyógyszerszagtól. - húzta enyhe mosolyra a száját miközben lassan eltolta magát az ágytól. Ahogy a szemeibe meredtem nem tudtam nem viszonozni a gesztust. Egyszerre a felém kinyújtott kezével találtam szembe magam. Óvatosan rátettem a sajátom az övére és felhúztam magam rajta álló helyzetbe.

- Igen- Szerintem is ideje mennünk. Már rég vége a tanításnak. - fordítottam az ellenkező irányba az arcom amely rákvörösben pompázott megfeletkezve hogy még mindig szorítottam a kezeit.

- Rendben de már elengedhetsz! - kiabált rám szintén a másik irányba nézve így a helyzet realizálása végett gyorsan elrántottam a karom.

- B-Bocsánat!

- Na végre! - sóhajtott fel. - Majdnem elszorítottad a vérkeringésem.

- Sajnálom..

- Ne kérj már mindenért elnézést! Kibaszott idegesítő! - indult el a kijárat felé hanyagan intve Recovery Girl-nek az ellátásért.

- Viszlát. - motyogtam két sóhaj között majd gyorsan utána rohantam. - Bocsánat-

- Már megint kimondtad!

- Igaz-Igaz! Bocsi- Jaj ne már megint! Oké befejeztem!

- Köszönöm! Na végre!

- Fiatal szerelmesek! - sóhajtott fel Recovery Girl a sarokban miközben belekortyolt a teájába de a megjegyzését a távolság miatt már meg sem hallottuk. Elmentünk a cuccainkért és kisétáltunk a UA területéről.

- Még mindig van egy kis időnk. - jegyeztem meg rápillantva a telefonom órájára.

- És? Mit szeretnél csinálni? - sóhajtott a vállára csapva táskáját.

- Nincs kedved elmenni a parkba? Biztos gyönyörűek a Sakura-k ebben a napfényben. Bár tekintve hogy mennyire esett az eső egész nap valószínűleg minden vizes lesz.

- Tch- Nekem mindegy- -húzta el az orrát.

-Akkor indulás! - karoltam bele a szabad kezébe és elkezdtem húzni őt a liget felé mire ő csak savanyú ábrázattal vonszolta magát utánam. Ahogy átléptük a kaput egy csodás látvány fogadott. A vízcseppek békésen sütkéreztek a növényeken miközben egy-két madár gyengéden csicseregve törte meg a csendet. A szemeim számára egy káprázatos élménnyel gazdagodtam már csak azzal is hogy ezt a tájat figyelhetem a mellettem unottan duzzogó Katsuki-val szemben. - Tudod mit? - fordultam felé.

- Hm?

- Ha már úgy is annyira unatkozol -kezdtem el levenni az iskolai zakóm- fogd ezt meg egy kicsit! - dobtam az arcába.

- Eh- Ezt most meg- -rángatta le idegesen a fejéről ám hirtelen elhallgatott számomra ismeretlen okból kifolyólag.

- Mi az? Elvitte a cica a nyelved? - kuncogtam majd megigazítottam a tőle kapott csatot a hajamban.

- A-A faszt! Csak- Vedd már ezt el! - dobta vissza nekem a ruhadarabot.

- Nyugi már csak nem volt rendesen a hajamban a hajcsat. - kötöttem a derekam köré.

- Tch- Tökmindegy- Minden esetre nincs kedvem sokáig ezzel a sok Extrával még egy levegőt szívni úgyhogy inkább ülnék a vonatállomáson- Ott legalább kevesebben vannak- -fordult sarkon a kijárat felé.

- Ha te mondod- -sóhajtottam majd követve lépteit lassan elhagytam ezt a nyugodtsággal teli tájat.