Aiko miután elköszönt Akane-tól egyből az iskola kijáratához vette az irányt. Enyhén kilökte az üvegajtót. A déli nap vakító sugarai egy pillanatra elvették a szeme világát amég meg nem szokta az új fényviszonyt. Amint újra mindent tisztán látott megakadt a szeme egy már jól ismert heterokróm szempáron. A fiú tekintete melegséggel töltötte el a lány szívét. Zavartan eltűrt egy kósza tincset majd szóra nyitotta enyhén szájfényes ajkait.

- Nem számítottam rá hogy megvársz Sho! - mosolygott halványan majd tett néhány lépést lefele a fokokon hogy közelebb menjen Shouto-hoz.

- Gondoltam mivel időnk mint a tenger elkísérnélek hazáig. - motyogta az orra alatt.

- Hát! - ugrott le az utolsó lépcsőfokról - Elfogadom az ajánlatát Uram! - kuncogott Aiko majd a fiú mellé lépett.

- Örömmel hallom. - húzta lágy mosolyra a száját aztán elindultak a kijárat felé. Ahogy így sétáltak Aiko bátortalanul megérintette kisujjával Shouto kezét. A fiú észrevette a lány ujjának puha tapintását és lassan egybefonta sajátjával. Természetesen mind a kettő belepirult a pillanatba de Aiko egy kicsit bátrabbnak vélt látszani úgyhogy óvatosan a párja vállához dőlt és átkarolta a másik kezével. Egyszer csak egy ismerős hangot hallottak maguk mögül így hátrakapták a fejüket.

- Oi! Aiko-chan! - hasított a levegőbe Ochako hangja. A lány Midoriya mellett lépdelt de ahogy észlelte hogy észrevették futó lépésben utolérte a párt. Mikor megérkezett eléjük gyorsan kifújta magát majd belekezdett a szándéka kifejtésébe. - Nincs kedvetek eljönni velünk ebédelni? - pillantott hátra Midoriya-ra aki idő közben szintén megérkezett Aiko-ékhoz.

- Hát végül is semmi dolgom nincs jelen pillanatban szóval én benne lennék! - mosolygott Aiko majd Shouto-ra pillanatott. - Veled mi a helyzet Sho?

- Nekem sincs nagyon tervem úgyhogy szívesen mennék.

- Nagyon örülünk hogy elfogadtátok! - vigyorgott Midoriya.

- Akkor akár indulhatnánk is! - javasolta Ochako így neki is vágtak az útnak az étteremig. Ahogy így sétálnak Aiko fejébe hasított egy fontos tennivaló tehát meg is állt egy pillanatra hogy elővegye a telefonját. A többiek is így tettek hogy megvárják. Aiko kikereste az Anyja számát és fel is hívta. Nemsokára meg is hallotta a már jól ismert hangot a vonal másik feléről.

- Szia Kicsim! Mi újság?

- Szia Anyu! Bocs hogy ilyen későn szólok de Ochako-chan meghívott ebédelni úgyhogy nem megyek haza még ebédre!

- Pedig már megcsináltam a Soba-t! - húzta el a száját az anya.

- Majd vacsorára megeszem ne aggódj!

- Rendben-Rendben! - sóhajtott fel. - Mulass jól Kicsim! - köszönt el.

- Köszi Anyu! - mosolygott majd Aiko kinyomta a hívást. - Rendben mehetünk tovább! - lépett közelebb Shouto-hoz majd ismét megfogta a kezét és tovább indultak az étterembe. Egy takaros kis vendéglő fogadta őket tárt ajtókkal továbbá kedves pincérekkel. Bent helyet is foglaltak egy 4-es asztalnál. Aiko Ochako illetve Shouto Midoriya mellett telepedett le. Kikérték az ételeket.

- Szóvaaaal~ - nyújtotta el a szót Ochako majd megbökdöste Aiko vállát - Mióta is vagytok ti együtt?

- H-Hát- pirult el a lány.

- Tegnap óta... - fejezte be a mondatot Todoroki szintén vörös fejjel.

- Nagyon szép párt alkottok! - vigyorgott Midoriya Shouto mellett.

- Igen-Igen! - helyeselt Ochako.

- Köszönjük szépen! - motyogta zavartan Aiko majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

- Csak az igazat mondjuk! - veregette meg gyerekkori barátját Uraraka. Ebben a pillanatban meg is érkezett az étel.

- Hűha! Ez aztán a gyors kiszolgálás! - csodálkozott Deku.

- Az biztos! - bólogatott Aiko majd összetette két tenyerét. - Itadakimasu! - kiáltotta aztán enni kezdett. A többiek is így tettek.

***

Miután befejezték az evést és kifizették az ételt elhagyták az éttermet.

- Még mindig rengeteg idő van hogy csináljunk valamit. - jegyezte meg halkan Shouto miközben Aiko kezét szorította jelezve hogy nem igazán szeretne hazamenni.

- Igazad van! De mit kellene csinálni? - gondklkodott el a lány és enyhén megdörzsölte a fiú bőrét hüvejkujjával jelezve a hogy vette az adást.

- Elmehetnénk Edzeni! - kiáltotta Midoriya lelkesen.

- NEM! - mondta egyszerre Ochako és Aiko.

- Mi? Miért?

- Mert talán most jöttél ki a kórházból? És különben is most szünetünk van. Élvezd ki egy kicsit a pihenést! - válaszolt Aiko.

- Legyen! - sóhajtott a brokkoli. - De akkor hova kellene menni?

- Sétáljunk egyet a parkban hogy elüssük az időt! - javasolta Ochako.

- Remek ötlet! - lelkesedett Aiko és Midoriya míg Shouto csak vállat vont. Így hát folytatták útjukat a közeli liget felé. Az enyhe délutáni napfény csodálatos színbe öltöztette a helyet. Minden fa ágáról madárcsicsergés zaja szűrődött, ezzel kellemes hangulatot adva az itt eltöltött időnek. Az emberek piknikeztek a zsenge zöld füvön vagy csak nézelődve beszélgettek egymással. Gyönyörű pillanatokkal lehetett betölteni emlékeink tárházát ezekkel a percekkel amég itt tartózkodik az ember. A négyesünkkel sem volt ez másképp. Egy padon foglaltak helyet és ott osztották meg egymással a gondolataikat. Ahogy azt Ochako is mondta az idő hamar el is repült és a társaság lassan sétálva el is hagyta a park területét. A bejáratnál álltak meg hogy elbúcsúzzanak.

- Nos Amari-san és Todoroki-kun - kezdett bele Midoriya - azt hiszem most elválnak útjaink! - vakarta a tarkóját a brokkoli miközben enyhén a mellette álló lányon pihentette tekintetét. Aiko a csodálatos megfigyelő képességének köszönhetően észre is vette majd realizálta a helyzetet.

- Woah! Nem tudtam hogy Double Date volt! - csapódott tudatába a felismerés mire Todoroki szeme is elkerekedett ahogy felfogta az imént elhangzottakat és ráeszmélt az igazság alapjára.

- M-Mi? D-Double Date?! E-Ez n-nem A-Aiko-chan! - kiabált zavarában Ochako majd vörös fejjel elemelkedett a földtől.

- U-Uraraka-san! - próbálta elkapni Deku szintén erős pírral az arcán de végül Aiko-nak sikerült visszahoznia őt a talajra.

- Ez nem volt ám annyira titok!- kuncogott Aiko majd Todoroki-ra pillantott. - Most mondd meg hogy nem alkotnak cuki párost!

- Ezzel sajnos nem tudok vitatkozni! - mosolygott halványan a fiú mire a másik kettő még jobban elvörösödött.

- Na jó! Ne húzzuk tovább az agyukat nekünk is mennünk kell hiszen Anyukám még a végén mérges lesz amiért nem érek haza időben! - vakarta tarkóját idegesen Aiko.

- Igen nem lenne bölcs döntés ujjat húzni Mrs. Amari-val. - helyeselt Todoroki majd ujjait a lányéiba fonta.

- Köszönjük a csodás délutánt majd még találkozunk! Oh! És sok sikert Uraraka! You got this! - kacsintott Aiko a barátnőjére majd sarkon fordultak Shouto-val mivel a másik kettő a zavartól és a sokktól szólni sem tudtak.

***

Nemsokára el is érték az Amari rezidenciát.

- Aiko... - szólalt meg félénken Todoroki mire a lány felkapta a tekintetét.

- Mi bánt? - simította meg a fiú kezét a hüvelykujjával jelezve neki hogy neki bármit elmondhat.

- Nem lenne nagy probléma... Ha még egy kicsit... Nálatok maradnék? - pillantott rá párjára oldalvást.

- Persze hogy nem! Nyugodtan maradj ameddig jólesik! - mosolygott rá lágyan hogy megnyugtassa. A fiú szembefordult vele és miután óvatosan kezei közé vette a lány orcáját lágy csókkal jutalmazta a gesztust. Aiko enyhe papírral az arcán csókolt vissza miközben elfordította a kulcsot a kertkapu zárjában. Todoroki elhúzódott tőle és óvatosan eltűrt egy kósza tincset Aiko arcából. Aiko arca még vörösebb lett ahogy a fiú szemeibe nézett. Mind a ketten bementek a házba. Miután levették a cipőjüket hatalmasat Aiko köszönt.- Szia Anya!

- Nahát ilyen korán hazaértél azt hittem hogy több időt fog igénybe venni a programotok! - bújt ki a fal mögül Fumiko hogy szemügyre vegye a lányát de csodálatára nem csak ő állt az az előszobában. Kissé döbbenten állt a pár előtt amikor meglátta a fiút.

- Jó napot kívánok Mrs. Amari! - hajolt meg tisztelettudóan Shouto.

- Aiko! Miért nem szóltál hogy vendégünk lesz?! - nézett kicsit szúrósan a lányára. - Legalább kitakarítottam volna! És különben is... Ki ez a fiatalember ha szabad kérdeznem Édeslányom? - vette jobban szemügyre a fiút.

- A nevem Todoroki Shouto Asszonyom! - mutatkozott be illedelmesen.

- Amari Fumiko! - nyújtotta a kezét mire Todoroki meg is rázta azt.

- Ő... Ő a barátom... Anya... - pirult el mikor közölte a kapcsolati státuszát az Anyjának.

- Tudtam!! - kiáltott fel hirtelen mire mind a kettő teljesen ledöbbent. - Uraraka-san jön nekem egy ebéddel! - dörzsölte gonoszan a kezeit Fumiko.

- Anya.... Nem mondod komolyan hogy már megint fogadtál Ochako Anyukájával?

- Dehogynem és nyertem is mint mindig!

- És különben is... Honnan tudtad? - tördelte zavarában az ujjait Aiko.

- Édesszívem... Tegnap amikor érted mentem szerinted nem láttam azt a csókot? Én nem vagyok vak mint te Drágám! Én vakítottam valaha! - kuncogott majd megveregette Shouto vállát. - Ahaaa! Szóval a Todoroki gyerekkel! Érdekes felállítás! De jó ízlésed van Lányom! - kacsintott majd beinvitálta Shouto-t a házba. - Aiko tessék itt van egy kis süti vigyétek be magatokkal a szobába nyugodtan! - nyomta a lánya kezébe a süteményes tálcát.

- O-Okay. - vette át az ételt Aiko majd elindult a szobája felé. Shouto halkan követte. Aiko letette az édességet az asztalára. Todoroki félénken helyet foglalt az ágyon majd a hátát a falnak támasztotta. Aiko Shouto felé fordult és néhány lépés után leült egyből elé hogy szépen hátra tolhassa magát a a fiú mellkasának. Todoroki lassan átkarolta és még jobban magához húzta. Lábait óvatosan a lány köré fonta hogy teljes biztonságban tudhassa őt. Aiko csak élvezte a pillanatot. Enyhén hátra döntötte a fejét és Shouto vállán pihentette. Mind a ketten átadták magukat az egymás közelségétől kapott érzésnek mely melegséggel töltötte be a testük minden egyes procikáját. A helyzet beszívta őket hogy elnyomja mind a teret és az időt. Nemsokára besötétedett mely lassan Aiko-nak is szemet szúrt. Bár semmi kedve nem volt megmoccanni, óvatosan elhúzódott Shouto-tól és megfordult annyira hogy a fiú szemeibe tudjon nézni. Todoroki-nak nem igazán tetszett hogy el kellett engednie a lányt így ezt jelezte is neki a tekintetével. - N-Nem akarok ilyet kérdezni de nem kellene lassan indulnod?

- Nem. - húzta el a száját majd lassan átkarolta a lány derekát és miután visszahúzta eredeti helyére beletemette arcát Aiko vállába.

- Sho~ - kuncogott halkan - Tisztában vagyok vele hogy itt sokkal komfortosabban érzed magad de ha nem indulsz hamarosan Endeavour-san büntetést fog adni neked.

- Az az ember nem parancsol nekem... - motyogta a lány nyakába miközben lassan kisöpörte a haját az említett helyről hogy egy forró csókot adjon Aiko bőrére amitől az lágyan megborzongott.

- T-Tudom hogy neheztelsz rá de... Attól még az Apád!

- Ezt te nem értheted! - kiáltott rá akaratlanul is a lányra de egyből meg is bánta.

- De! Én... Pontosan értem.... - halkult el Aiko hangja ahogy a sajátjáról való kevés emlék bevillant a tudatába.

- N-Ne haragudj... Nem akartam kiabálni... - hajtotta le a fejét bűnbánón Shouto.

- Semmi baj megértem hiszen ez érzékeny téma neked. - tért vissza a lány vidámsága a semmiből és a két keze közé vette a fiú pofiját. - Remélem tudod hogy ha nem lenne fontos dolog akkor sose mondanám hogy menj el! - vigyorgott Shouto arcába mire a fiú egyből csókra húzta ajkait.

- Pontosan Tudom... És hogy igazad van. Ideje hazamennem. Fuyumi biztos nem örülne ha késnék. - vakarta a tarkóját idegességében. Aiko halvány mosolyt ejtett felé majd felállt hogy kiengedje Todoroki-t. A fiú is követte párja példáját és mind a ketten nyújtóztak egyet. Shouto összeszedte a cuccait majd mind a ketten a bejárati ajtó felé vették az irányt. - Nagyon köszönöm a vendéglátást Mrs. Amari! - hajolt meg tisztelettudóan az asszony előtt.

- Tegezz nyugodtan fiam! - legyintett.

- Oh... Igen! Fumiko-san! - mondta bátortalanul de az anya halvány mosolya minden félelmet eloszlatott.

- Szia Shouto! Gyere máskor is!

- Igen természetesen! - intett majd Aiko kikísérte Todoroki-t az ajtón. Lassan behajtotta maguk mögött majd a fiú felemás szempárjába meredt.

- A-Akkor majd még találkozunk Sho! - vigyorgott lágyan Aiko.

- Persze! - ejtett halvány mosolyt majd egy pillanatra elhalkult és komolyra fordult a tekintete. - Mondtam már hogy Szeretlek Aiko~?

- Huh? N-Nem nagyon rémlik... - fogta az állát elgondolkodva.

- Oh... R-Rendben akkor... Szeretlek Ai~

- A-Ai? - fagyott le egy pillanatra a lány mire Shouto enyhén lehajolva hozzá lágyan az állára tette a kezét és megcsókolta.

- Jó éjszakát Ai! - nyomott egy puszit az arcára utoljára.

- N-Neked is! - próbálta kinyögni a szavakat Aiko full vörös fejjel miközben végigkísérte ahogy a fiú elhagyja a területet. Amikor már alakja eltűnni vélt az éjszakába ő is visszatért a házba.

°°°

Shouto lassú, kímért léptekkel haladt végig Tokyo sötét utcáin. Nem sietett haza hisz az már az csak az Apja gondolatától is de borsódzik a háta. Viszont egy valami volt ami mégis arra késztette hogy visszatérjen a birtokra melyen felnőtt... A testvérei. Sok gondolat cikázott a fejében de amint bevillantak testvérei arcképei gyorsított a tempón. Sikeresen elért egy trolibuszt és hamarosan meg is érkezett... "Haza". Miután bejött rajta bezárta maga után a kaput aztán végigment a már jól ismert kerti kikövezett ösvényen egészen az ajtóig. Nagyot sóhajtott hiszen pontosan tudta hogy egy újabb veszekedésben fog résztvenni az apjával. Lassan de biztosan elhúzta az ajtót majd levette a cipőjét és halkan a helyére tette. Befordult a kanyarba mely a nappalihoz vezetett. Apja a kanapén foglalt helyet de senki mást nem vélt felfedezni rajtuk kívül így elindult a szobája felé de Endeavour utána szólt.

- Hol voltál Shouto!?! - kiáltott rá. Hangját harag fűtötte. - Az iskolából már délelőtt elengedtek titeket!! Haza kellett volna jönnöd!!!

- Semmi közöd hozzá... - válaszolt hűvösen Shouto rá sem pillantva az Apjára. Endeavour dühtől forró fejjel felállt a kanapéról és vészjósló léptekkel megállt a fia mögött majd megragadta a csuklóját.

- Nézz rám ha hozzád beszélek! - fordította maga felé miközben enyhe füst préselődött ki fogai közt. - Hol. Voltál. Shouto? - tagolta a szavakat.

- Eressz el! - nézett mélyen Apja szemébe. Tekintetében megvetés tükröződött. Végig állta a sarat Endeavour-ral szemben.

- Addig nem amég el nem mondod! - lobbant lángra az 2. számú hős haja hirtelen. Shouto érezte hogy apja keze egyre forróbbá válik minden egyes másodpercre. A végén már nem volt képes tovább tűrni így hezitálva ugyan de bevallotta.

- Aiko-val töltöttem a délutánt... Inkább mint veled! - förmedt rá miközben próbálta kiszabadítani magát az Apja forró tenyere közül melyet e mondat hallatán még erősebben szorított. Hirtelen egy apró rezgést érzett a zsebében de a kialakult helyzet miatt nem tudott foglalkozni vele.

- Ne merészelj így beszélni velem!!

- Akkor eressz el!! - kiabált vissza neki mire egy hatalmas sóhaj kíséretében eleresztettette a fiút. Shouto az érzékennnyé vált részt tapogatva indult tovább de Endeavour megint megakadályozta abban hogy elérje az ajtaját.

- Várj... Aiko-t mondtál? - nézett furcsán fiára amint kiejtette a lány nevét.

- Igen Aiko... Valami baj van vele? - nézett szúrós szemekkel gyanakodva.

- Aiko? Mint Amari Aiko? Akinek az "Időzóna" Quirk-je van? A Sportfesztiválról? - fogta az állát elgondolkodva Endeavour. Shouto nem nézte jó szemmel ahogy az információk egyre jobban passzolnak az általa szeretett személyhez.

- Mit akarsz vele?

- Hisz ő Amari... Ne értetetlenkedj Fiam! - vonta össze szemöldökét.

- Hogy mi?

- Nincs időm erre... Elő kell keresnem a régi iratokat... Te pedig menj és szólj Aiko-nak hogy holnap feltétlenül el kell jönnie az anyjával! - tette hozzá majd elsietett a szobája felé.

- Vajon mit forgathat a fejében? - tűnődött válaszok híjján - Áhh.... Inkább nem is akarom tudni! - legyintett aztán végre elért szobája biztonságot adó falait.

°°°

Körülbelül negyed óra múlva Aiko kezébe vette a telefont és gyorsan írt Shouto-nak.

- Miért nem válaszol? - nyitott meg egy másik chat-et: ❤️Akane-chaan❤️

Amint elköszönt Shouto-tól egyből rohant is Fumiko-hoz. - Anya!

- Mi az Kincsem? - fordult felé a kanapén ülve. Aiko nem szólt semmit csak megmutatta az üzeneteket amiket Shouto-tól kapott.- Mit akarhat ez a Tüzes Barom? - tűnődött el a látottakon. - Mindegy... Minden esetre most menjünk aludni! Majd ráérünk reggel foglalkozni ezzel. - javasolta mire Aiko csak halkan bólintott. Visszavette a telefont majd visszatért a szobájába. Letette a telefont és kavargó gondolatokkal hajtotta álomra a fejét.

***

Miközben a koradéli nap fénye bevilágította a szobát enyhén Aiko arcára is rátévedtek amitől a lány lassan ébredezni kezdett. Mivel Aiko későn kelt, ebéd közben tárgyalták meg a tegnapi dolgokat és délután felkerekedtek a Todoroki-birtokra. Mind a ketten egy kicsit hivatalosabb ruhába öltöztek hisz valahogy érezték hogy nem az aznapi időjárást fogják megtárgyalni. Aiko nyomta meg a csengőt. Másodperceken belül meg is jelent Endeavour egy öltönyben mely erősen feszült hatalmas izmain. Beengedte a két vendéget és beinvitálta őket a házba. Mind a ketten kényelembe is helyezték magukat a kanapén. Shouto Aiko-val míg Endeavour Fumiko-val szemben foglaltak helyet. A két gyermek értetlenül meredt egymásra. Szinte tapintható volt a feszültség a levegőben. A csendet Endeavour töri meg. Mély és kissé érces hangja betölti a szoba falait.

- Aiko-san, Fumiko-san ma egy nagyon fontos dolgot kell megbeszélnünk. - kezdett bele a dolgok ecsetelésébe. Aiko a már kikészített zöld teát szürcsölgetve pillant oda-vissza a jelenlévők között. - Fumiko-san azért hívattam ide önöket mert volt egy megállapodás sz ön régi férje és köztem... Miszerint egymásnak ígértük a gyermekeinket amikor még fiatalok voltak egy gyermekházasság és mostmár egy kényszerházasság keretében. - fejezte be a bevezetést.

- Tessék?! - nyelte félre a teáját Aiko majd köhögni kezdett. - K-Kényszerházasság? - nyögi ki végre a szót miután levegőhöz jutott majd Shouto-ra pillant aki ledermedve bámul maga elé. Fumiko-ra pillant akinek ugyanezt véli leolvasni az arcáról ám ez hamar örömbe fordul. Aiko értetlenül figyeli Anyja cselekedeteit.

-  Há! Tudtam! Újból lehet perkálni Uraraka-san!! - nevetett erőltetetten.

- Anya te megint fogadtál rám?!

- Ez maradjon köztem és Uraraka-san között. - simítja meg a lánya feje búbját.

- Szóval mint azt már említettem a kényszerházasság miatt vannak itt. Mivel a férje rossz útra tért a megállapodás semmissé lett. Viszont amikor megláttam a lányát a Sportfesztiválon egyből eszembe jutott az egész szerződés és arra jutottam amikor a fiam mondta tegnap hogy a lányával volt és ezt szeretném megújítani! - nézett mélyen Fumiko szemébe Endeavour.

- Hmmm... Hadd gondolkozzak egy kicsit... - tette állára a kezét tanakodva. - Mi előnyünk származik ebből?

- Elsősorban előnynek tekinthetik hogy teljeskörű védelmet nyújtunk minden téren ugyanis a mint azt már tudod a Todoroki családnévnek hatalmas befolyása van. De ez csak a kezdet. Teljes anyagi támogatást kaphattok mindenhez amire csak szükségetek van. De a legeslegfőbb előny az pedig nem más mint hogy egy erős képességekkel rendelkező új generációt hozhatnak létre a gyermekeink! - mondta olyan lelkesedéssel hogy majdnem kiesett a kanapé mögül.

- Miért olyan biztos ebben Endeavour-san? - kérdezett vissza kíváncsian Aiko.

- Hát igen... - fordult hozzá Fumiko - Erről már akartam veled beszélni csak nem gondoltam hogy ilyen hamar sort kell rá keríteni.

- Azért kedves Aiko-san - csillant fel a szeme - mivel a vérvonalodban nagyon erős "Meta Adottság" öröklődött ami lehetővé teszi hogy az Anya által megtestesített Quirk az elkövetkező 2 generáción át öröklődjön!

- Igen? - kérdezett vissza lesokkoltan.

- Igen. - erősítette meg Endeavour állítását Fumiko majd megsimította a lánya buksiát miközben visszafordult a férfihoz. - Az ajánlata igen csábító minden szempontból főleg hogy a gyermekeink jelen pillanatban is együtt vannak-

- Tessék? - vágott a szavába Enji majd a fiához fordult. - Miért nem szóltál erről? - fordult a fiához.

- Nem mintha meg akartam volna osztani veled ezt az információt... - fonta össze mellkasa előtt a karjait.

- Mi? Miért nem?

- Pontosan tudod miért... - küldött felé szúrós pillantásokat. Fumiko látva a veszekedés gomolyfelhőit gyülekezni enyhén rácsapott az asztalra hogy megkapja a két érintett figyelmét mire mind ketten odakapták a fejüket

- Most nincs idő a vitára. Ha már itt vagyunk jó lenne ha folytatnánk a tárgyalást. Milyen dolgokat fektettek le a férjemmel?

- Igen... Elnézést kérünk. - fordult vissza hozzájuk majd egy papírt vett a kezébe - A megfogalmazottak a következőek: 1. A házasságkötés az érettségi után történik. 2. A házasság biztosítja a két család által felállított anyagi biztonságot és a Családok közötti szociális kapcsolatot erősíti. 3. Az érintett női résztvevő biztonságát az érintett férfi résztvevő családja biztosítja. - vitte le a hangsúlyt a mondat végén mely arra engedett következtetni hogy befejezte a szöveg felolvasását majd néhány szerződéshez hasonlító hivatalos papírt tolt az asztal hozzájuk eső része felé. Aiko habozás nélkül a tollért nyúlt és már írta is volna alá de Fumiko elkapta a kezét mielőtt akármit is tehetett volna.

- Na de Anya-

- Aiko várj már egy picit! Tudom hogy most elborít a rózsaszín köd és gondolkodás nélkül elfogadnád ezeket de nem ugorhatsz fesejt ilyen meggondolatlanul! Ez egy nagyon komoly dolog! - nézett szigorúan a lányára majd visszafordult a férfihoz. - A pontok amiket a férjemmel állítottak fel most az én engedélyemmel életbe léphetnek, de lenne hozzájuk egy-két szavam mielőtt hivatalossá tesszük!

- Rendben! Mik a feltételeik?

- Először is, egyáltalán nem biztos hogy pár év múlva a gyermekeink elégedettek lesznek a házasságukkal és mivel nekem a lányom nézetei az elsők azt javaslom hogy ez az egész "Quirk-Házasság" legyen egy lehetőség számukra, ami annyit tesz hogy egyáltalán nem kötelező és akármikor felbonthatják a szerződést. Amég be nem töltik a megfelelő életkort azaz le nem érettségiznek, Jegyesekként legyenek elkönyvelve melyet mint mondtam akármikor megszakíthatnak. Ha erre kerülne sor azt a Családoknak maguk közt kell megoldani mégpedig úgy hogy a nevünk ne sérüljön. Szóval azt javaslom hogy ne hozzuk nyílvánosságra az eljegyzésüket. - zárta le a mondandóját Fumiko. - Ha elfogadja a feltételeim megegyeztünk! - nyújtotta kezét Enji felé komoly tekintettel az arcán.

- A feltételek teljesen jogosak és elfogadhatóak. - fogta meg a nő kezét majd kezet ráztak. Aiko Shouto-ra pillantott. A fiú csillogó szemekkel kísérte végig ahogy a szülők megkötik az eljegyzésük szerződését. Az egyezmény megkötése után a két szülő aláírta a hivatalos papírokat aztán Endeavour árnyújtott egy-egy nyilatkozati példányt a fiataloknak. Shouto a lányra pillant aki egy mosollyal néz vissza rá majd mind a ketten szignózzák a papírt. - Na ezzel meg is volnánk! - tűzte össze a papírokat hogy aztán egy külön erre a célra választott tartóba helyezze őket. Fumiko az órájára pillantott.

- Későre jár! Indulunk kéne Aiko! - javasolta lányának.

- Miért nem maradtok vacsorára? - szólalt meg a semmiből Shouto amire mindenki felkapta a fejét ugyanis a kisebb vitát leszámítva az egész tárgyalás alatt csendben figyelt.

- Igaza van a fiamnak! - helyeselt Enji mire Sho megborzongott amint a fiának nevezte. Endeavour mit sem törődve eme gesztussal folytatta a gondolatmenetét - Viszont hamár velünk esztek jobb döntés lenne ha maradnátok is éjszakára. Veszélyes az utca sötétben, és ráadásul van egy pár vendégszobánk.

- Egyet értek hogy bölcsebb dolog lenne ha itt töltenénk az éjszakát úgyhogy elfogadjuk az ajánlatot. - válaszolta enyhe mosollyal az arcán majd a lányára pillantott - Hacsak nincs ellenvetésed.

- Nekem? Ugyanmár! Szívesen maradnék! - küldött széles vigyort Shouto felé aki viszonozta is a gesztust.

- Akkor ez is eldőlt. - tápászkodott fel Enji majd a másik két gyermekét is felkereste. Fujumi nekiállt vacsorát főzni míg Natsuo és a többiek megterítettek. A vacsora viszonylag kellemes hangulatban telt. Fujumi tofu-t készített. Aiko és Shouto egymás mellett ültek és az asztal alatt észrevétlenül egymásba fonták ujjaikat. Miután befejezték az evést Shouto megmutatta a vendégeiknek az egyik vendégszobát.

- Én szeretnék az új vőlegényemmel lenni! - jelentette ki vidáman az Anyjának Aiko.

- Rendben van. - egyezett bele Fumiko. Aiko kisprintelt a szobából és megcélozta Shouto-ét. A fiú követte is őt bár azért kicsit lassabb tempóban. - De azért védekezzetek! - kiáltott utána hirtelen miközben kinézett az ajtó mögűl a folyosóra aztán kuncogni kezdett. A lánya a mondat hallatára elvétette a következő lépést és elesett. Ám mielőtt földet ért volna megállította az időt. Ugyan ő tovább esett de hamar felpattant.

- Khm-Khm! - köszörülte meg a torkát - Nem áttatok semmit! - söpörte le kezeit s mintha mi sem történt volna biztos léptekkel és kipirult arccal folytatta útját a fiú szobája felé. Miután kinyitotta az ajtót deaktiválta a Quirk-jét. Shouto elfordította a fejét és halkan belenevetett a kezébe míg Fumiko hangosan hahotázott a combait csapkodva. A fiú is hamarosan belépett a szobájába. Aiko széttárt karokkal állt meg vele szemben egy hatalmas mosollyal az arcáb. Shouto halvány mosolyra húzta a száját majd közelebb lépett hogy átölelje a lányt. Aiko hirtelen hanyatt dobta magát és Sho-t magával húzva esett a Japán stílusú ágyra. Todoroki meglepetten nézett de látva a másik mosolyát lassan a lány köré fonta karjait hogy védelmet és biztonságot sugározzon felé. Aiko pillanatról pillanatra komfortasabban érezte magát még végül teljesen ellazult. Egyszer csak megtörte a békés csendet. - Szóval mit szólsz Sho a kialakult helyzethez? Mostmár véglegesen is velem ragadtál! - kuncogott majd közelebb húzódva hozzá finoman hozzádörgölte az orrát a fiúéhoz.

- Ami akármikor felbontható-

- De akkor is! - biggyesztette le ajkait miközben félbeszította a fiút. - Hát ennyit érek neked?!? - húzta el a száját. Shouto halványan elmosolyodott majd óvatosan megfordította Aiko-t és hátulról átkarolva a nyakára omló hajába temette az arcát.

- Nehogy komolyan vedd! Nálad jobb menyasszonyom nem is lehetne~ - söpörte ki a hatalmas hajzuhatagot és forrón lehellte bőrére a gyengéd szavakat melytől a lány enyhén megborzongott aztán közelebb hajolva lágy csókot nyomott a tisztán hagyott helyre.

- Hé! Pfffft... Ez csikiz!! - kacagott fel harsányan.

- Oh igazán? - húzta gúnyos vigyorra a szája szélét. Óvatosan közelebb férkőzött majd apró puszikkal halmozta be az iménti területet.

- Várj! Ne csi- Pfffft! Hahahaha! Shou- Haha! -to! Hahahaaa! Eléhéhéhéhéééég! - töltötte be vihogása a szoba falait. Ahogy a fiú befejezte akcióját a letámadott lány ajkait egy boldog sóhaj hagyja el. Shouto puhán hozzásímul partneréhez de hirtelen máson kezd el járni az esze így akaratlanul is megérinti a sebhejét. A megszakított ölelést észlelte a lány így lassan felült és enyhén hátra fordult hogy a másik szemébe tudjon nézni. - Hé... Minden rendben?

- Ez az egész "Quirk-Házasság"... - ül feljebb ő is - Nem tartom túl jó ötletnek... Láttam már mire képes erre alapozott életet élni... Hogy hogyan szakíthat szét családokat... Anya, Apa, Fujumi, Natsuo és To- szavai elhalkultak mire a lány közelebbment hozzá és a mellkasába temette az arcát miközben nyugtatás képpen a hátát símogatta. Másik kezével az ujjaikat egybekulcsolta a fiúéval.

- Ne aggódj Sho! - húzódott el majd a kezei közé vette a fiú arcát - A tény hogy mostantól jegyesek vagyunk és hogy elfogadtuk hogy ez egy Quirk-ökre alapozott házasság semmiben nem befolyásolja azt amit egymás iránt érzünk! - mosolyodott el halványan. - De ami a legfontosabb... Te soha nem leszel olyan mint az Apád. Én bízok benned! - nézett komolyan a fiúra. Shouto szeme elüvegesedett egy pillanatra. Karjait a lány köré fonta és egy gyengéd puszit nyom a homlokára.

- Aludnunk kellene... Mostmár késő van.

- Há' de én nem vagyok álmos! - nyávogott. - Meg amúgy se hoztam pizsamát! - biggyesztette le ajkait mire  Shouto lehúzta magáról a sajátját és enyhén elpirulva a lány kezébe nyomta. Aiko nagy nehezen elvette és amég a fiú elfordult vörös fejjel átcserélte erre. Hirtelen megrezdült Aiko telefonja az asztalon. - Huh? - pillantott oda. - Ki lehet az ilyenkor? - lépett közelebb majd felnyitotta a képernyőt.

- Ki az?

- Alapvetően egy email volt, valami hirdetés de az értesítések között ott volt valami ami kiszúrta a szemem.  Akane küldött egy Streak-et.

- Megnézhetem?

- Persze gyere! - ment közelebb hozzá majd együtt megnyitották a képet amin Akane és Bakugou volt látható. Amint meglátta a képet Aikóból kitört a nevetés. - Pfffft!! Nem tudom mivel vette rá az arcmaszkra de az biztos hogy ezzel még szivatni fogom a gyökeret! Ezt a barmot! - zárt be végül majd lehuppant az ágyra. - Gyere válaszoljunk neki! - mosolygott majd miután csatlakozott Shouto mellkasára hajtotta a fejét és kiválasztott egy filtert.

- Remélem most már aludhatunk! - ásított egyet Todoroki miközben szorosan magához ölelte a lányt.

- De én még tele vagyok energiával! - kuncogott.

- De én már eléggé fáradt vagyok.

- Ez nem igazságos! - nézett durcásan miközben még jobban hozzásímult a fiú mellkasának.

- Az sem volt igazságos ahogy csak így berontottál a szívembe~ - nyomott egy puszit Aiko erősen elvörösödő orcájára. Ez a mondat Aiko-ba folytatta a szót és minden egyes másodperccel egyre jobban elpirul. - Jó éjszakát Menyasszonyom~

- Jó éjt Vőlegényem~ - válaszolta egy mosollyal az arcán majd Shouto mellkasára hajtja fejét és egyenletes szívverését hallgatva lassan álomba merül.