- Mmm~~ Te mi a szart keresel még itt? - hallottam meg kissé rekedtes hangját mire gyorsan lezártam a képernyőt nehogy meglássa a képet. - Tudod te mennyi a kibaszott idő?

- De hát te mondtad hogy-

- Mit? - ült feljebb.

- Hát hogy aludjak itt. - pislogtam rá elkerekedett szemekkel. Nem is emlékszik?

- Ne hazudj nekem Picsa!! - robbantott párat a tenyerébe.

- De hát én nem is-

- És mi a fasz van az arcodon?! Honnan szedted?!

- T-Te-

- Ch! Biztos hogy nem! - fogta a fejét mire észrevette hogy rajta is van maszk. - Te Gyökér! - nézett rám szúrós szemekkel mire lassan csúszva hátrálni kezdtem.

- Ez n-nem az amire gondolsz! - nyeltem nagyot.

- Most meghalsz... - szegezte nekem a szavakat hűvösen. Gyorsan felpattantam és rohanni kezdtem az emelet irányába. Katsuki átugorva a kanapén robbantásokkal haladt felém. Futottam ahogy a lábam bírta de nem tudtam elérni a lépcsőt mert elém repült. Szaporán lassítani kezdtem és két méterre előtte meg is bírtam állni.

- Higyj már nekem hogy semmit sem csináltam! - kiáltottam neki.

- Akkor mégis magyarázd már meg hogy hogy a faszba került ez a szar az arcomra! Sosem mutattam volna meg hogy egyátalán van ilyenem nemhogy feltenni! Bazd meg Akane! - pattogatott néhány szikrát.

- De lázas voltál Baszki!

- Akkor is hazudsz! - tett felém egy vészjósló lépést.

- Kérlek Katsuki! - mondtam ki a kereszt nevét de ahogy ezt megtettem meg is bántam.

- Hogy mertél hívni Picsa? - hörögte fogai között.

Na most véged van fiam! Kezdem is megszervezni a temetésed! - tette a vállamra a kezét Akuma. - Vagy akarod hogy elintézzem? - ropogtatta meg az ujjait mire csak megráztam a fejem.

- B-Bocsánat én nem akartam-

- Pofa be! - rugaszkodott el majd letepert a padlóra és rálépett az egyik kezemre - Ne merj mégegyszer a keresztnevemen hívni...! Megértetted?! - szorított a talajhoz a nyakamnál fogva.

- M-Meg! - préseltem ki a szavakat miközben próbáltam levegőhöz jutni mire elengedett.

- Ha ezt el mered mondani valakinek.... Halott ember vagy értve vagyok?! Picsa! - kelt fel rólam mire csak köhögve bólogattam. - Helyes... - dugta zsebre a kezét majd elsétált a kukáig és lerángatta magáról a maszkot. Miután bevágta a szemetesbe lemosta az arcáról a nyálkát. Lassan felálltam és szótlanul én is ugyanezt tettem. Amikor végeztem visszamentem a fotelhoz. Katsuki szintén a kanapén foglalt helyet. Idegesen összefonta mellkasa előtt a kezeit és dobolni kezdett a lábával. - Ch... Mivel már késő van itt maradsz éjszakára. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon majd elővette a telefonját és megnézte a híváslistát. Hirtelen elkerekedtek a szemei. - Ugye nem beszéltél anyámmal? - fordult hozzám.

- D-De...

- Miért?!!!

- M-Mert te aludtál, ő m-meg hívott és g-gondoltam aggódna érted sz-szóval megmondtam neki hogy s-semmi bajod és hogy itt ma-maradok veled szóval nem kell h-haza jönniük a pr-programjukról! Kérlek ne bánts! - tettem a fejem elé védekezés képpen a kezeim.

- Ch... Most biztos azt hiszi hogy-

- H-Hogy?

- Semmi...! Nem a te dolgod!

- O-Oh... Értem... - szegeztem a talajnak a tekintetem lehangoltan. Hirtelen a hátamon éreztem meleg tenyerét mire felkaptam a tekintetem.

- Gyere...

- D-De mégis hova? - követtem végig tekintetemmel ahogy feláll mellőlem.

- Mit értetlenkedsz?! Csak gyere! - kerülte meg a kanapét rám sem nézve mire aprót bólintottam és követtem őt a konyhába. Ő egyből a hűtőt vette célba amíg én csak nekidőltem a pultnak. Kivett egy halom ételt majd letette őket egymás mellé felsorakozva. Nekiállt összeaprítani néhányat.

- S-Segíthetek valamiben? - kérdeztem halkan

- Persze hogy aztán felgyújtsd nekem itt a házat! - pillantott rám oldalvást a zöldségek fölűl.

- Igazából ha azt nézzük akkor te hamarabb fogod mint én! - mosolyogtam magamban.

- Ez alatt mit értesz?! Picsa! - fordult felém ingerülten egy két szikrát pattogatva a kezében.

- Pontosan ezt~ - pillantottam a robbanásokra.

- Ch... Tök mindegy... - túrt bele idegesen a hajába - Csak ne csinálj semmi hülyeséget... - adta be végül a derekát majd a kezembe nyomta a kést amit magánál tartott. Mosolyogva battyogtam a helyére és folytattam amit elkeztett. Katsuki a gázhoz lépett hogy begyújtsa majd feltett egy lábos vizet forrni. Amikor kész lettem belevágott még mindenféle hozzávalót a zöldségeken kívül. Helyet foglaltam az egyik széken és onnan figyeltem. Izmai megfeszültek minden egyes apró moztulatnál. Csak most figyeltem meg hogy mennyire kidolgozott a teste. Bele is pirultam a gondolatba és gyorsan elkaptam róla a tekintetem. - Kész... - fordult velem szembe majd az egyik polchoz lépett és leemelt két tányért. Az egyiket elém, a másikat velem szemben helyezte el. Megfogott két rongyot és áttette a lábost az asztalra. Enyhén felemelkedtem a székről majd szedtem magamnak a tányéromba. Visszaültem aztán enni kezdtem. Időnként fel-fel pillanatottam rá de alapvetően halkan étkeztünk. Csak az evőeszközöket lehetett hallani ahogy néha a porcelánnak ütődnek. A csend szinte folytogató volt de nem mertem megszólalni. Kikanalaztam az utolsó cseppet is és leküldtem a torkomon. Az erős fűszer miatt enyhén végigmarta a nyelőcsövem. Letettem a kanalat a tányéromba aztán össze tettem a tenyereim majd tiszteletteljesen meghajoltam.

- Köszönöm az ételt! - motyogtam magamban alig hallhatóan mivel még mindig nem voltam biztos benne hogy teljesen lenyugodott. Nem mutatott semmi reakciót így felálltam a helyemről majd a tányérommal a kezemben a mosogatóhoz léptem. Megengedtem a vizet hogy elmossam az edényem ám hirtelen egy kezet éreztem a vállamon mire egy kicsit megugrottam az ijedtségtől. Megfordultam hogy a szemébe tudjak nézni.

- Nem megmondtam a múltkor hogy te nem mosogatsz? - morogta fogai közt majd arrébbtolt a csaptól.

- B-Bocsánat....- húztam össze magam. A válla felett rám pillantott majd beszédre nyitotta ajkait.

- Köszönöm hogy a gondomat viselted... - motyogta így nem is nagyon tudtam kivenni a szavait. Enyhén lesokkolva álltam és csak bámulni tudtam magam elé. - Mondj már valamit Baszki! - kiáltott rám mire kissé összerezzentem.

- B-Bocsánat! Uhm.... I-Igazából csak azt tettem amit tennem kellett... - tűrtem el a hajam zavaromban. Ahogy arcvonásait fürkésztem mintha egy halvány mosolyt véltem volna felfedezni de ahogy észrevette hogy figyelem durcásan elkapta a fejét.

- M-Mi ez a nézés?! Picsa?! - tette le idegesen az utolsó tányért a csöpögtetőre. Halkan kuncogni kezdtem a reakcióján. - Valami bajod van Extra!? - fordult velem szembe néhány szikrát pattogtatva. Arcán enyhe pírt találtam felfedezni mire hangos nevetésben törtem ki. - Tch... Tökmindegy... - kapta el ismét a fejét aztán zsebre vágta a kezét és elindult az emelet felé. Lágyan felemelte a karját és intett hogy kövessem amit meg is tettem miközben letöröltem egy könnycseppet az arcomról. Beléptem az ajtaján s egyből megcsapott Katsuki karamellhez hasonlító illata. Be is szippantottam egy nagy adagot belőle hogy megtelítse a tüdőm. - Faszom...! - vágott egy párnát az ágynak.

- Mi a baj? - néztem értetlenül rá.

- Nem tudom hogy hova tegyelek! Mert nem hiszem hogy a legjobb ötlet lenne ha bedobnálak a szüleim ágyába de az enyémbe meg-

- Nekem jó a kanapé is igazából! - nevettem idegesen miközben a tarkóm vakartam.

- A faszt! Biztos nem raklak ki a kanapéra! - túrt bele idegesen a hajába. - Jó leszarom majd kimosom az ágyneműt! Majd én alszok anyáméknál... - zárta le a vívódását aztán megfogta a dolgait és átvitte őket. Amikor visszajött ledobta a hiányzó dolgokat majd leült a babzsákra. Félénken helyet foglaltam a széken.

- Szerintem lassan már valamikor le kellene feküdnünk.... - pásztáztam a padlót.

- M-Mi? L-Lefeküdni? - kezdett dadogni mire felkaptam a fejem. Az arca vörösen pompázva tekintett vissza rám. Amint realizáltam hogy tulajdonképpen mi is hagyta el a számat az enyém is egyből hasonló árnyalatot vett fel.

- N-Nem úgy! Perverz!! - sikítottam majd megfogtam a hozzám legközelebb lévő párnát és az arcába dobtam. Lassan elhúzta a puha tárgyat az arca elől és egy gonosz mosollyal az arcán visszadobta rám. Szintén az arcomban landolt. Kivettem a fejem belőle majd vigyorogva hozzá tettem: - Nem is tudtam hogy ilyen piszkos a fantáziád Bakugou~

- Csak képzelődsz Csonti! Semmi rosszra nem gondoltam~

- Majd elhiszem ha... - tartottam egy kis hatás szünetet miközben megvontam a vállam kuncogva majd ismét neki dobtam a párnát. - Ha elkapsz! - pattantam fel aztán kirohantam a szobából egyenesen le a lépcsőn. Ő idegesen elvette az arca elől a párnát és kisvártatva utánam eredt. Robbantásokkal ugrotta át a lépcsőt hogy minél hamarabb utolérjen. Már majdnem azon voltam hogy kikerüljem a kanapét de hátulról rám vetette magát és így rajta landoltunk.

- Megvagy Picsa! - vigyorgott gúnyosan mire én csak nevettem.

- Rendben elhiszem! - visítottam a röhögéstől. - Na de mostmár tényleg aludnunk kellene. Elég későre jár.

- Jah....- fújta ki a levegőt majd lekászálódott rólam. Én is felálltam a padlóról. A Süni sarkon fordult és elindult az emelet irányába.

- Nem hiszlek el! - kiáltottam utána mire visszanézett. - Miattad lehorzsoltam a könyököm... - húztam el a számat. Katsu hangos nevetésbe tört ki.

- A tanulság hogy ne kezdj ki velem Csonti! - fulladozott a röhögéstől még mindig. Közelebb léptem hozzá és egy sallerrel jutalmaztam ezt a megmozdulását. Ingerülten fordult velem szembe.- Pfuu te olyat kapsz! - masszírozta meg a helyet ahol megütöttem. Én csak egy könnyed mozdulattal kigáncsoltam majd lesöpörve a kezem elindultam az emelet felé.

- Inkább te ne kezdj ki velem! Nem vagyunk egy súlycsoportban Bakugou~

- Lehet mégse kellett volna ennyire lebecsüljelek! El kell ismernem - kelt fel a padlóról - néha még engem is meg tudsz lepni Csonti! De ne hidd hogy ilyen könnyen legyőzhetsz! - mosolygott gúnyosan miközben felvette a sétám tempóját.

- Egyezzünk meg egy döntetlenben mára! Késő van! - pöccintettem meg az orrát.

- Tch! Unalmas vagy! De igazad van...

- Na ugye? Minden esetre én elkészülök alváshoz és elteszem magam holnapra! Kell a szépítő alvás tudod! - nyújtóztam egyet.

- Ahogy akarja Hercegnő! - hajolt meg mintha csak egy mesében lennénk. - Elkészítem az ágyát amég Őfelsége elkészül~ - gúnyolódott majd mind a ketten tettük a dolgunkat. Ahogy azt mondta mjre beértem meg is volt ágyazva. Elvettem az asztalról a telefonom és megnéztem az értesítéseket.

- Aiko? - néztem rá a Snapchat-re. - Válaszolt a Streak-emre! - megnyitottam és egy csodálatos kép tárult elém ahogy Shouto-val fekszenek összebújva. - Bárcsak tetszenék neki...! - motyogtam magam elé.

- Te meg mit nézel? - jelent meg mögöttem mire enyhén megugrottam az ijedtségtől. - Pffft! Csak nem Half 'n Half meg Time Stopping Bitch?

- Micsoda csodálatos szókincsed van! - forgattam a szemeim.

- Csak szeretnéd hogy a tied ilyen legyen~ - mosolygott gúnyosan. - De várj mi a szöveg? "Nem is tudtam hogy a Robbantós Gyerek képes arra hogy nyugodt legyen-" Várj mi?! - kapta fel a fejét mielőtt befejezhette volna az üzenet végét. - Miről beszél a Picsa? - nézett rám szúrós szemekkel.

- Nem értem hogy Te miről beszélsz. - zártam le halál nyugodtan a képernyőt majd letettem az asztalra. - Most pedig ha nem haragszol aludnék! - kezdtem el kitolni a mellkasánál fogva az ajtón.

- Ha megtudom hogy-

- Ne aggódj már! Csak üzengettünk semmi több! Most pedig! Jó éjszakát! - csaptam rá az ajtót majd visszamentem az ágyhoz. Feloldottam a telefonom és válaszoltam is Aiko-nak.

Miután befejeztük a beszélgetést felraktam a telefonom töltőre és eltettem magam másnapra.