Rám emelte lilás szemeit majd szóra nyitotta a száját.

- Úgy vélem beszélnünk kéne pár dologról Akane... - csukta be maga mögött a szobám ajtaját. Mozdulatait hang nélkül kísértem végig. Lassan elment a padlóra hányt tárgyaim mellett majd leült mellém az ágyra és szorosan magához húzott.- Mondd.... Mi bánt Kincsem?

- Nem használhatom az erődet anya... És úgy érzem ezzel csalódást okozok...

- Ez nem igaz. Nem az én képességem hanem a tiéd Butus!- nevetett fel halkan.- De mivel a részed ezért a te döntésed hogy miként élsz vele.

- Úgy érzem ha használom azzal elveszítem egy részemet... Azt hiszem hogy egy ilyen szupererővel nem lehetek Hős...

- Mégis miket hordasz itt össze? Nézz már rá Jóanyádra! Szerinted én mindig is háziasszony voltam? Hát tudd meg hogy nem!! Én is Hős voltam. Úgy neveztek Maniac. A gonoszok rettegték nevemet! Egészen addig amég el nem hívott a kötelesség... De ez már egy másik történet. - simított végig vörös tincseimen.- Tudod... A te korodban nekem is hasonló gondolataim voltak, de néha használni kell hogy megvédjük akár magunkat akár azokat akiket szeretünk.

Csendben bólintottam majd szembe fordultam vele.

- Szeretném fejleszteni azt amit Apámtól örököltem. - jelentettem ki elszántan.

- Már gondoltam rá ígyhát beszéltem Édesapáddal. Azt mondta majd menj be a dolgozó szobájába ha végeztünk ezzel a beszélgetéssel.

- Tényleg?! - csillantak fel smaragdjaim.

- Igen!- mosolygott - De ha gondolod nyugodtan fordulj hozzám ha úgy érzed hogy mégis használnád!

- Persze-persze!- engedtem el fülem mellett a javaslatát majd kérőn az ajtó felé pillantottam.

- Menj csak! - mondta majd szinte kirohantam a szobából. Kicsaptam az ajtót aztán a kanyarban majdnem nekiütközve Chuu-nak folytattam az utam Apám dolgozójába. A szoba folyosóján lelassítottam és kimért halk léptekkel mentem rajta végig. Megpillantottam azt a bizonyos ajtót ahova eddig tilos volt számomra a belépés. Elfogott az izgalom és a félelem. Felemeltem a kezem majd bekopogtattam.

- Szabad! - törte meg a levegőt Édesapám karcos hangja. Lassan eltoltam bejáratot és beléptem rajta. Nyitva volt az ablak úgyhogy friss levegő járta át a szobát. A falon katanák sora csüngött. Atyám egy barna íróasztal mögött ült egy gurulós széken kimonoban.

- Hivatott Apám! - térdeltem le majd meghajoltam előtte.

- Igen.... Nos hallottam hírét hogy kitanulnád a képességemet. - állt fel majd lassan elém állt és felsegített a földről.

- Igen, nagyon szeretném elsajátítani.

- Rendben lányom. Holnap reggel 6-kor várlak a hátsó udvarban... - kísért ki a szobából.

- Köszönöm.- mondtam majd tisztelettudóan meghajoltam és végleg elhagytam a helyszínt. Nem nyúlt túl hosszúra ez a beszélgetés de ennyi bőven elegendő volt. Út közben találkoztam Guren-nel.

- Hallom Apa a szárnyai alá vesz. - kacsintott rám.

- Ideje lenne már megismerkednem ezzel is hisz már lassan 16 leszek. - mosolyogtam rá.

- Tényleg eddig miért nem használtad? - nézett furcsán Guren.

- Mert amikor a csontok kinőnének belőlem felszakítják a bőröm és az eléggé fájdalmas. - nevettem fel kínosan. - De helyette megtanultam egy két küdzősport mozdulatait amire Anyám iratot be régebben.

- Komolyan ezért nem használtad?! Hát te nem vagy semmi! - kacagott hangosan a kifogásomon melyet mindenki hallott a szobában és ők is csatlakoztak Guren-hez. Ennek hatására belőlem is kitört a nevetés.

***

Reggel 5:30 van éppen készítem a reggelimet amikor halk lépteket hallok meg a hátam mögül.

- Mit csinálsz itt ilyen korán Akane? - ásított egyet két szó között Anyám.

- Fél óra múlva lesz edzésem Apámmal.- mondtam kissé kómásan de izgatottan.

- Majd adok én neki hogy a nyári szünetben kirángat téged 6-ra!- viharzott el idegesen a szobájuk felé mire én csak halk kuncogással nyugtázta a reakcióját. Visszafordultam a tükörtojásomhoz. Nemsokára tompa kiabálásra lettem figyelmes. - Zugai! Mit képzelsz magadról hogy kirángatod a gyereket hajnalok hajnalán te meg ráadásul itt alszol!

- A-Az úgy volt, hogy-

- Nem érdekel! - vágott a szavába- Most pedig takarodj a lányodhoz hamár kikéretted 6-ra! És ne legyél vele túl kemény!

Kiszedtem a tojásokat két tányérra. Raktam mellé pár zöldséget illetve egy két pirított szalonnát. Letettem egymással szembe a kétt tányért majd elfoglaltam az egyik helyet. Édesapám lépett ki a folyosóról.

- Jó reggelt Akane! - köszönt egy ásítás kíséretében.

- Neked is Apám! Készítettem reggelit. - utaltam a velem szemben lévő tányérra.

- Ohh igazán nem kellett volna... - mondta meglepetten majd leült a székre.- Ne haragudj a korai időpontért csak amikor engem edzett az apám nekem is korán kellett kelnem és úgy gondoltam hogy mivel én jobban szerettem ilyenkor edzeni neked is jó lehet. - vakarta meg a tarkóját.

- Nem kell elnézést kérned. Nekem teljesen jó az időpont.

- Remélem jól fogunk szórakozni! - moslyodott el majd megette az utolsó falatot. Lassan én is befejeztem aztán elmosogattam. Kimentünk a hátsó udvarra de még bőven 6 előtt jártunk.

- Ha gondolod elkezdhetjük. - ajánlottam fel.

- Rendben. Akkor most ülj le! Elmondom neked hogy mit fogunk csinálni. Na szóval az a legfőbb dolgunk hogy először is bővítsük a fájdalomküszöbödet. Aztán meg kell erősítenünk a tested hogy ne szenvedjen nagyobb károkat a csontok előhívásakor. Illetve a sebességed és a közelharctechnikádat kell még fejlesztenünk. Szóval van egy kis dolgunk az elkövetkező hónapokra. Hol is kezdjük? Áhh megvan! Mutasd meg mennyi csontot tudsz kinöveszteni magadból egyszerre!

Felkeltem a földről majd felvettem egy kényelmes pozíciót. Minden erőmet beleadtam de csak 3 kisebb csontkinövésre hasonlító dudor jelent meg a hátam felszínén. Annyira fájt amikor hozzáért a húsomhoz hogy nem bírtam ennél jobban kijjebbtolni bármennyire is megalázó volt. Lihegve kerestem Apám tekintetét.

- Jó semmi baj! Mint mondtam ki kell tágítani a fájdalomküszöbödet.

- De az ujjaimon sokkal jobban tudom! - próbáltam menteni a helyzetet majd egyszerre öt ujjamból kipotyogott egy-egy ujjperc.

- Rendben van sok munka áll előttünk de nem vagy teljesen reménytelen.- mosolyodott el. - Akkor most támadj meg engem Akane!

- Tessék?! - értetlenkedtem.

- Fel kell mérnem a tudásod szóval támadj meg! Ne aggódj- ropogtatta meg a nyakát- meg tudom magam védeni annak ellenére hogy rég nem harcoltam. De ne aggódj nem használok csontokat.

- Rendben Apám! - követtem az utasításait. Felettem egy támadóállást majd egy pillantás alatt a háta mögé kerültem. Meg akartam rúgni de könnyű szerrel kitért előlem és támadást indított ellenem. Hamar reagáltam a helyzetre és hátra flick-eztem egy párat hogy távolabb legyek tőle és jobban a mozdulatai mögé tudjak látni. Jobb mint hittem...- gondoltam magamban majd hirtelen elillat előlem és a hátam mögé került. Erre a helyzetre nem tudtam időben reagálni. Ütésre lendítette a kezét. A tenyere két centire állt meg a fejem mellet. Éreztem a rengeteg erőt mely megmozgatta a levegőt a közvetlen közelemben. Elkerekedtek a szemeim. Mi lett volna velem ha nem állítja meg a kezét?

- Gyors vagy de hanyag a védelmed és nem méred fel az ellenfeled lépéseit. Mivel az erődet nem hagytam hogy bemutasd ezért abba a fába legyél szíves ütni illetve rúgni. - mutatott az említett növény felé. Aprót bólintottam válaszul. Még mindig a sokk hatása alatt voltam de elindultam a kijelölt hely felé. Felvettem az alap állásom mejd beleütöttem a fába. Nem sok sérülést tudtam okozni neki de hatalmasat reccsent amikor az öklöm és a kérge találkozott. Felpillantottam Apámra. Jelenzte hogy folytathatom majd a rugásomba minden erőmet beleadva mutattam be a mozdulatot. Levitte a törzsét és 5 méterre landolt tőlem. Nem volt vastag de vékonynak se lehetett nevezni. - Rendben... - törte meg a csendet Apám hangja majd megfogta az állát és gondolkozni kezdett. - Akkor most megkezdjük a kiképzésed. - mosolyodott el majd mélyen a tőle örökölt smaragdjaimba nézett. Magabiztosan pillantottam vissza rá.

***

Éjt nappallá téve edzettem. Minden erőmet beleadtam. Futás, kondi, harctechnika, meditáció és még sorolhatnám a kiképzésem feladatait. A kemény munka gyümölcse kezdett megérni és én jókorákat haraptam is belőle. Most már fájdalom nélkül is képes voltam kinöveszteni a csontjaim -igaz hogy egyszerre csak 6-ot- még az ujjperceim is képes lettem nagyobb erővel kilőni és a harcban is kezdtem egyre jobb lenni. Az egész nyaram rá ment de végre elfogadható állapotban vagyok ahhoz hogy a UA diákja vagyok! Holnap van Szeptember 1. szóval az első napom lesz az új iskolában.