- Phew~ Na már csak egy feladat van hátra! - néztem végig elégedetten a tornaterem frissen felmosott padlóján.

- Argh... Nem hiszem el hogy már lassan egy órája baszakodunk itt...! - túrt bele frusztráltan a hajába majd zsebretett kézzel kicsörtetett a teremből. - Hol vannak azok a Faszom öltözők?! - hallottam tompa üvöltését a folyosóról. Enyhén mosolyra húztam a szám aztán én is elindultam a büntetésünk végső szakasza felé. Katsuki már az ajtók előtt állt. Óvatosan melléléptem.

- Na akkor lássunk is neki az utolsónak.... - néztem céltudatosan a nyílászárót magam előtt.

- Nem akarom ezt csinálni!

- Kellett neked berobbantani azt a rohadt falat! Most nem kellene itt rostokolnom veled... - fordultam felé idegesen.

- Hé! Ne próbáld rám kenni! Ha nem hagytál volna faképnél talán nem használom az erőm azon az átkozott falon!

- Hát ha nem lettél volna olyan seggfej reggel akkor TALÁN - nyomtam meg erősen a szót - nem hagylak ott!! Szóval így is úgy is te vagy a hibás!! - fordultam felé.

- Ch... - harapta be az ajkát majd egy jól irányzott rúgással kivágta az ajtót. A tárgy kiszolgáltatva magát Katsuki talpának, nagy erővel ütődött neki az iskola fehér falának. A becsapódás hatalmas zajt csapva visszhangzott a folyosók közt.

- Hé!! Óvatosabban! A végén még ezért is számolhatunk!! - kiáltottam utána mérgesen miközben zsebrevágott kézzel belépett a terembe.

- Nem igazán izgat.... - fogta meg a felmosót aztán majdnem kiborítva a vödröt elkezdett feltakarítani. Idegesen felhúztam a szemöldököm. Ha ez az Idióta Tsundere még egy ilyet csinál és még tovább benttartanak miatta esküszöm hogy megölöm....- indultam el ökölbe szorított kézzel és nem sokkal utána megfogtam az ablakpucoláshoz használható vegyszereket majd egy székre állva megpróbáltam letakarítani azokat. Mivel elég alacsony vagyok pipiskedve igyekeztem elérni az üveget de hirtelen elvesztettem az egyensúlyom. Úgy éreztem mintha lelassult volna az idő egy pár másodpercre körülöttem. A szék tehetetlenül csúszott ki a lábam alól és az ablak párkánya melynek belekapaszkodásába reménykedtem egyre távolodott tőlem. A kintről beszűrődő halvány fény még utoljára megcsillant vörös tincseimen majd a gravitáció vonzásának törvényében bekerültem az öltöző falának hatalmas árnyékába amitől végleg elvesztettem a hitem hogy megakadályozhatok egy hatalmas esést. Ekkor realizáltam végleg hogy talán az elkövetkező pár másodpercek lesznek az utolsó pillanatok az életemből. Mi van ha pont úgy esek az egyik padra hogy eltörik a nyakam? Vagy szimplán szétloccsan a fejem a padlón?! - pánikoltam miközben kétségbeesetten kapálóztam még mindig bízva abban hogy elérem a párkányt. Ám amikor már nagyjából vízszintesbe értem és feladtam mindent ijedtemben behunytam a szemem gondolva hogy hátha majd kevésbé fáj így a landolásom. Egyszerre a nevem hallva egy tompa kiáltást ütötte meg a fülem. Hirtelen két kar fonódott körém. A mellkasa megtámasztotta a hátam, a lábaim pedig tehetetlenül hullottak a csempére és enyhe fájdalommal értek földet. Mikor már biztonságban éreztem magam lassan kinyitottam a szemem. Az események hatására még mindig sokkos állapodban voltam.

- Te mi a faszt csinálsz? - zökkentett ki érces hangja.

- Huh? - néztem fel a fejem fölé riadtan.

- Ch.... Inkább moss fel...! - nyomta a kezembe majd elengedett és felállította a sámlit. Egy darabig még mindig megszeppenve figyeltem a mozdulatait de hamar hozzáláttam a takarításhoz. Nem sokára végeztem is vele. Ahogy láttam már neki sem kellett sok hogy befejezze az ablakokat. Én gyorsan felkaptam a táskám és kimentem a folyosóra Katsuki pedig lekászálódott a székről. - El se hiszem hogy vége! - nyújtózott egyet miközben mellém lépett.

- Jelentenünk kellene Aizawa-sensei-nek mielőtt elmegyünk... - mondtam az orrom alatt halkan mire aprón bólintott. Mikor megérkeztünk bekopogtam a tanári ajtaján. - Te beszélsz ám.

- Mi?! A faszt!! - kiabált rám.

- Hé! Ez úgy szokott lenni hogy ha én kopogok te beszélsz! Soha nem kerültél még ilyen szituációba?

- De igen csak tudod általában ezt előre megbeszéljük!! - morogta nem tetszését kifejezve a "magánakciómra" mire csak megvontam a vállam.

- Lassú vagy!

- Mit beszélsz Picsa? - pattogtatott pár szikrát a tenyerébe fenyegetőn de már nyílt is az ajtó.

- Mi ez a hangoskodás már megint? - sóhajtotta bágyadt tekintettel a Sensei. Katsuki gyorsan elrejtette a kezét nehogy még egy büntetést kapjon az engedély nélküli erőhasználat miatt.

- Befejeztük a takarítást.... - jelentette durcásan mire Aizawa-sensei rám pillanatott megerősítést várva tőlem. Aprót bólintottam.

- Ha Akane nem lenne biztos hogy ellenőrzés nélkül nem úsztad volna meg Katsuki.... De most - ásított egyet két szó között - menjetek utatokra.... Nekem még van pár elintézni valóm...

- Rendben Sensei! Legyen szép-

- Viszlát Lúzerek! - sprintelt el mellőlem a süni.

- Napja..... - kezdett tikkelni a szemem ahogy végigkísértem alakját a folyosón.

- Szabadság! - csapta ki a főajtót majd széttárt karokkal beleszippantott a levegőbe.

- Vegyél példát róla és menj te is Akane..... Neked se árt ha minél hamarabb hazaérsz. - fogta a fejét idegesen.

- Igenis Sensei! - hajoltam meg tisztelettudóan majd lassan én is elhagytam az épületet. Kiérve nagyot nyújtóztam a UA előtt. - Végre! - sóhajtottam megkönnyebbülten aztán elsétáltam a megállóig. Amikor megérkeztem Katsuki már rég kényelembe helyezte magát egy padon a sínek mellett. - Elég faragatlan voltál ám. - jegyeztem meg ahogy leültem mellé.

- Elengedett nem? - pillantott rám oldalvást mire csak idegesen felhúztam a szemöldököm. - Most mi van?

- Ugyan semmi... - fújtam ki neheztelve a levegőt. - De igazán jöhetne a vonat. - néztem sóvárogva a távolba.

- Tényleg... - ült feljebb majd a térdeire könyökölve folytatta - Mi lesz veled? Megleszel?

- Őszintén azt remélem hogy meg tudom beszélni velük valahogy ezt a dolgot. - támasztottam meg a fejem eltűnődve.

- Csak nem kötöznek meg! - nevetett fel cinikusan de valahogy nem tudtam osztozni az örömén.

- Hé.... Ez most egyáltalán nem vicces... - fordítottam el a fejem miközben enyhén összeszorult a mellkasom.

- Ch... Semmi humorérzéked nincs...

- Van.... Csak tudod... Te nem élted át azt amit én!! - csattantam fel a végére.

- Az igaz hogy nem de-

- De? - vágtam a szavába.

- Csak megpróbáltam oldani a hangulatot! - fordította el zavartan a fejét.

- Uhm.... Ez.... Igazán kedves Bakugou... - húztam az arcomra a pólóm de hamar megbántam az orrfacsaró bűz miatt.

- Hé! Ne gondolj rosszra nem azért mondtam hogy felvidítsalak vagy ilyesmi!! - boxolt bele a vállamba gyengén látva hogy vigyorgok a kedvességén.

- Nem! Dehogy is! - legyintettem enyhe szarkazmussal a hangomban.

- Ch... Gondolj amit akarsz Picsa! - morogta az orra alatt. Enyhén mosolyra húztam a szám aztán megláttam a közelgő vonatot én felálltam a padról.

- Te nem jössz? - furcsálltam hogy nem mozdul a helyéről.

- Minek?

- Hogy hazamenj talán? Nem ezért rohantál ki a suliból?

- Persze minden vágyam hogy attól a vén Banyától is lebaszást kapjak amiért büntetést kellett csinálnom! Majd a következővel... Minél később kell meghallgatnom a fejmosását annál jobb... - húzta el a száját.

- Ahogy akarod... - vontam meg a vállam majd elindultam a közeledő vonat megállóhelye felé de megtorpantam és visszanéztem rá. Látva ezt felhúzta a szemöldökét. - Amúgy.... Köszi hogy megmentettél ma... - jelent meg enyhe pír az arcomon.

- Tartozol ám nekem ugye tudod? Csonti!? - villantotta meg gúnyosan a fogait szélesen.

- Ahj fogd be! - forgattam a szemeim majd felszálltam a szerelvényre. Az ablakból még egy darabig szemmel kísértem mozdulatait, ahogy előveszi a fülhallgatóját, de hamar eltűnt alakja a messzi távolban.

***

Egy bő másfél óra múlva már le is szállhattam a megállómban. Végighaladtam a már jól ismert utcákon és egyfolytában azon kattogott az agyam hogy vajon mi fog történni ha beérek a birtokra. Mire észbe kaptam már a kapu előtt voltam. Kinyitottam majd lassú halk léptekkel besétáltam az ajtóig. Újból feltörtek az emlékezetem mélyéről a tegnap esti fájdalmas képsorok. Remegő kezekkel nyomtam le a kilincset aztán beléptem az előszobába. - Haza értem! - kiáltottam enyhén remegő hanggal miközben levettem a cipőmet.

- Akane! Te vagy az? - hallottam meg Anyám a konyha felől de rajta kívül nem igazán észleltem mást a házban.

- I-Igen! - tettem pár bizonytalan lépést míg elértem a helységet melyben Anyám tartózkodott.

- Ülj le Kicsim! - mosolygott a válla fölött halványan majd felém fordult miután rátette az utolsó tányért is a csöpögtetőre. - Tudom hogy felkavartak a tegnapiak de nem foglak megenni! Butus! - kuncogott halkan.

- Gondoltam... - foglaltam helyet az asztalnál. - Szeretnék veletek beszélni arról amik történtek. - néztem végül komolyan Anyám szemébe.

- Mindenképpen. De majd csak ha megérkeznek a többiek. - mosolygotott halványan majd helyet foglalt mellettem és megsimította a fejem.