A csengő félbeszakította a társalgásunk ígyhát beballagtunk az osztályba. Aizawa-sensei szokásához híven 5 perc késéssel nyitotta a napot. Becsúszott a tanári asztal elé majd bágyadtan megkezdte a beszédét.

- Jó reggelt mindenkinek...!

- Jó reggelt! - köszöntünk szinkronban.

- Először is azzal kezdeném hogy alapvetően a Sportfesztivál miatt kaptok most pár nap szünetet hogy kipihenhessétek magatokat illetve kicsit felgyógyuljatok. - pillantott Midoriya-kun-ra aki zavartan elrántotta a fejét. - Másszóval amint látjátok rajtatok kívül csak az évfolyamtársaitok vannak az épületben -

- Tényleg... Csak most esett le... Rajtunk kívül nem sok emberrel találkoztam... - súgtam Aiko-nak -Aizawa-sensei két szava közt- aki helyeslően bólintott.

- mert a felsőbbévesek már korábban is részt vettek a rendezvényen szóval ők ezt már tudják. A pihenővel kapcsolatos információk a szekrényeknél vannak kiakasztva egy parafatáblára szóval majd nézzétek meg őket... Másrészről viszont csak ez az óra lesz megtartva aztán mehettek is a dolgotokra... - ásított egyet. Remélem elfelejtette a büntetésünk! - imádkoztam de ahogy ez a gondolatmenet átfutott az agyamon rámvezette tekimtetét és ahogy láttam eszébe jutott a ma reggeli jelenetünk a folyosón. - Akane-n illetve Katsuki-n kívül ugyebár. Addig is szabad elfoglaltság az óra végéig. - ásított a földön fekve majd kiszippantott egy adagot az üdítőjéből. Szinte mindenki a Sportfesztiválról beszélgetett illetve hogy kit hányan szólítottak le az utcán. Miután Aizawa-sensei befejezte a mondandóját Aiko furcsálló arckifejezéssel hátrafordult.

- Ti miért maradtok itt?

- R-Reggel volt egy kisebb balhém vele.... Ezért büntetést kaptunk... - hajtottam le a fejem.

- Miért?

- Mert bunkó volt velem egész reggel miután megkérdeztem hogyhogy az ébresztő e-.... - ugrottak fel a pillanatok karjaiban majd belepirultam- előtt kelt... M-mivel ugye elég keveset aludtunk... Pedig semmi rosszat nem tettem.

- Az a seggfej! Szétrúgom a seggét! - morogta fogai között. - Hé! Bakugou! - kiáltott át a terem másik végébe neki mire én pánikba estem.

- A-Aiko! N-Nem kell!! - próbáltam lenyugtatni.

- He?! - pattogtatott pár szikrát vészjóslón a süni.

- Hagyj Akane! Egy ilyennek-

- Aiko.... Elég...

- D-De Akane-

- Azt mondam elég! - förmedtem rá feszülten mivel az egész osztály miket nézett.

- Rendben! - ült vissza dozzogva. - De veled még nem végeztem! - vetett pár gyilkos pillantást Katsuki felé aki csak néhány szikrával és egy kihívó tekintettel válaszolt neki. Vett egy mély levegőt aztán hamar témát is váltott. - És mit fogsz tenni ha hazamész? Vagy hát hazamész ugye?

- Persze.... De nem tudom hogyan fognak alakulni a dolgok... Minden esetre ki fogok állni Akuma mellett ha törik ha szakad! - próbáltam magabiztosan hangzani.

- Remélem is! - mosolygott szélesen. Nemsokára belehasított a csengő visító hangja a levegőbe jelezve hogy megkezdődik a szabadságunk első percei. Mindenki kiviharzott az osztályból hogy minél hamarabb hazaérjenek.

- Kuno! Bakugou! Ti velem jöttök.... - kezdett el a terem kijárata felé csúszni a padlón. - Te haza mehetsz! - nézett furcsán Aiko-ra aki szorosan mellettem állt.

- Elkísérném Akane-chan-t ha nem nagy probléma Sensei!

- Felőlem.... - ásított azzal folytatta útját a folyosón. Aiko lassan lépkedett mellettem amég követtük a Sensei-t amég Katsuki idegesen sétált előttünk zsebrevágott kézzel.

- Mit fogtok csinálni? - fordult hozzám.

- Nem tudom még nem mondta el hogy mi lesz a feladatunk.... - tűnődtem ki az ablakon ahogy elsétáltunk mellettük.

- Meg is érkeztünk.... - állt meg egy hatalmas ajtó előtt hirtelen.

- Rendben Akane akkor további jó szórakozást! - boxolt bele játékosan a vállamba - Ja és sok sikert otthon! - indult el de hirtelen visszafordult és három vészjósló határoztott lépéssel Katsuki előtt termett. - Veled.... Veled meg még számolok! - nézett bele kihívón a szemeibe.

- Problémád van Picsa? - közelítette a kezét Aiko arca felé majd szikrák kezdtek pattogni a tenyerében. Aizawa-sensei megköszörülte a torkát miközben aktiválta a képességét.

- Hmph.... - villantott egy gúnyos mosolyt Aiko mire Katsuki morogva előrébb tolta a fejét - Na viszlát Sensei! - intett egyet hátra aztán alakja távolodni kezdett a UA hatalmas folyosóin.

- M-Mi lesz a feladatunk Sensei? - fordultam hozzá miután végigkísértem tekintetemmel ahogy a barátnőm elhagyja az épületet.

- Fel kell mosnotok a tornatermet illetve az összes öltözőt a lehető legtisztábbra kitakarítani. Most pedig vissza kell mennem úgyhogy egyedül lesztek.... - ásított egyet - Majd gyertek ha végeztetek... - mondta azzal elindult a tanári felé magunkra hagyva minket. Ahogy kikerült a látótávolságomból határozott, gyors léptekkel elindultam a szertár felé.

- Mit csinálsz? - hallottam magam mögül a bűntársam.

- Hát tudod nem akarok egész nap itt dekkolni miattad szóval elkezdem.... - mondtam idegesen rá sem nézve. - Te csinálj amit akarsz! - ragadtam meg egy felmosóvödröt

- Mi az hogy miattam?! - förgedt rám mérgesen majd miközben ingerülten haladt felém majdnem kiütötte kezemből a műanyag edényt.

- Megtennéd hogy nem állod el az utam? - próbáltam arrébbtolni.

- Ne mondd meg nekem hogy mit csináljak Picsa! - lökött vissza mire az egész vödör víz a nyakamba borult.

- Remélem most boldog vagy!! - förmedtem rá.

- A-Akane.... Én nem-

- Nincs szükségem a hülye kifogásaidra!! Már elegem van abból ahogy ma viselkedsz velem!! - kiabáltam az arcába. - Nem tudom mi a fasz bajod van de amég nem vagy képes normálisan beszélni velem addig hagyj békén! - fejeztem be a kiakadásom majd elrohantam az egyik öltözőbe. Kivettem a tegnap használt edzőruhám. - Ewww~... Undi... - váltott enyhe zöldes árnyalatba az arcom. *Sniff Sniff* - Huhh! Ez aztán nem semmi! - szagoltam meg az anyagot de nem volt valami jó ötlet mert majdnem elhánytam magam. A hátamra csaptam a tornazsákom majd visszaigyekeztem a tornaterembe. Katsuki már javában mosta a padlót mikor megérkeztem. Megfogtam egy felmosót és minden szó nélkül nekiláttam a munkának. A pálya két végéből haladtunk a közepe felé ezért elérkezett egy olyan pillanat amikor elhaladtunk egymás mellett.

- Eww~... Mikor mostad ki utoljára? Idáig bűzlesz! - fordult felém befogott orral. Dühösen szeme álltam vele majd egy mély levegőt vettem.

- Talán ha kiengedtél volna a szertárból nem kellett volna az izzadtságtól büdös edzőruhám átvennem! - üvöltöttem a szégyentől vörös fejjel.

- H-Hé... Ami azt illeti...

- Mi van?

- Hogy is mondjam?

- Mit? - fontam össze a karjaim a mellkasom előtt.

- A-Az a szó....

- Amit keresel az talán a S-A-J-N-Á-L-O-M! - betűztem neki gúnyosan.

- Az...S-S-Sa-... Sajnálom.... - nyögte ki alig hallhatóan az orra alatt.

- Tessék? Nem hallottam! - tettem a fülemhez a kezem mire éreztem hogy valami bekattant nála.

- SAJNÁLOM! - kiabálta ingerülten. - Tessék! Boldog vagy?! - pirult ki az arca.

- Rendben elfogadom a bocsánatkérésedet. De! Csak is a mostani "balesetre". - formáltam idézőjelet a levegőbe.

- Ezt meg hogy értesem?! Picsa?

- Pont úgy hogy a reggeli viselkedésedért még mindig mérges vagyok rád.

- Ne baszakodj velem! - indult meg felém majd megragadott a pólómnál fogva és közel húzott az arcához.

- Baszódj meg Katsuki! - köptem az arcába a szavaim miközben enyhe vörös árnyalatba változott a szemem színe. Fogait csikorgatva emelte fel a kezét a fejemhez.

- Hogy mersz a Nevemen hívni? Gyökér!? - pattogtatott pár szikrát figyelmeztetés képpen de álltam a tekintetét.

- Mi a fasz bajod van velem?! - üvöltöttem majd hirtelen belenyilallt a fájdalom a fejembe melynek következtében egy pillanatra lehajtottam a fejem és visszatért a zöld íriszeimbe. Pár könny kíséretében visszaemeltem az arcom hogy a szemébe tudjak nézni. - Cs-Csak ennyit szeretnék tudni... - gördült le egy csepp az arcomon. A jelenetet látva meghökkenve elengedte a ruhám.

- Nincs bajom veled... - szakította meg a szemkontaktusunkat.

- Akkor miért? Miért vagy velem ilyen-

- Mert! - vágott a szavamba. - Mert... Argh!! - morogta miközben robbantott egyet. - E-Ezt nem tudom megmagyarázni!!

- Miért?

- Bazd meg.... - mondta maga elé - Azért.... Azért mert nem tudom mit kellene tennem oké?!

- Ezt hogy érted? Nem értelek....

- E-Ez...

- Semmi baj! - léptem közelebb hozzá majd felemeltem az arcát hogy a szemébe nézhessek. - Rengeteg időnk van!

- Hogyan tudsz-... ? Te még annak ellenére is képes vagy arra hogy kedves legyél velem mikor-..... Mikor én-.... Mikor én ekkora seggfej vagyok veled!

- Dehát hogyne lennék az? Hiszen barátok vagyunk! - mosolyogtam rá miközben a nyitott ablakon keresztül a hűvös őszi szellő meglobogtatta vörös fürtjeim. Katsuki lefagyva állt előttem aztán pár bizonytalan lépés után hirtelen megölelt. - B-Bakugou? - ejtettem ki a nevét meghökkenve.

- Fogd be! És maradj így! - utasított ellentmondást nem tűrő hangon mire engedelmesen összefontam karjaim körülötte hogy aztán mélyen beszívhassam jellegzetes illatát. Halvány mosoly jelent meg az arcomon. - Ha valakinek egy szót is mersz szólni erről... Lerobbantom a kibaszott fejed világos?! - morogta a vállamba.

- Persze persze! - kuncogtam egyet majd lassan eltávolodtam tőle.

- Viszont... Ezt tényleg ki kellene mosnod! - fogta be újra az orrát.

- Rohadj meg! - vágtam hozzá egy határozott mozdulattal a vödröt amit sajnálatos módon nem tudtam ráönteni mert elkapta.

- Hát ez nem jött össze! - vigyorgott gúnyosan. - Majd legközelebb Csonti!

- Ahj fogd be! - fordítottam hátat neki idegesen majd egy félmosoly társaságában folytattam a pálya rám eső részét.