Miután lement a Todoroki és Deku-kun közötti párharc Aiko hirtelen felpattant Akane mellett.

- Te meg hova készülsz? - kérdezte a lány barátnőjétől.

- Engedj ki Akane! El kell jutnom Todoroki-kun-hoz! - próbálta félretolni a másikat.

- Várj Aiko! Ilyen állapodtban nem jutsz messzire! Elkísérlek! - jelentette ki a Vöröske határozottan azzal megfogta barátnője karját hogy rá támaszkodva eljussanak az öltözőhöz.

- Rendben van Akane! Köszönöm hogy elhoztál idáig de most maradj kint egy kicsit! - nézett maga elé komolyan majd apránként kitapogatta az öltöző ajtaját. Lenyomta a kilincset és azzal a lendülettel kinyitotta a nyílászárót. Akane a résen keresztül a háttérből igyekezett végignézni az eseményeket. A felemás hajú ott ült bent egy széken a középre tolt asztal mellett. A fiú felkapta a fejét mikor észlelte hogy rajta kívül már más is tartózkodik a szobában. Aiko behajtotta maga után az ajtót majd komoly tekintettel meredt a terembe maga elé keresve valami hangot mely alapján beazonosíthatja az általa keresett személy tartózkodási helyét. Mivel egyikük sem mozdult a kialakult helyzet láttán Aiko törte meg a csendet. - Todoroki-kun! Hogy voltál képes ennyire összeverni szegény Deku-kun-t?! - kezdte kicsit több indulattal a hangjában mint ahogy kellett volna.

- A-Aiko-chan... É-Én igazán nem akarok közbeavatkozni.... De egy kicsit lejjebb van... - csukta vissza gyorsan az ajtót a vöröske miután kisegítette barátnőjét.

- Áhh! Köszönöm Akane! - intett hátra neki majd próbált a fiúra nézni. - Szóval.... Nem kellett volna ennyire túlzásba vinni a dolgokat! Izuku súlyosan megsérült!-

- Nem értem a problémádat Aiko... - vágott a lány szavába.

- Mit nem lehet ezen érteni?! - akadt ki.

- Ez egy 1-1 elleni harc volt. Mégpedig úgy hogy az erőnket kellett használni annak érdekében hogy felül kerekedjünk a másikon. Itt nem számított ha megsérül a másik.

- De! De igenis számít! Az osztálytársad volt az akivel harcoltál! Már hogyne számítana?!

- Ez igaz de- állt fel a székről hirtelen.

- Nem fejeztem be! - csattant fel a fiú szavába vágva. - Tudom hogy ez egy sportfesztivál és hogy a képsségeink 100%-át kell mutatni amiatt is hogy a hősügynökségek felfigyeljenek az ilyen fiatal tehetségekre mint amilyenek mi is vagyunk... És.... Igazából... Nem azt mondom hogy ne adj bele mindent... És nem is azt hogy miattad sérült volna meg Midoriya-kun... Csak-

- Hát pedig ez eddig eléggé úgy hangzott...

- Tudom... Ne haragudj... Nem ezt akartam sugallni... - kezdte tördelni az ujjait idegesen. - Csak mivel a barátaim vagytok mind a ketten.... Hogy is mondjam....? Aggódom értetek... És nagyon sok minden kavarog most bennem... Sajnálom hogy rádzúdítottam a dolgokat csak tudni akartam hogy rendben vagy-e.... Na jó ez így elég furán jött ki! - nevetett fel kínosan.

- Tehát... Te azért jöttél hogy megtudd nem-e sérültem meg komolyabban de ezt úgy fejezted ki nekem hogy leordítottál amiért Midoriya összetörte magát a meccsünkön?

- Aaaaahhh... JJJaaaaa valami ilyesmi! - vigyorgott Aiko a tarkóját vakarva.

- Érthető... - vont vállat Todoroki-kun.

- Eh?! Minden esetre azért örülök neki hogy használtad a Tüzedet. Így legalább mindent beleadtál. - pirult el a lány miközben bíztatóan a fiú vállára tette a kezét.

- Igen... Midoriya kihozta belőlem a maximumot... - nézett oldalra Shoto miközben a vörös enyhe árnyalata kiült az arcára Aiko érintésétől. Az ajtó mögött gubbasztó lány észre is vette ezt.

- N-Na! Hagylak mostmár a döntőre koncentrálni! - pördült meg a tengelye körül majd elindult az ajtó irányába ami mögött Akane végig szemmel kísérte az eseményeket. Aiko viszont megtorpant mielőtt kiléphetett volna rajta. - Ja és még valami... - pillantott hátra a válla felett. - Rúgd szét annak a Robbantós Idiótának a seggét! - mosolygott rá azzal kinyitotta a nyílászárót. Akane szeretett volna egyet érteni ezzel a gondolatmenettel de akármennyire is próbálkozott érvelni magának amellett hogy a felemás hajúnak szurkoljon még is a Süni felé hajlott. Viszont ahogy így belemerült a vívódásába nem számított arra hogy ilyen hirtelen véget ér ez a beszélgetés és ott maradt az ajtó mögött guggolva. Aiko nem láthatta de Todoroki-kun eléggé furán nézett rá mikor kiesett a fedezéke takarásából azzal hogy kinyitották azt. Amilyen gyorsan csak tudta próbálta menteni a helyzetet és hamar felegyenesedett. - Most már mehetünk Akane! - vigyorgott a folyosó falának Aiko mivel nem tudta merre is lehet a barátnője de ahogy az megszólalt egyől felé szegezte a tekintetét.

- Igen! Aiko-chan! - viszonozta a gesztust habár tudta hogy a másik nem láthatja azt. A lány elindult hogy felmenjen a lelátóra. - Öhmm... Aiko-chan...

- Hm? - fordult vissza.

- A másik irányba van.

- Tudtam én! Csak teszteltem hogy figyelsz-e!

- Aha... Persze... - mosolyodott el halványan majd megfogta a kezét és visszakísérte őt a lelátóra. - Nekem még van egy kis dolgom! Ha nem baj egy darabig rád bíznám Ochako!

- Csak nyugodtan Kuno-san!

- Rendben! Mindjárt visszajövök! - intett azzal elkezdte a szemeivel keresni Katsuki-t a lelátón de csak a bandáját találta meg. Azonnal odaszaladt hozzájuk hogy megtudakolja merre is lehet a Süni. - Kirishima-kun! - kiáltott neki hogy észre vegye az osztálytársa.

- Akane-san! Hogyhogy nem Aiko-val vagy? - vigyorgott rá cápa fogaival.

- B-Bakugou-t keresem de nem tudom merre lehet... - pillantott oldalra zavartan kerülve a szemkontaktust.

- Azt hiszem az előtérbe ment ahonnan be kell menni a meccsek helyszínére de-

- Rendben! Köszönöm Kirishima-kun! - kiáltott hátra miközben elrohant.

- Várj Akane-san! Nem biztos hogy örülni fog ha a döntő előtt- próbált utána szólni de a lány már meg se hallotta. - Ahhh mindegy...

Akane olyan gyorsan szedte a lábait ahogy csak bírta mivel tudta hogy az utolsó mérkőzés hamarosan kezdetét veszi. Élesen vette be az Aréna folyosóinak kanyarjait míg végül el nem érte az előteret. Ahogy azt Kirishima mondta neki ott is ült az egyik padon Katsuki. Akane térdeire támaszkodva fújt egyet a futás után majd kiegyenesedve a Szőke elé lépett aki azonnal felkapta a fejét.

- Mit akarsz Csonti? - vetette oda neki idegesen.

- Cs-Csak szerettem volna sok s-sikert kívánni Ne-Neked.... - tördelte az ujjait zavartan.

- Ezt hamarabb is megtehetted volna! Most jelenleg nem érek rá veled foglalkozni Ribi!

- Oh... Igazad van... Nem kellett volna ide jönnöm... Már itt se vagyok... - fordult sarkon csalódottan a lány majd elindult a kijárat felé. Hirtelen érezte ahogy a másik elkapja a karját és szembefordítja magával.

- Nem mondtam hogy hagyj itt te Hülye!! - ordított ahogy a tekintetük találkozott.

- D-De azt mondtad nincs időd velem foglalkozni...

- Ne értetlenkedj már hanem ülj le végre!! Baka... - fordította el a fejét enyhe pírral az arcán majd hogy ez ne látszódjon gyorsan lenyomta Akane-t a padra aztán helyet foglalt mellette. - Hogyhogy nem a Félarcúnak szurkolsz? - tette fel komoly tekintettel a kérdést.

- Hááát.... - helyezte az állára a kezét elgondolkodva a lány. - Barátok vagyunk! Ez csak természetes! - mosolygott a Süni felé. - Meg amúgy sem ismerem olyan jól Todoroki-kun-t....

- Aha.... Értem.... - könyökölt a térdére Bakugou.

- De miért kérdezed? - fordult hozzá kérdőn Akane.

- Ja nem tudom csak nem gondoltam hogy-

- A következő Todoroki Shoto és Bakugou Katsuki mérkőzése lesz! Kérjük fáradjanak az Arénába! - visszhangzott a falak között Present Mic fülsüketítő hangja belevágva Katsuki mondatába.

- Na mennem kell! - állt fel a helyéről majd elindult a küzdőtér felé.

- S-Sok Szerencsét! - kiáltott utána miközben látta távolodni a fiú alakját a folyosó vége felé.

- Nem lesz rá szükségem! Földbe tiprom azt az Idiótát.... - haladott mérgesen az Aréna irányába. Akane amilyen sebességgel ide érkezett olyan gyorsan szaladt vissza a lelátóra. Mire megérkezett Midoriya is a többiek mellett ült. Helyet is foglalt a barátainál. - Ne merj lebecsülni engem! Baaaka! - hajította el a kieső zóna felé Todoroki-t Bakugou de ő megakadályozta ezt egy jégfallal. Ezután Katsuki újabb támadásba lendült azonban az ellenfele megragadta a kezét és már majdnem beizzította lángjait ám ekkor felharsant egy érdes hang a tömegből.

- Használd a bal oldalad Shoto! Használd! - kiáltotta a csatatérre Endeavour viszont ennek hatására felhagyott a képessége beindítására való tervvel és csak simán elrepítette a Sünit.

- Nem vagyok elég erős hogy rákényszerülj? Rohadék!! - pattogtatta szikráit vészjóslóan. - Megmutatom mi lesz ha hülyét csinálsz belőlem!! Megöllek! Ugyanis... Én a vitathatatlan első helyet akarom! Azzal nem nyerek semmit ha egy olyan Barmot győzök le aki lebecsül engem!! Semmi értelme ha nem érek el többet Deku-nál! Ha nem akarsz győzni akkor ne merj a szemem elé kerülni!!! - ordította ellenfelének azzal nekirugaszkodott. Ahogy az előző meccset is Ochako és Akane folyamatosan kommentálták Aiko-nak az eseményeket viszont Todoroki nem használta a bal oldalát Bakugou ellen ami a vak lánynál kicsapta a biztosítékot miután elhangzott Katsuki győzelme. Mint ahogy az imént is azonnal felpattant a helyéről. Indulatosan elindult az Arénából kivezető folyosók felé. Ugyan semmit sem látott de valahogy érezte hogy melyik irányba mikor kell fordulni. Akane próbálta folyamatosan utolélrni de Aiko-t jelenleg elborította a lila köd a dühtől és semmi sem hatott rá.

- Aiko-chan!! Várj már egy picit! - kapkodta a lábait barátja után de annak esze ágában sem volt megvárni őt. A végén még nekimegy valaminek... Nemsokára elérte az előteret ahova már Akane nem ment be hogy ne avatkozzon bele a dolgokba. Miután Todoroki visszanyerte az eszméletét kiballagott a küzdőtérről egyenesen Aiko irányába. Amint a lány érzékelte hogy megérkezett egyből elindult felé. A hangok alapján nagyjából meghatározta hogy hol állt meg a fiú miután szembesült vele hogy ki is várta az előtérben. Aiko pár centivel előtte állt meg és Todoroki-kun arca felé fordította a fejét. Mivel kisebb nála ezért igen magasra kellett tekintenie ahhoz hogy a fiú komolyan vegye a helyzetet. Aiko először higgadtan próbálta megközelíteni a dolgot.

- Miért nem használtad ellene a Tüzedet? - kérdezte de a fiú nem felelt neki. - Válaszolj ha kérdeztelek! Miért nem adtál bele mindent csak úgy mint Midoriya-kun ellen? - csordult ki egy könnycsepp a szemeiből melyek a látása elvesztése miatt enyhén szürkés árnyalatban tükröződtek.

- Mert-Mert nem tehettem meg azok után hogy az Apám leszólt hozzám hogy használjam!! - csattant fel a végére Todoroki-kun.

- Ez nem indok!! - emelte meg a hangját Aiko. - Meg kell tisztelned az ellenfeledet legalább ennyivel mégha mindent elveszítesz is! Én a szemem világát adtam azért hogy tisztességesen nyerjek Akane ellen! Nem fogadom el ezt az indokot!

Akane a szája elé kapott a társalgás hallatán.

- De az elveim nem engedték meg hogy-

- Nem érdekelnek az elveid! Én... Én tényleg azt hittem hogy mindent megteszel azért hogy nyerj... Mégha nem is magadért... De azért hogy szurkoltunk neked... - hajtotta le a fejét a mondanivalója végére.

- Nem tudtam hogy ez ennyit jelent neked...

- Én meg nem hittem hogy ennyire nem számítunk neked!! Midoriya-kun aki ezt kihozta belőled! A többiek! Én! - emelte fel ismét a hangját miközben magára mutatott.

- Aiko.... Én.... - tartotta a kezét a lány irányába de az elcsapta és elviharzott a kijárat felé. Azonban mielőtt kiérhetett volna nekiment az ajtófélfának amitől lerogyott a padlóra. Todoroki egyből a odarohant hozzá és megfogta a kezét hogy felsegítse viszont Aiko ellökte magától.

- Nem kell a segítséged! - utasította vissza a gesztust majd felállt és miután kitapogatta az ajtót kiment rajta. - Akane! Gyere! Elmegyünk! - ragadta meg indulatosan a Vöröske kezét aki tehetetlenül engedte hogy elvezessék bár mindenképpen szeretett volna beszélni a fiúval. Miután kiértek a folyosóról szembetalálták magukat Tsuyu-chan-ékkal.

- Asui-chan! Ochako-chan! - kiáltott nekik.

- Sziasztok! Éppen megyünk vissza a lelátóra hogy megnézzük az ünnepséget! Kero! Velünk tartotok? - érdeklődött Tsuyu-chan.

- Persze! - válaszolta Aiko.

- Várjatok! Nekem vissza kell mennem egy-két dologért az öltözőbe. Nem baj ha itthagylak Uraraka-san-ékkal Aiko?

- Nem! Dehogy! - próbált mosolyogni hogy elrejtse az iménti veszekedés hatására kialakult érzelmeit.

- Rendben! Akkor rátok bíznám őt! - adta át a másik kettőnek mire azok bólintottak. Akane elindult hogy véghezvigye az eredeti célját. - Most végre teszek valami olyat is amivel kicsit kiengesztelhetem Aiko-t a csatánk alatt történtekért. - mondta maga elé miközben magabiztosan lépkedett az öltöző felé melyben valószínűleg már Todoroki-kun is tartózkodott. Ahogy azt sejtette a felemás hajú bent is volt a szobában. Becsukta magamögött az ajtót és komoly arckifejezéssel leült a fiúval szemben. Eleinte nem igazán zavartatta magát hogy Akane beszélni óhajt vele de miután már jó ideje kereste a szemkontaktust vele felemelte a fejét jelezve hogy méltóztatik meghallgatni. - Todoroki-kun... Tudom hogy Aiko nagyon igazságtalan dolgokat vágott a fejedhez és hogy igazából semmi joga nem volt hozzá hisz nem az edződ vagy a tanárod meg ilyesmi de tudnod kell valamit... - kezdett bele nyugodt hangnemben. Tudom hogy ez rizikós lesz ha kimondom de láttam a jeleket muszály hogy ő is... - Aiko-chan azért mondta ezeket... Mert te nagyon sokat jelentesz neki nem csak mint barát és tényleg szerette volna ha megmutatod neki hogy ért valamit az amit a Deku elleni harc után mondott. Azzal hogy mégha nem is nyersz de beleadod mindenedet a döntőbe éreztethetted volna vele hogy ő is jelent számodra valamit és hogy számít neked a véleménye. Szóval szeretném... - állt fel a helyéről majd az ajtóhoz ment. - Ha valahogyan... Megoldanád ezt! - nézett vissza rá mielőtt kilépett volna a szobából.

***

A díjátadó ünnepség után Amari Aiko éppen az anyjával beszélt miközben a parkolóba tartott.

- Rendben Anya akkor mindjárt ott vagyok!

- Biztos ne menjek eléd a bejáratig?

- Nem kell! Már homályos foltokat azért látok szóval nem hiszem hogy nekimennék akárminek is! - kuncogott a telefonba.

- Oké akkor itt várlak! -

- Szia! - nyomta ki a hívást majd kilépett az Aréna bejáratán. Lassú de biztos léptekkel haladt a parkoló felé. Egyszer csak meghallott egy ismerős hangot a háta mögül miközben a tulajdonosa mögött becsukódott az ajtó.

- Amari-san! - szólt a lány után mire az szembefordult vele. A szél megmozgatta barna tincseit miközben a személy felé nézett aki megszólította. Hallotta hogy léptei nem sokára elérnek hozzá. - Tudom hogy nem vagyok méltó arra hogy ezt tegyem... De szeretném ha tisztába lennél vele... - emelte fel a karját hogy a lány arcára tegye majd egyre közelebb hajolt hozzá.

- Shoto... - akadt el a lélegzete miután a fiú kezeit érezte a bőrén. Todoroki-kun ajkai lassan Aiko-éihoz értek és szenvedélyesen megcsókolták őket beletéve minden eddig visszafogott érzelmet. Ujjai lassan felcsúsztak a lány délutáni napfényben csillogó tincsei közé hogy közelebb húzza magához. Egyszerre egy duda szó zengte be a levegőt amitől mind a ketten szétrebbentek.

- Aiko! Merre vagy már? - hallatszott elnyomottan Mrs. Amari türelmetlen hangja. Aiko kicsit megszeppenve nézett a vele szembe álló fiú foltjai felé. Szeme szürkésen csillogott a fényben keresztezve a heterokróm íriszeket.

- A-Amari-san! N-Ne haragudj! Nagyon hirtelen voltam! - kapta el a tekintetét ijedten. Aiko szótlanul közelebb lépett hozzá és -miután kitapintotta- megfogta az állát hogy újabb csókra hívja a fiút. Mikor elváltak ajkaik beszédre nyitotta a száját.

- Tudd meg hogy viszont érzek irántad! - szorongatta maga előtt a táskáját enyhe pírral az arcán. - Viszont... Ezt máskor tudjuk csak folytatni ugyanis az Anyukám már vár rám!

- Rendben...

- Holnap találkozunk! - intett azzal elindult a kocsi felé. Alakja egyre csak távolodott a fiú szemében mire teljesen eltűnt előlük.