Aiko rettenetes sebességgel rohant a folyosókon keresve Todoroki-kun-t.

- Merre lehetsz? - kapkodta a tekintetét egyik helyről a másikra miután az átkutatta az összes átjárót és kilépett a napfénybe. Egyszreiben meglátta őt Midoriya-val beszélgetni az úton.

- Én sem veszíthetek! - szorította ökölbe a kezét a Brokkoli. A felemás hajú csak kihívóan tekintett le Deku-ra majd szó nélkül elindult a bejárat felé ahol Aiko is tartózkodott. A lány gyorsan odafutott hozzá és komoly tekintettel megfogta a ruháját.

- Beszélnünk kell... - nézett fel mélyen a heterokróm szempárba. Láthatóan meglepődött a hirtelenjött instrukcióra de egy apró bólintás után követte őt. Aiko bevezette az öltözőbe -ahol szerencsére nem volt senki- majd miután letelepedett egy székre hozzá kezdett. - Mi volt az az első feladatnál?

- Miről beszélsz? - vágott értetlen arcot.

- Pontosan tudod.... - nézett félre zavartan. - Amikor... Rád estem.... - ült ki enyhe pír az arcán a jelenet felidézése miatt.

- Történt ilyen? - nézett elgondolkodva a padlóra.

- Nem is emlékszel?! - pattant fel a helyéről Aiko.

- Nem igazán...

- Mindegy.... - csapott a homlokára idegesen aztán ismét helyet foglalt- Azt mondtad... Hogy ne álljak az utadba... Azt hittem jóban vagyunk...

- Nem emlékszem rá... De ha mondtam ilyet... Sajnálom.... - hajolt meg előtte. - Annyira lefoglalt hogy bizonyítsak az Apámnak... Hogy nem figyeltem ki is áll előttem... Ne haragudj...

- Miért olyan fontos hogy bizonyíts neki?

- Mert meg akarom neki mutatni hogy az ereje nélkül is meg bírom nyerni ezt a fesztivált. Ezzel teljesen el bírnám utasítani őt.

- Én ezt értem... De... Talán annyira nem lényeges hogy ezzel egy barátot bánts meg... - haladt el mellette majd kiment az ajtón magára hagyva ezzel a fiút.

***

- Most hogy vége az ebédnek! Ideje lerántani a leplet az utolsó fordulóról!! - hallatszott Present Mic érdes hangja a hangszórókban. - De előtte... Jó hírrel szolgálunk a kiesőknek! Ez egy Sportfesztivál! Így hát előkészítettünk szórakoztató játékokat amin mindenki rész vehet! Még amerikai pompomlányokat is hívtunk hogy felrázzuk a dolgokat! Ora?

- Ezek meg mit csináltak? - kérdezte Aizawa-sensei bágyadtan.

- Veletek meg mi van A osztály? Miféle Fanservice ez? - néztek minket ahogy az amerikaiak szerelésében "pompázunk".

- Mineta-san! Kaminari-san! Átvertetek minket ugye?! - kiabálta dühösen Momo.

- Kinyírom őket! - indult el feléjük vészjóslóan.

- A-Aiko-chan! Ne vidd túlzásba! - próbáltam visszafogni kisebb-nagyobb sikerrel.

- Engedj el Akane!!! - morogta idegesen. - Hadd tépjem ki a belüket és folytsam meg velük őket!!

- Azt nem engedhetem!

- Mégis miért nem?! - fordult vissza hozzám.

- Mert akkor börtönbe csuknak.... És akkor kinek fogom összehozni a dolgokat Todoroki-kun-nal? - próbáltam halkan mondani hogy ne hallják meg a többiek.

- Na jó... De csakis ezért! - vágta a földhöz a pompomját.

- Oké emberek! Lássuk a szórakoztató játékokat! Amint azoknak vége a továbbjutó 4 csapat 16 tagja akik az utolsó körbe jutottak torna üzemmódban fogják folytatni 1-1 elleni harcokkal!

- Haaa! 1-1 elleni harcok? - nyeltem nagyot ijedten.

- Igen! Igen! Már alig várom hogy megmutathassam Hawks-nak a technikáim! - csapott egyet-kettőt a levegőbe.

- Most pedig húzzatok sorsot hogy kialakuljanak a párosok! - tartott egy dobozt Midnight. - Amint meglesznek a párok és lementek a szórakoztató játékok elkezdjük! A 16 döntős eldöntheti hogy részt vesz-e vagy nem a szórakoztató játékokon. A többség bizonyára pihenni vagy erőt gyűjteni szeretne. Akkor... Az első csapattal kezdjük!

- Izé! Elnézést.... Én... Visszalépnék.... -

- Ojiro-kun? Miért? - kérdezte hevesen Midoriya.

- Ez egy ritka lehetőség hogy megmutasd-

- Tudom hogy ez egy nagy alkalom és hogy ostobaság lenne elpazarolni, de alig emlékszem valamire a Lovasharcból... Szerintem valakinek a képessége miatt. Itt mindenki úgy jutott tovább hogy mindent beleadott! Én pedig nem lehetek itt úgy hogy azt se tudom mi történt eddig...

- Túl sokat aggódsz emiatt! - próbálta vígasztalni Hagakure. - Inkább menj és teljesíts a döntőbe!!

- Ha ez megnyugtat én se tettem túl sokat hogy bejussak! - vakarta a tarkóját Mina.

- Nem erről van szó... A büszkeségem miatt nem tehetem...- temette tenyerébe az arcát. - Amúgy is... Ti miért vagytok pompomlány ruhában?

- Uh...- rezzentünk össze egyszerre a szégyentől.

- Shoda Niregenki vagyok a B osztályból... Én is szeretnék visszalépni ugyanezen okból. - lépett előre Midnight felé. - Nem gondlja hogy helytelen azoknak a döntőbe kerülnie akik nem tettek semmit érte?

- Ezekbe meg mi ütött? Olyan férfias! - szorította ökölbe a kezét Kirishima.

- Micsoda váratlan fordulat. - jegyezte meg Present Mic Aizawa-sensei-nek.

- Mindjárt meglátjuk mit szól ehhez Midnight.

- A fiatalok ilyen jellegű beszédei... Tetszenek! - csapott egyet az ostorával lelkesen. - Shoda! Ojiro! Elfogadom a visszalépésetek! Ez esetben két embert kell felhoznunk!

- Oh! Ha ez lesz akkor helyettünk akik nem nagyon csináltak semmit a Lovasharc folyamán őket kellene választani nem? - nézett hátra a társaira egy narancs hajú lány akik egyetértően bólintottak. - Azok akik a végsőkig harcoltak de mégsem maradtak bent! A Tetsutetsu csapatot ugye?

- Kendou? - nézett rá értetlenül az ezüst hajú.

- Ez nem összejátszás vagy ilyesmi. Így van értelme! - kacsintott neki.

- Így hát Tetsutetsu és Shiozaki bejutottak a legjobb tízbe! A sorshúzás eredményeképpen pedig ezek a párosok alakultak ki! - jelent meg a kivetítőn a névsor mire mindenki odakapta a tekintetét. Kuno Akane és... Yaoyorozu Momo... Eh? Viszont... Ha megnyerem.... Aikoval csatázhatok... - szorítottam meg a kezem a képernyőre nézve.

***

A játékokon Aiko-val ellentétben én nem vettem rész. Inkább csendre és nyugalomra volt szükségem minthogy nyüzsgésre. Hamar le is mentek a menetek és Present Mic beleüvöltött a mikrofonjába.

- Sok minden történt de végre itt vagyunk! A Nyolcaddöntők hamarosan kezdetét veszik! Az első meccs pedig... Midoriya Izuku és Shinsou Hitoshi! Akik pedig felkészülnek Kuno Akane és Yaoyorozu Momo! Sok sikert!

A nevem hallatán kicsit összeszorult a gyomrom de rengeteg időm volt leküzdeni az izgulást. Midory nagynehezen legyőzte a B osztályos fiút akinek tudatmanipulációs ereje volt. Mi következtünk Momo-val. Felálltunk egymással szembe egy beton területre és elszántan küzdöttünk a győzelemért. A képességével nem kicsit gyűlt meg a bajom de végül felül kerekedtem rajta az állóképességem miatt.

- A nyertes pedig Kuno Akane! - jelentették be a nevem. Felsegítettem a földről a néhai ellenfelem akit láthatóan nyomasztott a veresége.

- Kemény volt ám veled küzdeni Momo! - mosolyogtam rá bíztatóan mire megenyhült a letört arckifejezése és megfogta a kezem.

- Köszönöm! Akane-san! Sok szerencsét a következőkhöz! - nézett bíztatóan a szemeimbe.

Az utánunk lévők voltak Aiko és Mina-chan. Felmentem a lelátóra és onnan néztem végig a meccsüket. Aiko is győzött Mina ellen bár az ereje jó részét felhasználta ellene. Amég a többi összecsapást lejátszották lementünk az öltözőbe mert Aiko mondani akart valamit.

- Miről szeretnél beszélni? - ültem le egy székre mire becsukta az ajtót és nekitámaszkodott a nyílászárónak.

- Ugye azt te is tudod hogy egymás ellen leszünk... - fonta össze a karjait mellkasa előtt.

- Igen...

- Annyit szeretnék neked mondani.... Hogy ne fogd vissza magad velem szemben mert én sem fogom! Ha kell akkor a maradék képességem is kijátszom! - nézett komolyan a szemeimbe.

- De akkor nem lesz azokra amik utánunk lesznek! Ha esetleg legyőzöl akár el is veszítheted a látáso-

- Tudom... De nem akarom hogy csak az erőm felével álljak ki ellened! - csatant fel.

Akane... Ugye nem akarsz vele így kiállni? Hiszen ő kockára teszi a látását is érted! - jelent meg egy gonosz mosoly Akuma arcán miközben előlépett a cellája sötét részéből a fényre. Mondatai hallatán összeszorult a szívem és a mellkasomhoz kaptam. Mivel háttal álltam neki nem láthatta a reakcióm.

Te is tudod hogy nem tehetek mást! - kiáltottam rá kétségbeesetten.

De tehetnél! - villantak meg skarlátjai.

Nem fogok! Se most! Se máskor! Vita lezárva! - indultam el magabiztosan a fény felé.

Majd meglátjuk... - visszhangzott érces hangja a sötét falak között.

- Ez esetben én is mindent beleadok! - válaszoltam magabiztosan. Végülis igen... Hisz a másik nélkül fogok megtenni mindent. - próbáltam keresni a kifogásaim hogy megnyugtassam magam valamennyire.

- Akkor ezt megbeszéltük! Viszlát a meccsen! - ugrált ki az ajtón egy hatalmas mosollyal az arcán.

- Igen! - kiáltottam utána tettetett vidámsággal majd miután megbizonyosodtam róla hogy elég távol van már a szobától befejeztem a mondatot magam elé olyan hangsúllyal ahogy valójában érzek - A... Meccsen...

***

Lementek az első fordulók és elérkeztek az negyeddöntők.

- Először a Hőstagozatos Amari Aiko aki hihetetlen időmegállítással rendelkezik és a szintén Hőstagozatos Kuno Akane aki csonokat lövell ki magából?!-Fog megküzdeni egymással! - jelentett be minket hatalmas hanggal Present Mic.

- Gyere! Akane! - ropogtatta ki az ujjait még a kezdés előtt.

- Ne legyél ilyen magabiztos csak mert Mina-t lesöpörted a pályáról! - nyújtottam meg a karom magam előtt kicsit bemelegítve azokat. - Bocsi Mina-chan! - vakartam meg a tarkóm a lelátón lévő kissé dühös lányra nézve.

- Kezdjünk is hozzá! Three! Two! One! Let's Go! - nyitotta meg a fordulót végül.

Egymással szemben álltunk a másik támadására várva. Mély levegőt vettem és kitisztítottam a fejem a csatára koncentrálva. Ekkor egy hatalmas hanggal rendelkező fiú kiáltását hallottam ki a tömegből.

- Nehogy veszíteni merj nekem! Csontos Gyökér! Le kell rendeznünk valamit a következő fordulókban!!

Felpillantottam a hang irányába és Bakugou magabiztosan támaszkodva a korlátnak nézett vissza rám. Elmosolyodtam és fejben visszatértem a csatatérre de ekkor már késő volt.

- Hova figyelsz Akane?! - szembesültem Aiko öklével az arcomban. Az ütésétől hátra repültem pár métert de hamar stabilizáltam magam és felkészültem az újabb csapásokra. Nem tévedtem mert már előttem is volt abban a pillanatban hogy felvettem az alapállásom. Mivel számítottam rá elhajoltam a rúgása elől és jókorát beleütöttem a hasába amitől kissé hátra csúszott a talajon de nem nagyon hatotta meg. Kihúztam a kulccsontomból egy tőrt majd feléküldtem pár ujjpercet. Amég ő a felé hasító csontokkal volt elfoglalva én sem tétlenkedtem. Oldalról próbáltam megsebesíteni a tőrömmel sikertelenül ugyanis lassú voltam és addigra már rég kikerülte az ujjperceket. Kikapta a kezemből a csontom és elrúgott a pálya széle felé. Nem sok kellett hozzá hogy kicsússzak a zónából de még idejében sikerült megállítanom magam. - Ezt már láttam Bakugou ellen is! Csak azért mert ő nem volt elég jó ahhoz hogy kitérjen előled ne vegyél egy kalap alá vele! Támadj a teljes erőddel!

- Mit mondtál Ribi?! - kiabált le a lelátóról idegesen. - Kinyírlak! Hallod?!!

- Bakubro! Nem avatkozhatsz a meccsbe mert kizárnak! - próbálta visszafogni.

- Engedj el Kirishima! Szét akarom szedni!!

- Megint nem figyelsz Akane! Majd segítek hogy egy kicsit rám is tudj fókuszálni! - termett előttem majd rúgásra lendítette a lábát. Eltalálta az oldalam de valamennyire sikerült hárítanom. Csúsztam pár métert aztán flick-ekkel hátráltam hogy legyen egy kis távolság közöttünk. Nem szabad hogy több ilyen elterelje a figyelmemet! Koncentrálnom kell! - próbáltam kizárni a hatalmas tömeget körülöttünk. Mély levegőt vettem és valamennyire sikerült visszarázódnom. Oké... Szerintem itt az ideje hogy használjam azt... - felemeltem a kezem és ismét kilőttem felé az ujjperceim de most sokkal többet mint az előbb. - Ez a taktika az előbb sem vált be és most sem fog! - kerülte ki a lövedékeim ám nem tudta hogy mire készülök igazából. Amég a perceim szálltak felé leguggoltam és a betonra tettem a kezeim. Hirtelen hatalmas sebességgel rengeteg nagyobb csont nőtt ki belőle és egy 6 méter széles sorban Aiko felé tartottak. Láthatóan nem számított erre és pár pillanatra le is fagyott tőle ahogy a méretes csontok egyre közeledtek felé. Miután kijózanodott a döbbenetből megpróbált kitérni előlük. Az az idő amég az ámulatban volt éppen elég lett ahhoz hogy súlyosabban megsebesítsem. A sor nekicsapódott a stadion falának és így megállt.

- Hogy tetszik az új Technikám Aiko?! - vetettem oda neki lihegve. Nem gondoltam hogy ennyire kimerít majd... De még van egy esélyem...

- Szóval ez lenne az? - mondta az egyik sérülésére tett kézzel. - De ne szállj el magadtól! - kiáltott azzal mit sem törődve a sebeivel nekemrontott.

Egyik pillanatról a másikra eltűnt előlem. Próbáltam felkészülni a lehetséges támadására. Hirtelen a hátam mögé került és egy hatalmasat belerúgott a hátamba melytől nekicsapódtam a csontjaimnak. Amint stabilizáltam magam újra nekiláttam a technikám előkészítésének. Most viszont egy frontális támadással próbálkoztam. Elkezdtem fokozatosan növelni a tempóm és egyik helyről a másikra ugráltam még elég gyorsnak nem találtam magam. Amint elértem ezt a pontot nekiugrottam Aikonak és egy rúgással megpróbáltam eltalálni. Arra számítottam hogy kikerüli és így megkezdhetem az akcióm. A következtetésem beigazolódott. Ahogy rúgtam oldalra letettem magam mellé a tenyerem és a csonterdőm újból támadást indítottam. Itt is sikerült megsebesítenem de nem eléggé. Én viszont nagyon a határaim feszegettem és mind a két lehetőségem elhasználtam. Aiko-t még mindig nem izgatták a sérülései és újból mögém került. Felkészültem az utolsó rúgása utáni vereségemre mert nem nagyon hittem hogy ezt követően én még képes leszek megállítani magam a vonal előtt. Ám nem azt tette amit vártam. Megfogta a kezem és hátsó karkulccsal feltolta a lapockámig amitől nem tudtam mozogni. A kimerültség miatt már egy csontot sem voltam képes kipréselni magamból hogy megszakítsam ezt a kényelmetlen pozíciót. Ekkor meghallottam valamit a hátam mögül és összerogytam. Remegve hátra néztem és elkerekedett szemekkel láttam a hang okozóját. Akuma a földre dobta láncait és egy határozott rúgással áttörte a cellája rácsait.

Úgy hiszem most én jövök! Akane! - húzta gonosz mosolyra a száját azzal elrugaszkodott és előttem termett. A talpa az arcomba hatolt és elterültem a vizen.

A-Akuma.... N-Ne! - nyögtem ki neki erőtlenül de nem tulajdonított különösebb figyelmet nekem.

Aiko még mindog tartotta a karom és egyre feljebb tolta a lapockámig.

- Ezután a csapás után vége lesz ennek Akane... Nem húzhatom tovább... Sajná-

- Miket beszélsz? A meccsnek még koránt sincs vége!! - villantak meg a skarlát íriszek ahogy a Nap vakító fényében előtérbe kerültek. Akane tipikus szőke tincsei vörösre váltottak akár az összes többi és a türkíz csat hangosan ért földet ahogy kihullott belőlük. - Kín... - hangzott Akuma ajkai közül ridegen a szó majd Aiko elengedve ellenfele karját térdre rogyott és a fejéhez kapott - Huhh... De jó végre érezni ezt a fényt! - nyújtózott egyet.

- Aaah! - kiáltott fel fájdalmasan.

- Ohh hallgass már el! - rúgott bele Aiko állkapcsába amitől elterült a földön.

- Akane! Mi ez?!

- Ne merj annak a szánalmas idióta nevén szólítani! - csikorogta a fogai között.

- Ezt hogy érted Akane?

- Hát nem fogtad még fel? - nevetett fel hangosan. - Még neked se mondta el? A legjobb barátnőjének?

- Én-Én ezt nem értem...

- Ugyan olyan idióta vagy mint ő! És mint az Apád! Egy baleset miatt gonosz lett? Milyen hülye cselekedet! Te is olyan leszel mint az Ő! Egy szánalmas gonosztevő! Szerinted miért volt olyan lenéző Todoroki-kun? Mert semmit sem jelentesz számára!

- Eh-Ez nem te vagy!! Akane! - kiáltotta a kínzó fájdalmak között melyeket Akuma bocsátott ki rá.- Megbíztam benned! Hogy mondhattad el ezeket az egész ország szemeláttára?! - szöktek könnyek a szemébe. - Azt hittem barátok vagyunk!!

- Akuma! Elég! - jelent meg a szőke csík újra a hajamban ahogy előtérbe törtem.- Na még mit nem! Nem megyek vissza oda! - rántott el a fény elől - Azt nem te döntöd el! - fogtam a fejem. - Ezt nagyon megbánod Akane!! - ütött egyet az arcunkba. - Vége van Akuma! Láncok! - lőttek ki a stadion falakból csontból készített béklyók azzal a kezeim és lábaim köré tekeredtek. Akuma-t visszahúzták a tudatalattim láncai visszarántották és ahogy a rácsok bezárultak a kinti rabláncok megszűntek létezni. Újra a fényen voltam de a magammal folytatott harc által létrejött kimerültség miatt elvesztettem az eszméletem.

Az egész stadion szó nélkül nézte végig Kuno Akane érthetetlen cselekedeteit. Aiko fájdalmai megszűntek ahogy a smaragd szemek visszatértek a csatatérre. Miután a lány eszméletét vesztette. Aiko megállította az időt és feltápázkodott a földről. Nem értette a barátja tetteit és hogy miért árulta el a titkát élő közvetítésben. Kavarogtak a gondolatai miközben megpróbált eljutni a lányig és kihúzni őt a pályáról. Mivel ő is kimerült a csata folyamán elég sokáig tartott elérnie a szélét. Amint kivitte rögtön megszüntette a zónát és leült a pálya szélére de már késő volt. A lány elvesztette a látását. Nem tudta mit is kellene éreznie a történtek után de egyet biztosan tudott. Beszélnie kell a barátjával.

- A.... A nyertes.... Amari Aiko.... - jelentette be Midnight sokkoltan. - De... Nem kellett volna kihúzni mert eszméletlen volt....

- Nem akartam hogy úgy könyveljék el a nyereségem hogy az ellenfelem a saját hibájából vált mozgásképtelenné nem pedig én értem ezt el így inkább megpróbáltam kihúzni... - zárta le a témát ridegen a Sensei-nek. A stadion értetlenül állt a törtémtek előtt. Mindenki hangtalanul készült fel a továbbiakra.