- Most mihez kezdjünk? - kérdeztem Aiko-ra nézve.

- Hát... Számtalan lehetőség len-

💥*Boom*💥

- Ááááá! - repült el valaki egy robbanásnál. Még nem voltak olyan sokan velünk egy terepen úgyhogy annyira nem aggódtunk az idő miatt.

- Ez rosszabb mint gondoltam.... - fogtam meg elgondolkodva az állam.

- Rendben! Akkor csak menjünk és próbáljunk ne az aknákra lépni! - vont vállat azzal mind a ketten lassan igyekeztünk nem rájuk taposni. Ahogy így sakkozzuk ki magunkat rengetegen repkedtek el körülöttünk és a feszültség egyre csak fokozódni kezdett. Egyszer csak rájöttem valamire. A csontjaimmal lehet tudnám magam irányítani a robbanásoknál. Főleg ha képzek egy réteget ami tompítaná őket....- már épp akartam is szólni Aiko-nak amikor durranások sorozata csapta meg a fülem és egy már jól ismert hang.

- Volt képed ennyire lehagyni?! Te Gerinctelen Gyökér!! Viszont most! Viszlát a Célban Lúzerek! - suhant el mellettünk. Ezt a nevet még egyszer se hallottam tőle de nagyon felcseszett. Dühösen ráléptem az egyikre és kilőttem magam egyenesen a Süni irányába.

- Ennyire otthon érzed magad a robbanások között hogy figyelmen kívül hagyod az igazi ellenfeled!? Seggarc?!! - csapódtam belé hatalmas lendülettel. A találat hatására repültünk pár métert előre pont egy akna mellé pár centivel. Bakugou mellkasán kötöttem ki ami jelen pillanatban pont megfelelt. Idegesen hátra nyúltam a tarkómhoz és kihúztam egy sor csontot. - Na ki a Gerinctelen?! Ba'zzeg?! - lengettem a szeme előtt majd a nyaka köré tekertem a gerincoszlopom mint egy sálat.

- Fujjj!! Mi az Istent csinálsz? Nem kell ez a szar! - próbálta leszedni magáról.

- Dehogynem! Most megízleled a csontjaim!! - húztam gonosz mosolyra a szám.

°°°
- A-Akane-chan! Várj máááár! - lépett rá Aiko is egy aknára miután elrugaszkodtam Bakugou után. Egy elég nagy robbanást okozóra tette rá a lábát úgyhogy jóval elénk ért fölted. Mégpedig Todoroki-kun-on. Viszont szerencsére csak a cipő talpa robbant ki. - T-Todoroki-kun! Ne haragudj! Nem állt szándékomban beléd esni! Azaz! Rád esni! - vakarta a tarkóját mosolyogva majd lekászálódott róla.

- Ne állj az utamba! - fordult rideg hanggal Aiko-hoz.

- Tessék? - találkoztak türkizei a fiú jeges tekintetével.

- Az Öregem figyel.... Nem szabad veszítenem.... - morogta az orra alatt aztán mit sem törődve azzal hogy ki is volt az aki belément felszállt a jegére és tovább hajtott. Aiko szíve összeszorult egy pillanatra de ezt az érzést hamar felváltotta a harag. Elkezdte keresni hogy merre vagyok és egyből oda vette az irányt. Felpattant egy bombára és durcásan, karba tett kézzel repült felénk mit sem törődve azzal hogy a talpát eléggé megsebezte az akna.
°°°

- Feeel my Bones!!! Hahahahahha!

- Akane! Elmegyünk! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon azzal megfogta a karom mielőtt Bakugou-ban maradandó károsodást okozhattam volna. Katsuki lehámoszta magáról a gerincem és miután rájött mennyire le van maradva rögtön a cél felé robbantgatott.

- Ezt még nem fejeztük ám be Akane!!! - kiáltotta hátra nekem.

- Hé! - néztem rosszallóan Aiko-ra amiért elrontotta a játékom.

- Az öldöklést tartogasd a csatatérre! Most meg kell nyernünk ezt a szaros futamot!

- Rendben! Gyere elmegyünk olyan messzire amilyen messzire csak tudom magunkat lökni! Aztán jöhet a tied!

- Uhm! - bólintott aztán megragadtam a kezét és egy nagynak tűnő aknára szálltunk. Csináltam egy kis csontréteget ami tompította a dolgot de azért így is éreztem a forróságot a talpam alatt.

- Aiko! Ahogy földet érünk-

💥*Booooooom*💥 - hallottunk egy hatalmas robbanást magunk mögül mire odakaptuk a fejünket viszont rajtunk is lökött egyet a hulláma.

- Egy gigantikus robbanás hátulról?! Miféle erő lehet ez? - harsogta Present Mic. Ekkor láttuk meg kijönni a füst mögül Deku-kun-t. - Véletlen volt? Vagy szándékosan csináltaaa?!! Az 1/A osztályos Midoriya csak úgy száguld a robbanásnak köszönhetően! És... Átveszi a vezetésééééést!!!

- Hogy mersz elém vágni Deku!?! - hörögte Bakugou azzal egyből utána is eredt Todoroki-val együtt.

- Ezt nem hagyhatjuk! - néztem Aiko-ra a levegőben mire komoly arccal bólintott. A landolásnál szintén egy aknára irányítottam magunkat és előhívtam a csontjaim blokkolni. Csak úgy suhantunk a pálya fölött. A végére már futnunk kellett hogy beérjük a többieket. Legelőször Midoriya futott be a járatba, utána majdnem a sarkában fej-fej mellett Bakugou és Todoroki. De mi sem voltunk annyira lemaradva.

- Szinte egyszerre érnek be a kanyonbaaa! Vajon ki lesz az első?

Már csak pár lépés választotta el Deku-kun-t a céltól. Ám ekkor.... Aiko megállította az időt.

- Uhhh... Ezt megúsztuk Aka-ne.... - nézett rám aki mellette futó pozícióban áll megfagyva. - Jajj ne! Most mi lesz?!

Mivel nem tudtam neki válaszolni kérő tekintettel néztem rá hogy csináljon valamit.

- Ne aggódj! Nem hagylak itt!

Megfogta a kezem és a lábam és valahogy kikalibrálta hogy fel tudjon venni a hátára mint ezt kb. 2 perc alatt aztán elkezdett sprintelni a cél fele. Az utolsó lépésnél elrugaszkodott és oldalvást átszakította velem együtt a szalagot. A zónának vége lett és mind a három beért a célba. Letett a földre és rápillantott a felemás hajúra. A tekintete egyből rideg lett.

- Aiko!!! Nagyon-Nagyon-Nagyon hálás vagyok!!

- Nem kell... - fordult el tőlem komor arccal.

- Mi?!!! Becipelte az egyik osztálytársát??! Szabályos ez?! A UA történetében először!! Két győsztesünk lett!!! - kiáltotta Present Mic mire mindenki tapsolni kezdett.
°°°
- Akane?! Istenem! Nézzétek Srácok! - kiáltott Ribu a testvéreinek a TV előtt mire mindenki azonnal odarohant.

- Ezt meg hogy hozták össze? - kérdezte Guren.

- Hát nem tudom de ezek nem normálisak! - kezdett el nevetni. - Ennek a szarnak az a lényege hogy egyedül csinálják meg! Ezek meg itt teamwork-öt nyomtak!

- Igazi barátok! - mosolyodtak el mindannyian.
°°°
Valahogy nem tudtam a győzelmemmel foglalkozni hiszen Aiko-t bántotta valami.

- Akane! Te szemét! - indult meg felém Katsuki-kun fogait csikorgatva. - Ha nem állítasz le a csontjaiddal vagy mi a Fasz! Nyerhettem volna!!!

- Te kezdted! - tettem karba a kezem.

- Teee!! - ért oda majdnem hozzám hogy lerobbantsa a fejem.

- Hé-Hé! BakuBro! Tartogasd az erőd a többi feladatra is! - álította meg Kirishima-kun mielőtt olyat tett volna amit mind a ketten megbánunk.

- Mit mondasz?!! - fordult hozzá dühösen.

- Nos! Most hogy mindenki megérkezett! Az első évesek stadionjában véget ért az első kör!! Lássuk hát az eredményeket!! - vágott a beszélgetésünkbe Midnight szónoklata mire felkaptuk a fejünket. - 1. lett Amari Aiko és vele holtversenyben Kuno Akane! A 2. Midoriya Izuku! A 3. Todoroki Shoto! A 4. Bakugou Katsuki! - kezdte sorolni végig a beérkezési helyeket.- 44-en jutottatok be a 2. körbe! Sajnálatos! De a ne aggódjatok ha nem jutottatok tovább! Van még néhány lehetőség hogy ragyogjatok! - nyalt végig a szája szélén. - Most kezdődik csak az igazi Verseny! Mindent bele! Jöjjön a Második Játék! - kezdett el pörögni a sorsoló. - Nem más mint.... Lovas Harc!! Hadd magyarázzam el... 2-4 fős csapatokba kell rendeződnötök. Majdnem olyan mint az igazi Lovas Harc, viszont egy dologban különbözik! Az előző feladat eredményei alapján mindenkinek kiosztottunk egy pontszámot....

- Vagyis minden csapat más-más pontot ér attól függően hogy kik alkotják azt! - gondolkodott hangosan Uraraka.

- Titeket nem zavar hogy beszélek?! - rivallt rájuk Midnight. - Igen úgy van és a kiosztott pontok hátulról kezdve 5-ösével növekednek! Tehát a 43. ember 5 pontot érdemel míg a 42. 10-et. És az első helyezet pontértéke... 10 millió! Azaz 5-5 mivel holtverseny lett.

5 millió???? A mosoly egyből lefagyott az arcomról ahogy kiejtette a szavakat. Oldalra pillantottam és Aiko sem festett másképp. Minden ember ránk szegezte a tekintetét. Itt fogtam fel hogy főleg mi leszünk a préda ebben a játékban.

- Ezt a legjobbak fogják túlélni, viszont az utolsóknak is van lehetőségük! - nevetett Midnight. - Most pedig elmagyarázom a szabályokat! 15 perces a játékidő... Minden csapat a tagok pontszámai összegét éri. A lovasok ezzel a számmal ellátott fejpántot vesznek fel. A csapatok pedig megpróbálják elvenni egymás pántját és igyekeznek minél több pontot szerezni. A megszerzett fejpántokat a nyakarokban kell viselni. De ha ellopják a tied vagy a csapatod elesik, nincs vége a játéknak.

- Vagyis... Mivel 44-en vagyunk, olyan 10-12 csapat is végig a pályán lesz... - gondolkodtak a többiek.

- Ez a kör kegyetlen csata lesz, mert használhatjátok a képességeiteket! De! Mivel ez egy lovas harc... Piroslap jár annak aki szándékosan egy csapat felborítására törekszik! Azonnali kizárást eredményez!! Most pedig... 15 percetek van kialakítani a csapatokat! Hajrá!!!

Miután Midnight kiadta a vezényszót egyből Aikora néztem.

- Szerintem senki nem akar majd egy csapatban lenni velünk a pontszámaink miatt ezért közeli barátokra lesz szükségünk akik belemennének. - vázoltam a szituációt.

- Nekem nyolc... - válaszolt durcásan majd ismét Todoroki-kun-ra pillantott. Aiko most használhatatlan... Nekünk viszont szövetségesek kellenek.... Ki lenne hajlandó-

- Ochako-san! Midoriya-kun! - léptem melléjük.

- Akane-chan! Gratulálok a győzelemhez az első menetben!

- Nagyon köszönöm de most nem társalogni jöttem ide... Tudom hogy rizikós lenne ha velünk lennétek de másra nem számíthatunk jelen pillanatban... És Aiko Időzóna erejével előnyben lennénk valamennyire... Ezért... Alázatosan kérlek benneteket hogy csatlakozzatok hozzánk! - hajoltam meg előttük.

- Emeld fel a fejed! - váltott komoly hangnembe Ochako-chan. - Szívesen segítünk egy barátnak! Ugye Deku-kun!? - nézett magabiztosan az oldalán lévő brokkolira aki enyhe pírral az arcán hadonászni kezdett.

- P-P-P-Persze! O-O-Ochako-san!

- Végtelenül hálás vagyok! - mosolyogtam magabiztosan és elvezettem őket Aiko-hoz aki még mindig szúrós szemekkel méregette a kiszemeltjét viszont az láthatóan nem értette a helyzetet.

- Rendben van srácok! Szóval lenne egy ötletem amivel tutira nyerni fogunk! - néztem komolyan a szemeikbe mire Aiko is egy pillanatra felkapta a fejét.

- Nos! Ideje elkezdeni! - kiáltotta Midnight.

- Aiko-chan! Uraraka-san! Midoriya-kun! Számítok rátok! - kiáltottam magabiztosan a ló első részéről. Mire Aiko összeborzolta a hajamat a lovas helyéről.

- Igen! - zengték egyszerre aztán elkezdődött a játszma.