- Elmentem! - kiáltottam vissza az ajtóból a családomnak.

- Sok sikert Akane!!

- Nehogy leverjenek nekem! - hallottam a bíztató szavakat.

- Ne aggódjatok! Nem fognak ki rajtam olyan könnyen! Főleg az új titkos technikám miatt amit Apánk mutatott! Ne vegyétek le a szemeteket rólam a TV-ben!! - mosolyogtam azzal kiléptem a birtokról.

A vonatút a szokásosnál is rövidebbnek tűnt. Leszálltan aztán nemsokára el is értem a UA-t és átverekedtem magam a hatalmas néző seregen hogy bemehessek az öltözőbe. Felvettem a sport ruhám és helyet foglaltam az egyik széken. Már csak néhány emberre vártunk köztük Aiko-chan-ra is. Nem telt sok időbe hogy meghalljam a visító üdvözlését.

- Akane-chaaan!!! - kiáltotta amint meglátott és egyből a nyakamba ugrott.

- Szia Aiko!

- Mik a kilátásaid?

- Hát... Nem is tudom... Szerintem eleget edzettünk ahoz hogy most megnyerhessük ezt a cuccost.

- Az biztos! - mosolygott rám visszaemlékezve a gyakorlásainkra. - Viszont kíváncsi leszek hogy milyen erejük van a többi osztály tanulóinak! - mondta csillogó szemmekkel amikor észre vette hogy el kezdtem remegni.- Csak nem izgulsz?

- Őszintén? De! Nagyon is! Nem tudom mit fogok kezdeni ha kiesek az első fordulóban... Nem akarok csalódást okozni a szeretteimnek...

- Ne aggódj emiatt! Nem engedem hogy kiess!

- És ha nem vagyok elég ügyes a hősruhám és a kiegészítőim nélkül?

- Rá se ránts! Kemény ellenfél voltál ám az edzéseken! Biztos boldogulni fogsz! És ezt én mondom!!

- De mi lesz ha Ryukyu-nak nem tetszik a stílusom?! - néztem kétségbeesetten a szemébe.

- Ha nem ismer fel egy ekkora tehetséget akkor meg sem érdemel téged! - tette a vállamra a kezét ami kicsit lehiggasztott és már egy fokkal tisztábban láttam a dolgokat. Ekkor benyitott Iida-kun és hatalmas hangerővel kiabálni kezdett.

- Készüljetek! Nemsokára kimegyünk!!! - ordított a terembe. Néhány perccel ez után ki is vezényeltek minket az arénába. Rengeteg ember üvöltött és tapsolt minket. A szám is tátva maradt a nagy tömeg miatt. Megmakacsoltam magam és elszántan lépkedtem a kijelölt hely felé. Midnight lett kiválasztva a főbírónknak úgyhogy el is kezdte a beszédet.

- Csendet! A diákokat Bakugou Katsuki képviseli az 1A osztályból!

- Heee?! - kiáltott fel mellettem Aiko.- Ez?!

Ijedten pillantottam rá ahogy lassan és magabiztosan sétál Midnight felé. Felment a lépcsőkön és a mikrofon mögé állt. Mindenki nagyot nyelt. Felpillantott a nagy tömegre majd szóra nyitotta a száját.

- Fogadom... Hogy én leszek az első. - ejtette ki halál nyugodtan a szavakat.

- Heee?!! - ordított mindenki ahogy eljutottak a tudatunkig az imént elhangzott mondatok. A többi osztály fujjolni kezdett körülöttünk.

- Miért csináltál ilyen megalázó dolgot?! - kérdezte robotosan Iida.

- Legalább jó ugródeszka lesz belőletek! - tartott egy dislike jelet nekik.

- Hogy lehetsz ilyen öntelt? - kérdezte egy B osztályos. - Szétzúzlak!

- Nos! Kezdjük is el most azonnal! - harsogta a Sensei miután Bakugou visszatért körünkbe. - Az első játékot nevezzük selejtezőnek! Minden évben sok könnyet nyelnek le ilyenkor. Jöjjön hát a sorsdöntő első játék!! - csapott maga elé az ostorával azzal egy sorsoló gép jelent meg mögötte és pörögni kezdett. - Idén.... Akadály verseny lesz!

- Akadály verseny? - néztem ijedten Aiko-ra.

- Ne aggódj! Nem engedlek el magam mellől! Ketten úgy is több esélyünk van! - kacsintott amitől kicsit sikerült megnyugodnom.

- Ebben a versenyben mind a 11 osztály részt vesz. A pálya a stadion külső kerülete lesz ami nagyjából 4 kilóméteres! Iskolánk mindig a szabadságot emlegeti! - nyalt végig a szája szélén miközben gúnyos tekintettel hátra pillantott az osztályokra. - Amég a pályán maradtok nem számít hogy mit tesztek! Mindenki a helyére! - utasított minket majd fel is sorakoztunk a kivezető kapuhoz. Aiko-chan mellé álltam hogy valamennyire együtt tudjunk maradni. A zöld lámpák elkezdtek sorra kialudni. Ekkor meghallottam egy ismerős hangot magam elől pár méterre a tömegben.

- Nehogy alul maradj! Csontos Gyökér!

A szemem felcsillant és magabiztosan skarlátjaiba néztem.

- Rajt! - kiáltotta Midnight mikor az utolsó fény is kialudt. Mindenki egyszerre tömörült ki az alig 7 méter széles járaton. Egymást tapostuk, lökdöstük arrébb hogy minél hamarabb kijussunk onnan.

Értem... Ez azt jelenti hogy már az elején- visszhangzott a fejemben Akuma hangja amikor felfigyeltem egy fagyos képesség beizzítására. Kinövesztettem gyorsan pár csontot a talpamból aztán kilőttem magam a tömeg fölé. Mindeközben megragadtam Aiko kezét hogy nehogy odafagyjon a talajhoz majd a hátamra kaptam.

- Az idő megállításod még jól jöhet a végénél! Amég kijutunk a fagyos zónából maradj a hátamon!

- Rendben! - bólintott kicsit megszeplenve az imént történt heves reagálásom miatt. Átugrottuk azokat akik nem tudtak mit kezdeni Todoroki-kun erejével és a csonjaim segítségével futottunk a fagyott talajon.

- Nesztek! - ordította Bakugou ahogy a robbanásai segítségével átszelte a tehetetlen tömeget.

- Ne hidd hogy ilyen könnyen elbánhatsz velünk Todoroki-kun! - nyújtotta ki a nyelvét neki Aiko amikor elhaladtunk mellette.

- Ne hagyjatok figyelmen kívül Csontos Gyökér! - üvöltött mögöttünk Bakugou. Aiko rá is kiöltötte amitől még jobban felhúzta magát. - Szétzúzlak! Hülye liba!

- Túljártam az eszeden Todoroki-kun! Ez de szánalmas! - pattogott a bogyóin Mineta amikor egy hatalmas robot félrerúgta.

- Célpont bemérve!

- Mesterséges gonosztevők! - rémült meg miközben letettem a földre.

- Ilyenek voltak a felvételi vizsgán is! - tájékoztattam ugyanis ő nem vett részt rajta.

- Hirtelen felbukkantak az akadályok! Kezdjük is rögtön az elsővel!! - harsogta Present Mic a kommentátori székből. - Robo Inferno!

- És most mit csináljunk Akane-chan?! - állt támadásra készen feltüzelve az előrelátható harc tudatában.

- Csináljuk azt hogy-

- Ha már ennyit bajlódtak vele.... Kitalálhattak volna valami jobbat is... - jegyezte meg Todoroki-kun rideg hangnemben azzal nekiindult a nulla pontos robotoknak a fagyasztásával. - Hiszen... A hülye öregem figyel engem! - tette hűvösre az egyiket egy kar lendítéssel.

-Megcsinálta!

- Lefagyasztotta őket!

- A-A lábai között átjuthatunk! - hallatszottak a többiek kétségbeesett mondatai.

- A helyetekben nem tenném.... Instabil állapodban volt mikor lejegeltem... Össze fog dőlni... - tűnt el végleg a szemünk elől.

Sietnem kell!!

- Aiko! - fordultam oda hozzá hirtelen.

- Mi az?

- Két opciónk van... Az egyik a képességed... A másik az új technikám amit még senkinek sem mutattam meg...

- Akkor... Ne most leplezzük le! - mosolygott magabiztosan. - Most te ülj a hátamra! - mutatott oda és felpattantam. Az idő megfagyott 1 km-es körzetbe és vele együtt én is Aiko hátán. Amilyen gyorsan csak tudott szedte a lábait a szakasz végére. A zónának vége lett és leszállhattam róla.

- Amari Aiko! Hölgyeim és uraim! Játszi könnyedséggel vette az akadályt! Nem csoda hogy ajánlással jutott be! - harsogta a kommentátor.

- Még 4 perc maradt belőle! - söpörte le magát egy kicsit.

- Rendben akkor még használhatjuk. - fogtam meg a kezét és tovább szaladtunk Todoroki-kun után aki bőven kint volt a zónából szóval sietni kell mielőtt még a többiek is utolérnek minket.

- Hé! Hé! Az első akadály piskóta volt?! Mit szóltok a másodikhoz?! - zengte Present Mic. Oda is értünk a következőhöz. Megláttuk hogy hatalmas szakadék tátong előttünk néhány cölöp kivételével. - Ha leesel kiesel! Ha nem akarsz leesni... Mássz! A Szakadék!

- Ezt bízd csak rám Aiko! - vigyorogtam magabiztosan azzal megfogtam a kezét és kilőttem magunkat a csontjaimmal a szigetekre. Nem volt nehéz feladat ezért hamar átjutottunk. Viszont a harmadik már nem volt olyan egyszerű. Az Aknamező.