- Szóval ennyi lenne mára!

- Oké akkor majd a hétvégén megcsinálom.

- Nehogy lemaradj az anyaggal hallod! - nevetett fel. - Aztán majd nem győzök korrepetálni téged!

- Ne aggódj erre nem fog sor kerülni. - mosolyogtam rá.

- Lányok! - nyitott be Anyám.

- Pont most végeztünk.

- Rendben van! Aiko nem maradsz vacsorára? - nézett rá kedvesen. Ő egy kicsit meglepődött de hamar visszarázódott.

- Ha nem lenne nagy gond!

- Persze hogy nem!

- Gyertek kész a kajaaa! - hallottam Guren ordítását aztán rengeteg futó léptet a folyosókon. Mi is elindultunk a konyhába. Koharu elővett egy jó nagy adag Soba-t és mindenki mert magának belőle.

- Én nem kérhetném hidegen? - szólalt meg hirtelen Aiko mire mindenki kérdőn meredt rá.

- H-Hidegen? - kérdeztem furcsálló tekintettel az arcomon.

- Ja hát tudod... Amikor Todoroki-kun-nál voltam ők hidegen ették és megszerettem.

- Még is hogy az anyámba hűtsük le neked?! Talán- állt fel Koharu közbevágva a beszélgetésünkbe.

- Koharu! - szólt rá Guren mérgesen. - Lehetnél egy kicsit udvariasabb Akane barátnőjével! - vetett rá pár szúrós pillantást aztán durcásan visszaült a helyére. - Elnézést kérek a viselkedése miatt. Viszont a Soba-t nem tudjuk lehűteni neked! - mosolygott a végére.

- Rendben azért köszi! - viszonozta a geztust egy hatalmas vigyorral majd jóízűen belekanalazott a gőzölgő ételbe.

***

A vacsora végeztével elindultunk a kijárat felé hogy kikísérjem Aiko-t. Szépen sétálok amikor észrevettem hogy nincs mellettem. Hátrafordultam és megláttam ahogy Nakku a falnak támaszkodva beszélget vele.

- Tudod... - simított bele a hajába mire idegesen masíroztam felé. - Rég nem találkoztam-

- Nakku! Szállj le róla!! Vele nem teheted! - csaptam el a kezét majd megfogtam Aiko karját és arrébb húztam. - Ahjj... Istenem... Már megint kezdi... - sóhajtottam fel.

- Most miért? Tök kedves volt hozzám! - mosolygott naivan.

- Rád akart mozdulni Drága Csillagom! - veregettem meg a hátát majd a kezébe nyomtam a táskáját. - Sajnálom! - hajtottam le a fejem- Ez egy nagyon rossz tulajdonsága! - néztem szúrósan a bátyámra.

- Aha.... Heee?!! - kiáltott fel aztán komoly arckifejezéssel visszafordult a bátyámhoz. - Ne haragudj de az én szívem a tragikus múlttal bíró Todoroki Shoto-hoz van kötve!

- Majd még meglátjuk Szivi! - kacsintott rá.

- Nakku! Már megint mi az Istent csinálsz? - kezdte el a nővérem a fülénél fogva húzni az ellenkező irányba.

- Guren! Ne már!

Aiko ezen csak kuncogott egyet majd visszafordult hozzám.

- Mindegy ne törődj vele. - legyintettem- Viszont nagyon köszönöm hogy itt voltál! Remélem nem ijesztett el a családom nagyon! - vakartam meg a tarkóm.

- Dehogyis! Szerintem nincs bennük semmi rendkívüli!

- Ennek örülök! - somolyogtam.

- Remélem hogy jobban leszel! Hétfőn talizunk a suliba!! - ölelt meg.

- Igen! - viszonoztam majd elindult az állomásra.

***

A hétvégét a házikkal és pihenéssel töltöttem. Mivel Vasárnap már semmi bajom nem volt így Hétfőn mehettem is iskolába ahol rendkívüli dolgot közöltek velünk.

- Akane-chaaan!! - ugrott a nyakamba amint beért az osztályba.

- Szia Aiko! - öleltem vissza aztán gyorsan hátra húzódott és erősen megfogta a vállaim.

- Nem hiszed el hogy mi történt a hétvégén!!

- Na! Mondd!

- Szombaton láttam bevetésen Hawks-ot!! És olyan menő volt!! - nézett rám csillogó szemekkel.

- Azt elhiszem! És milyen volt?

- Éppen vásároltam anyukámmal amikor tombolni kezdett egy őrült az utcán és akkor megjelent ő! A tollai megcsillantak a nap fényében és hihetetlen sebességgel a gonosztevő mögé került. Aztán meg huss és puff! Nagyon gyorsan térdre kényszerítette azt az idiótát! - mesélte büszkén a történetet.

- Wow! Szuper! Legalább autogramot kértél tőle?

- Hülye vagy? Szerinted kihagynék egy ilyen lehetőséget?! - vette elő a telefonját melynek tokján a harmadik számú hős aláírása virított.

- Aztaaa! - ámultam el. - Bárcsak nekem lenne ilyen szerencsém! - sóhajtottam fel vágyódva Ryukyu aláírása után.

- Ne aggódj még idén megszerezzük neked! - kacsintott. Ekkor Mina törte meg a beszélgetésünk harsány hangjával melyre egyből felkaptuk a fejünk.

- Szerintetek ki fog helyettesíteni? Hisz Aizawa-sensei még biztos a kórházban piheni ki a sérüléseit!

- Hát fogalmam sincs Ashido-chan de- kezdett bele Ochako amikor kinyílt az ajtó. Mindenki egyből a nyílászáróra szegezte a tekintetét.

- Jó reggelt Gyerekek... - sóhajtott Aizawa-sensei. Mind két keze gipszbe volt kötve és tetőtől talpig befáslizva a teste.

- Jobban van Aizawa-sensei? - kérdezte robotos hangon Iida-kun.

- Tenya-kun szerintem ne-

- Az állapotom most nem számít... A lényeg hogy a harc még korántsem ért véget...

- Harc? - kérdezte Bakugou.

- Csak nem megint a gonosztevők? - pánikolt Midoriya.

- Közeleg... A UA Sportfesztivál.

- Heeee? - kiáltott fel mindenki felháborodva a felvezetés miatt.

- Ezaz! Sportfesztivál! Imádom ezt az is-

- Állj állj állj Kirishima! - nyomta a kezét az arcába Denki.

- D-De Aizawa-sensei! Nem lenne felelőtlenség egy ilyen incidens után-

- Nem... Jelenleg úgy tervezik hogy a rendezvény megtartásával bebiztosítják hogy a UA kríziskezelési rendszere sziklaszilárd. A védelem 5x-ösére lesz emelve az esemény alatt... Mindezek felett a Sportfesztivál egy nagy alkalom. Nem olyasmi amit néhány gonosztevő miatt lefújnának. A mi Sportfesztiválunk Japán egyik legnagyobb eseménye. Ez a rendezvény mostanra már átvette az olimpia helyét...

- Akane! El tudod te ezt hinni? Hawks is nézni fog minket!!!

- Igen!! Ahogy Rukyu is!! - ujjongtunk.

- Mint tudjátok egy hősügynökséghezvaló csatlakozás több tapasztalattal és népszerűséggel jár amihez ez a fesztivál erősen hozzásegít. Szorít az idő... Ha profik akartok lenni a jövőtök felé vezető út ezen az eseményen nyílik meg. Évente egyszer, azaz összesen 3 lehetőségetek lesz. Egyetlen feltörekvő hős sem hagyhatja ki. Ha ezt felfogtátok ne tököljetek a felkészüléssel!

- Igenis! - harsogtuk egyszerre.

- Az órának vége... Mindenkinek jó felkészülést... - intett azzal kilépett a teremből.

***

- Ebédszünet!!! - kiáltottuk egyszerre Aiko-val mielőtt kiléptünk volna az ajtón. Ezt sajnos nem igazán tudtuk megtenni ugyani egy sereg diák ácsorgott előtte.

- Ezek meg mit keresnek itt? - súgdolóztak a többiek mögöttünk.

- Nem nyilvánvaló? - tört utat magának Bakugou az osztályunk tömegében. - Jöttek felmérni az ellenfeleiket. Nem igaz? - nézett rájuk gúnyosan azzal pattogtatni kezdte a szikráit feléjük.

- Nem igazán... - jelent meg egy lila hajú fiú. - Én azért jöttem ide hogy elmondjam hiába vagytok hőstagozatosok... Ha elbízzátok magatokat kihúzom alólatok a szőnyeget és csúnyán pofára fogtok esni.... Ezt vehetitek hadüzenetnek! - húzta mosolyra a száját.

- Mit mondasz Gyökér?! - förmedt rá a süni azzal hosszú farkasszemezés után ridegen elindult az ebédlő felé.

- Oy Bakugou! Mit akarsz most kezdeni a helyzettel? Most mindenki utál minket miattad!! - állította meg Kirishima-kun.

- Nem számít... - válaszolta neki higgadtan.

- Haaa?!

- Amég a csúcsra tartasz... Semmi sem számít!

- Milyen férfias!! Bakugou!! - ugrott a nyakába.

- Szállj le rólam te Idióta!! - próbálta lehámozni magáról a vöröset.

- Igaza van Aiko-chan! - fordultam felé elszánt tekintettel és ahogy az övéből sugárzott egyet értett a Sünivel.

Itt kezdődött el a felkészülésünk a Sportfesztiválra.

***

- Nagyon köszönöm az edzés lehetőségét Amari-san! - hajoltam meg Aiko anyukája előtt az ajtóban.

- Ugyan Drágám! Ez csak természetes! Használjátok a kertet nyugodtan Aiko! - intett mosolyogva a lányának azzal elindultunk az említett helyszín felé.

- Mivel kezdjük? - ült le velem szembe az egyik cseresznyefa árnyékába.

- Hát... Szerintem olyannal ahol mind a ketten fejlődünk egy kicsit. - mondtam elgondolkodva.

- Mit szólnál a közelharchoz?

- Remek ötlet! - mosolyogtam. - De most nem lesz semmilyen szalag amivel lefoghatnál ám úgyhogy vigyázz magadra! - vetettem oda gúnyosan.

- Ne aggódj ezzel nem lesz probléma ugyanis Anyukám elég sokat járatott mindenféle harccal kapcsolatos helyekre.

- Általában a lányokat karkötőkészítő vagy kézműves táborokba járatnak a szüleik... De te meg egy ninjaképzőt kaptál!! Ez mekkora hallod!! - nevettem fel hangosan a földön fekve.

- Az biztos hogy rajtam kívül nem sok lány tartózkodott ott!! - kacagott ő is. - Na de komolyra fordítva a szót... Te is tudod hogy nem támaszkodhatok teljesen a képességemre a szemem miatt.

- Tudom tudom... De valld be ez elég vicces volt. - válaszul bólintott aztán felállt és csípőretett kézzel felmérte a számára már jól ismert terepet. Én is csatlakoztam hozzá ugyanis számomra viszont teljesen ismeretlen volt. - Tényleg... Kitől örökölted a képességed? - érdeklődtem kíváncsian.

- Senkitől... Ez egy ötvözet lett apám idő lassításáből és anyám zóna vakításából. De az ő képességét még kiskoromban elvette az apám gonosz szervezete...

- Úr Isten... Hogy lehetséges ez? - kaptam ijedten a számhoz.

- Mivel benned megbízok neked elárulom... Egy incidens során súlyosan megsebesültünk Anyámmal egy hős hanyag képesség használásának során... Apám Anyja meg is halt belé... Ezt követően Apám felesküdött a hősök ellen és Anyám is megpróbálta átállítani az ereje miatt is és a történtek miatt is. Persze ő nem értett vele egyet így elrabolták és megfosztották tőle... Még pont nem jelent meg a képességem amikor ez történt így engem nem vittek el... De ha tudták volna hogy ötvözet leszek akkor biztos meg tették volna.... És... Most nem lennék itt veled... - csuklott el a hangja.

Még sosem láttam ilyen komolynak... - gondoltam majd magamhoz szorítottam.

- Ne is gondolj ilyenekre!

- Mindegy... - törölt le egy könnycseppet. - Már nem számít... Na gyere kezdjünk hozzá! - kiáltott hirtelen vidáman.

- Hogyhogy egy ilyen után is képes vagy mosolyogni?

- Nem szeretek sokáig szomorú lenni tudod! - nyújtotta ki rám a nyelvét azzal támadó állást vettünk fel.

- Gyere rám! Akane! - húzódott gúnyos mosolyra a szája.

- Ne kímélj! Aiko! - kiáltottam oda neki majd mind a ketten elrugaszkodtunk a talajtól.

A végtagjaink összecsaptak egymással. Hihetetlen tempót diktáltunk miközben próbáltuk térdre kényszeríteni a másikat. Sajnos egyikünknek sem sikerült mivel túlterheltük magunkat a hatalmas győzni akarás miatt. Fáradtan és remegő térdekkel estünk össze a fűbe.

- Kemény ellenfél vagy! - lihegett mellettem.

- Te se vagy semmi! - mosolyogtam rá.

- Tudod... Még senki nem bírta velem ilyen sokáig! Úgyhogy vedd megtiszteltetésnek!

- Annak is veszem!

- Lányok! Kész az ebéd! - hallottuk Amari-san kiáltását aztán nagy nehezen feltápászkodtunk és bementünk enni.

***

A felkészülési időszakot rengeteg edzéssel töltöttük. Sikerült hosszabb ideig kinöveszteni a csontjaimat illetve több helyről, számszerint 9. Aiko viszont nagyobb fejlődést vitt véghez ugyanis már 8 percig képes egyhuzamban megállítani az időt megvakulás nélkül. Habár néha túlterhelte a szemét de megérte a fáradtságot.

Elérkezett a Sportfesztivál napja!!