- V-Várj! Ba-Ba-Ba- tettem felé esetlen mozdulatokat de ő rám sem nézve nagy léptekkel próbálta elhagyni a szerelvényt. Az ajtó kezdett lassan bezárulni mögötte. Kétségbeesetten elrugaszkodtam a padlóról és kitörtem a vonatról még mielőtt becsukódhatott volna. Előttem állt eltakarva a lenyugvó napot. A hátára tettem a kezem és párszor meghúztam az ingét hogy rám figyeljen. Elkezdett felém fordulni mire megkönnyebbülten sóhajtottam fel. - Huh... Már azt hittem sosem- néztem fel szemeibe de bár ne tettem volna. Egy gyűlölettel teli szempár tekintett le rám. Ijedtemben elkaptam a kezemb és párat visszaléptem.

- Hogy mertél hozzám érni?! Lerobbantom a Kibaszott fejed te Ribanc! - fortyogott haraggal teli hangja.

- Ba-Bakugou-kun... M-Mi a-

- A hozzád hasonló szardaraboknak el kellene tűnniük! - pattogtak szikrák a kezeiben. - Mi baj lehet ha eggyel kevesebb lesz? - nevetett fel hangosan majd rideggé változtak arcvonásai. Tett felém néhány vészjósló lépést mire hátrálni kezdtem. Rémült szemekkel néztem rá.

- É-Én n-nem akartam r-r-r-

- Fogd már be a kibaszott életbe is! - förmedt rám. - Ezt már az elején meg kellett volna tennem... Pusztulj... - húzódott gonosz mosolyra a szája aztán elrugaszkodott és pár robbanás múlva elém is ért. A testem nem tudott megmozdulni. Meredten álltam és követtem végig az eseményeket. A keze az arcom elé ért és berobbant. Pár méterrel hátrébb értem földet. A fejem erősen zúgott a támadás hatására. Próbáltam összeszedni magam de a következő pillanatban ismét előttem termett és az előbbi jelenet elég sokszor megismétlődött. A fülem csengett, az arcom feldagadt és ömlött a vér az orromból. Így feküdtem a poros út szélén az utolsó sorozat után. Lassan odasétált mellém és leguggolva hozzám a fülembe súgta. - Te rohadt Szörny! Remélem ez után már nem kelsz fel. - mondta majd az arcom fölé tette a kezeit. Kérlelő tekintettel néztem fel rá de nem igazán hatotta meg. - Pusztulj... - ejtette ki rideg hanggal a szavait majd ragyogó fényeket láttam meg felcsillanni előttem...

A szobám lámpája felragyogott felettem mire ijedten kinyitottam a szemeim. A fejem nyilallt és folytak a könnyeim. A forróság elöntötte a testem.

- Akane! Kiabálást hallottam! Minden rendben van? - ült le mellém egy homályos alak.

- A-Anyám... - vettem ki végül a vörös foltokból.

- Uram Isten! Hiszen te lázas vagy! - tette a homlokomra a kezét aztán kiszaladt a szobámból. Nemsokára visszatért és a hónom alá nyomta a lázmérőt. Miután lejárt az idő kivette és elkerekedett szemekkel nézett rám. - 40,2°... - mondta majd ismét kirohant. Amikor visszajött a homlokomra tapasztott egy vizes rongyot és belenyomott a számba valami keserű gyógyszert amit nagy küszködés után lenyeltem.

- M-Mi lesz most?

- Semmi... Holnap nem mész iskolába aztán meglátjuk milyen súlyos ez az egész... De most aludj inkább! Pihenned kell... - simította meg a fejem majd egy puszit nyomott a sebes homlokomra. A tanácsára hagyatkozva lehunytam a szemem és szinte azonnal elnyomott az álom.

***

Mikor felébredtem nem voltam valami jó állapotban. A testem teljesen elgyengítette a láz, mozogni is alig bírtam. Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyam szélére aztán eltántorogtam az ajtómig.

Jobb lenne ha nem mászkálnál...

El kell jutnom Anyámhoz! - tartottam meg magam a szekrényen.

Minek?

Hogy tudassam vele hogy ébren vagyok!

Kiabálj!

Nem hallasz bazdmeg? - csikartam ki rekedtes hangom.

Oooo...

Lenyomtam a kilincset majd kilestem a folyosóra. Egy lélek sem járt rajta. Kiléptem és a falnak támaszkodva elindultam a konyháig. A célom nem sikerült elérnem mert a lábaim össterogytak alattam.

- Akane! Mi az Istent csinálsz? Azonnal menj vissza! - rohant oda hozzám a puffanásom hallatán.

- Ébren vagyok! - nyöszörögtem a padlón.

- Ajj... Te! - csóválta fejét majd felszedett a padlóról hogy visszategyen az ágyba. - Itt a lázmérő tedd be! Addig hozok borogatást és láz csillapítót! - parancsolt rám azzal elviharzott.

Beraktam a mérőt és vártam. Amikor Anyám visszaért kivette és megnézte.

- Mennyi? - dőltem oldalra.

- Ugyan annyi.... Ezek szerint nem ment le az éjjel... - fogta az állát elgondolkodva. - Na mindegy lehet ezek majd egy kicsit leviszik neked! - mosolygott aztán beadta a csillapítót és a homlokomra tette a borogatást. - Most pedig aludj Kicsim! - nyomott puszit az arcomra. - Nemsokára jobban leszel!

- Rendben! - mosolyogtam rá azzal ráfeküdtem a párnámra és megpróbáltam aludni ami persze nem járt sikerrel a hasogató fejfájás miatt. Egyszerre kicsapódott az ajtó és Aiko rontott be rajta.

- Akane...

- Szia Aiko-chan! - köszöntem neki. - Mi járatban?

- Csak azért jöttem hogy elmondjam... A szart is kiverem belőled te Ribanc! Hogy voltál képes ezt tenni velem? Tudtad hogy tetszik Todoroki-kun és mégis! - kezdett közeledni felém.

- M-Mi? É-Én nem tettem s-semm-

- Hallgass! Nem vagyok kíváncsi se rád se a kifogásaidra! Most megfizetsz! - kapta elő a szalagjait majd körém tekerte őket. Ütésre lendítette az ökleit de amint elért volna köddé vált. Ijedt tekintettel, zihálva feküdtem. A takaróm a fejemig húzva helyezkedett el. Az ajtó ugyanis nem hogy nem csapódott ki de még nyitva sem volt.

- Lehet tényleg jobb lenne aludni... - bújtam be a paplan alá megszeppenve aztán végre sikerült álomra hajtani a fejem.

***

Délután keltem fel ami elég szép teljesítmény szerintem. Hirtelen kinyílt az ajtó.

Csak ne mégegy lázálom! - imádkoztam.

- Na csak hogy végre felkeltél! Már azt hittem fűbe harapsz itt nekem egy kis láztól! - sóhajtott fel megkönnyebbülten. - Hozok valamit enni aztán megnézem a lázad. - mondta azzal elhagyta a szobám. Amikor visszatért egy tálcát tett az íróasztalomra majd leült az ágyamra és a homlokomra tette a kezét. - Szinte nem is meleg... Hála az Égnek...

- Kérhetek egy kis ennivalót? - mutattam éhesen az ételre.

- Persze kincsem! - mondta azzal az ölembe tette. Elkezdtem falatozni.

- Mellesleg áthívtam Amari-san-t hogy adja meg a leckét neked nemsokára itt lesz. Mivel ő az első a névsorba rá esett a választásom... - tette szóvá elgondolkodva.

- A lehető legjobb embert választottad ugyanis Amari-san a legjobb barátnőm! - mosolyogtam egy falat keksszel a számban.

- He? - kapta rám a tekintetét. - Hogy mid?

- A legjobb barátnőm! - vakartam a tarkóm.

- És erről miért nem tudunk? - jelentek meg a testvéreim az ajtóban.

- Ti mióta vagytok itthon?

- Már egy ideje! - mondták kórusban. - Na mesélj! - csődültek körém. Ám mielőtt elújságoltam volna nekik a dolgokat "sajnos" megszólalt a csengő. Anya azonnal kinyitotta az ajtót ám még mielőtt ezt megtehette volna kihessegette a csőcseléket. Aiko-san berontott a szobámba és a nyakamba ugrott.

- Akane-chaaan!!! Ne halj meeeg!

- Csak lázam volt nem pestisem! - öleltem vissza.

- Ajánlom is! - szakdt el tőlem. - El se hiszed mi történt ma! - kezdte el kipakolni a cuccait.

- Miért? Micsoda? - ültem feljebb az ágyamon.

- A Gonoszok testülete megtámadta a UA-t!

- Mi?! És nem esett bajotok?

- Nem dehogy! A tanárok még idejében megérkeztek. De volt pár sebesült... Hála Égnek nem halálosak a sérüléseik. - sóhajtott fel. - Minden esetre valami Nyomi vagy Nomu is volt ami most inkább nem mennék bele hogy mi mert elég bonyi! De All Might rendesen ellátta a baját! Viszont Aizawa-sensei-t elég súlyosan megsebesítették.

- Remélem hogy ez után minden rendben lesz...

- Azt hiszem megerősítik a védelmet vagy mi! - vont vállat.

- Tudod Aiko... Nagyon rossz lázálmom volt a mai nap...

- Micsoda?

- Az hogy bejöttél és meg akartál ölni azt mondva hogy tettem valamit Todoroki-kun-nal amit nem kellett volna.... - néztem oldalra.

- De nem. Ugye?! - fordult hozzám ideges tekintettel.

- N-Nem! D-Dehogy! - csapkodtam a kezeimmel ide-oda.

- Csak viccelek! - kuncogott fel. - Te még azt az Idióta Bakugou-t sem tudnád kezelni nem hogy Todoroki-kun-t. - nevetett fel hangosan.

- Hé! Ezt meg miből gondolod? - vörösödött ki az arcom.

- Csak viccelek-csak viccelek! Meg amúgy is... Nem tennél ilyet velem-ejtett enyhe mosolyt. - Na de most nem ezért vagyok itt! Hanem hogy megadjam a házit! Szóval matek: tk. 32.oldal 6-os feladat-