- Minden rendben a homlokoddal? - nézegette a fejemen lévő ragtapaszt.

- Igen... Ez semmiség! - legyintettem.

- Örülök hogy nem lett komolyabb bajod... - szakadt fel egy megkönnyebbült sóhaj a tüdejéből amit egy mosollyal nyugtáztam. Ekkor sietős lépteket hallottunk magunk mögül mire hátrafordultunk.

- Amari-san... - kiáltott utánunk.

- Todoroki-kun! Mi járatban?

- Csak tudni akartam nem sérültél-e meg a csaták alatt... - mondta rá sem nézve mire értetlenkedve álltam a szituáció előtt. Én a csapattársad voltam bazdmeg de nem igazán érdekelt a balesetem! Mi a fasz?!

- N-Nem igazán! De köszönöm az aggodalmad. - mosolygott rá aztán egy villanykörte jelent meg a feje felett. - Öhm... Todoroki-san! Nem lenne kedved velünk ebédelni? - nézett izgatottan rám aztán vissza a fiúra.

- De! Nagyon szívesen... - ejtett egy mosolyt neki? Na jó ez Fura...

- Rendben! - vigyorgott rá.

- Oké... Most viszont el kell intéznem valamit Iida-kun-nal...

- Jó! Akkor majd ott találkozunk!

- Sziasztok! - intett majd továbbállt. Aiko egyből hozzám fordult.

- El se hiszem hogy igent mondott! - ujjongott mint egy kislány.

- Na! Mondom a tervet! Az ebédnél leteszed a tálcád egy kettes asztalhoz és én fogok leghátul menni. Aztán "észre veszem" hogy sajnos nincs nekem hely és így kettesben lehettek! - vázoltam a taktikát.

-Megtennéd? - fogta a kezei közé az enyémet csillogó szemekkel.

- Persze! - húztam szélesre a szám.. - Viszont Aiko-chan.... Lenne egy kérdésem.... - fordítottam komolyra a tekintetem.

-Mi lenne az? - nézett hátra.

- Mi volt ez az órán ha szabad kérdeznem?! - akadtam ki mire észre vettem hogy mindenki minket néz a folyosón ezért lejjebb vettem a hangom.

- Mire gondolsz? - mosolygott rám.

- Pontosan tudod... - néztem oldalra zavartan de ő csak kérdőn meredt rám. - Amikor azt mondtad... Hogy... F-F-Fogjam v-vissza a p-p-p-p-pas-sim... - ült ki enyhe pír az arcomon. Szerintem még életedbe nem dadogtál ennyit!!! - visszhangzott Akuma nevetése amit én csak gyilkos pillantásokkal díjaztam.

- Mi ebben a hihetetlen?

- Talán az hogy nem az?! És most az egész osztály-

- Mi?! Ti nem vagytok együtt?! - akadt ki.

- N-Nem... De! Pont ő?! Az a hangos egoista barom?! - kiabáltam zavaromba majd egy pillanat ra elgondolkoztam. Megjelent előttem pár elképzelt szituáció hogy mi lenne ha, amitől egészen kipirult az arcom. - M-Mindegy! Ha-Ha így is lenne... Akkor te lennél az első akinek szóltam volna... - húztam az orromra a pulcsim. Ekkor robbanások tömkelege hasított a levegőbe mire ijedten hátra fordultam.

- Hol az az Idő megállítós Liba?! - tört utat magának a tömegben aztán megpillantott minket és idegesen trappolni kezdett felénk. - Te!! Miket híresztelsz rólam? Picsa?! - állt meg mellettem Aiko-t fenyegetve.

- Nem értem miről beszélsz! - vont vállat értetlenül.

- Pontosan tudod! - csikorgatta fogait. - A hős órán elhangzottak... - vetett pár gyilkos pillantást rá.

- Ja hogy aaaz!

- Miért mondtad?! Ez a másik Gyökér mondta? - nézett le rám mérgesen amitől kissé összerezzentem.

- Ja hát azért gondoltam mert szerintem tökre összeilletek! - mondta elgondolkodva mire egymásra kaptuk a tekintetünket. Enyhe pírral az arcomon néztem fel rá kezem a mellkasomhoz szorítva viszont az ő arckifejezése erős undorodást mutatott. A szívem összeszorult amikor realizáltam a dolgokat.

- Ezzel a Picsával?! Mikre gondolsz? - nevetett a megjegyzésen. Lehajtottam a fejem.

- E-... Elnézést... - mondtam majd a mosdó felé vettem az irányt.

- Tahó! - hallottam Aiko kiáltását magam mögül.

- He?!

Bezártam az egyik wc ajtót és felültem az ülőkére. Lábaim magam elé helyeztem és a karommal átkulcsoltam a végtagjaim. Át kellett gondolnom pár dolgot. Fakó tekintettel bámultam magam elé céltalanul. Egyszer csak kopogást hallottam.

*Knock* *Knock*

- Akane.... Minden rendben? - figyeltem fel aggódó hangjára.

Lassan kinyitottam az ajtót azzal szembe álltam a legjobb barátnőmmel. Lassan közelebb lépett és átkarolt. Ez kizökkentett a meredtségből majd a fény is visszatalált a szemembe.

- Aiko-chan... - ejtettem ki a nevét meghökkenve.

- Tudom hogy durva dolgokat mondott de nem kellene ennyire megviselnie! - mosolygott. - Peregjen le rólad ennek a Gyásznak a szavai! Nem érdemli meg hogy szomorkodj miatta! - ölelt magához újra.

- I-Igazad van! - mondtam a végére már egész magabiztosan majd elindultunk a következő órára.

***

Elérkezett Aiko-chan pillanata. Eddig minden a terv szerint megy. Todoroki-kun megy előttem és egy kettes asztal felé sétálnak. Aiko letette a tálcáját.

- Foglalj helyet! - kiáltotta vidáman aztán Shoto-kun le is rakta az ételét vele szembe.

- Ohh... Úgy látom nincs több hely! - tettettem csalódottságot.

- Öhm... Átadom szívesen-

- Ne! Azaz nem kell! Majd odaülök Ochako-san-ékhoz! - mosolyogtam azzal kettesben hagytam őket és átballagtam. - Nem lenne baj ha ide ülnék? - kérdeztem kedvesen.

- D-Dehogy! Ülj le nyugodtan! - mondta Midoriya mosollyal az arcán.

- Hogy-hogy nem Amari-san-nal ebédelsz? Kero! - tudakolta Tsuyu-chan.

- Nem volt mellettük több hely! - néztem hátra elgondolkodva.

***

- Akane-chaaan! - ugrott a nyakamba.

- Na hogy sikerült az ebéd? - vakartam le magamról.

- A lehető legjobban! Olyan sokat beszélgettünk!! És a szemei!!! Ahhhh.... - áradozott. - Nagyon köszönöm Akane-chaaan!!!

- Igazán nincs mit! Örülök hogy boldog vagy!! - mosolyogtam rá mire hirtelen megölelt. - Remélem összejön!

- Hát azt én is! - nevetett fel. - Valamikor majd elhívhatnánk-

- Ácsi-Ácsi! A fiú kezdeményez innentől! Megadtad neki a kezdőlökést ezzel az ebéddel szóval fognia kellene a jeleket... - mondtam elgondolkodva.

- Honnan tudod?

- Elég sok romantikus könyvet olvastam ahhoz hogy tudjam mik a lépések! - vakartam idegesen a fejem. - De mindent elkövetünk hogy elérjünk a célig! - vigyorogtam.

- Szeretem amikor ilyen vagy Akane-chan!

- M-Mármint milyen?

- Vidám. - jelentette ki a szemembe nézve. Türkiz íriszei boldogan csillogtak.

***

Az órák végesztével elhagytam az épületet. A tömegből kiérve elváltam Aiko-tól és folytattam utam az állomásig a UA hatalmas betonfalai mellett.

- Akane! - hallottam a hátam mögül mire megfordultam. Amint szembetaláltam magam a hang tulajdonosával rideg tekinttettel néztem vörös szemeibe aztán mit sem törődve vele tovább mentem. - Oi! Oi! Oi! - kiáltott utánam majd megszaporázta lépteit. Ahogy beért szembe fordított magával és a kezeit fejem fölé helyezve nekinyomott falnak. - Mi volt ez az előbb?! - kiáltott rám. Arcom továbbra is rezzenéstelen volt. - Válaszolj ha kérdezlek! Bazdmeg! - pattogtatta szikráit melyeket az arcomhoz tartott. Továbbra se feleltem. - Lerobbantom a kibaszott fejed te Fruska!

Ekkorra már nem bírtam visszafogni magam.

- Neked meg mi a problémád? - néztem bele fenyegetően a rubintjaiba.

- Te! Idegesítő Picsa! - fogta meg a vállam erősen a másik karjával ami szabadon volt.

A szavai hallatán erős fájdalmat éreztem a mellkasomban de a szemem továbbra sem rebbent. A hajamhoz nyúltam és kirántottam belőle a csatomat.

- Akkor... Többet nem kell hogy elviselj... - nyomtam a kezébe a türkiz tárgyat azzal kitörtem a szorításából. Elhagytam a helyszínt. Még sokáig állhatott ott ugyanis csak jó pár perccel később ért a megállóba.

Amikor beállt a vonat felszálltam rá és leültem a szokásos helyemre. Leghátul a négyes ülés... Tökéletes ugyanis elég tág hely van a lábamnak és ha leteszem a táskám senki nem foglalja el a többi széket. Ez most is így történt. Bedugtam a fülesem és a leghangosabb fokozaton elindítottam a zenéim. Tekintetem néha Bakugou-ra tévedt és erősen látszott az arcán a vívódás.

- Bazdmeg! - ütött bele az egyik kapaszkodóba majd dühösen elindult felém. Gyorsan elkaptam a tekintetem és kinéztem az ablakom. Odaállt mellém és elkezdett valamit mondani amit a zenétől szerencsére nem hallottam. Mérgesen kitépte a fülhallgatóm a fülemből. Hangosan értek földet a padlón. - Ne ignorálj! Hallod?! - ült le velem szembe. Továbbra sem mozdítottam egyetlen arcizmom sem. Egyszer csak elkezdett keresni valamit a zsebében majd előhúzta a hajcsatot. Elkezdett közeledni felém. - Te vagy az egyetlen Probléma amit elviselek... - tűrte az egyik tincsem a fülem mögé majd beleillesztette az apró tárgyat. Eltávolodott tőlem mire kipirult arccal néztem vele szembe.

- Broken Street! - jelentette be a hangos bemondó. Bakugou halkan felállt és elindult az ajtó felé.

- V-Várj! Ba-Ba-Ba- estem le a székemről majd kinyújtottam a kezem felé és próbáltam kimondani a nevét. A próbálkozásaimra hangtalanul hátranézett aztán kilépett az ajtón és alakja eltűnt szemeim elől a messzeségben.