- A mai Hősi Alapismeretek órát szintén egy kis csapat harcra szánjuk! - kiáltotta nagy hangon All Might. - Találtam egy jó kis appot amibe ha beírjuk a neveteket akkor összesorsolja a párokat! - mutogatta büszkén az osztálynak. - De mindenek előtt vegyétek fel a hősruhátokat!

Miután átöltöztünk levezényelt minket az udvarra ahol kikiáltotta a csapatokat.

- Remélem megint összeraknak minket! - mosolygott rám Aiko.

- Én is... - viszonoztam a gesztust majd oldalvást Katsuki-ra pillantottam.

Az első meccset Momo-Jirou játszotta Denki-Sero páros ellen. A fiúk nyerték a menetet.

- A következőhöz négy csapatot sorsolok akik különböző helyszínen fognak megküzdeni de egyszerre! Csak hogy haladjunk kicsit! - vakarta tarkóját az első számú hős majd kisorsolta a négy párost. - A hős csapat pedig... Bakugou Katsuki és... Amari Aiko!

- He?! - kiáltották egyszerre.

- Tanárúr ez biztos valami félreértés!

- Én biztos nem megyek ezzel a Libával!

- Ezt dobta a gép úgyhogy így is lesz! Ez nem kívánság műsor! Bakugou fiú! Mellesleg nem tudom hogy kell újraindítani szóval ez így marad! Na de az ellenfeleik! Tsuyu Asui és.... Midoriya Izuku!

- Deku! - morogta barátságtalanul a fiúra aki kissé összerezzent a sorsolás hallatán.

- Ne aggódj Midoriya-kun! Nem hagyom hogy bántson! - mosolygott rá Aiko-chan.

- N-Ne! E-Ez-

- A második hős csapat Todoroki Shoto és... Kuno Akane! Ellenük pedig... Iida Tenya és... Ochako Uraraka!

Félve a társamra pillantottam amint megtudtam hogy vele leszek de ő csak rideg tekintettel mérte fel az ellenfeleinket. Remegve lépkedtem felé ám amikor mellé értem se tulajdonított figyelmet a jelenlétemnek.

- Öhmm... Todoroki-san... - tettem a vállára a kezem mire szúrós pillantásokat vetett rám. Gyorsan el is kaptam onnan a praclim.

- Mit szeretnél?

- A-A taktika....

- Csak ne állj az utamba... - válaszolta rideg hangon. Lesütöttem a szemem majd hátráltan pár lépést.

Azt hiszem nem vagy szimpi neki... Nem úgy volt hogy nem olyan mint aminek minősítettük? - kérdezte Akuma majd a rácsaihoz sétált. - Aiko lehet hogy tényleg be volt drogozva...

Dehogy! Lehet hogy csak idő kell neki...

Ez már a te problémád nem az enyém! - vont vállat. - De ha kellek tudod a dolgod. - fordult vissza gonosz mosollyal az arcán. Nem válaszoltam a megjegyzésére.

- A gonosztevők foglalják el a helyeiket a bomba mellett! - kiáltotta All Might kizökkentve engem a tudatalattiból. Csendben álltam Todoroki-kun mögött egészen addig amég ki nem adták a vezényszónkat. - Mehetnek a Hősök!

Shoto meg se várt hanem egyenesen berontott. Egy hatalmas robbanás és egy dühös kiáltás csapta meg a fülem.

- Rohadt Deku!!! Most meghalsz!!
Ekkor megjelent előttem egy kijelző és Aiko ideges hangja szűrődött ki belőle.

- Akane! Fogd vissza a pasidat! Mert ha te nem majd én fogom de annak nem lesz jó vége!!

- Kinek a mije?! Ba'zzeg!! - hallottam Bakugou-kun ideges hangját és egy pár apróbb robbanást.

- Ő-Ő n-nem-

Az elhangzottakra a vér is beleszállt a fejembe.

- Tök mindegy akkor is! - kiáltott mérgesen majd bezárult az ő képernyője. Gyorsan megnyitottam Katsuki-kun-ét és remegő hanggal beleszóltam.

- Öhm... Katsuki-kun...

- Te azt híreszteled hogy a pasid vagyok?! Csontos Gyökér! Így állunk?! He?!-

- N-Nem... É-Én s-soha...

- Mindegy ezt majd később lerendezzük... - mondta viszonylag nyugodt hangon. - Mit akarsz?

- Cs-Csak hogy... Lehetne k-kicsit f-finomabban? - húztam az orromra a pólóm.

- Majd meglátjuk! - mondta azzal kikerülte Midoriya-kun egyik rugását és lezárult a képernyő.

Megráztam a fejem és nekiálltam a feladatunkra koncentrálni. Próbáltam felvenni a tempót a csapattársammal amikor hirtelen elkezdett megfagyni a talaj. Gyorsan kinövesztettem egy csontot a talpamból - hogy inkább az fagyjon oda mint én - aztán eltörtem és leugrottam róla.

- Todoroki-kun! - kiáltottam utána kissé kikelve magamból. Gyilkos tekintettel hátranézett rám választ követelve ennek a hangnemnek mire gyorsan változtattam is rajta. - T-Társak vagyunk... V-Vigyázhatnál egy kicsit... M-Majdnem odafagytam a talajhoz!

- Megmondtam... Ne állj az utamba! - mondta majd folytatta az útját felfelé. Utána eredtem amilyen gyorsan csak tudtam de csak a bomba ajtajánál értem utol. Egy elkönyvelt győzelem kíséretében higgadtan nyitotta ki. Ahogy belépett lefagyott a mosoly az arcáról ugyanis Uraraka-san és Iida-kun ott lebegtek a szoba kellős közepén ahelyett hogy nekifagytak volna a talajnak. Mikor beértem csak akkor láttam meg hogy Todoroki-kun teljesen leblokkolt.

- Ezt már a múltkor elsütötted Todoroki-san! - kiáltotta Iida egy kissé gonosz nevetés kíséretében.

- Ne higyjétek hogy olyan könnyű dolgotok lesz! Oh... Szia Akane! - integetett majd feloldotta a technikáját. - I-Iida-kun... Adj egy percet... - fordult el a hasát fogva aztán kitaccsolt a szoba sarkába.

- Oh.... Addig feltartom őket! - mondta de már mögénk is került. Én egyből reagáltam a rúgására de Shoto-kun még mindig nem mozdult. A testem magától cselekedett és megpróbáltam ellökni a fiút Iida támadása elől ezért én kaptam a társamnak szánt csapást. Todoroki-kun elterült a földön a mentésemtől még én a szemközti falnak csapódtam. A társam a lökéstől kizökkent és tágra nyílt szemekkel nézett rám.

- Kuno-san... Miért? - kérdezte tőlem mire kikászálódtam a falból.

- Mert jelenleg a társam vagy! - támaszkodtam a térdeimre majd lesöpörtem a vakolatot a ruhámról. Nem volt sok idő csevegni ugyanis Iida-kun ismét támadásba lendült. Todoroki mellém szökkent kikerüpve az újabb csapást. Ekkor hirtelen a fejünk felett megláttam Uraraka-san-t aki éppen feloldotta a képességét és ránk akart ugrani. Viszont azzal egyikünk sem számolt hogy amint elkerültem a csapását megbotlok egy faldarabba és lefejelem a bombát végetvetve ezzel a harcunknak. - Ouch!! - fogtam a homlokom óvatosan mire megláttam a vért az ujjaimon.

- Nem hiszem el! - kiáltotta mérgesen Iida.

- Minden rendben Akane-san? - szaladt oda hozzám Ochako.

- A-Azt hiszem... - válaszoltam majd felsegített. Addigra már Todoroki-kun is ideért hogy megnézze nem esett e komolyabb bajom. Amikor észrevettem a jelenlétét szembetaláltam magam heterokróm szemeivel.

- Szép volt! Partner...

- Te se voltál ám rossz! - vigyorogtam szélesen mire ő is elmosolyodott. Mikor kiballagtunk az épületből megnyitottam a kijelzőt hogy menézzem hogy haladnak a többiek.

- Szaros Deku!! - lendült támadásba a már eléggé sérült Bakugou a szintén sebesült Midoriya-nak aki alig bírt már lábraállni. Épp a feje előtt volt a keze hogy berobbantsa amikor Aiko-chan megállította az időt és odasétált a bombához hogy megérintse. Miután ezt megtette karba tett kézzel fordult vissza a Sünihez.

- Hülye Liba! Ezt most miért kellett?! - morogta a fogai között.

- Megmondtam hogy nem akarom ezt a szart használni úgyhogy elintézheted őket de nem arra gondoltam hogy halálra sebesítsd szegény Midoriya-kun-t!! - kiáltott rá idegesen majd arrébbhúzta a kis brokkolit.

- A-Aiko-chan e-ezt igazán nem-

- Csss! - csitította el. - Majd ha elvittelek egy biztonságosabb helyre elindítom úgyhogy ne aggódj! - mosolygott le rá. - Pont ezért utálom ezt a képességet... Nem tudom sehogyse megoldani hogy mások is mozoghassanak körülöttem... Todoroki-kun-nal is ezért késtünk el tegnap.... És most nem kellene cipelnem téged... - zsörtölődött magába amég kihúzta szerencsétlen Izuku-t az épületből majd feloldotta a képességét.

- Megöllet te szemét Picsa! - hallatszott tompán a házból majd Bakugou-kun kiugrott az ablakon hogy onnan egyenesen Aiko-ra támadhasson de All Might beállt elé és lefegyverezte a fiút.

- Engedj el! Szét kell rúgnom a seggét! - ordította miközben a feje az aszfalthoz volt szegezve. A jelenet láttán elnevettem magam mire egyből odakapta a tekintetét. - Te is meghalsz Akane!! Hallod?!

- Nem nem Bakugou fiú! Itt ma senki nem fog meghalni! Hahaha! - nevetett fel az első számú hős.