Amint földet ért felkiáltott.

- Basszameg! - de amilyen gyorsan kiejtette a szót azonnal be is fogta a száját nehogy felébresszen. Viszont én itt már nem láttam akadályát hogy "felkeljek".

- B-Bakugou-kun! M-Mi történt?

- Legurultam a kibaszott ágyról! Szerinted?!

- N-Nem esett bajod?

- Akane... Komolyan.... Ez max fél méter magas... - közölte a tényeket komoly ábrázattal.

- Bocsánat! Legközelebb nem kérdezem meg! - tettettem sértődöttséget.

- Gyerekek hallom fent vagytok! - nyitott be Mitsuki. - Lassan kész a reggeli úgyhogy jöhettek le! - mosolygott majd visszahajtotta az ajtót.

- Előbb felöltözünk vagy-

- Te ruhában reggelizel?

- D-Dehogy! Csak a m-mosogatás után... - húztam fel a pólóm hogy eltakarjam a szégyentől kipirult arcom mire hangos nevetésben tört ki.

- Na gyere te Szerencsétlen! - állt fel majd kiment a szobából. Követtem a példáját és lebaktattam a lépcsőn egyenesen a konyhába ahol már elő volt készítve az ételünk. Helyet foglaltam Bakugou-kun mellett aztán töltöttem egy kis tejet a gabonapelyhemre melyet Mitsuki-san már előkészített. Katsuki-kun idegesen habzsolni kezdte a parányi bogyókat.

- Hogy tudsz így enni? - kuncogtam egyet.

- Néha én sem értem! - fogta a fejét az anyja a pultnak támaszkodva.

- Ne szólj bele Banya! - kiáltott hátra neki.

- Kit nevezel te Banyának te Istenátka?!

-Na már megint kezditek? - jött le az emeletről Masaru-san.

- A fiadnak mondd!
} mutattak
- Neki mondd! egymásra egyszerre

A reggeli hasonló hangulatban folytatódott de Hála Istennek egyszer mindennek vége lett és mire észbe kaptam már a UA felé tartottunk egy vonaton. Pár perc gondolkodási idő után én törtem meg a csendet.

- T-Tudod... Szerintem elég jó munkát végeztünk... - mosolyogtam az orrom alatt.

- Jah! Nem is volt olyan rossz a tegnap délután mint ahogy gondoltam! - boxolt karon játékosan.

- Jajj! Anyukád hajcsatja! - eszméltem fel miután nem tudtam a hajfüggönyöm mögé rejtőzni majd már el is kezdtem kivenni.

- Tartsd meg! Nekem ugyan nem kell! - tolta vissza a kezem rám sem nézve.

- Köszönöm... - álltam meg a mozdulatban majd lágyan elmosolyodtam. Nagysokára végre elérkezett a leszállás ideje. Felballagtunk a terembe kicsit sem sietve ugyanis még volt minimum egy fél óra a kezdésig. A szekrényeknél megálltam és kivettem a suli cuccom illetve betettem a Bakugou-hoz vitt táskám. A plakátot a kezembe vittem fel az osztályba. Mikor beértünk konkrétan senki sem volt a helyiségben. Helyet foglaltunk a padjainkban aztán egyszer csak megtörte a köztünk kialakult csendet.

- Jössz nekem egy fagyival!

- Ugyan miért is? - néztem rá érdeklődve.

- Mert beengedtelek a rohadt ágyamba és most Csontos Gyökér szaga lesz! - vetette oda nekem egy gúnyos mosoly társaságában.

- Na ezt majd még átgondolom! - húztam össze a szemöldököm egy szarkasztikus vigyor társaságában. Ekkor kicsapódott az ajtó és Kirishima-kun lépett be rajta Sero-san-nal.

- Bakubroo! Annyira hiányoztál! - ugrott egyből a nyakába ahogy meglátta.

- Csak egy délután volt te Idióta...

- Nekem egy örökkévalóságnak tűnt...

Sero csak higgadtan sétált oda két haverjához.

- Milyen volt Akane-chan-nal a projekt? - érdeklődött a vörös hajú oldalvást rám pillantva.

- Túlélhető volt... - csikorgatta ki fogai között.

- Na ugye hogy megmondtam! - kiáltott vidáman neki.

Ezután elkezdtek beszállingózni a többiek is. - természetesen párokban- Már mindenki itt volt kivéve két embert. Todoroki-san és Aiko-chan. Hiába vártam a türkíz szeműt hogy beszámolhassak neki mindenről, csak nem jött.

- Hol lehet Todoroki-san? - kérdezte ijedten Momo. - Ő sosem szokott késni!

- Hogyhogy csak ezek ketten nincsenek itt? Vajon mit csinálhattak az este hogy elfelejtettek bejönni? - jelent meg egy perverz mosoly Mina arcán. - Talán még most is azt csinálják! - tette szája elé a kezét tettetett meglepedtséggel majd kuncogni kezdett.

- Nem! Ne mondj ilyet Mina-can! Aiko-chan nem olyan! Ő sose tenne olyat! - állt ki barátja mellet Ochako-san melyet nagyon is méltányoltam.

- Örülnék ha hallkabbak lennétek... Még csak reggel nyolc van de ti már is ordítoztok... - csúszott be a földön Aizawa-sensei mire Iida vigyázz-ba vágta az osztályt. - Na akkor mutassátok be a plakátjaitokat! Iida! Hívd ki egyesével a párokat! - adta ki az utasítást majd eldőlt a sarokban mint egy krumpis zsák.

- I-Igen is Aizawa-san! Akkor kezdje Bakugou-san és a párja!

- Mert ki más?! - morogta majd dünnyögve kisétált velem együtt a táblához. Két oldalt megfogtuk a plakátot és úgy tartottam meg a kis előadásom róluk amég a társam a türelmetlen lábdobogáson kívül nem igazán csinált mást ezzel kapcsolatban.

***

Már javában folyt atöbbiek bemutatása mikor hirtelen kicsapódott az ajtó és beállított a két hiányzó. Mind a kettőjükről patakokban folyt az izzadtság és zihálva vették a levegőt.

- Elnézést a késésért! - ordította Aiko majd a helyére sétált.

- Amari Aiko... Ez már a második késésed a héten és egyben az évben is de hogy még szegény Shoto-t is belerángattad! Na mindegy üljetek le... Úgy sem írtalak be titeket még... - sóhajtott a Sensei majd folytatódott az óra. Lassan előre hajoltam Aiko-chan füléhez és belesúgtam.

- Mi tartott eddig?

- Szünetben elmondom...

***

Amint befejeződött a tanítás Aiko egyből megragadta a karom és kiráncigált a mosdóba.

- M-Mi lehet olyan fontos hogy még a Wc-be is berángatsz? - értetlenkedtem mire komoly arccal fordult felém.

- Akane... - lépett közelebb majd óvatosan megfogta a vállam. - Engem senki sem készített fek arra hogy egy kibaszott angyal mellett fogok felébredni!! - ordította majd elkezdett oda-vissza rázni a karomnál fogva. Az arca olyan vörös volt eközben hogy akár egy paradicsom is megirigyelhette volna. Még a lelkemet is kiszedte belőlem ez a mozdulatsor.

- Milyen angyal? Csak nem etetett veled valami drogot?

- Mi?! Ő?! Dehogy!

- Akkor meg miről beszélsz? - kérdeztem mire hirtelen lehiggadt és mélyen a szemeimbe nézett.

- Todoroki Kibaszott Shoto-ról...

- Mi? Mi történt?

- Tudod nem is olyan komor mint ahogy azt az elején hittem... - tűrt el egy tincset zavartan a füle mögé. - Kiderült hogy ha feloldódik akkor egész jól el lehet vele beszélgetni és reggel.... Reggel mikor felébredtem mellette annyira Édesen aludt hogy kedvem támadt lesmárolni!! Érted?!! Lesmárolni!! - rázott meg ismét.

- Másszóval Crush-olod Todoroki-kun-t... - fogtam meg az állam elgondolkodva. - A-Akkor mindent megteszünk hogy elérd a célod! - mondtam rezzenéstelen arccal mire egy jókora öleléssel nyugtázta ezt.

- Nagyon köszönöm Akane-chaaan!!! - dörzsölte az arcát az enyémhez. - Na de mi volt veletek? Mutasd a hátad!! -húzta fel hirtelen a pólóm - Hol bántott az a Gyökér??! - kezdett kutatni sérülések után.

- Sehol! Sehol Aiko-chan! - nyávogtam miközben próbáltam visszahúzni a pólómat. - Nem bántott...

- Akkor viszont biztos beleőrültél abba a familiába! Talán halláskárosodás lehet... - fonta össze karjait mellkasa előtt.

- Nem! Illetve majdnem... De az apja igazából tökre normális! - mosolyodtam el a flash back szerűen előugró jeleneteken ahol Mitsuki-san és a fia veszekednek.

- Az kizárt! - tátotta el a száját. - Feltenném a fél karom rá hogy az apja főleg olyan ha nem tőled hallanám!

- Szóval minden a lehető legnagyobb rendben történt. Vacsoráztunk, ez belerakta a fél üveg chili szószt a kajájába, aztán felmentünk a szobájába és megcsináltuk a projektet, és végül tanúja lehettem a világ legdurvább fogmosásának illetve reggeli evésének! - foglaltam össze az estémet.

Mikor befejeztem becsengettek a következő órára mi pedig elindultunk az osztály felé. Viszont ahogy kiléptünk a mosdóból rengetg bámészkodó szempárral talátuk magunkat szemben a folyosón. Gyorsan tovább is mentünk a terem firányába.