𝐛𝐞𝐯𝐞𝐳𝐞𝐭𝐨
A homokban ébredtem. A tengerparton. A sós víz az arcomba csapott, néhol láttam koreai feliratokat, így legalább abban biztos lehettem, hol vagyok. De semmi másra nem emlékeztem, még a nevemre sem. Izmos lábaim és testem volt, néhány tetoválással, de ez nyilván semmit sem jelentett. Volt rajtam egy hetes. Vajon mit jelent a szám? Hetedik voltam valamiben?
Az egész csak jobban összezavart.
Elindultam a feliratok felé. Egy éjjel nappali villogott csak.
Az ablaküvegbe meredtem. Jóképű, húszas éveiben járó, fekete hajú férfi voltam. Alacsony, de elegánsan izmos. Nem tűnök bűnözőnek, de sose tudhatom. Fehér nadrág, fehér pulcsi és fehér tornacipő volt rajtam. Betántorogtam a boltba. Egy vékony, vörös hajú lány és egy idős nő nézték a tévét.
- Elnézést - szólítottam meg őket.
- Szia - a lány végignézett rajtam és elmosolyodott. Az orra is ki volt szúrva, a füleiben pedig egy csomó fülbevaló lógott. - Nagyi süket. Nézd el neki. Miben segíthetek?
- Nem tudom ki vagyok. A nevemet se tudom. Mit tehetek?
- Áhh - csettintett. - Te is egy olyan vagy. Itt csak egy valaki hozzád hasonló járt még, de amióta eljött a világvége, rengetegen vannak ilyenek. Inkább Szöulban. A kormány szétszórja őket, nem tudom mi célból. Egyébként Hayoon vagyok. Te pedig... fordulj meg.
Megfordultam, levert a víz. Mi az, hogy eljött a világvége, ugye csak viccel?
- A címkéd alapján Jimin a neved. A hátán pedig csak az szerepel, Who? . Rá kell jönnöd ki vagy és hazatalálni. Kurva kegyetlen játék vagy poén.
- M-mi az, hogy világvége?
- Szeretnéd, hogy elmondjam mi? Gyere üljünk ki. Csinálok neked egy rament. Gondolom éhes vagy.
Kiültem a tengerre néző teraszra. Valamikor talán több ember volt itt. Már senki nincs. Biztosan egy elhagyatott része lehet Koreának.
- Tudod hol vagyunk? - nézett rám Hayoon hirtelen és lepakolta az ételt elém. - Nem, mi? Hát képzeld, Busanban! Mit szólsz, mi lett ebből a csodálatos városból?
- Busan? - meredtem rá. - Nem az nem lehet. Mi történt itt...?
- Ha tudni akarod kezdj enni. Szükséged lesz minden energiádra.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top