A végére már nem értettem miért dühös Jungkook úgy igazából. Először azt hittem tényleg csak Yeri miatt, és jó testvér létére félti a lányt a rossz fiúktól, akik kihasználják, ha megtudják mit csinált velem, hogyan táncolt. Viszont elhangzottak olyan mondatok, amik arra engedtek következtetni, hogy iszonyatosan féltékeny.

Kissé felnevettem a helyzet abszurdságán. Ki gondolta volna, hogy ilyen estém lesz? Gondoltam, hogy lesz valami dráma, de az osztálytársaim körében, nem Jungkook és Yeri között. Bár addig a jó, amíg nem az erőszakos barmok támadnak le valakit újra, vagy megint. Nem igazán foglalkoztak velem, egy mondatot szántak nekem, aztán ennyi, szóval lehet megúszom az idei bált mindenféle erőszak nélkül. Talán az lenne mégcsodásabb, ha Jungkookkal kettesben lehetnénk valamikor, akár hajnali három után, amikor mindenkit hazaküldenek.

— Taehyung szerintem a húgom azt várja, hogy utána menj és megvígasztald. — szólal meg hozzám nagyon közel Jungkook, mire azonnal felpattanok és észreveszem a lány hiányát.

— Aj, megyek. — mondom, de egy pajkos mosollyal az arcomon gyorsan megfordulok és Jungkook arcára nyomok egy puszit. — amúgy eszméletlen dögös vagy, és baromira szeretlek! — kuncogom el magam, majd hirtelen leesik mit mondtam. — úristen, nem vagyok komplett! — lépek el a fiútól, aki végre elmosolyodik, erre van most szükségem.

— Én is szeretlek, kis cuki. — simít végig a karmon, majd együtt kilépve a kis teremből, ahova bementünk beszélgetni, kezdjük el Yerit keresni. Ami nem tart túl sokáig, mivel a lány hamarabb talál meg minket, vagyis engem.

— Taehyung. — nyávogja és szorosan átölel. Annyira furcsa amikor ölel, nem olyan jó érzés, mint a testvérénél, bár ezt nyíltan nem mondanám ki.

— Én hagylak titeket. Szóljatok, ha haza kell vinni. — kacsint egyet és elvegyül a sok diák között. Bár én még jó sok ideig követem őt a szemeimmel. Úgy érzem elrontottam ezt a bál dolgot. Ha előre tudom mi lesz, mármint az osztalytársaimmal, akkor biztosan Jungkookkal jövök és Yerinek mindent bevallok, de így már nem tehetek semmit. Meghoztam egy rossz döntést és rohadtul a szívemre kellett volna hallgatnom, bármennyire is elcsépelt ez a szöveg.

— Ne veszekedjetek, jó? — mondom a lánynak, aki időközben elengedett és duzzogva áll mellettem.

— Jó. — motyogja, és egy sóhaj kíséretében mosolyt erőltet magára. Milyen jó neki, hogy mindenen ilyen hamar túllép. Vajon, ha elmondanám neki, hogy szerelmes vagyok a bátyjába mit szólna? Mennyire törne össze? — elmegyek köszönni pár barátnőmnek és hozok pár pohárral valami alkoholt. — mondja el gyorsan és őt már könnyebben szem elől tévesztem.

Egy idő után hozzám csapódik Jimin is, aki érdekes módon egyedül jelenik meg és durcás tekintettel méreget egy nagyon magas srácot, aki úgyszintén egyedül áldogál a terem másik végében. Antiszociális bál lesz lassan ebből a 'rendezvényből'.

— Nincs párod? — megrázza a fejét. — mégis miért?

— Mondtam, hogy az a baromarcú elvette tőlem a lányt akivel jönni akartam! Mármint nem az a srác jött vele, csak ő intézte el, hogy ne velem jöjjön és... kapja be a...— ezután már nem értem teljesen mit mond, mert elkezd hadarni. Bólogatok és a tipikus "aha" választ vetem be, ami mindig használ.

— Jimin jön vissza a párom, te menj oda ahhoz a sráchoz akit bámulsz egy ideje... — paskolom meg a vállát.

— Fhu! Tudod mit oda is megyek és szétverem a mocskos képét! — veti be harcias ábrázatát. Én pedig majdnem beszólok neki, hogy fél perc múlva már úgyis valahol csókolozni fog a csávóval, ahogyan néztek egymásra, tiszta szenvedély. 

— Tessék Taehyungie! — nyomja Yeri a kezembe a poharat. Elkezdünk ezután beszélgetni és iszogatni, jóformán semmi sem történik, élvezzük a zenét és ennyi. Most jó, mert úgy érzem Yeri barátként viselkedik, ez pedig tetszik. Úgy mindenkinek jó lenne, csak barátként, Jungkook pedig a párom! Bár ez túl tökéletes lenne, kell valami negatívum is, mert miért is ne...

A tömeget bámulva megpillantom az egyetlen embert, aki érdekel. Jungkook is engem néz, és nincs is kedvem elszakítani a tekintetemet róla. Tényleg megbántam, hogy nem vele jöttem, de nem bánkódom ezen többet. Inkább élvezem a jelenlegi pillanatot és nem túl leplezetlenül mérem végig őt újra-és újra.

——————————

Köszönöm hogy elolvastad, véleményeket várok a kommentekben, imádok veletek beszélgetni ❣️