Úgy akartam bemenni, hogy semmi és senki nem érdekel. Ezzel szemben már görcsösen bámultam az embereket, hogy ki néz ránk, megvetően esetleg ki tart felénk. Újra előjött a félelmem mindentől. Jungkook természetesen érezte, hogy nem vagyok rendben, de nem tudott sok mindent tenni ezellen.

Arra gondoltam megkeresem Jimint, hátha ő megmondja mit tudnak a többiek az esetről. Lehet már az egész iskola tisztában van azzal, hogy meleg vagyok és együtt vagyunk Jungkookkal.

— Megkeresem Ji-

— Jimint, tudtam, hogy ezt fogod tenni. — mosolyodik el nyugodtan. Bár ez elég furcsán jött ki a hangos zene mellett. — én elmegyek Yeriért.

— Biztos? — szorítok rá karjára.

— Igen. Ne aggódj. — gyors puszit nyom az arcomra mindenki előtt, nekem pedig elég vörös lesz az arcom. — végre sikerült zavarbahozni téged. Bár nem pont így akartam... — gondolkozik el hangosan, majd kuncogva megy el.

Ezután Jimin keresésére indultam, eloszor az alkoholos italok felé mentem, ugyanis ha valami rossz dolog történik a barátom már biztosan hulla részegen fekszik valahol. Szerencsére nem így volt, ugyanis senki sem ült arrafelé, bár a biztonság kedvéért megnéztem a pult mögött és pár bútort is megmozdítottam, hátha alacsony barátom befért valahova. Elég furcsa helyzetekben találtam már rá Jiminre, így nem csodálkoznék már el semmin sem.

Gondoltam, hogy ezután be kell mennem a tömegbe, mert valószínűleg bulizik, bár ehhez semmi kedvem nem volt, így inkább leültem egy központibb helyre, majd onnan szemléltem a többieket.

— Hol a francba vagy... — motyogom egy idő után magam elé, ugyanis Jiminnek nyoma sincs. Nem láttam szőke fürtjeit a tömegbe.

Felpattantam, majd újra körbejártam a terem minden szegletét. Aztán megpillantottam Jimint. A falnál lecsúszva feküdt. Odasiettem hozzá, majd rázogatni kezdtem. Szerencsére ébren volt, majd először dühösen nézett fel, de leesett neki, hogy én vagyok ott vele, és rögvest ellágyult tekintete.

— Taeee, megcsókolt egy fiú! — kiált fel és még jól járt, hogy a zene baromi hangos. Megdöbbenve nézek rá és én is leülök mellé.

— Kicsoda? — üvöltöm vissza.

— Egy nyomorék... — mondja lebigyesztett ajkakkal, mégis látom a csillogást a szemében.

— Élvezted ugye? — kérdezem enyhe mosollyal.

— Fhuj, nem. — szomorodik el mégjobban. — vagyis, túl furcsa volt.

— Valld be. — karolom át. — tudom, hogy tetszett. Nincs ebben semmi rossz, jó? — megrázza a fejét.

— Mhhhm, neeeem. — tiltakozik tovább, de egyértelmű, hogy az én legjobb barátom csókolozott egy fiúval és rohadtul bejött neki.

— Örülök nektek, viszont lenne pár kérdésem.

— De Taehyung hagyjál már, nem tetszett és kész.

Megforgatom a szemeimet, majd ráhagyom a dolgot inkább.

— Persze, persze. Na mindegy. Tehát nem hallottál valamit rólam és Jungkookról? — kezdem el tördelni az ujjaimat idegességemben.

— Nem. — vált át barátom egy kicsit normálisabb állapotba. — csak annyit tudok, hogy Yerinek már vagy harmincan beszóltak.

— Mégis miért? — lepődök meg.

— Mert kibaszott hangosan pofázik a baratnőinek. — röhögi el magát. — na mindegy, inkább legyél jó legjobb barát és ölelj meg szépen, mert szarul vagyok.

Nevetve ölelem meg és kissé jobban érzem magamat. Igaz, hogy Jungkookot jobb ölelni, de az más kérdés. Azért szükségem van a legjobb barátomra, mert ő ért meg a legjobban.

— Nem megyünk ki? — kérdezi és ásít egyet, már most fáradt.

— Mehetünk, csak nekem vissza kell mennem Jungkookhoz is. — mondom, mire bólint egyet és nagy nehezen feláll a földről.

Kint újra érzem a hideg levegőt, majd a parkoló autókat bámuljuk Jiminnel csöndesen. Kellett egy kicsit a békesség a sok idiótaság után, bár hamar végeszakad az idilnek, mivel megpillantom a fiút, aki Jiminen kívül még érdekel. Kíváncsian nézek rá, de ő nem is figyel.

Jungkook rohamos léptekkel megy a kocsijához, én pedig lesokkolodva nézek rá továbbra is, mire a fejét rázva becsapja a kocsiajtót és nagy sebességgel elhajt.

Rám pedig hatalmas súlyként telepedik az aggodalom.

———————————

CIAO!

A következő rész egy JK szemszög lesz, szóval minden ki fog derülni! A Story viszont hamarosan véget ér:(

Ha valakit érdekel továbbra sem vagyok a legjobban, bár ha ide feljövök és elolvasom miket írtok nekem, nem tudok szomorú lenni❤️ teljesen elterelitek a figyelmemet, nagyon szeretlek titeket és köszönöm, hogy velem vagytok és megértetek❤️