Rettegtem az estétől, ami gyorsabban elérkezett, mint gondoltam. Észbe se kaptam, de már rohantam ki Jungkook autójához.
Az öltönyöm nem a legszebben festett rajtam, de azért csak nem fog senki beszólni.

Nem volt kellemes az idő, de nem is tudtam semmire koncentrálni, csak beültem a járműbe és úgy ültem ott, mintha a kivégzésemre vinnének. Túl nagy békesség volt az osztálytársaim felől, alig volt rám pár rossz szavuk, tavaly ilyenkor már nagyon sokat bántottak, de most a vihar előtti csend volt a jellemező.

— De jól nézel ki Taehyungie! — hajol hátra Yeri, mire megcsap az erős parfüm illat. Jungkooké jobban tetszik.

— Ti, mármint te is. — mosolyodok el, és mi mást csinálnék, ha nem Jungkookot bámulnám. Arról rohadtul nem volt szó, hogy úgy akar kinézni, mint egy színész. Teljesen feketében volt, még az ingje is, de brutálisan jól állt neki.

— Itt vagyunk. — mondja az idősebb, mire én kidülledt szemekkel nézek rá.

— Mivan? — lepődök meg. — egy perce sem indultunk!

— Jaj butus! — neveti el magát Yeri. — csak nem figyeltél semmire az út elején. — száll ki izgatottan én pedig legyintve egyet megyek utána.

— Szia Jungkoooook mi megyünk! — síkitja a lány, és belémkarolva szinte fut az épületbe.

— Lassíts! — mondom, de időm sincs felkészülni semmire, már a többiek között indulunk el. Nem tudom Yeri hova akar rángatni, de kissé rettegek, ugyanis az osztalytársaimat még nem vettem észre.

— Úgy örülök, hogy eljött ez a nap! Ugye te is így érzel? — fordul szembe velem a lány csillogó szemekkel, nekem pedig csak a bűntudat árasztja el a gondolataimat. Megértem Yerit, ha tetszem neki, biztosan jó érzés lehet ez a pillanat, hiszen én is azt akarnám magam mellé jelenleg, akit szeretek, vagyis Jungkookot, de egyelőre fontosabb a becsületem. Az a rohadék becsületem.

— Én is vártam már, hogy itt legyünk. — adok egy eléggé kitérő választ, bár Yeri ezután mégjobban mosolyog.

— Miért pont engem hívtál el? — kérdezget tovább, mire már most kezd elegem lenni a társalgásból. Bár addig sem figyelek arra, mikor jelenik meg egy engem nem kedvelő személy.

— Szimpatikus vagy, talán ezért. — válaszolom, ami nem pont őszinte. Yeri tényleg aranyos és kedves, de nem ezért hívtam el pont őt. Leginkább a sok visszautasítás után kihasználtam, hogy sírt valami miatt, így azt gondoltam igent mond, igazam is lett. Gyenge pillanata volt és én ezt kihasználtam. Kezdek eltűnödni azon, mit szeret bennem Jungkook. Iszonyú egy ember lettem.
— Tényleg Yeri, miért sírtál akkor?

— Valaki megbántott. Maradjunk ennyiben. — nem fírtattam tovább a dolgokat, inkább csendben maradtam. Nem akarom elrontani Yeri estéjét, de valahogy érzem, hogy sírás lesz a vége ennek az egésznek. Főleg amikor minden egyszerre zúdul a nyakamba, és a lány mögött meglátom a három srácot, akik tavaly alaposan megvertek. Kissé összehuzom magamat, de magabiztos ábrázatot erőltetek magamra, amihez rásegít a tényt, miszerint egyedül jelentek meg. Na, most nekem kellene őket csesztetnem? Ez nem lehet igaz, amikor hozok valakit ők jönnek magányosan, ha meg nekem nincs senkim nekik lesz hirtelen barátnőjük. Az egész világ ellenem van, most úgy komolyan?

— Kim Taehyung és Jeon Yeri! Hát együtt jöttetek, egyelek meg titeket! — röhögi el magát Seongwoo, akit egy kanál vízben tudnék megfojtani.

— Kopj már le. — néz rá undorodva partnerem és újabban felvett szokása szerint, belémkarolva indul el a tömegbe.

— Akarsz táncolni? — kérdezek rá, mert unom ezt az 'álljunk egyhelyben egész este' dolgot.

— Juuuj, persze! — mosolyog Yeri, de nem egészen ugyanarra a táncra gondoltunk szerintem ez akkor derül ki, amikor a lány hozzámsimulva kezd mozogni a zenére. Kissé megilletődve bámulok rá, de ő nem zavartatja magát. Nem is tudom hogyan kellene elutasítanom szegényt, de ez kicsit durva nekem.

— Yeri! — rángatja el tőlem a lányt Jungkook, mire egy nyugodt sóhajt eresztek ki, és követem a testvérpárt egy csendesebb helyre. — ezt nagyon nem csinálhatod meg Taehyunggal! Együtt se vagytok, ne legyél ilyen lány!

— Miért kell mindent elrontani?! — kiált vissza Yeri én pedig ledermedve csúszok le a földre és hallgatom egy ideig, amíg egymást szidják.

Legalább volt egy pozitívuma is annak, hogy Jungkook egész este minket figyel...

———————————

CIAO!

Csak szeretnék előre szólni, hogy a Bál után vége lesz a történetnek, tehát nincs sok hátra!
De mindegy, majd az utolsó résznél leírok mindent amit érzek és gondolok.

Köszönöm, hogy vagytok nekem olvasóim, nagyon sok energiát és inspirációt ad nekem a kommentáradat, néha visszaolvasom miket írtatok és sokkal jobb kedvem lesz!