<<< JK szemszöge >>>

Miután elengedtem Taehyungot és a húgom keresésére indultam rögtön elöntött a düh. Yeri elrontotta ezt az estét, bármennyire próbálkoznék már nem lehetne olyan, mint ahogyan elképzeltem. Itt már csak annyit tehetek, hogy Taehyungot vígasztalom és próbálom boldoggá tenni. Bárhogy is alakuljon ez az egész, szeretném ha Yeri többet rá sem nézne arra a fiúra. A húgom nem fog megbocsájtani Taehyungnak, hiába nem tett semmit ellene. Viszont én soha nem fogok engedni Yerinek semmit. Gondolhattam volna, hogy ez a lány nem bírja ki dráma nélkül ezt az egész bált, de azt hittem más lesz az egész szituáció.

Szerencsére hamar megpillantom ahogyan egy nagy körben teszi a szépet és próbálja magát sajnáltatni. Ő is megpillant engem és enyhe aggodalom ül ki a szemébe. Aggódhat is, mert rohadtul nem vagyok jó kedvemben.

— Jungkook mit akarsz? — lép oda hozzám, mire a karjánál fogva húzom el a tömegtől.

— Te rohadtul ne kérdezősdödj. Muszáj mindenki kedvét elbasznod?

— Hogy mondhatod ezt! Hiszen te voltál az, aki elvette tőlem Taehyungot!

— Soha nem jött volna össze veled idióta, nem esett le, hogy meleg?

— Az nem jelent semmit! — kétségbeesetten néz rám, én pedig csak megforgatom a szemem. Már most unom ezt a beszélgetést.

— Teljesen mindegy. Csak annyit akartam mondani, hogy erre az estére hagyd békén őt is, meg engem is. Értve vagyok? — kiáltok rá, ami az idegességem, meg a hangos zene miatt történet.

— Tudtad, hogy a szerelmed... — ejti ki gúnyosan a szót. — éppen Jiminnel ölelkezik és ebből a szemszögből nekem az egy csóknak tűnik! — néz mögém teljesen komolyan, nekem pedig az idegességem csak fokozódik.

Jimin és Taehyung tőlünk nem messze a földön ülnek és alig látszik ebből a szemszögből, hogy két különböző emberről beszélünk. A hirtelen sokk miatt el sem tudtam dönteni mi lenne a helyes döntés ebben az esetben.
Yeri csak megpaskolta a vállamat és teljes nyugodtsággal lépett le.

Csak bámultam őket, és be kellett vallanom, hogy igaza van a húgomnak. Csókoloznak. A szemem láttára csal meg az az ember, akiről az elmúlt heteim szóltak. Akit a családom elé helyeztem, a mérhetetlen csalódottság végigfutott a testemen és minden porcikámon éreztem, hogy fáj rájuk nézni is.

Hirtelen felálltak mindketten, de nem vették észre, hogy őket nézem, csak kimentek gondolom a csarnok elé. Nem bírtam tovább ezen az undorító bálon maradni.
Bár már kezdem megszokni, hogy mindig a legszebbnek tűnő dolgok a legmocskosabbak.

Elkezdtem én is kisétálni a helyszínről, a sok érzelem ami kavargott bennem egy hatalmas súlyt alkottak a testemre. Alig bírtam mozogni, a friss levegőn mégis rohamos léptekkel indultam meg a kocsimhoz, majd nemes egyszerűséggel 'futottam' el a problémáim elől. Ez tűnt a legkíméletesebbnek.

Talán, ha maradtam volna még egy kicsit, vagy odamegyek a két fiúhoz és magyarázatot követelek, amiatt, amit láttam, most nem tartanék könnyes szemekkel hazafelé, hanem vele lehettem volna.

Miután hazaértem úgy éreztem csak feküdni akarok és gondolkozni. Bár úgy elég nehéz volt nem szomorúnak lenni, ha mindig az a gyönyörű arc jelent meg előttem. A szép barna szemek, és a tökéletes bőre. Már most hiányzott, ez pedig azonnal kitisztította a gondolataimat. És az idegességem kezdett elmúlni.

•••••

Csak órák múlva döbbentem rá mi is történt igazából. Yeri kihasználta az érzéseimet Taehyung iránt, azt, hogy szomorú voltam vele együtt. Így túlságosan könnyű volt manipulálni engem és elhitetni azt, ami meg sem történet.

— Taehyung! — kiáltok fel és rögvest kifutok a szobámból.

————————————

Ciaooo

Remélem nem tartjátok butaságnak ezt az egész helyzetet.
Ilyesmi történik nagyon sokszor az emberekkel, nem szép dolog kihasználni a naivitást.

•••••••••••••

r e m è l e m jól vagytok, és minden rendben van, nagyon szeretlek titeket és minden támogatást köszönök❤️

Valaki kérdezte, hogy ki a biasom a BTS-ből, íme itt a drága=
(ha van ilyesmi kérdésetek, nyugodtan feltehetitek)