Ötletem sem volt, mi lenne a helyes döntés. Érzékeny lelkű ember vagyok, ha valaki megbánt sokáig tudok rá haragudni, mégis Jungkook valahogyan más. Amint az őszinte érzéseit véltem felfedezni arcvonásain, meglágyult a szívem. Úgy éreztem nem hazudna nekem.

Kezeit nem szedtem le, amik továbbra is a csipőmbe kapaszkodtak, hanem közelebb húzódtam hozzá.

— Miért nem ezzel kezdted? — kérdezem megjátszott haraggal.

— Nem olyan könnyű ezt kimondani, oké? — nevet fel zavartan, mire mélyen a szemébe nézek.

— Tudod, hogy soha nem jönnék össze a húgoddal.

— Tudom. — motyogja.

— Akkor ne féltékenykedj. Ha akarod a bál után elmehetünk valahova. — vonok vállat, ő pedig aprót bólint válaszképpen.

— Asszem, én megyek... — szólal fel hirtelen Jimin, akiről meg is feledkeztem egy pillanatra. Bár nem sokat tőrödtem vele, hiszen minden lehetőséget kihasználva ölelgettem Jungkookot, aki akaratlanul is kezdi magát belopni a szívembe.

Később már az egyik padon ülve beszélgettünk. Muszáj volt mindent elmondanunk egymásnak őszintén, amit az elmúlt napokban csináltunk az nagyon nem jó egyikünknek sem.

A beszélgetés után, pedig fogalmam sincs mi lesz kettőnkkel.

— Azt tudod, hogy két nap maradt a bálig? — kérdezi Jungkook, miközben a hajamat simogatja.

— Tudom, tudom. — motyogom.

— Ugye nem félsz?

— De igen. — sóhajtok egyet. — lehet, hogy megtörténik ugyanaz, mint tavaly.

— Vigyázok rád. — puszil az arcomra én pedig teljesen zavarba jövök.

— Öhm. Jungkook. Pontosan mi van köztünk? — kérdezem rá végre a lényegre. Nem akartam hosszan megfogalmazni a kérdést, úgy kínosabb lenne.

— Még én sem tudom... — válaszolja. — de nagyon megkedveltelek, mint mondtam.

— Én is. — nézek fel rá, és közelebb hajolok arcához, majd ajkaira tapadok. Egyszer az életben sikerült nem félve kezdeményeznem.

Szeretek vele csókolozni, mindig szenvedélyesre sikerednek ezek a pillanatok. Ilyenkor közelebb érzem magamat hozzá, és semmire sem gondolok csak rá.

Miután Jungkook elmélyitette a csókot, már azt sem tudtam hol vagyok. A tökéletes pillanat pedig természetesen nem sikerült jól, ugyanis az ajtó nyitodása zavart meg minket. Olyan gyorsan még nem ugrottam el senkitől, mint abban a pillanatban.

— Taehyung...? — hallom meg Yeri hangját, mire odakapom a tekintetemet, és sírós arcával találom szembe magamat. Megfagy a levegő az egész szobában, egyikünk sem tudja miért sír. Jungkook csak értetlenül néz mindenfelé, bennem pedig meghal egy pillanatra minden érzés, ahogyan meglátom könnyektől csillogó arcát egy szörnyű embernek érzem magamat.

— Mi történt Yeri? — szólal fel hirtelen a mellettem még mindig kényelmesen üldögélő.

— H-hát... — szipogja továbbra is. Félek a válaszától. Mi van, ha meglátta ahogyan csókolozunk? Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha miattam szenvedne. — a-azt mo-mondták, ho-hogy... t-ti... — mutat ránk. — együtt vagytok. — mondja ki gyorsan és újra zokogni kezd. Jungkookra nézek, de nem tudok megszólalni. Megtörtént az amitől féltem. Yeri megtudta, hogy milyen egy undorító ember vagyok. Hiszen elhívtam a bálra és esélyt sem adtam neki. Csak nyomultam a bátyjára.

— Nem kell mindent elhinni. Tudod milyen szaréletű emberek járnak ide. — von vállat lazán Jungkook, én pedig döbbenten nézek rá. Még ő magyarázza ki helyettem? Én tehetek erről az egészről. Miattam hazudik a húgának, lehet szarabb ez a nap? — nem vagyunk együtt.

— Komolyan? — néz rám azonnal. Csak egy fejrázásra telik tőlem, de neki ennyi is elég volt, boldogan fut hozzám és átölel. Most az egyszer örülök annak, hogy ennyire naiv.

Nyugodtan tekintek Jungkookra, viszont látom rajta, hogy fáj neki az egész helyzet. Soha nem lesz mind a hármunknak jó. Egymást bántjuk észrevétlenül is.

Mindjárt itt a bál, muszáj lesz kitalálni valamit. Addig is Yerivel kell maradnom. Talán Jungkook megbocsájt nekem, ha jelenleg a lánnyal töltöm az időm nagy részét, de mi lesz ha nem?

Félve pillantok újra az idősebbre, aki végignézi ahogyan Yeri ölelget engem. Fordított helyzetbe nekem is fájna, főleg, hogy öt perce még csókoloztunk.

Nem tudom mit érez pontosan, de én akkor jöttem rá úgy igazán hogy szeretem, amikor megfogta a kezemet, majd egy puszit nyomva rá apró mosollyal kiment a teremből.

—————
CIAO!

Mindjárt itt a bál*~*
Huh, annyira várom, hogy megírjam azokat a részeket :)

Remelem tetszik nektek a Story, nagyon sokat szenvedek az írással mostanában, de igyekszem ^.^