...ha azt szeretné, szívesen simogatom máskor is.

Ez a mondat játszódott le újra és újra a fejemben. Megállíthatatlanul. Nem tudtam elüzni a gondolataim közül. Annyira zavarbaejtő, hogy ilyeneken agyalok. Természetesen nem fog megtörténni az eset újra, nem egy tündérmesében élek, ahol minden tökéletes és a kiszemelt srác rögtön belémszeret, majd örökre happy minden. Ez a kibaszott valóság, ahol gondolkozunk dolgokon, embereken, de nehezen érjük el a céljainkat. Küzdenünk kell a nehezen kapható dolgokért, gondolok itt Jungkookra, de őszinte leszek. Úgy érzem nem éri meg a sok szenvedés, amit ez a fiú okozna nekem. Yeri is túl kedves hozzám, nem tehetem meg vele, hogy összejövök a testvérével, de azért őt viszem el a bálba. Ekkora tapló még nem vagyok.

Miután befejeztem a nagyon unalmas lelkizésem, természetesen nem haza indultam, hanem Jiminhez, hiszen 1 hónapja nála élek. Legjobb barátok vagyunk és jelenleg teszteljük egymást lakótársként. Én eléggé rendetlen szoktam lenni, de Jimin mindig rámszól. Azt az egy dolgot kértük egymástól, hogy ne abban a lakásban intézzük a nagy szerelmi ügyeinket. Ezt betartjuk, azt hiszem.

— Megjöttem. — kiáltok fel, amint a házba lépek. Rögvest meglátom szőke hajú barátom és indulok is felé. — szar napod volt? Láttam, hogy tiszta nyomottan mentél ki a suliból.

— Hagyjuk... — hajtja le a fejét.

— Francokat. Na mesélj. Azért tartasz legjobb barátnak, nem? — vigyorodok el, de nem viszonozza. — komolyan, mondjad.

— Dobtak. A partnerem mással megy a bálra. — jelenti be, és szomorú szemeivel bámul rám. — de tudod mi a legrosszabb?

— Öhm, nem?

— Binnie üzenetben írta ezt meg, azóta pedig kerül.

— Várj már. Miért érdekel ez ennyire? Binnie tetszett neked? — döbbenek le.

— Pff, dehogy. — legyint unottan, majd elkezd újra mesélni, egy kicsit dühösebben. — MinWoo mondta neki, hogy váltson le engem. Ez már biztos.

— MinWoo? Az aki önelégült mosollyal mászkál a menzán, mert a konyhásnéni, vagy bácsi jó kaját ad neki? — kérdezem meg hosszan, Jimin egy apró mosolyt ejt meg felém, majd bólint. — az egy faszkalap.

— Egyetértek. Csak nem tudom felfogni, miért vette el tőlem Binniet.

— Magának akarta?

— Tuti nem. Beszervezett neki egy srácot előre. Lehet csak velem akart kiszúrni.

— Vagy bejössz neki! — mosolyodom el, erre Jimin egy párnát dob az arcomba. Mérgesen nézek rá. — gonosz.

— Inkább menj aludni, és öltözz át. — néz végig rajtam egy fintorral az arcán. — várj, elfelejtettem mondani, holnap megyünk öltönyt venni!

— Suli után? — nyögök fel és kiterülök a kanapén.

— Nem baszki két hét múlva a bál után megyek ruhát venni. — forgatja meg szemeit, és felhúz a kényelmes ülőhelyről. — menj fürdeni meg ilyenek... — motyogja. — ne legyél hangos, vagy meghalsz! — szól hozzám ultoljára és eltűnik a szobájában.

— Ez kész van... — suttogom magamnak és tényleg elintézek mindent.

—— Másnap ——

Gondolta volna bárki is, hogy az összes fiú egy napon akar öltönyt venni? Nem, én sem. Már akkor furcsán éreztem magamat amikor egy tíz tagú fiúcsapatot láttunk magunk előtt. Jimin nem reagált semmit, de én tudtam, hogy egy helyre megyünk.

Nem szívesen voltam sok ember társaságában, egy kis boltban főleg nem, így kezdtem pánikolni.

Arra viszont nem számítottam, hogy az egyetlen normális ruhabolt előtt áll meg minden idióta. Soha nem jutunk be az üzletbe, utána meg három órát várni a fülkéknél meg a pénztárnál, esélytelen.

— Jiminie, rohadt sokan vannak.

— Na ne mond. — forgatja meg szemeit és a vállamra csap.

— Ezt most miért? — bigyesztem le ajkaim, amin jót mosolyog.

— Valaki téged néz. — vigyorodik el perverzen, és előrefelé biccent. Gondoltam, hogy Jungkook lesz ott, mivel rajta és Yerin kívül nincsen semmilyen ismerősöm. Az idegenek meg nem szoktak bámulni.

— Integess már neki te idióta! — fogja meg kezeimet Jimin és akaratom ellenére emeli fel őket, majd kezdi rázni, mintha integetnék. Furcsa vigyorral nézek a barátomra, és igazán szeretném megölni, majd elásni egy kuka mellé. Jó mélyre.

— Ez nagyon kínos basszus... — vörösödik el a fejem, és óvatosan nézek Jungkook felé, aki cuki mosollyal az arcán mutatja, hogy menjek oda hozzá. Természetesen elkezdtem sétálni felé, hátrahagyva döbbent barátom. Na igen, neki nem igazán meséltem az idősebbről.

Jungkook elé értem és éppen szóra nyitnám a számat, hogy köszönjek neki, de nem hagyva választási lehetőséget... megcsókolt.

————
OLVASD EZT EL KÉRLEK////
tehát nyugodjon meg mindenki nem lesz ilyen sablonos a történet, ennek a csókjelenetnek lesz következménye, és oka is... :)

Köszönöm hogy időt szántál erre a kis Storyra ^.^