Nem szokásom külső alapján megítélni az embert. Jungkookkal mégis ezt tettem. Hiszen ilyen megfogó, vonzó külsővel nem számít senki egy rossz bensőre, nemde? Én soha nem gondoltam negatív jelzőket róla. Általánosságban úgy éreztem kiismertem, de tévedni egy normális dolog mindenki számára.

Megígérte, hogy nem enged el maga melől. Megfogta a kezem és hagyta, hogy megnyugvást találjak mellette a sok stressz után, ami a zavarodottság végett alakult ki bennem.

Aztán egyre furcsább lett minden. Elkerült. Vagyis, nem vett észre. Nem szándékosan csinálta. Legalábbis kívülről úgy tűnt, mintha számára Kim Taehyung nem létezne, nem ismerne, semmi. Egy árva tekintetet sem kaptam tőle, legalább lökne fel, pofozna meg, már nem érdekel, csak mondja el mit rontottam el.

— Taehyungie. — jön oda hozzám újabban Yeri. Mostanában Jimin is hanyagol a párkeresés miatt, ezt még megértem, mivel szólt, hogy nagyban fűzi a suli összes lány egyedét. Vele este is találkozok, hiszen együtt élünk. Jungkook nem így kezeli ezt, talán az a legrosszabb, hogy nem szól egy szót sem a hatalmas ígérete után.
— Szomorú vagy? — kérdezi meg a lány, majd belémkarol és úgy haladunk a folyosón.
Most ez sem érdekel. A bál sem.
Csak Jungkook van a fejemben, és a cseppnyi önutálat, ami egyre csak erősödik.

— Nem. Csak csalódott. — motyogom. — nagyon csalódott.

— Ahj. Beszéljünk, gyere. — fogja meg a kezemet és a folyosó végére kezd el vonszolni, ahol egy pár alsós diák álldogál.

— Miről?

— Jungkookról. Rólam. — sorolja, nekem pedig rossz előérzetem támad. Főleg az első név hallatán. — jóban lettetek?

— Hát, annyira nem.

— Nem tudod mi baja van a bátyámnak?

— Nem, nem. — bárcsak tudnám Yeri, bárcsak.

— Olyan tanácstalan vagyok! Hozzám se szól vagy egy hónapja, csak akkor vesz észre, ha kell neki valami, vagy anya üzen rajta keresztül nekem. — könnyesedik be a szeme, én pedig kezdem megsajnálni.

— Nyugodj meg. — ölelem át, hiszen annyira ártatlannak néz ki így.

Magamra emlékeztet. Amikor a bálban álltam egyes egyedül és egy megnyugtató érintésre vágytam volna, de nem kaptam meg. Most viszont nem hagyom Yerit. Bárki állna előttem, mindenképpen meg akarnám vígasztalni. — nem lehet, hogy sokat kell tanulnia?

— Nem tudom... — suttogja és nyakamba temeti arcát.

— Végzős, szóval biztosan ez a gond. — mosolyodom el, amit nem is lát igazán. Ezzel a kis mondattal magamat is megnyugtattam kicsit. Bár legbelül tudom, hogy Jungkooknak egészen más problémája van, mint a tanulás.

— Köszönöm Taehyungie! — enged el Yeri és hosszan néz a szemembe. Látom a szeme csillogásán, hogy számára ez sokat jelentett.

— Semmiség. — engedem el véglegesen, hiszen már megnyugodott. — menj órára. Ne késs. Még gólya vagy. — vigyorodom el és integetve a lánynak támaszkodok meg a falnál.

— Basszus. — suttogom magam elé. Remélem Yeri nem érez irántam semmi komolyat. Nem akarom megbántani. De bevallani sem, hogy a bátyja ezerszer jobban tetszik, mint ő.

Tudtam, hogy valaki közeledik, de nem fordítottam rá nagyobb figyelmet, amíg meg nem hallottam a falnak csapódást, és egy gyönyörű káromkodást. Oldalra néztem, majd egy ideges Jungkookot találtam. Rögtön messzebbre léptem és érdeklődve bámultam Jiminre, aki erővel lökte a falhoz a nálunk idősebbet.

— Mi a franc van? — reágálom le a történteket egy nagyon értelmes mondattal.

— Tudod milyen nehéz volt ezt a balfaszt megtalálni és idehozni? — mutogat össze-vissza Jimin.

— Elengedsz bassza meg? — kiált Jungkook, ugyanis a legjobb barátom teljes erejével szorítja a falhoz.

— A kis sértődős. — röhög fel Jimin. — na gyere szépen! — rángatja el a faltól Jungkookot, majd egy üres terem felé hurcolja. — még jó, hogy 12 évig sportoltam. — lihegi a barátom, ugyanis Jungkookot nem olyan könnyű hurcibálni.

— Jimin mit csinálsz szegénnyel, engedd már el. — futok utánuk egyenesen a terembe.

— Taehyung köszi, hogy megkönnyítetted a dolgomat! — kuncogja el magát, majd egy hatalmas csapással vágja be az ajtót. Nem is törődve ezzel a ténnyel futok oda az idősebbhez, aki a földön fekve meg sem mozdul.

— Jól vagy? — gugolok le mellé, majd az arcára tekintek.

— Rohadtul. — takarja el szemeit, nekem pedig most esik le, hogy Jimin bezárt minket ide, és ki tudja hány óra múlva enged ki.

Kettesben egy dühös Jungkookkal, csodálatos.

——————
CIAO!

Ez az első rész amivel elégedett vagyok, végre sikerült valami olyat összehoznom, ami tetszik nekem.:)

De a ti véleményetek fontosabb, szóval kíváncsian várom mit gondoltok *~*