Tegnap este, miután hazaértem a Jeon házból, rögtön Jimin szobájába siettem. Úgy éreztem ki kell adnom magamból mindent, amit érzek. Szinte felemészt a sok gondolat, ami kattog a fejemben. Jungkookból és Yeriből állnak a napjaim, ők uralnak engem.

— Te szerelmes vagy. — mondja Jimin, miután meghallgatta a monológomat.

— Te meg hülye. — forgatom meg a szemeimet, miközben az ágyán fetrengek.

— Egyértelmű Tae. Ne is tagadd.

— Várj. Szerinted kibe vagyok szerelmes?

— Vajon kibe, idióta. — lök rajtam egyet a legjobb barátom. — Jungkookba!

— D-de nem vagyok meleg! — kelek fel és Jimin előtt ülve nézek vissza rá.

— Jó, hagyjuk ezt a tagadás dolgot. Egyértelműen bejön neked az a srác. Múltkor is úgy bámultad, mintha le akarnád teperni, majd lenyomni a torkán a fa—

— JIMIN FOGD BE A POFÁD!

Az említett csak kuncog.
Mit is vártam tőle?!

Kétlem, hogy szerelmes lennék Jungkookba. Max tetszik nekem egy kicsit, de a bál most tényleg fontosabb. Nem kellene próbálkoznom nála.

— Mond meg Yerinek, hogy nem kell neked, és Jungkook sokkal dögösebb. — kezd el szakadni a röhögéstől Jimin, én pedig dühösen nézek rá. — ha nem közlöd ezt vele, majd én! — nevet tovább. Nagy sóhajt hallatva lépek ki a szobából és erősen becsapom az ajtót. Köszi Jimin a semmit.

•••••••

Egész nap mellette maradtam. Paráztam attól, hogy beszélni akar Yerivel és a végén még elmondja neki mit érzek valójában.

— Akadj le rólam! — morogja a legjobb barátom, amikor a mosdóba is követtem.

— Arra várhatsz seggfej! — kiáltok oda és hagyom, hogy egyedül menjen be a fülkébe.

Kedvelem Jimint meg minden, de akkora egy pletykás vénasszony, hogy az már nekem fáj!

Még gondolkoztam kicsit rajta, és magamban már mindenféle tervet kieszeltem, hogyan tartsam távol Jimint és Yerit, végül pedig egy reccsenésre ébredtem fel az álmodozásból.

— JIMIN! — kiáltom, amint az egyik ablakon látom kimászni. Ez a kis...

Kirontok a folyosóra és ijesztő tekintettel kezdem keresni a nálam jóval alacsonyabb fiút. Nem hiszem el ezt az embert!

— PARK JIMIN! — kiáltom, és hála az égnek nincsnek sokan. Mindenki a termekben van inkább. Így könnyebben észre is vettem a barátomat, ahogyan Yerihez megy, majd csak a mozgó száját pillantom meg. Futni kezdtem és éppen elcsíptem a lényeg előtti mondatait.

— Azt akartam mondani, hogy Taehyung ezerszer szívesebben menne a báty- — itt ugrottam rá Jimin hátára és fojtogatni kezdtem, ő pedig kapálozott, mire mindketten elterültünk a földön, én egyenesen Jimin alá. Yeri döbbenten nézett minket, ugyanis egy-két centi választott el attól, hogy megcsókoljon. Aztan jött a mégjobb dolog, ugyanis egy leplezetlenül dühös Jungkook állt a húga mellé, és idegesen bámulta Jimint.

— TE NEM VAGY NORMÁLIS! — nézek fel a csillogó szemekkel bámuló barátomra. — komolyan el
akartad mondani neki? — lököm el magamtól, majd feltápászkodom a földről.

— Jobb lett volna mindenkinek. — neveti el magát. — de nyugi, feladtam. Te aztán véded magadat. — kuncog tovább, én pedig megnyugodva mosolyodok el. Veszély elhárítva!

— Taehyungie te titkolsz előlem valamit? — áll elém Yeri a békés ábrázatomnak pedig nyomaveszett.

— Dehogyis! — villantok rá egy feszült ábrázatot. — csak Jiminnel hülyéskedünk, ugye? — nézek kidülledt szemekkel barátomra, aki nem hajlandó felkelni a földről.

— Hát persze! — mondja gyorsan, és most választja azt a pillanatot, hogy elfusson. Én ezt megverem!

Egyedül maradtam az ideges Jeon testvérekkel, de jó!

— Tehát...? — érdeklődik tovább Yeri, és közelebb áll hozzám.

— Öhm. Nincs semmi. — vonok vállat. Gyorsan Jungkook felé nézek, akinek ugyanolyan dühös a tekintete, mint előbb.

— Yeri higyj neki. És most menj órára. — suttogja az idősebb, nekem pedig görcsbe rándul a hasam.

— Jó. — hajtja le a fejét a lány, majd egy integetés után elsiet. Körbenézek és becsöngő urán csak mi ketten vagyunk itt.

— Nem tetszik ez nekem. — motyogja Jungkook és megfogja a kezemet. Miért is ne hagynám... — Jimin csak ne feküdjön rajtad. — mondogatja tovább, én pedig döbbenten nézek vissza rá. Komolyan féltékeny? — Meg akarlak csókolni. Kellesz nekem Taehyung. — suttogja a nevemet érzékien. Itt vesztem el, és már el is felejtettem, hogy egy héten belül bál lesz...

———
CIAO!

Végre hétvége volt így tudtam nektek több részt hozni! Örülök, hogy sikerül haladnom a történettel. Volt egy olyan pont, ahol nagyon elajadtam, de nagyon sokan ösztönöztetek és biztatattok.

Tényleg köszönöm!