Egész délután a Jeon házban voltam. Yeri meghívott magához és nem szerettem volna magamra haragítani, így kedvetlenül, de elmentem. Mindvégig ruhákat mutogatott nekem. Nem tudta eldönteni mit vegyen fel a bálra. Mindenféle színben pompázó ruhák lógtak a szekrényében nem is értettem minek kell neki ennyi.

— Ez milyen Taehyungie? — mutat magára és még forog is a zöld színű ruhában. Óvatosan megrázom a fejemet. Undorítóan ribancos volt.

— Nem. — mondom. Yeri bosszúsan megy átöltözni a hatvanadik ruhába, mert már három órája csináljuk ezt. Már az első kettő után meguntam, de egyelőre megéri nekem ez az egész. A lényeg, hogy jöjjön el velem a bálba. Be akarok olvasni a többieknek, hogy én is tudok párt találni magamnak.

— És ez? Ezt Jungkooktól kaptam. Egész jó. — lép ki egy égkék ruhában, nekem pedig megakad a szemem rajta, hiszen Jungkook választotta. Gyönyörű volt a ruha még így férfi szemmel is. Igazán tetszett, különlegesebb darab volt, mindent takart amit kellett.

— Ez jó. — válaszolom tömören, ugyanis Yerinek nem igazán tudok bókolni. Belegondolva Jungkooknak szívesen tartanék egy ilyen "divatbemutatót", meg az sem lenne rossz, ha ő csinálná ezt nekem.

— Akkor ez el lett döntve! Juj menjünk le mutassuk meg a szüleimnek meg Jungkookienak! — kezd el kiabálni, én pedig villantok rá egy apró mosolyt. Tetszik, hogy ennyire izgatott a bál végett. Még én sem várom annyira, mint ő.

Yeri kérdés nélkül belémkarol, nekem pedig az előző gondolataim elvesznek jó mélyen. Lehet mégsem jó ez a túlzott lelkesedés.

A család színe elé úgy állt ki, mintha egy hercegnő lenne. Annak is érezhette magát, és én voltam a kiegészítője, akit előszeretettel ugráltathatott, ugyanis bármit megtettem volna azért, hogy velem jöjjön.

Jeon Jungkookról mindenki tudta, hogy egy erős személyiség. Csak rá kellett nézned és mindent éreztél iránta, amit csak lehetett. Elvesztem a szemeiben és már nem érdekelt a mellettem boldogan kuncogó Yeri, akivel eleve kellene foglalkoznom. Engem az a fiú érdekelt, aki lazán ül a kanapén, úgy mintha egy filmet nézne, különleges volt minden pillanat amikor találkoztunk, éreztem, hogy lesz köztünk valami, mégha nem is szerelem, de barátság biztosan.

A csók is fellobbant a szemem előtt, erősen égett bennem az emlék. Szinte éreztem ahogyan ajkai megtalálják az enyéimet. Az viszont nem a legjobb, hogy a döbbenet miatt még élvezni sem tudtam.

Jungkook óvatosan felkelt a kanapéról és közelebb állt hozzám meg a családjához. Elkaptam róla a tekintetemet és hallgattam Yerit meg a szüleit. Nem hagytak volna szóhoz jutni, így nem is próbálkoztam semmivel sem.

Az idősebb fiú egyre közelebb jött hozzám, én pedig mozdulatlanul álltam továbbra is, kiváncsi voltam mit akar csinálni. Túlságosan vágytam a közelségére. Iszonyú vonzó volt számomra.

Kezeit észrevétlenül vezette fel derekamon és felsőm alá nyúlt meleg tenyerével, majd ujjaival cirogatni kezdte a bőrömet. Szívem szerint sóhajtoztam volna és könyörögni akartam, hogy folytassa ezt egész este, de nem tettem ilyeneket. Szomorú arccal néztem rá és kezeit megragadva szakítottam el magamtól.

Igen, ennyire fontos nekem az a rohadt bál.

Egyszerűen nem akarom átélni megint a megaláztatást. Szörnyű érzés, ha egy olyan meghitt estén rajtad röhög mindenki. Elveszik az önbizalmad és bántanak. Vonzódom ehhez a fiúhoz, de nekem Yerivel kell foglalkoznom, nem Jungkookal.

— Kérlek... — súgja hirtelen a fülembe én pedig megremegek hangja hallatán.

— Nem lehet. — motyogom és nehezen mondtam ki ezeket a szavakat, majd közelebb lépve Yerihez hallgatom miket mesél a szüleinek. Szerencsére nem figyeltek ránk, így megúsztam egy kínos beszélgetést.

Jungkook csak egyhelyben állt, azt hittem, hogy belenyugodott az elutasításba, de mostmár tudom milyen naiv voltam.
Hiszen Marknak is azt felelte, hogy küzdeni fog értem...

————
CIAO!

Én eszméletlen hálás vagyok nektek kedves olvasóim :) olyan szép dolgokat írtatok nekem az előző rész alá, nagyon köszönöm nektek! Most sokkal jobban érzem magamat. Kicsit meg is síratattok.:)
Örülök hogy szeretitek a storyt, és támogattok!