『 Chifuyu Matsuno | Hanemiya Kazutora | Sano Emma 』

❣ ❣ ❣

『 Chifuyu Matsuno 』

   Több tucatnyi mangát láttál az elmúlt negyed órában, azonban egyik sem ragadta meg igazán az érdeklődésedet. Őszintén szólva megpusztulsz egy jó hamburgerért és valami édességért, hogy tele edd magad, viszont barátod túlságosan is csillogó tekintete arra ösztönöz, hogy elnyomd mélyre a kellemetlenségeket.

   - Találtál valamit? - Állsz mellé, ahogy vállára hajtod a fejedet. Egy shoujo manga lapul Chifuyu kezei között, éppen egy szerelmi vallomás zajlik a lapokon, és hogy a fiú megcsókolja a lányt. - Ezt te is megtehetnéd. - Ugratod finoman, mire rögtön elvörösödik barátod.

   - Ne mondj hülyeségeket! - Rakja vissza a könyvet, mire kuncogva megfogod a kezét, megállítva őt. Bosszúsan fújtat egyet, ám hagyja, hogy néhány hajtincset kisöpörj az arcából.

   - Pedig szerintem nagyon menő a sráctól, hogy megtette. Biztos nagyon szereti a lányt.

   - Mert úgyis van. - Motyogja orrod alatt Chifuyu, magadban pedig elfojtasz egy vigyort aranyosságát látva. Átkarolja a derekadat, finoman közelebb húzva magához, mielőtt egy apró puszit nyomna az ajkaidra.

   Egy ártatlan puszi, semmi több, téged mégis igazán boldoggá tesz.

   - Ez igen Chifuyu! - Ijedten röppentek szét, ahogy az idegen felé fordultok, aki megzavart titeket. Baji Kazutora társaságában áll pár lépésre tőletek. - Egy bolt kellős közepén! Látszik mennyire is oda vagy T/N-ért!

   - Milyen romantikus. - Jegyzi meg vigyorogva Kazutora is, mire a te arcod is elvörösödik. Lassan Chifuyu mögé lépsz, elrejtőzve barátai elől, akik csak nevetnek a zavarotokon, szerelmes gerlepárnak hívva titeket.

『 Hanemiya Kazutora 』

   Egy dolgot megtanultál, amióta Kazutora-val jársz: muszáj, hogy valamilyen úton-módon érintsen, öleljen, csókoljon, különben duzzogni fog akár egy kis gyerek. Így kerültél abba a helyzetbe, ahol most is vagy. Pár ártatlan csókról volt szó, mert kikészült a dolgozattól, szüksége volt rád, hogy feltöltődjön és ki bírja a nap hátra levő részét.

   Most pedig a falnak nyomva csókolgatja arcodat, szádat és nyakadat Kazutora, miközben egész testét a neked préseli. Ezzel nem is az a problémád, hogy mennyire is feltüzelte önmagát, ha nem az iskola folyosóján történne mindez, ahol bármikor megláthatnak titeket.

   — Mit szólnál ahhoz, hogyha ellógnánk a mai napot? Megnézhetnénk azt a filmet, amivel nyaggattál. — Duruzsolja a füledbe, gyengéd puszit nyomva érzékenypontodra. Pimasz mosoly húzódik szája szélén, hiszen nagyon is tisztában van azzal miképp felejtesse el veled az egész világot és töltse ki önmagával.

   — Nem lehet, tudod te is. — Ellenkezel. — És lassan vissza is kellene mennünk a teremben. — Mégsem próbálod eltolni magadtól. És ahogy ismét megcsókol, karjaidat a nyaka köré fonod és közelebb húzod magadhoz. Nem tudsz ellenállni a csókjainak, gyengéd, szeretettel teli, játékos és élettel teli, ami bármikor képes elvarázsolni. Kazutora pedig tudja, hogy nyert ügye van, így erősen, de finoman megszorítja a kezedet. El szeretne húzódni, hogy néhány apró puszit nyomjon homlokodra, szemedre és orrodra, viszont egy mély, torokhangú köhintés megzavarja a meghitt perceteket. Összeráncolt szemöldökkel néz a hang forrása felé, mire ráeszmél, hogy az egyik tanár kapott rajta benneteket.

   —Hoppá. — Kifut az arcából a vér, azonban nem a tanár vagy a megrovás miatt, hanem miattad, mert nem kell rád néznie, hogy érezze a dühös tekintetedet.

   De nagyon is megérte.

『 Sano Emma 』

   Barátnőd napja a lehető legrosszabbul alakulhatott, kezdve a reggeli tea kiborítással, az elfelejtett matek dolgozattal és a büféből elfogyott kedvenc szendvicsével folytatva. Ezért, hogy egy kicsit felvidítsd Emma-t, arra gondoltál, hogy megleped suli után. Sikerült is megvenned a kedvenc édességeit, harapnivalóit, még a pizzát is elintézted út közbe, hogy mire odaérsz, minden meglett.

   Az első csengetésre senki sem válaszolt, a másodikra nyitott csak ajtót Emma - bosszúsan, készen arra, hogy néhány rövid szóval elzavarja a vendégjét, ám amikor felismer, arcvonásai ellágyulnak.

   — Mégis mit keresel itt? — Kérdésében nincsen semmi durvaság, sokkal inkább megdöbbenés érződik.

   — Arra gondoltam, hogy örülnél annak, hogyha együtt töltenénk a délutánt és a tanulást inkább eltolnánk máskorra. — Mosolyogsz rá, bár most felvetül benned azt, hogy mindez rossz ötlet volt.

   De ez mindössze egy pillanatig húzza le a szívedet, mert a következő momentumban Emma már a nyakadba veti magát. Szorosan ölel magához, amit csak viszonozni tudsz, gyengéd köröket rajzolva le a hátára. Puszit nyom arcodra, aztán még egyet, utána a másikra, végül a szádra. Aranyosságán pedig csak mosolyogsz, miképp hagyod, hogy karjaid között ellazuljon, hátrahagyva a mai nap terheit.

  — Lehetne, hogy ne az ajtóba faljátok egymást? — Elvörösödve hajolsz el Emma-tól, aki dühös tekintetekkel bámul testvérére. Mikey unott arckifejezéssel bámul rátok, kezében chipset tart, amit már félig megevett, azonban rögtön észreveszi a nasikat, amelyeket te hoztál. — Miket hoztál, T/N-chan?

   — Ezek az enyémek! Szerezz magadnak! — Mordul rá a testvérére barátnőd, mielőtt magával vinne a szobájába, hogy ott folytassa mindazt, amit a bátyja megzavart.